Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Éfl /1989. MÁJUS 22. 3 II program a választásokra készít fel (Folytatás az 1. oldalról) ka feladatait, még nem ilyen körülményekkel számoltunk. Forradalmi helyzet van ma nálunk, csendes forradalom. A hatalom kizárólagos gya­korlása után annak megosz­tását kellene elérni békés úton, és új erőket bevonni a hatalmi szférába. Változó .gondolkodásmódra van szük­ségünk politikánk érvénye­sítésében — mondotta. Nem járható a minden szervnek feladatot adó, beszámoltató, parancsosztó stílus, Politi­kai céljainkat meggyőzés út­ján, a párttagjainkon ke­resztül kell elérnünk. Űj vi­szonyt kell kezdeményez­nünk és kialakítanunk az állami, társadalmi szervek­kel, tömegmozgalmakkal, pártokkal. Az együttműkö­dés csak partneri viszonyra épülhet. Már a programtervezet vi­tájában többen felvetették: a jelenlegi helyzetben jó-e, ha az első titkár társadalmi munkában tölti be tisztét? A vélemények megoszlottak. A vita kapcsán került szó­ba a megválasztandó egytes­­tületü pártbizottság is. Mol­nár János javasolta, hogy a testület működése átmeneti legyen, egy idő után kisebb létszámú, koordináló cso­port váltsa fel. Cél: a választási győzelem Ezután a pártértekezlet előkészítéséről, céljáról szólt dr. Győrfi György. Nem tit­kolta azt sem, hogy a váro­si tanács elnökével konflik­tusa támadt: „... mellőzte testületi üléseinket és koor­dinációs tanácskozásainkat — jelentette ki. Így kölcsö­nös informáltságunk romlott. Ez árt a közösségnek. Ami­kor ezt szóvá tettük, a válasz a mindannyiunk által ismert újságcikkből megtudható, ítélje meg a tanácskozás, mennyiben férnek össze ezek a módszerek a pártetiika írott és íratlan szabályaival”. Be­fejezésül hangsúlyozta: — Bízom abban, hogy a párton belül felélénkült ellenséges­kedés, címkézés, a szemé­lyes leszámolás ferde szán­déka itt nem érvényesül. Ar­ra törekedjünk, hogy egy választási győzelemre esé­lyes pártmozgalmat alakít­sunk ki Mezőtúron is. A napirend vitájában résztvevők mondanivalója rendkívül széles skálán moz­gott. A legtöbben természet­szerűen a pártélettel, a párt­munka helyzetével és jövő­beni teendőivel foglalkoztak. Kiss Vince, az 1. kerületi pártalapszervezet küldötte az elvesztett bizalom visz­­szaszerzését szorgalmazta, szenvedélyes hangon, ennek feltétele szerinte a pártélet tisztasága. Mlinárcsek János, a Mezőhéki Táncsics Tsz pártbizottsági titkára így jel­lemezte a párton belüli ál­lapotokat: személyeskedés jellemző, az idegek háború­ja folyik. A leszámolásnál tartunk és nem az elszámo­lásnál. A reformkörökről így nyilatkozott: — Sok karri­erista, köpönyegforgató is van közöttük. Nagy Sándor­­né könyvtárvezető vélemé­nye hasonló. — Egyes embe­rek túl gyorsan lesznek re­formerek — mondotta — ami gyanús. A párttagok körzeti alapszervezethez tá­vozásának elgondolását töb­ben vitatták, emiatt a mun­kahelyi pártszervezeték gyengülésétől tartanak — például Iván Sándor, a Költ­ségvetési Üzem dolgozója. Nádas Szilveszter, a KÖTI­­VIZIG küldötte „humánus A kétpói veszélyeshulla­­dék-tároló ügye a tanácsko­zás egyik kiemelt témájává vált. Megépítése mellett, de ellene is hangzottak el ér­vek. Bollók László tűzoltó­parancsnok-helyettes támo­gatja a telep létesítését, mert biztonságosnak látja a ve­szélyes anyagok tárolását. Varga Gyula ellenzi, mert a tároló környezete intenzív mezőgazdasági terület. Ke­lemen Zoltán országgyűlési képviselő a pártértekezlet ál­lásfoglalását kérte az ügy­ben — ez képviselői munká­ját is segítené. A küldöttek döntése: a pártértekezlet nem illetékes a kétpói kér­désben állást foglalni. Töb­ben felvetették az új városi pártszékház jövőjét is. Le­gyen az épület művelődési központ! — javasolta Mol­nár Mihály, az áfész kül­dötte. Mások politikai köz­pontként képzelik el jövőjét, ahol más pártok is helyet kapnának — ennek ellenzői átirányítást” javasolt. Garai Lajos körzeti alapszervezeti titkár „kettős kötődést” is el tud képzelni, tehát nem kell távozni ahhoz a munkahelyi pártszervtől, hogy a lakóhe­lyen is politizáljon valaki. Ez volt a véleménye F. Kiss Gábor városi pb-titkárnak is. Több hozzászóló megemlí­tette az első titkár és a vá­rosi tanácselnök konfliktu­sát, mint rendezendő ügyet — mások mellett például Kiss Kálmán, a Tisza Cipő­gyár mezőtúri gyáregységé­nek igazgatója, vagy Molnár János a Mezőtúri Dózsa Tsz pb-titkára. A felvetéseknek Papp János tanácselnök fel­szólalása vetett véget. — Nem vagyok embergyűlölő, békejobbot nyújtok — mon­dotta. Nem volt célom a konfrontáció. Nem Győrfire, érte haragszom. A struktúra hibája is a párt és az állam viszonyának konfliktusa az egész országban. Dr. Győrfi György reagálása: — Én is jobbkezes vagyok, így bizto­san megtaláljuk egymás ke­zét. Vita folyt arról is, java­solja-e a pártértekezlet a párt nevének megváltoztatá­sát. A kérdés felvetőinek többsége az igen. melllett ér­velt. Konkrét javaslatok is elhangzottak. Dr. Draskovics Dénes, a Mezőhéki Táncsics Tsz elnökhelyettese által in­dítványozott elnevezés: Ma­gyar Szocialista Néppárt — ezzel többen egyetértettek. A külön teremben helyet foglaló és az eseményeken hangszóróin figyelemmel kí­sérő érdeklődőktől érkezett javaslat: legyen újra MDP a pórt neve! A pártértekez­let végül csak a névváltoz­tatás szükségességét támo­gatta, konkrét elnevezésben nem foglalt állást. A mező­­gazdaság területén dolgozók a párttól markánsabb, cél­ratörőbb agrárpolitikát vár­nak — ennek többen hangot adtak. Varga Gyula, a mező­túri tsz elnöke sötét képet festett a mezőgazdasági üze­mek helyzetéről. — Mindent csinálni kell, hogy megél­jünk, közben felemésztjük jövőnket — mondotta. is voltak. A pártértekezlet úgy döntött, hogy csak a „nyitottság elvét” mondja ki és a továbbiakban a párt gazdálkodásával foglalkozók­ra bízza. Az említett kérdéseken túl szó esett az oktatás, köz­­művelődés fontosságáról, az egészségnevelés, az egészség­­ügyi ellátás gondjairól. A kórházi rekonstrukció, az ötven ágyas bővítés még nem kezdődött el — kifogá­solta dr. Csurgó Ilona orvos és megkérdezte: a tanácsi vezetés kellően kardosko­dott-e mellette? Nagypál Ferencné pedagógus-küldött úgy látja, hogy az úttörő­­mozgalom helyét, szerepét újra kell gondolni. mert rendkívül sok a gond. Papp Balázs, a Mezőtúri Demok­ratikus Ifjúsági Szövetség képviselője célszerűnek tar­taná, ha a megválasztandó pártbizottságban helyet kap­na egy párttag képviselőjük. Készülés a többpárt* rendszerre Köveskúti Lajos reagált néhány hozzászólásra és ígé­­retett tett arra, hogy az el­hangzottakat továbbítja a Központi Bizottsághoz. Szót kért Szabó István, a megyei pártbizottság első titkára is. — A tavaly májusi országos pártértekezlet óta a külön­böző szinteken lezajlott kül­döttértekezletek a megúju­lás lehetőségével biztatnak — kezdte felszólalását. Nap­jainkban e tanácskozások érzelmi, értelmi és bizalmi meghatározottságúak. A párttagság döntő része ab­ból ítél, hogy felvállalja-e egy-egy testület és annak vezetői az adott térség való­san meglévő gondjait, mu­tat-e erőt, szándékot azok feloldására. A párttagság — helyesen — abból ítél, vál­lalják-e a párt vezetői a megmérettetést. A további­akban a politizáló, akciópárt jellemzőit vette röviden számba. Kitért a mostaná­ban tapasztalható kedvezőt­len jelenségekre is, így fogalmazott: — A vitáik nem mindig a párt. ügyeinek ér­dekében, hanem személye­kért, vagy ellenük folynak. Természetes folyamat, hogy van törekvés a vezetés meg­újítására. De az legyen nyílt, a vélemények, javaslatok fó­rumokon hangozzanak el, és ne röplapokon, ne sanda mó­don a színfalak mögött. Vé­leményem szerint a megyei pórtértekezletnek e jelensé­gekkel szembe kell nézni, higgadt álláspontra jutni. A megyei és a városi pártfó­rumoknak élére kell állniuk a pártot megújító reformfo­lyamatoknak, meg kell kez­denie a működő testületek funkciójának, szervezeti fel­építésének és működési módjának átalakítását. A változtatások célja, hogy fel­készüljünk a többpártrend­szer keretei között végzett munkára és a választásokra. Hozzászólását így fejezte be Szabó István: — Jelenlegi helyzetünkben pótolhatatlan jelentősége van a jó dönté­seknek a követésre méltó emberi kiállásnak. A második napirend kere­tében került sor a választá­sokra. Az eredmény a kö­vetkező : A városi pártbizottság el­ső titkára ismét dr. Győrfi György lett, aki társadalmi munkában látja el feladatát. Titkárrá választották F. Kiss Gábort — szintén társadalmi munkás lesz — és Fehér Ist­vánt, aki függetlenítve tölti be tisztét. Az egytestületű pártbizottság tagjai lettek rajtuk kívül: Kocsis Lajos, Járai Lajos, Tóth Károly, Molnár János, dr. Draskovics Dénes, Gonda Sándor, Szabó Károly, Szűcs Sándor, dr. Csurgó Ilona, Botyánszki Mi­hály, Iván Sándor, Juhász Béla, Kacskó Lászlóné, dr. Vermes Pál, Papp Balázs, Mlinárcsek János. A pártértekezlet levelet fo­galmazott Kádár Jánoshoz — egészségi állapotának ja­vulását kívánva. B. I. Fotó: T. K. L. Mi lösz a pártszékház sorsa? Beszóljunk róla / Nemcsak a név változik Ha most olvasónk alaposabban ránéz lap­számunk első oldalára, a fejléc alatt lát­hatja, valami történt. Nem sok, csupán pár szó módosításáról van szó, de mind­ez meghatározó újságunk életében. A Politikai Bizottság döntésének megfelelő­en változott meg a fejléc, annak az el­gondolásnak még nyilvánvalóbb kifejezé­sére, hogy a megyei lapoknak kettős funk­ciót kell betölteniük: feladatuk a közpon­ti pártpolitika helyi megjelenítése, s ugyanakkor szolgálnia kell a regionális politika érvény re juttatását. Kifejezésre jut a változásban a Politikai Bizottság május 2-i határozatának az a követelmé­nye is, hogy a megyei lapok — amelyek több mint 1,2 milliós példányszámban je­lennek meg összesen — a korábbiaknál nagyobb lehetőséggel rendelkezzenek a politika átgondolt alakításában és szolgá­latában, kerülve munkájukban a túlzott és mindennapos beavatkozást, a kézive­zérlés minden formáját. A névváltoztatás igénye mondhatnám általánosságban nem mai keletű dolog, hi­szen hány alkalommal voltunk tanúi az elmúlt évtizedekben annak, hogy egy or­gánum, egy intézmény, egy szervezet mó­dosított a nevén. A megállapítás azonban így nem igaz. A névváltoztatás igénye ugyanis éppenséggel mai keletű dolog. Mostanra alakultak úgy a politikai felté­telek, mostanra érett meg igazán a szük­ségszerűsége annak, hogy a nevek — ame­lyek nemcsak meghatároznak, hanem meg is különböztetnek, módosuljanak. Az MSZMP reformköreinek hétvégi szegedi találkozóján például három javaslatot tet­tek a párt elnevezésének megváltoztatásá­ra. Lapunkban tudósítottunk Szűrös Má­tyásnak, a Parlament elnökének a megyei párt-végréhajtó bizottsági ülésén elhang­zott felszólalásából, amelyen ezt a válto­zást is felvetette. A téma exponálásakor kissé úgy hatott, mintha nem is olyan lé­nyeges dologról lenne szó, pedig dehogy. Itt már nemcsak formai, hanem nagyon is tartalmi kérdések dominálnak. Emlé­keztetőül csak annyit, amikor 1956. no­vember 2-án az MSZMP többek között a nevével is elhatárolta magát a Magyar Dolgozók Pártja tevékenységétől. Anélkül, hogy a damaszkuszi úton tolongok közé sorolnánk magunkat — ahol saulusokból paulusok lesznek — megállapíthatjuk, ha csupán válságos gazdaságunkra nézünk, látható, hogy van mitől elhatárolnia ma­gát a párt tagságának. Karcagon vetődött fel először — ha már a névváltoztatásoknál tartunk — a nép­front megyei küldöttértekezlet pedig egyetértett vele és a megyei pártértekez­let programtervezetében is szerepel Szol­nok megye nevének módosítási javaslata Jász-Nagykun-Szolnok megyére. Látható, nem csupán érezhető a tartalmi módosu­lás. Fejezze ki szűkebb hazánk elnevezése azt, hogy kik élnek e darabka földön, akik magukénak vallják azt. Tudod mennyibe kerül ez? Kérdezte egyik ismerősöm. Mennyi pecsétet, cégjel­zést kell megváltoztatni ehhez? Tudom, mondtam, s hozzátettem, nem minden nap változtatják meg egy megye nevét, s ha ezt teszik, ha ezt elfogadják az emberek, annak oka van. Elterjedt a hír, hogy a Néplap fejléce is megváltozik. A hír igaz, de mögötte nem csupán az áll, hogy az „MSZMP Szolnok megyei lapja”. Kollégáim, a lap újságírói javasolták, terjessze elő a szerkesztőség vezetése a megyei pártértekezleten a lap nevének módosítását, — ezt a nevet más megyei lap is viseli — felvállalva korábbi örökségeket, változzon Tiszavidékre —, hogy ezzel is kifejeződjék: a lap e tájon, e földrajzi részen élőkért dolgozik, ide szorosan a Tisza vidékéhez kapcsolódik. Különböző felvetésekről már írtunk la­punkban, amelyek majd a megyei pártér­tekezlet elé kerülnek. Most saját dolgaink­ról is szót ejtettünk — reméljük ez is közügy. Hajnal József Tiszafüreden MÜSZI-kortferencia Napfényre várnak a strandok is (Folytatás az 1. oldalról) házat alakítanak ki két-há­­romágyas szobákkal. A tisza­füredi és a csenkeszőlői kem­ping újdonsága továbbá, hogy sportpálya is áll már a vendégek rendelkezésére. Az utóbbi helységben egyéb­ként sokak kérésének eleget téve végre lehetőség nyílik a gyógyulni, pihenni vá­gyók és a strandolni, úszni szándékozók igényeinek kie­légítésére; medenceleválasz­tással alakítottak ugyanis ki egy nagy méretű, úszásra alkalmas vízfelületet. A vízellátás várhatóan megfelelő lesz, gondokra sehol nem számítanak. Pil­lanatnyilag még csinosítják, parkosítják a strandok terü­letét. A hátralévő munkák elvégzését a fürdőzők egye­lőre nem akadályozzák, hi­szen csak a legbátrabbak merészkednek ki a vizek mellé. Sz. Gy. (Tudósítónktól) A tévéreklámból jól ismert vállalat, a MÜSZI tartotta számítástechnikai rendezvé­nyét a napokban a tiszafüre­di Pátria Panzió nagy­terméből. A MÜSZI Tiszántúli Területi Igaz­gatósága, amely Karca­gon található, rendszeresen szervezi bemutatóit a mező­­gazdasági nagyüzemek szá­mára. A Szolnok megyei fő­könyvelői klub tagjai viszont negyedévenként tartják ren­dezvényeiket, mindig olyan témát tárgyalnak meg, amelyek a folyamatos munkát segítik. Most már elkerülhetetlennek tartják a mezőgazdasági te­vékenységben a korszerű szá­mítástechnika alkalmazását. Felhásználható az állatte­nyésztésben pl. a takarmány adagolásánál, a növényter­mesztésben a vegyszerezés, műtrágyázás talaj mi nőségtől függő kialakításában. Vagy a könyvelésben, a bérszámfej­tésben, az anyagnyilvántar­tásban is mindig naprakész adatokat kapnak a termelő­­szövetkezetek vezetői. A MÜSZI tiszafüredi ren­dezvényén mintegy félszázan vettek részt a megye tsz-ei­­ből. A vendéglátó a helyi Hámán Kató Tsz volt. A szá­mítógépeket, másolókat, szö­vegszerkesztőket, a telefaxot az Információtechnikai Vál­lalat Nyirinfo Kft nevű deb­receni csoportja vitte a be­mutatóra. Természetesen a gépeket működés közben is lehetett tanulmányozni. A vállalat vásárlás esetén az egyes termelőszövetkezetek­nél a korszerű gépek kezelé­sére is betanítja a dolgozó­kat, a programok alkalma­zására. — szigeti — Szolnokon a Bőr- cs Textilipari Szövetkezet tanműhelye kiállítást rendezett végzős tanu­lóinak önállóan tervezett és kivitelezett vizsgaremekeiből. Fotó: K. É. í i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom