Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-17 / 114. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 17. 3 g A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETRE KÉSZÜLVE illést tartott a jelölőbizottság 3 Megyénk pártélete igen­csak megélénkült ezekben a napokban. A megyei pártér­tekezlet küldöttei csoport­üléseken egyeztetik monda­nivalójukat, állásfoglalásai­kat, tolmácsolják az őket megválasztó pártszervezetek tagjainak véleményét a me­gyei pártbizottság munkájá­ról, kifejtik a jövőre vonat­kozó javaslataikat. Pártberkekben különösen, de a pártonkívüliek körében is megkülönböztetett figye­lem irányul a megyei pártér­tekezlet jelölőbizottságának munkájára. Tegnapi ülésén ezért kerestük fel a testüle­tet, és kértünk tájékoztatást arról, hogy az utóbbi napok­ban a pártbizottság tisztség­­viselőiként számításba jöhe­­tőkkel folytatott beszélgeté­sek milyen tapasztalatokkal szolgáltak, és kik azok, akik nem zárkóztak el a tisztség­­viselői funkcióra való jelö­léstől. A jelölő bizottság tá­jékoztatása szerint ezek a következők: Benedek Fü.löp, Csata! Jó­zsef, Ferenczy József, Fodor Gyula, Gáspár József, Iván­­csik Imre, Madaras László (csak társadalmi munkában vállalja), Németh László, Szabó István, Vass Lajos, Vermes Pál (csak társadalmi munkában vállalja) és Zele­­nyánszki András. Arról, hogy a pártértekez­let küldöttei kit, müven funkcióra tartanak alkalmas­nak, még nem gyűlt össze kellő tapasztalat, ezért a je­lölőbizottság folytatja a vé­leménycserét a küldöttekkel. Egy hét múlva újra ülésezik a jelölőbizottság és akkor pontosítja a jelölőlistát. La­punk jövőheti, szerdai szá­mában tudósítunk majd ar­ról. A Híradástechnikai Gépgyár a jobb értékesítés reményében állandóan továbbfejleszti iszervjz-berendezésoit. Magas technológiai szinten elégítik ki a személy- furgongépko­csik és mikrobuszok esztétikai karbantartó sával kapcsolatos igényeket. Termékeik je­lentős részét exportálják. Képünkön Kovács Gyula az oszcilloszkópos motorvizsgáló be­rendezés szerelésénél A név régi, a tartalom nagyon is mai Hangya Pénztár Tiszafüreden Azt várják, pénzügyi és propaganda centrum lesz Egy sajátos kezdeményezés kapcsán beszélgettem Rajki Imrével, a Tiszafüred és Vi­déke Áfész elnökével a szö­vetkezeti mozgalomban meg­lévő anomáliákról és a meg­újulás lehetőségeiről. A vá­ros főutcáján az egyik épület bejárata fölött ez a felirat olvasható: Hangya Pénztár. Akaratlanul a háború előt­ti, nagy hírű jogelődöt jut­tatta eszembe. Van a kettő között összefüggés? — Kicsit messzebbről kez­dem — válaszolt a 'kérdé­semre Rajiki Imre. — Müßt, hogy a szövetkezet jövőjéről gondolkodunk, a legkézen­fekvőbb, hogy átértékeljük a múltat és hasznosítsuk, ami jó volt, vessük el a rosszat. Ebbe beletartozik az 1947-ig fennállt Hangya is, és itt fe­dezhető fél a legtöbb olyan vonás, ami átültethető az új fogyasztási szövetkezeti mo­dellbe. A legfontosabb, a tu­lajdonosi érdekeltség min­denképpen. Az eltelt negyven év alatt a szövetkezetek egyre mesz­­szebb kerülitek a tulajdono­soktól, szinte alig érvényesül ma már az alapgondolat, a szövetkezés. Az átalakított épületre, a jogelődre gondolva tettük fel az eredeti stilizált feliratot. Azért, mert a hangyaszorga­lom ma is nélkülözhetetlen, a „sóik kicsi sokra megy” elv ma is igaz, és nem utolsó­sorban azért döntöttünk így, mert ennek a névnek vonz­ereje van. A szövetkezet vezetése rég­óta foglalkozik azzal, hogyan lehetne a tulajdonosok va­gyoni kötődését, érdekeltsé­gét erősíteni, és azt hi­szem, most jó irányba lép­tünk. A pénztár megnyitásá­val egyidőben, ami másfél hónapja vo.lt, amellett, hogy ide került a szövetkezet min­den pénzügye, elkezdtük a ta­gok pénzét is gyűjteni. A szövetkezetnek a napi műkö­déséhez, a sokat emlegetett gazdasági helyzet miatt, hi­telekre van szüksége és azt elég magas kamattal kap­juk. Miért ne fizessük ezi. azoknak a szövetkezeti ta­goknak, akik nálunk fektetik be a pénzűiket? Ezzel a 20 százalék körüli osztalékkal, amit a (befektetett pénzek után adni tudunk, azt hi­szem, „piadképesek” mara­dunk, a kezdeti érdeklődés és befizetési hullám bennün­ket is meglepett. — Kik -a fő betétesek és hogyan valósult meg a másik eél a tájékoztatás? — Eddig a szövetkezeti tagságból, az 5000-ből ötszá­zan tettek be kisebb-na­­gyobb összegeket, de az ér­deklődést figyelve, ez az év végéig megduplázódhat. Kez­detben főleg a nyugdíjasok jöttek, előbb csak tájékozód­ni, aztán már megtakarított pénzükkel. Azóta a kör ki­szélesedett. volt aki a betét elhelyezésekor lépett be a szövetkezetbe. Ezzel párhu­zamosan a jó) felkészült pénztári dolgozók szinte mindenről tájékoztatni tud­ják a tagokat és már érezhe­tő az igény is erre. Egy éven belül ez lesz a szövetkezeti agitáció és propaganda köz­pontja. — Aki pénzt fektet be az érdekelt abban is, hogy mi­ként használják fel forintja­it. De valószínű, hogy nem mindenki lesz befektető, így ezzel o. módszerrel nem le­het az általános érdekeltsé­get visszaállítani. Hogyan le­hetne ezt mégis elérni? — Ez már túl mutat az egyes szövetkezeteken, csak egy, az összes szövetkezetét érintő változással érhető el a cél. A legfontosabb az len­ne, hogy a szövetkezeti va­gyon egy részét, aminek a 95 százaléka most oszthatatlan, fel lehessen osztani a szö­vetkezet tagjai között vala­milyen rendező elv alapján. Ezután a „nevesített” va­gyonrész után jövedelem, osztalék illetné meg a tulaj­donost, és szavazati ioga is a részjegyek száma, értéke alapján változna a mostani egy tag — egy szavazat elv­vel szemben. A mai egyen­­lősdivel, érdektelenséggel szemben, már valós érdekek alapján dönthetnek majd a tulajdonosok a szövetkezet gazdálkodásáról, vállalkozá­sairól. Az eddigi túlzott központi szabályozás helyett, a közös­séghez kell kerülnie minden döntési jognak. Törő András A falusi életszínvonalról — tárgyilagosan SZOT—Kormány Előkészületek A SZOT Elnöksége kedden ülést tartott. A testület meg­tárgyalta a május 17-i. szer­dai SZOT—Kormány találko­zóval összefüggő feladatokat és kialakította a szakszerve­zet i álláspontot, amit a Nagy Sándor főtitkár vezette SZOT tárgyalócsoport fog képvisel­ni. Az elnökség abból indult ki, hogy az infláció tervezeti és terven felüli mértéke mi­att elsősorban a nyugdíjból és járadékból élők, valamint a gyermekes családok hely­zete rosszabbodik folyamato­san. Ezért a szakszervezetek elsősorban a tervezett áreme­lések elhalasztásában és a tervezettet meghaladó ár­színvonal-emelkedés szociál­politikai ellentételezésében érdekeltek. A nyugdíj és csa­ládipótlék növelésének mér­tékét a szakszervezetek az árak alakulásától teszik füg­gővé. A napokban vált ismertté a kormány gazdasági cso­magtervének néhány eleme. A szakszervezetek úgy vélik, hogy a csomagterv ismereté­ben és annak megtárgyalása után lehet csak az év továb­bi részére is érvényes állás­­foglalást kialakítani, annak ismeretében, hogy a gazda­ságban tervezett 'intézkedé­sekhez milyen szociálpoliti­kai és társadalompolitikai elképzelések társulnak. Europlakát Kft. Europlakát Kft. elnevezés­sel, különleges reklámtevé­kenység folytatására — köz­területi óriásplakátok kihe­lyezésére — a napokban ve­gyesvállalat alakult. A 3 millió forint alaptőkéjű vál­lalkozás 50—50 százalékban az osztrák Presch-Werbung és a Fővárosi Tanács által alapított Magistral Kft. tu­lajdona. A Kft. tevékenysége mel­lett egy hazánkban eddig nem alkalmazott korszerű nyomdai technika meghono­sítását is lehetővé teszi, ugyanis a több mint tíz négyzetméter felületű plaká­tok gyártása különleges eljá­rást igényel. A tapétából ké­szült papírt havonta cserélik majd. Az év hátralévő hó­napjaiban az eddigi száz után további 100—150 plakátot helyeznek el a fő­városban, jövőre számukat 300—400-zal kívánják növel­ni, többségét Budapesten, il­letve az országutak mentén szerelik fel transzparensek­re. A téeszelnökök-mesés vagyonáról, a paraszt­emberek emeletes házairól, gazdag berendezéséről le­gendák keringenek a város­lakók között. Egyesek csu­pán irigykedve, mások szin­te dühvei emlegetik a falu gazdagodását. Az ilyen ál­lítások nélkülözik az isme­reteket. A tények ugyanis egészen mást mutatnak. A Központi Statisztikai Hiva­tal nemrégiben tette közzé a lakosság jövedelmeiről és fogyasztásáról szóló adato­kat, melyekből számszerűen is kiderül a falusi hátrány. Mit mutat a kereseti sta­tisztika? Az állami iparban foglalkoztatottak havi át­lagkeresete 7320 forint volt 1987-ben, a szövetkezeti ipar­ban dolgozóké 6379 forint. Ugyanekkor az állami erdő- és mezőgazdaságban 6873, a szövetkezeti szektorban csu­pán 6221 forintot kerestek. A szövetkezeti megkülönböz­tetés félreérthetetlen. A ma­gas vezetői jövedelmek is inkább csak a képzelet szü­löttei voltak, hiszen a me­zőgazdasági szövetkezetek­ben a szellemű dolgozók át­lagosan 8357 forintot keres­tek 1987-ben, az iparban vi­szont 9028 forintot. A helyzet azóta sem ja­vult. A KSH és a Gazdaság­­kutató Intézet munkatársai a közelmúltban mérték föl az életszínvonal-csökkenés réteghatásait, mely szerint a múlt évben a havi nettó jö­vedelem átlaga Budapesten 7686, a városokban 6052, a községekben 5857 forint volt. A fenti adatok önmagu­kért beszélnek, tényszerűsé­güket mégis szokásos tá­madni . Visszatérő érvelés, hogy a falusi ember a háza körül sok mindent megter­mel, neki olcsóbb a megél­hetés. A statisztika ezt is tagad­ja. Az 1980. évi árakhoz ké­pest 1987-ben 51,5 százalék­kal volt magasabb az élel­miszerek ára a munkások körében, s 48,1 százalékkal emelkedett a parasztság élel­miszer-vásárlásainál is. A spórolás csodálatos lehetősé­gének tartott háztáji előnyö­ket nem élvezi a falusi la­kosság. Sőt a kényszerű fa­lusi életmód e néhány szá­zalékos előnyt is kiegyenlíti, hiszen ott drágább az ener­gia, hiányosak a szolgáltatá­sok, a tartós fogyasztási cik­keknek nincs választéka. Ha mindezeket mégis meg­szerzi a falusi állampolgár, többet kell értük fizetnie. Mindezeken túl az alap­vető élelmiszerekkel való el­látottságban is gondok van­­van. A falusi ember örül, ha kenyér naponta, hús, hen­tesáru hetente egyszer-két­­szer érkezik a boltba. Gondjaikkal, ellátásukkal voltaképpen csak a szövet­kezetek törődnek, amelyek viszont erősen kiszolgáltatott helyzetben vannak. A nagy­kereskedelem szállítási tá­volságokra hivatkozv» rit­kán és rendszertelenül szál­lít; a kiskereskedelem jöve­delmezősége olyan alacsony, hogy a szövetkezetek saját erejükből nem is gondolhat­nak az ellátás javítására. Amennyit tehettek, saját erejükből és állami támo­gatásból megtették, korsze­rűsítették a kis boltok nagy részét. Mint kiderült, ez is csak amolyan félmegoldás, hiszen most a szebb boltban kínálják a korábbihoz ha­sonló szűkös választékot. Az elmondottakat a fél ország tapasztalja, mégis gyakran hangoztatott állítás, hogy Magyarországon igen jó az élelmiszer-ellátás. Ha Kelet felé tekintünk, való­ban nem túlzó e jelző. Ha korábbi önmagunkhoz vi­szonyítjuk a mostani ellá­tást, ugyancsak helyénvaló­nak érezhetjük. De valón nem tévedünk-e, ha a lemara­dókhoz, a jogosan bírálha­tó múlthoz hasonlítjuk ma­gunkat? Nem fékezi-e a fej­lődést, ha objektivitás nél­kül értékelünk, ha hibás összehasonlításokat keresve igazoljuk önmagunkat? Az ellátásban a falusi hátrány szembetűnő, de a városi há­ziasszony is tapasztalja, hogy időnként akadozik a kiszol­gálás, hiányos a választék, hagyományosan gyenge a csomagolás. A változás, a lemaradás pótlása nem tűnik közelinek, hiszen hiányzik hozzá az infrastruktúra és a jobbítást szorgalmazó szemlélet. Amíg ezen nem lehet változtatni, árnyalni kellene a hangzatos megállapításokat, s nem a kétségtelenül elfogadható átlag mögé bújtatni a gyen­gét, a fél országnyi népet bosszantó hiányosságokat. V. F. S. TOT helyett Kettős érdekvédelmi szervezet? A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa kettős ér­dekvédelmi szervezetté ala­kulhatna át — ezt indítvá­nyozta az az írásos előter­jesztés, amelyet az érdekvé­delmi szervezet átalakításá­val kapcsolatban terjesztet­tek a TOT elnöksége elé kedden, a fővárosban meg­tartott ülésen. A javaslat szerint megalakulna a Mező­­gazdasági Termelők Szövet­sége, amely gazdasági ér­dekképviseletet biztosítana a tsz-ek, vállalatok és a kister­melői szövetségek részére, másfelől működne a Magyar Földművelők Országos Szö­vetsége; ez a termelőszövet­kezetek tagjainak és alkal­­mazottainaik egyéni érdek­­képviseletét látná el. A két szervezet valamilyen szinten kapcsolódna egymáshoz — a találkozási pontokról még vita van —, és meg kell ta­lálni még a testületek finan­szírozásának legmegfelelőbb formáját is. Megkezdődött a parképítő verseny A rákóczifalvi téesz parképítő brigádja a Titász-szal szem­ben varázsolt egy sziklakertet

Next

/
Oldalképek
Tartalom