Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-12 / 85. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. ÁPRILIS 12. 5 |A tévé képernyője előtt Először is egy televíziós gyöngyszemről — néhány perces riport a -tévé politi­kai magazinjának legutóbbi műsorában; néhány villa­násnyi arckép egy emberről. A nagybaracskai juhász Fiatal, jó megjelenésű férfi, öltözéke városi, mond­hatni európai. Amikor meg­szólal, méginkább annak érezni: szabatosan, szépen, tisztán beszél, azaz magya­rul. Világosan látja helyét a világban, világosan tartja számon érdekeit. Tudja pon­tosan, mit akar, s meggyőző­dése szinte süt a szavaiból. Nemhogy nem restelli a so­kak szemében talán leki- csimylett foglalkozását, ellen­kezőleg, büszke rá. Arra is, hogy örökségként apja hagy­ta reá. Nyíltan beszél árról, hogy neki politikában is csak egy a fontos: ki teremt számára, számunkra jobb életkörülményeket. Kezében botot szorongat. Kampós botot, a juhászok leghűsége­sebb szerszámát. Mert az érettségizett fiatalember egy népes juhnyáj őriző gazdája. Örökölte a botot, miként a juhászat mesterségét is, ap­jától, az országszerte közis­mert juhtenyésztési szakem­bertől. Botokból is többet hagyott édesapja rá, de ő a legdíszesebbet odatette apja mellé a koporsóba, hátha szüksége lehet még rá, —a másik világon is. Szavaiban dús érzelmek, de a kifejezés természetesen egyszerű és pontos. S hogy a bot sem csupán holmi kellék, be is bizonyítja nyomban a ripor­ternek : villámgyorsan kap ki egyet botja kampójával a legelésző juhnyájból, hogy azután büszkén mutassa fel, íme milyen gyönyörű jószág. Magatartásában van valami békés derű, talán a juhászok ősi bölcsessége ez, gondola­tai súlyosak és szépen kiér­leltek. Szlanyinka Ferenc­inek hívják, Nagybaracská- ról, ahol az elmondottak el­lenére sem mindenki nézi jó szemmel e szokatlan, ma rendhagyónak tűnő, de vé- gülis teljesen logikus emberi sors alakulását. A teremtő, alkotó juhász már-már mo­dern mesébe illő birkózása ez az élettel. Talán lesz majd valaki, aki hoszabban is el­meséli, hogy tudniillik volt egyszer egy juhász Nagyba- racskán... Megemlítendő, hogy ezt a gyöngyszemet, amelyet a Hétben láthat­tunk, Perjés Klára „találta meg” az élet tengerében. Századik Telesport És egy jubileumról: száza­dik adásához érkezett a meg­újított és programjában is feldúsított Telesport. Hétfőn este kis házi ünnepséget is tartottak illendő szerénység­gel, néhány perces visszate­kintéssel az elmúlt adások legemlékezetesebb pillanatai­ra, de ugyanakkor, csokorba gyűjtve önkritikusan néhány torzító bakit is, egy-egy mű­sorvezető nyelvi megbicsak­lását, jelezvén finoman, hogy korántsem tartják magukat tökéletesnek. Bizony nem mondható ez el minden ha­sonló szellemi illetve kom­munikációs műhelyről!). Rokonszenves csapat vo­nult fel a jubileumi adásban, a meggypiros egyenkabáton szépen díszlett a jól ismert TS-embléma. Csapat ez, bá­tor derék TS-legények, ahol Vitray Tamás a kapitány! Szorgalmuknak nemcsak azt köszönhetjük, hogy jócskán bővült a sportközvetítések köre, hogy egyre több helyen bukkannak fel a Telesport kamerái, hogy egy­re hívebben követik a jele­sebb hazai történéseket, ha­nem azt is, hogy jókedvűen művelik a sport-publiciszti­kát. Sőt olykor vitás kérdé­sekben a döntőbíró szerepé­re is vállalkozik a stáb, kü­lönböző ellentétes nézetek nyíltszíni szembesítésére. Máig emlékezetes a sakkszö­vetség körül támadt vita, a félreértések tisztázására szervezett találkozó, az ellen­felek szembesítése, de a mostani jubileumi adás is szolgált hasonlóval, a kame­rák elé invitálva az Ifjú­sági és Sporthivatal elnö­két, szembesítvén őt az in­tézményével kapcsolatos ne­gatív véleményekkel. A to­vábbiakban, mint hallhat­tuk, nem kell várni már, hogy összesűrűsödjenek a hasonló problémák, a hónap minden harmadik hétfői Te­lesportjában Deák Gábor a képernyőn válaszol a hozzá­intézett kérdésekre. Ezzel szinte egyedülálló nyilvános­ságot teremt a televízió a nap mint nap új és új kérdé­seket felvető sportpolitiká­nak. Persze már érdekessé­geket is említhetnénk, a rendszeresen megjelenő sztárvendégeket vagy azt, hogy'az új Telesportban egy­re szélesebbre nyílnak tele­víziónk kapui a nagyvilág sportja előtt is. Mégis talán nem ünneprontás a jubileum alkalmából néhány bíráló észrevétel. Hogy tudniillik a színes, érdekes sportesemé­nyek közvetítése mellett — és egyáltalán nem ellenében — több figyelmet szentelhet­ne a Telesport a sokmozgá- sos, egészséges életmódra nevelés kérdéseinek, a szé­lesebb értelemben vett sport- kultúra népszerűsítésének. S még egy szerény megjegy­zés: több helyet és időt ille­nék szentelni a vidék, az or­szág távolabbi részein zajló sporteseményekre is, mert míg elismerésre méltóan egyre szélesebben árad be hozzánk a -nagyvilág sportja, ugyanakkor mintha szűkül­nének azok a csatornák, amelyeken a régiók hírei csordogálnak a Telesport ■központjába. Nem hiszem* -hogy ez a mostani jól szer­vezett csapat ne volna képes megoldani az ebbéli igények teljesebb körű kielégítését is. Röviden A műsoridő növekedésé­vel — tapasztalhatjuk — megnőtt a filmek száma is a képernyőn; lassan követ­ni is alig tudjuk a különbö­ző, sokszor' többnyire szóra­koztató jellegű művek sorjá- zását; film hátán film — kö­veti olykor egymást. Az el­múlt héten azonban e téren is figyelemre méltó esemény történt: Mészáros Márta két filmjét tűzte -műsorára a te­levízió: két régebbi alkotá­sát; a Napló gyermekeimnek 1984-ből való, a Napló sze­relmeimnek 1987-ben ké­szült. Mindkettő gondolati bátorságával, őszinte embe­ri indulataival, a személyes vallomás varázsát az adott kor átható ábrázolásának egyesítésével — egy fiatal lány eszmei-emberi öntudat­ra ébredésének története ez a if@lszaiba.dul ást követő években, eljutva egészen 1956-ig — sikert aratott a mozinézők körében. Igazi sikeréhez azonban aligha­nem -most érkezett el, hisz az ország legnagyobb mozijá­ban, a képernyőn milliók tekinthették meg. Csak di­csérni lehet a televízió szer­kesztőségét, hogy vállalta ezt a nemes feladatot, hisz Mé­száros Márta alkotásait évek óta nem láthattuk a tv-ben. Utolért a történelem, a po­litika — állapítja meg a filmekhez fűzött rádióújság- beli nyilatkozatában a kivá­ló rendező. Tegyük hozzá halkan: a művész megelőzte a történelmet, arról beszél már 1984-ben, amiről nyíl­tan szólni csak most nyílott alkalom igazán. A két napló (mostani televíziós bemuta­tóján lemérhetjük az idő múlását, hisz ami ma a leg­szélesebb körben is sugároz­ható az néhány éve még til­tott gyümölcsnek számított. Hétköznapi szószék A kulák meg a káder Danubius rádió Április 15-étöl újból német nyelven A Danubius rádió április 15-étől ismét megkezdi mű­sorainak német nyelvű su­gárzását. Minderről és a vár­ható újdonságokról Varga György igazgató tájékoztatta kedden az újságírókat a Ma­gyar Rádió székházában. Elmondta: a tavaly megin­dított magyar nyelvű adások népszerűnek bizonyultak, számos autós kapcsolta rá­dióját a Danubius hullám­hosszára, hallgatva a híre­ket, információkat, közérde­kű tudnivalókat és az élet legkülönbözőbb területeire vonatkozó tudnivalókat, nem utolsó sorban természetesen a zenét, amelyet a műsoridő négyötöd-részében sugároz­tak. Az igazgató arról is be­számolt. hogy az elmúlt esz­tendőben 10 millió fölött volt a kereskedelmi rádió nyeresége, összesen 705 rek­lám-megrendelést kaptak, mintegy 300 cégtől, ezek túl­nyomó része magyar volt. A szombattól induló és el­sősorban a Magyarországra látogató túristák igényeit ki­elégíteni szándékozó német nyelvű adás újdonsága lesz, hogy a kevésbé frekventált napszakokban magyar nyel­ven is megszólalnak a mű­sor készítői. A német nyel­vű információs, illetve ke­reskedelmi műsor reggel 8- tól este 10 óráig tart, a ma­gyar adás pedig este 10-től hajnali 2-ig, illetve techni­kai szünet után réggé; 5-től 8-ig. Meghalt Bözsi néném. Te­metésére összejött a szétraj- zott rokonság Kaposvártól Szolnokig. Az alig pár lelkes Kisdombegyhéz lakói régi "vonásaink után kutatva mé­regetnek bennünket, talál­gatják, kik lehetünk. Ideva­lósiak biztos, hiszen egy sze­gény öreg parasztasszony végső búcsúztatására miért jönnénk máskülönben. Méregetem őket én is. A hajdani dús hajfonatú, rin­gó járású lányok, a szálfa tartású, korán munkára szoktatott jó komák képe nehezen bontakozik ki az év­tizedek távlataiból. Sajnos be kell látnom, hogy szülőfa^ lum egyre több lakója meg­fejtésre váró rejtvény szá­momra. A temetés a magát nem kímélő Szitás sógornak és (feleségének köszönhetően rendben megy. A sírgödröt idejében kiásták és a kopor­sót vivők is itt vannak. A bal karjukra tűzött fehér kendő jelzi tisztüket. A be- hantolással sem lesz baj. Azt mondják a helybeliek, hogy kivételes esetnek betudható­an józanok a sírásók. Régi szokáshoz híven a te­metés után összeül a rokon­ság. Pontosabban csak egyik fele. A família másik ága eljegyzésre megy. Ilyen az élet! Szertelen és kiszámít­hatatlan. Itt különben is az a szokás, hogy a szertar­tás szívszaggató görcsei után érvényesül az a régi mondás, hogy halottnak halott, élő­nek élő a fele (vagyis a tár­sa). Koccintunk az elhunyt emlékére, s máris a zajló életre terelődik a szó. Matyi bácsi a legbeszéde- seb.. Nyolcvanhárom évével viszi a prímet. Friss, lobogó természetű még mindig. Ha összejött a rokonság, ő volt a középpontban. Érthetően, hiszen a határ egyik úrnőjé­nek, Nyéki Ilonának sofőrje­ként már a harmincas évek­ben bejárta Európát. Volt miről mesélnie, míg a gaz­dagabbak is csak az eresz alól találgathatták: mi lehet a látóhatáron túl? Jártak is utána a lányok. Ami más szegényember fiának nem si­kerülhetett, neki bejött: mó­dos gazda lányát vehette fe­leségül. Vesztére, ahogy utó­lag mérlegelem. — Béluskám, — fordul hozzám — velem úgy ki... a kommunisták, ahogy csak le­hetett. Elvették mindenemet. A boltos is azt mondta: ne­kem nem ad kenyeret, mert kulák vagyok. A Dunántúl­ról szereztem élesztőt, úgy sütöttünk otthon. Így hát én nem a pártba, hanem a templomba járó ember let­tem. A másik sógor — utal egy általam nem ismert, még távolabbi rokonra — kommunista lett már negy­venötben. Most meg kilépett a pártból. Mondtam is ne­ki, hogy -nem vagy becsüle­tes. Amikor erősebb volt a párt pozíciója, ott feszítet­tél, most meg otthagyod. Milyen ember vagy te? Meg­bízhatatlan. Erre azt felelte, hogy azért volt párttag, mert nem tudott Sztálin dolgairól. De arról tudnod kellett, hogy mi volt itt a faluban, mondtam neki. Ne takaródz te Sztálinnal, inkább a saját köpönyegedre ügyelj! Mielőtt nyakig belemász­nánk a politikába, szede- lődzködni kezdenek a roko­nok Hiába, menni kell, mesz- sze van Kaposvár, inégyszáz- valahány kilométert kell megtenni addig, s Gyálig is vagy kétszázat. Fogadko- zunk, hogy ezután rendsze­resen felkeressük egymást, de a lelkünk mélyén tudjuk, kicsinyes dolgaink rabszol­gatartó szorításából ezután is nehezen szabadulunk. * * * Lépten-nyomon hallom manapság, hogy egyik szer­vezet a másik után jelenti "be igényét sajtóorgánumra. Könnyű helyzetben vannak az MSZMP szervezetei, — gondolom magamban, hiszen több újság áll rendelkezé­sükre. A napokban alakult kunhegyesi városi pártbi­zottságnak is jól jön a nyil­vánosság céljai ismerteté­sére — vélem balgán. Keresem a párttitkárt — tanácsülésen van. Kérem a tikárnőjét, hívjanak vissza, ha beszélhetek a párttitkár­ral. Meg is kapom a vá­laszt: egy hétig nincs ideje rám. Pontosabban a Nép­lapra. Eszembe jut kátonakorom őrmestere, aki azt mondta: „Fiam, jegyezze meg: a nap huszonnégy órából meg az éjszakából áll”*. Magyarul: mindenre kell hogy legyen idő. De hol vannak már azok az évek! Ma persze kényel­mesen, lassan halad az élet, alig van változás. Főleg a politikai életben! Ráérünk. Simon Béla Jászberényi Lehel vezér Gimnázium Órák a pártházban A demográfiai hullám most tetőzik a középiskolákban, és ez a Jászberényi Lehel Ve­zér Gimnáziumban is gondo­kat okoz. Néhány éve adták át az iskola új szárnyát, ahol tornateremmel és tanter­mekkel bővült a gimnázium. Azelőtt egyes osztályoknak (váltva) még a pincében >s oktattak, olyan szűkösen vol­tak. Megkönnyebbülve vették birtokba a tágasabb épüle­tet. az eredményesebb okta­tás érdekében az idegen nyelvű órákon az osztályo­kat még két részre is bon­tották. Hamarosan bekö­szöntött azonban újra a zsú­foltság, amire természetesen számítottak is, de a kéttan- nyelvű oktatás még nyo­masztóbbá tette a helyhi­ányt. Az előzetes számítá­sok szerint úgy nézett ki, hogy idén ismét a pincébe kényszerül néhány osztály. A városi tanácsnak jelez­ték a gondjukat, amely ugyan új tantermet nem tudott épí­teni, de közreműködésével mégis megoldódott a gimná­zium problémája. Jelenleg a két gyors- és gépíró, vala­mint a második félévtől ket­tőre szaporodott kéttannyel- vű osztállyal együtt össze­sen tizenkilenc osztályban folyik egyszerre az oktatás, ezért februártól a városi nártbizottság Táncsics Mi- hálv úti székházának két ter­mét bérli az iskola. A ter­mek a hét minden tanítási, naoián négy, öt. hat órára foglaltak, de még így se tud- iák folytatni az első oszlá- lvokban az idegen nyelvű oktatás korábbi rendjét. Az előkészítő osztályba húsz nyolcadikos nyert felvételt. ak(k az iskolaidő nagy ré­szét a pártházban töltik, de gyakran megfordulnak ott a gyors- és gépírók és más gimnáziumi osztályok, cso­portok is. A kéttannyelvű oktatás miatt lövőre tovább bővül az osztályok száma, vagyis úiabb szoba bérletére kényszerülnek. Országos Diáknapok Mozgófénykép-fesztivál Szolnokon Pályázat alapján a KISZ Központi Bizottságától a Szolnok Városi KISZ Bizott­ság nyerte el a jogot arra, hogy az idei ODN alkalmá­ból szervezője és lebonyolí­tója legyen az első mozgó- fénykép-fesztiválnak. A szolnoki Hotel Student lesz eme esemény helyszíne, jú­nius 2-3-4-én. Az ország tanintézeteiben a vizuális művészetek terüle­teivel ismerkedő, alkotó diá­kok, diákközösségek részére fórumot teremteni alkotása­ik bemutatásához, találkozá­si. ismerkedési lehetőséget biztosítani — ezek a feszti­vál céljai. Természetesen, szervezett keretek között versenyeztetni, megmérettet­ni az alkotásokat, konzultá­ciókon segíteni, orientálni a további munkát — ezek sem másodlagos szempontok. A fesztiválra ' várják az ország bármely középfokú tanintézetében tanuló diák, diákközösség nevezését ODN fesztiválon még be nem mu­tatott alkotásokkal, amatőr- film (S—8, 16 mm), illetve amatőr-videó (bármilyen rendszerben, VHS-kazettára átírva) kategóriákban. (Egyéb technika esetében a bemutatáshoz szükséges be­rendezésről a nevezőnek kell gondoskodnia.) Tematikai megkötés nincs, de kiemelt figyelmet kíván­nak szentelni az esztétikai értékek mellett az — újszerű vizuális látás­módot tükröző, — a mai Magyarország és a tizenéves korosztály kap­csolatát bemutató alkotások­nak. Mindezek mellett azokat a diákközösségeket (film­klubokat, fotóklubokat) is várják a fesztiválra, amelyek nem készítenek filmeket, de érdeklődnek, foglalkoznak a vizuális művészetek valame­lyik ágával. A nevezési és jelentkezési határidő: 1989. május 1. Az alkotások beküldési határ­ideje: május 7., ugyanis az előzsűri május 13—14-én vizsgálja felül a beérkezett anyagot. Nevezési lap — és a fesztivállal kapcsolatos bárminemű felvilágosítás — a KISZ Szolnok Városi Bi­zottságán, Csák Lászlótól igényelhető (5000 Szolnok, Vö­rös Csillag út 8., telefon: (56 41-633). A valamikor főként falun élők, pásztorok hobbiját, a fafaragást, ma már városon élők is sokan kedvelik, művelik. Győrött például a fiatalok közül hódolnak sokan ennek a szenvedélynek. A Kába-parti városban már 17 éve működik a Bartók Béla Megyei Mű­velődési Központ alkotóházában ilyen szakkör, ahol sok középiskolás diák hódol a nem kis fantáziát és kézügyességet igénylő elfoglaltságnak. (MTI fotó: Matusz Károly)

Next

/
Oldalképek
Tartalom