Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-08 / 82. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. ÁPRILIS 8. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Mostanában hóbortos álmaim vannak. Éjjelente azt képzelem, hogy az évszakok változását, mi emberek vezényeljük: külön hivatalban álllítják össze a Nap menetrendjét, másütt a virágszirmokhoz szükséges fehér meg rózsaszín tüll-végek importját intézik, és egy irodaház legfelső emeletén stemplizik a gólyák, fecskék útlevelét. Evégből aztán a nap olyVegyszer és virágok Manzinger István tüzelőanyagok árát. Hát persze, hogy senki nem tervezett a fólia alá melegigényes növényt. Nézze meg, mennyi káposzta, karfiol van mosta piacon. Azért, mert ezek jól tűrik a hideget. Nem keltett volna ijesztgetni az áremeléssel, és most lenne igényesebb primőr is a standokon. — Maguk az idén mivel foglalkoznak? A kérdésre a férj válaszol. — Dinnyézünk és dohányt termelünk a szabadban. A fólia alatt uborka van. de ez sem az igazi, ennek is hiányzik a napfény. — Mondják, kell annyi méreg a növénytermesztéshez, mint amennyit mostanában a kertekben, szántóföldeken elhasználnak? — Kell. sajnos kell, még talán több is. Mit mondjak: a múltkorában olyan uborkát ültettünk, amelyikből egyetlen szem mag 25 forintba került, aztán beleesett az ágyúsba a fonalféreg, ki kellett dobni az egészet. A kár 15 ezer forint lett a magban, a munkát már nem is számolom. — Mi a teendő ilyenkor? — Nem is tudom. A fonalféreg ellen lehet fertőtleníteni, de a gőz is csak 60 centiig hatol ]e, a féreg meg akár egy méter mélyre is leássa magát, és ahogy melegszik a föld. úgy ion fölfelé. Van olyan kisvállalkozás, amelyik sátranként húszezerért vállal fertőtlenítést garancia nélkül. Nekünk ez százezer forinba lenne, és semmi biztosíték arra, hogy sikeres is lesz. Szórja hát az ember a vegyszert. Mi mást tehet? Járom Halesz virágoskertjét és már nem is tudok másra, csak bűzlő vegyszerre gondolni. Mostanában szédült álmaim vannak. Mintha a homo sapiens a természet hajszálra összecsiszolt gépezetében matatna ... Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán egész tavasz meg a nyár vegyszerezéssel telik el. A nyugdíjas útőr, Simon Mihály így háborog, és ekkor nyugtázom én is, hogy a tavasz illatorgiájába bizony a vegyszer bűze rondít bele. Az ingerült állampolgár véleménye egyébként abból az áhítatból zökkent ki. amellyel a község templomát bámulom meg valahányszor. Az árvíz pusztította és szinte csak napjainkban újjáépített Szelevény történelmét csak e rangos épület jelzi: hogy Zelebynt már 1389-ben említi historikus dokumentáció, az idővel vívódó falakba van kódolva. De hordoz e fal közelebbi üzenetet is: egy hetven évvel ezelőtt kilőtt golyó ólma is ott feke- tedik a kövek között. Alatta egy monogram és dátum: „B. J. 1919. V. 2.” A történetet még ma is homályos célzások és sejtelmes félmondatok árnyékolják. Ha úgy tetszik, Szelevény történelmének fehér foltjára utal e dátum. Homály fedi a Tanácsköztársaság itteni történéseit, eseményeit, pedig hát a kor szereplői ma is élnek. Azért elbeszéléseikből kikerekedik a hetven év előtti május eléje. Szentesi Áron nyugdíjas tanácselnök az, aki az emlékezéseket összegyű j tötte: — Ami a templom falába lévő golyót illeti: Bene Jakab bácsi a falu szélén lakott, ha jól tudom a második házban. Május elsején, tonút vezet, boltja van, ahol az április 4-i ünnep után jobb volt az ellátás mint Sze- levényen, villanya, vize van és a postás ugyan fakkokba rakja a település több pontján az újságokat, leveleket, de ha csomag vagy valamilyen fontosabb küldemény érkezik, kiviszi a házhoz és bekopog vele a címzetthez. Hát ezt a szolgáltatást azért szívesen vennék a szolnoki honpolgárok is ... A szépséges Halesz alighanem a tavaszért él- Ilyenkor a virágtengerben horgonyzó hajóknak tűnnek a takaros házak. Hatalmas kertek, gyümölcsösök, tágas fóliasátrak jósolják, hogy ha itt beüt az időjárás, szegény embert nem találni majd hetedhét határon sem. Panaszkodó azért akad, ámbár Manzinger Pista bácsi sem a mai életére mond rosszat. Inkább azt állítja, hogy a hatvankét évéből éppen a mostani, ami két évtized óta háromezer-ötszáz forintos nyugdíjjal telik, no meg asztmás köhécseléssel, szóval éppen a mostani sora a legjobb. Még nevet is hozzá, ahogy az egykori nyomorúságukat sorolja. — Ó, kérem, mi olyan, de olyan szegények voltunk, hogy azt elmondani sem lehet. Harisnyába jártunk iskolába ide a szomszéd tanyába, de ha jött a rossz idő, már fájront volt! Nem is végeztem, csak négy osztályt. Tizenegy árendás házban laktunk, mert mikor jött a lakbérfizetés ideje, apám széttárta a karját: „Nincs miből!’’ és a hat gyerekével már állt is tovább. A mostani világban azért csak könnyebb. Mind a három gyerekem leérettségizett, házét építettem, igaz meghalt a feleségem, egyedül vagyok, de soha rosszabb ne legyen. Innen a kertből kikerül némi pótlás, vannak tyúkjaim, van hízó. A gyümölcs is terem — csakhát a permet... Engem asztmával százalékoltak le, így a méreg fojt nagyon. De nemcsak engem: nézze meg velem szemben ezt a csodálatos kertet. Egy özvégyasz- szony műveli, reggel vitte el a mentő, azt mondják, megmérgezte a permet. Motorral fecskendezi szét. aztán estére beszívott annyit belőle, hogy rosszul lett. Tán a férjének is az ártott meg — mondja az asztmás ember, miközben egyik cigarettáról a másikra gyújt. Igen, az arrogáns vegyszerbűz valóban ott terjeng a lombsátrakban. Dehát szükség van ennyi méregre abban a műhelyben, ahol a napi betevőnket állítják elő? Ott, ahol Halesz betonút- jának csíkját már földút toldja ki, Kollár Dezsőik családját látom lázas munkálkodásban. A fóliasátrak áttetsző boltívei alatt uborka kígyózik, dohány pihése- dik, dinnyepalánta izmosodik, ám hiába keresem a kora tavasz exkluzív termékeit, a méregzöld paprikacsövet, a rubin színű paradicsomot — miként a piacokon, úgy itt is hiányzik e két zöldségféle. Valahogyan eltűntek a luxusáruk palettájáról: az idén nem kell Skála-háborút hirdetni az árak letörésére, nincsen kész tudomásul vettük. , — Miért nincs? — kérdem a termelőket, és a válaszuk beleillik abba a sorozatba amelyet az át nem gondol' intézkedések címén olvasna! a kormány fejére. — Először: a napfény vöt kevés, hiszen ötvenöt napijj nem sütött — mondja Kollár Dezsöné — így a kényes zöldségek nem tudtak kiteljesedni. Nyomorúságos gumó állapotában maradt a paradicsom, de a paprika sem lett az igazi. Ám az igazitok mégis az volt, hogy híre kelt, az év elején emelik a Szelevény pompás helyszín ahhoz, hogy az ember tetten érje a tavasz kibomlásának pillanatát. A falu gondozott kertjeiben nagy fejű tulipánok stréberkednek nyílegyenes soraikkal, rózsaszínbe öltözött bokrok ajánlkoznak egy szecessziós képre, de közvetlenül mellettük már az aranyeső kikiricssár- ga zuhatagja harsány kod ik'. A fákon szinte szemlátomást bontakoznak a szirmok, akár a pattogatott kukorica szemei a spanhelt forró lapján. A levegőben mézillat és a rovarszárnyak milliárdjainak felfoghatatlan rezonanciája. De mindezen túl egy arrogáns és bántó szag. aminek mibenlétét tudomásul veszi, ám nem analizálja az ember. Mígnem hangos szóváltásra nem figyelek fel, sréviza- vé a templommal szemben. — Én nyaranta ki nem mozdulok a lakásból, ülök benn naphosszat és nézem a tévét, ha műsor van, meg hallgatom a rádiót. Nem tudom ki volt az, aki a vegyszert kitalálta, de hogy az én életemet megkeserítette vele, az biztos. Mondja, — és most már hozzám is szól a felháborodott beszélő — miért szórják a gyomirtót a földekre, amikor gyom egy szál sincs? Ha onan fúj a szél — és elmutat a templomon túlra — meg nem maradhatok a szabadban. Márpedig az kor 40—50 órát is tölt az égen, máskor meg hiába várjuk, nem emelkedik a horizont fölé hetekig. Persze, késik a szállítmány, így a virágok nem bontanak szirmot, és a madarak vízumát sem intézik télnek előtte. Aztán reggel jön a megnyugvás, hogy a Természet azért csak nem adta ki kezéből a karmesteri pálcát. Szerencsére, így hát megy minden az Univerzum hajszálpontos órája szerint. Szentesi Áron A templom a múlt őrzője vagy másodikén kitűzte a házára a fehér zászlót, ami azt jelentette a közelítő román csapatoknak, hogy a község megadja magát. Hát nem! Ezért szabták aztán ki rá a golyó általi halálbüntetést a vörösök. A templom előtt végezték ki, és még ketten vesztették életüket a faluban a tizenkilences harcok során. Egyikük — Kardos János — a románok kínzása elől a Körösbe vetette magát. Szépe Sándort pedig a határban lőtte le valaki. — Mi a hiteles története az 1919. május 10-i árvíznek? — Én Tiszasason születtem, de odavaló volt édesapám is, aki éppen azon az emlékezetes napon a gát tetején teljesített szolgálatot. Az intervenciós román csapatok már a túlparton voltak, és a támadásuktól kellett tartani. Ekkor történt, hogy úgy hajnali 3—4 óra tájban ladik érkezett a parthoz robbanóanyaggal és a Szakadásnak nevezett rész a levegőbe repült. A vörösök gépfegyvertűz alatt tartották a gátszakaszt mindaddig, míg olyan rés nem támadt a töltésen, hogy már nem lehetett elállítani a zúdulást. Eddig erről nem beszélhettünk hivatalosan, de most már azért kimondhatjuk, hiszen tisztában van azzal mindenki, hogy a Tanácsköztársaság harcaiban bizony áldozatok is voltak. — Ön régi, meggyőződéses kommunista. Az indíttatásáról meghatóan beszél Tiszai Lajosnak a Találkozások című könyvében. Most hogy érzi magát? — Harmincnyolc éves tagság után kiléptem a pártból, nem látogatom a rendezvényeit. Nem értek egyet a mostani politikával, ezt tetézte a falu vezetőivel való összecsapásom. Pártvezetőségi tae voltam, de most félreálltam. Szentesi Áron a falu, sőt a kunszentmártoni járás egyik volt vezető embere most nyugdíjasként figyeli a mellette elzúgó világot. És nem tudja, hová ez a lélekszakadó rohanás. Szelevény Halesz. A szerencse télepülése ez. Bizony, nekik kijárt mindaz, amiért a közeli pálóczipusztaiak hiába ácsingóztak. Az egykori tanyabokorhoz most beT avaszköszöntő Szele vény en Golyó a templom falában Déli pihenőben
