Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-06 / 80. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989ÁPRILIS 6. 3 Kitüntetések, elismerések Április 4-e alkalmából a Szolnok Megyei Rendőr-fő­kapitányságon díszünnepsé­get tartottak, amelyen felol­vasták a belügyminiszter díszparancsát s a szolgálat példamutató ellátásáért ki­tüntetéseket, jutalmakat ad­tak át. A Magyar NéPközársaság Elnöki Tanácsa Kiváló Mun­káért Érdemrenddel tüntette ki Jankovics Zoltán rendőr ezredest, megyei főkapitányt. A Magyar Népköztársaság belügyminisztere Kiváló Rendőr jelvénnyel tüntette ki Bujáki Sándor rendőr fő­hadnagyot, a Közbiztonság éremn arany fokozatával Szilvási József rendőr főhad­nagyot. Az elismeréseket a BM központi ünnepségén vették át. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatával Urbán István rendőr őrna­gyot, ezüst fokozatával Sár­kány Béla rendőr alezredest. Gulyás István rendőr száza­dost. Lajkó Sándor rendőr törzszászlóst, Bari István rendőr törzszászlóst tüntette ki a belügyminiszter. A fen­tieken kívü] többen része­sültek dicséretben és juta­lomban. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta kimagasló munkája elisme­réséül Tárnái István, a kar­cagi Általános Technikai Ipari Kisszövetkezet csoport- vezetője, pártalapszervezeti titkár. Az Országos Kereske­delmi és Hitelbank Rt. dol­gozói közül Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben ré­szesült: Gyulainé Sziics Sára osztályvezető (Szolnok). Hu­si Gyula osztályvezető-he­lyettes (Szolnok), Tornyiné Szabó Katalin igazgató (Kun- szentmárton). Gyöngyik Pe­temé csoportvezető (Kun­szeri tmárton). Nem kidobott pénz Lemondani nem lehet róla Szakemberek a reklám gazdasági hatásairól A siker biztosítéka <*> Montecuccoli mondta egy­koron. hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz, Távol álljon tőlem, hogy valamiféle hasonlósá­got keressek a régi mondás és mostani beszélgetőtársam szavai között, de Szalay László, a Martfűi Tisza Ci­pőgyár kereskedelmi igazga­tója szerint a reklámhoz sok más egyéb mellett ez a há­rom dolog ugyancsak elen­gedhetetlenül szükséges: azaz pénz, pénz és pénz. — Kilenc éve, amióta eb­ben a beosztásban dolgozom — mondja — a vállalat mar­keting- és reklámtevékeny­ségét is én irányítom. A reklám számomra — és ezt többéves tapasztalatom alap­ján állíthatom — a siker biz­tosítéka. Elengedhetetlennek tartom a folyamatos, az in­tenzív propagandát, a frap­páns, tömör hirdetéseket, mert e nélkül már egyetlen cég sem tud manapság meg­élni. Ami pedig a dolog pénz­ügyi oldalát illeti, nos azzal nem árulok el különösebb titkot, hogy a népgazdaság, s ezen belül az egyes válla­latok komoly anyagi gondok­kal küszködnek, s a nehe­zebb gazdasági viszonyok között több cég szinte magá­tól értetődő természetesség­gel kurtítja meg a reklám- propagandára szánt költség- vetését. Mi, más kiutat ke­resünk, mert meggyőződé­sünk, hogy reklám nélkül nem képzelhető el magas színvonalú kereskedelmi munka sem. Ennek is kö­szönhető, hogy gazdálkodá­sunk még mindig stabil és nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy — képletesen mondva — be kellene csuk­ni a boltot. Eddig eredmé­nyesen termeltünk, s úgy néz ki, hogy erre az évre terve­zett 3 és fél milliárd forintos árbevételünk és 175 milliós nyereségünk is meglesz. S ezekben az eredményekben benne van a reklám szerepe, hatása, s ezért mi mindig nagy súlyt fektettünk erre. Hisz például 1987-ben 4 mil­liót, tavaly 6-ot, az idén pe­dig már 8 millió forintot for­dítunk a reklámokra. Per­sze az igazsághoz hozzátar­tozik az is. hogy akármeny- nyire emeljük az összegeket — mivel a reklámköltségek is jócskán növekednék — ezek a pénzek legfeljebb csak a szintentartásra ele­gendőek. Kétségtelen, hogy a leg­jobb reklámhordozó a televí­zió. Igaz, a televíziós rek­lámnak is megvan az ára. Ha jól megnézi, tévéreklá­mok is mindössze 8—10 cég termékeire korlátozódnak. Nem is csoda, hisz csúcsidő­ben egy fél perces reklám­film vetítése 60 ezer forint­ba kerül. Ha egy hónapban tízszer vetítik a filmet — ami nem sok — az máris hatszázezer forintot jelent. Éppen emiatt egyre keveseb­ben veszik igénybe ezt a hir­detési formát. Arról már nem is beszél­ve, hogy a reklám halála az unalom. Vagyis bizonyos idő után föltétlenül változtatni kell a filmen, a grafikán, a szövegen és így tovább. S bizony ez is pénzbe, és nem is kevés pénzbe kerül, de vállaljuk. Csak azt nem tudjuk, melyik fele... Létezett valaha a kereske­delemben egy alapelv: „a vevőnek mindig igaza van”. Az a kereskedő, aki erről megfeledkezett, könnyen úgy járhatott, hogy igaza neki le­hetett ugyan, de vevője vi­szont szinte biztos, hogy csak a konkurenciának volt. Hogy manapság errefelé hogyan állunk ezzel az elv­vel, azt legtöbbször tényleg csak elvben vizsgálhatjuk, mert vevő és kereskedő ma is van, sőt igazság is, csak éppen a negyedik feltétel hi­ányzik gyakran: a konkoren- cia. Ha pedig egynémely nagy állami vállalatnak nemhogy versenytársa, de elegendő áruja sincs, akkor — ezt mindannyian tapasz­talhatjuk — a vevő ritkán érezheti elkényeztetve ma­gát. Ez a kép csaknem teljesen ráillik a Jászberényi Hűtő­gépgyárra, különösen, ha a fagyasztószekrényekre sort várók népes tömegeire gon­dolok. Nos. amikor Sárközy Lászlót, a nag-’üzem reklám- és propagandaosztályánák vezetőjét a reklám jelentősé­géről kérdeztem, óhatatlanul is felötlött bennem ez a kép, meg az a szituáció is, ami­kor utoljára találkoztam ve­le. Tavaly az őszi BNV-n ül­tünk le beszélgetni, s mint akkor mondta, az évi gyár­tókapacitásuk teljesen lekö­tött volt, s így új üzletekről szó sem lehetett. De a rang kötelezi őket — többek kö­zött ezért is jöttek a vásár­ra — és reklámozni minden­képpen szükséges. Ha másért nem, hát azért, hogy ezzel is jelezzék a vállalat él és dol­gozik, s így kiállításon való jelenlétért fizetett többmil­lió sem kidobott pénz. Amikor mindezt megemlí­tem neki, bólogat, s hozzá­teszi. hogy a helyzet azóta sem változott. De annak el­lenére, hogy egyelőre nem tudják növelni a termelést, az évi 6 és félmilliárd forin­tos termelési értékből az idén is például 20 millió fo­rintot költenek reklámra. Szerencsére mindegyik ter­mékünk kapós — folytatja — és éppen ezért mi nem a klasszikus — vagyis kimon­dottan egy termékhez kap­csolódó — reklámot tartjuk fontosnak, hanem jóval szé­lesebb értelemben vett rek­lámról beszélünk. Vagyis a vállalati image kialakítá­sán fáradozunk, amibe bele­tartozik a vásárlókkal való kapcsolattól kezdve, termé­keink műszaki megbízható­ságán át munka- és gyártá­si kultúránk és még sorol­hatnánk. Azon mindenki meghök­kent, hogy mi fagyasztószek­rényeket importálunk. Pe­rig ez Nyugaton teljesen ter­mészetes dolog, hisz ez is a hosszú távú gondolkodás ré­sze, mivel mi nem szeret­nénk a jövőben sem elveszí­teni vásárlóinkat. Ez a tevékenységünk — ne tűnjön szerénytelennek — a cég üzleti érzékét, a hatá­sos befektetést javíthatja, ami jelzi azt is, hogy fölös­leges szűk határokat szabni a vállalatok mozgásterének. Inkább azt kell szorgalmaz­ni, hogy rugalmasan a keres­let-kínálat törvényeihez gyorsan alkalmazkodva nö­veljék bevételeiket, s ezzel együtt természetesen a hasz­not is. Minél kevesebb a ta­bu, a sablon és minél több a szelemi ráfordítás, annál biztosabb, hogy az a sokat emlegetett hatékonyság is otthonra lel a hazai gazda­ságban. És manapság ezt sem ártana reklámozni. összegezve: úgy vélem, hiába prosperál pillanatnyi­lag jól a cég. azért az érdek­lődés fenntartásához a rek­lámra szükség van. Ami pe­dig az erre fordított pénzt illeti, ezzel kapcsolatban eszembe jut a nagy ameri­kai multimilliomosnak, Fordnak ide illő mondása, miszerint „a reklámra szánt összeg fele kidobott pénz”. Csak nem tudni, hogy melyik fele, s így az egészre szükség van. N. T. Fotó: K. É. Mit mutat az első negyedév mérlege? (Folytatás az 1. oldalról) hosszabb ideig állt a munka, előrehoztuk a javítások, fel­újítások idejét, így próbál­tunk felkészülni és megte­remteni a későbbi időszak nagyobb termelési lehetősé­geit. Kardos György, a Szolnoki Papírgyár igazgatója: — Az 1988. évi sikeres zá­rás után — amikor gyárunk harmadik helyezést ért el a Papíripari Vállalat gyáregy­ségei között meghirdetett versenyben — az idei esz­tendő ugyancsak biztatóan indult a Szolnoki Papírgyár számára. Az persze igaz, hogy az előző esztendő ha­sonló időszakában komoly cellulózellátási gondokkal küszködve kellett ellátni fel­adatainkat, ezzel szemben az idei év első három hónapjá­ban a működésünket már semmi sem akadályozta. Kü­A nyomdák ellátása mel­lett egyre nagyobb hangsúlyt kap munkánkban az igény­lők jó minőségű irodagép­papírral való ellátása. Ezt segíti az idei második és harmadik negyedévben meg­valósuló beruházásunk is, melynek eredményeképpen megduplázhatjuk az önátíró­papír gyártását, összeségé­ben elmondható, hogy az idei esztendő első három hónap­ja számunkra sikeres volt. Ha a folytatás is ilyen lesz, akkor panaszra nem lehet okunk. Farkas Lajos, a Beton és Vasbetonipari Művek Szol­noki Gyárának gazdasági igazgatóhelyettese: — Az idei esztendő kezde­tén a gazdálkodás feltételei az előző évinél kedvezőbben alakultak. Ez több dolognak köszönhető. Így például a pi­aci kereslet — főleg a lakos­ság részéről — valamelyest élénkült, létszámgondjaink nem voltak, s az időjárás sem hátráltatta tevékenysé­günket. A kereslet élénkülését jel­zi, hogy az első negyedév­ben körülbelül 47 százalék­kal több körüreges födém­panelt, 30 százalékkal több áthidaló és EH gerendát ér­tékesítettünk, mint egy év­vel korábban. Igen keresett volt, és még ma is az, az ál­talunk gyártott gépkocsitá­roló, amelyet — előnyei és gazdaságossága miatt — egy­re szélesebb körben használ­nak a zártkertekben szer­számtárolásra meg különbö­Az éves 560 hektáros erdő­sítési feladatból 320 hektárt — vagyis csaknem 60 száza­lékot az első negyedévben beerdősítettünk, s fakiterme­lési előirányzatunk 35 szá­zalékával is végeztünk. A faipar ütemes teljesítéssel és növekvő tőkés árbevétellel járul hozzá az erdőgazdaság eredményeihez. Ígéretes a szovjet cégekkel kötött áru­csere-megállapodás is, ebben az esztendőben már majd­nem ezer köbméter bükk- és fenyőrönköt kapott az er­dőgazdaság kazánjaiért és aprítóberendezéseiért. Dr. Lits Józsefné, a Szol­noki Bőr- és Textilipari Szö­vetkezet elnöke: Szövetkezetünk nagyon erős első negyedévet zárt, hisz árbevételünk megha­ladja a 65 millió forintot, ami 30 százalékkal magasabb az előző esztendő hasonló időszakánál. Ezen belül a tő­kés árbevételünk két és fél­szeresére emelkedett. Ter­mékeinket új piacokon is si­került értékesítenünk, s köz­ponti üzemeinkben jelenleg is tőkés piacra termelünk. Rendeződtek a tavalyi ne­gyedik negyedéves import problémáink, a kereskedelmi minisztérium példás rugal­lönösen fontos, hogy az anyag- és energiaellátás zök­kenőmentessé vált. Termé­szetesen ez is hozzájárult ah­hoz, hogy az első negyedév­ben a gyár termelési rekord­teljesítményt ért el. Az el­múlt évek legnagyobb beru­házásaként számon tartott író-nyomó gyárrészleg a ter­vekhez képest 20 százalék­kal több árut bocsátott ki. Ami igazán öröm számom­ra, hogy termékeink iránt olyannyira nagy a kereslet, hogy az igények jóval meg­haladják jelenlegi kapaci­tásunkat. Egyre inkább is­mertek és keresettek a gyár cikkei a külföldi piacokon is. Ezt egyébként az is jelzi, hogy az első negyedévben több mint 2 ezer 100 tonna papírt exportáltunk, s ez a mennyiség túlszárnyalja a tavalyi hasonló időszakban külföldön értékesített meny- nyiséget. ző gazdasági jellegű célokra is. Nemrégiben kezdtük el nagyobb volumenben gyár­tani az épületek — elsősor­ban családi házak — födém- szerkezeteinél alkalmazott béléstestek, valamint az út­építésnél használt útszegély­kövek gyártását. Gondot je­lent azonban számunkra, hogy egyelőre mérsékeltebb a kereslet az előregyártott beton iránt, pedig az elmúlt évben 16 millió forint érték­ben korszerűsített, automa­tizált betongyárunkban a legkülönlegesebb igényeket és minőségi követelménye­ket is ki tudjuk elégíteni. Terveinkben, piaci kilátása­ink alapján a múlt évinél Valamivel kedvezőbb gaz­dasági feltételekkel számo­lunk az idén, de éppen ezért tovább kell lépnünk, első­sorban az anyagtakarékos­ság és a minőség területén. Török László, a Nagykun­sági Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatója: — Kedvező időjárással kö­szöntött be 1989. Ezt kihasz­nálva az erdőgazdaság dol­gozói jól szervezett munká­val még a kiemelkedően jó­nak ítélhető 1988-as eszten­dő eredményeit is túlszár­nyalták az első negyedévben. Az árbevétel, a termelési ér­ték csaknem 20 százalékkal haladja meg a tavalyi első negyedév tényszámait. Ezen belül a tőkés árbevétel elér­te az 1 millió dollárt, s a nyereség is 13 millió forint körül realizálódik. mássággal segítette az új üz­letek létrejöttét. Megrendeléseink megha­ladják kapacitásunkat. A határidők teljesítése érdeké­ben az elmúlt hónapokban dolgozóink több hétvégen is vállalták a túlmunkát. A második negyedév ha­sonlóan erősnek mutatkozik. Egy jó évkezdet, ha elbiza- kodásra nem is. de bizonyos fokú biztonságra okot adhat, s úgy véljük, idei terveinket teljesíteni tudjuk. Szabó Sándor, a Mezőtúri Vezérléstechnikai Alkatrész- gyártó Vállalat igazgatója: — A Kontakta Elektro­mechanikai Vállalat Mezőtú­ri Gyára 1989. január 1-jétől Vezérléstechnikai Alkatrész- gyártó Válalat néven önálló­vá vált. Idei termelési és ár­bevételi tervünk 252 millió forint melynek első negyed­évre eső hányadát teljesít­jük. Sőt. a második negyed­évre is biztosítva van a mun­ka. de a második félévre még van szabad kapacitá­sunk. Sarkadi Sándor, a Szer­számkészítő Művek Karcagi Gépgyárának általános ügy­vezető igazgatója: — A SZIM Karcagi Gép­gyára tavaly december 31- évei részvénytársasággá ala­kult. Az idei gazdasági, for­galmi célkitűzéseinket az új működési forma és az ebből fakadó követelmények figye­lembevételével állítottuk össze. A célokat a részvénye­sek március 14-én megtar­tott első rendes közgyűlése hagyta jóvá. Az előző évi kényszerű forgalmi vissza­esések ellenére erre az évre mintegy 12—13 százalékos növekedéssel számolunk. Célkitűzésünk szerint ez 360 370 forintos forgalmat jelent. Az első negyedévi termelé­sünk ezt az elképzelést vár­hatóan igazolni fogja, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy 90—95 milliós termelés­sel számolunk. Az értékesí­tés területén gondjaink van­nak, s emiatt negyedéves ár­bevételünk 70 millió forint közelében várható. Babúcs József, a Jászberé­nyi Hűtőgépgyár gazdasági igazgatója: — A Hűtőgépgyár idei célkitűzései között elsősor­ban a belföldi ellátás javí­tása, valamint a tőkés export árbevételének növelése sze­repel. Az első negyedéves tervünk az éves időarányos tervnél valamivel alacso­nyabb volt. az egyik hűtő- szekrényt gyártó üzemben folyó rekonstrukciós munká­latok miatt. A géptelepítés ebben az üzemben hamaro­san befejeződik, s így az éves terv teljesítését az említett leállás nem befolyásolja. Jó évkezdet — bérfejlesztéssel A három fő — tehát a ha­zai. a szocialista és tőkés — piacot külön-külön vizsgálva megállaptható, hogy a bel­földi előirányzatot várható­an 97 százalékra, a szocia­lista exportunkat 60 száza­lékra, a tőkés exportot pedig 105 százalékra teljesítjük. Főbb termékeink közül a hű­tő és fagyasztószekrényekből terv szerint 153 ezer darabot, fagyasztóládából 11 ezer da­rabot, radiátorból pedig 328 ezer négyzetmétert állítunk elő. A tervhez képest mint­egy 50 százalékos lemaradás mutatkozik a szifonokból. A 177 ezer darab egyéb, nem fogyasztási célú termékeink — így erőművi hűtők, áru­házi berendezések, jármű vízhűtők — közül különösen a szocialista exportra szállí­tott tételeknél volt a tervhez képest lemaradás, melynek oka. hogy a szovjet féllel az elhúzódó árviták miatt a szerződéseket csak nemrég kötöttük meg. Goda Zoltán, a Jászberé­nyi Aprítógépgyár műszaki i gazg atóh ely e ttese: — Jól kezdte az Aprító­gépgyár az 1989-es évet- De_ cemberben elmaradt az év végi hajrá és ez lehetőséget adott az üzemeknek és gyáregységeknek arra is, hogy jól előkészítsék az idei esztendő indulását. Az ered­ményt már a januári adatok is mutatták, hiszen több mint 30 millió forintos túlteljesí­tést könyvelhettek el. A je­lek szerint ez az összeg a ne­gyedév végére megduplázó­dik. A tervszerű termelésben közrejátszott az is. hogy a tőkés export szinte kikény­szerítette az ütemességet, mert a szállítmányoknak me­netrendszerűen kellett indul­niuk az NSZK-ba és Fran­ciaországba. A vállalat első negyedéves tőkés exportja több lesz, mint 1986-ban egész évben volt. A jó kez­det megalapozta a mintegy 12 százalékos bérfejlesztést is, amit január elsejével haj­tottunk végre. Ami gond, hogy sok alapanyaggyártó cég áremelést jelentett be. Ennek ellensúlyozására in­tézkedéseket dolgoztunk ki a takarékos költséggazdálko­dásra, s így összességében bízunk abban, hogy elérjük az erre az évre kitűzött cél­jainkat. N. T. Élénkülő piaci kereslet Határidőre hétvégi túlmunkával

Next

/
Oldalképek
Tartalom