Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-29 / 99. szám
MagazM Fegyveres rablók az öcsödi tanyán Fél szemét kilőtték — hajnalig kiabált segítségért Majdhogy nem azt írtam, tanyája nyugalmát, de az már oda: március 11-én hajnalban összeroppant az otthona sérthetetlenségének illúziójából készült csigaház. Azóta az éjszakák rebbenő riadozás- sal telnek, s az az ember, aki megjárta a háborút, öt országon át kalandozott úgy, hogy kezet senki nem emelt rá — most az az ember* fél. Azoknak a félelmével, akikre éjjel már verték rá az ajtót, zörgették rá az ablakot. A tanyasi élet a múltban gyökerezik. Amikor arra kérem a Daróczi házaspárt, mondják el, mi is esett velük azon az emlékezetes éjszakán, kissé a Rózsa Sándor ni világ vadromantikájával színezik rabló-pandúros mesévé a történetet. Az asz- szony kezdi. — Negyven éve lakom itt Öcsödön és negyven év után akarták kilőni mellőlem ezt az áldott jó embert. Ha öcsö- diek ezek a rablók, jó, nem szólok egy szót sem, de bé- késszentandirásiak! Érti! Abból a faluból valók, akikről azt tartották régen, hogy szegények, de becsületesek. Onnan jöttem én is, meg szegről-végről rokonom is ez a két taknyos. De én csak annyit mondok: nyúzni őket, aztán sózni! Ezt érdemlik, semmi mást. Március 10-én este disznó vágáshoz készültünk. Jön, az agronómus, hogy Sándor menjen ki a repülőtérre a gépet őrizni, éjjeliőrként. Az uram hát kiment, én meg néztem a tévét. Hanem hazajön az emberem, nagyon fázik, melegszik egy kicsit. Egyszer csak ugat a kutya. Innen az ember veszi át a szót. — Jön két alak a disznóól felől, kopognak, s azt mondják, „rendőrség”. Nem lepődtem meg, hiszen éjjeliőr voltam. Az jutott eszembe, hogy a repülőgép körül talán nem találtak valamit rendben lévőnek, és most azért keresnek. „Mindjárt veszek magamra valamit”! Kilépek az ajtón, és azt látom, hogy a két alaknak álarc van a fején. Hat ezek nem rendőrök! De már villan is a szemembe a zseblámpa, és ahogy lenézek a lámpát tartó másik kezére, látok benne egy csillogó fényes tárgyat. Elkapom, kirántom, hát egy házilag barkácsolt pisztoly volt. „Az anyátok szentségit, nem rendőrök vagytok ti”! Jön a feleségem, mondom: „Nézd Marika, mit vettem el tőlük”. Ahogy ott kiabálok, a szúnyoghálón keresztül rámlőnek. Én három embert láttam, meg azt hallottam, hogy cigányul karattyolnak. Itt ment be az egyik golyó — mutatja a helyét —, a másik meg kivitte a szememet. Irtózatosan fájt. Akkor elsírtam magam. Ami most van, ez már üvegszem, egy hete tették be. — Mit kértek a rablók? — Azt mondta a főnökük: „Adjatok 20 ezer forintot, akkor elviszem a bandámat!” Hát persze, hogy nem adtunk. Akkor azt mondta a társának: „Eredj az istállóba és lődd le a teheneket”. — És ön sebesülten mit csinált ezután? — Felmentem a padlásra, elhúztam a cserepeket és segítségért kiabáltam. De nem hallotta senki. Nem jöttek ezek be a házba, még felszólt a vezér: „Ne kiabálj papa, mert kiírtunk benneteket! Adjál 20 ezer forintot és elmegyünk”! Itt köröztek a ház körül vagy másfél óra hosszáig, aztán elmentek. — A felesége ezalatt bent volt a házban? — Dehogy voltam — meséli immár az ő kalandos éj_- szakáját Darócziné. — Négykézláb odamásztam a kamraablakhoz, kiugrottam, aztán futás az éjjeliőrökhöz a téeszmajorba. Nem akartak beengedni. Aztán mikor elmondtam, mit akarok, a foguk vacogott a félelemtől, de nem jöttek volna segíteni. Egyiküktől a biciklit kértem, még azt sem adta. Na, én reggelig nyaggattam a CB-rádiót, hogy segítség, a tanyában ' rablók vannak, nem jelentkezett sem a kunszentmártoni tűzoltóság, senki. — Hogy ért véget ez a lidérces éjszaka? — Reggel hat órakor jött a fiúnk, mert ő a disznóvágásra készült. Azt mondja ijedten: „Mi van magával apuka?” Mert már a szemem csúful be volt dagadva. Hát aztán szólt a kunszentmártoni rendőrségnek, jöttek a alibit konstruált, diszkó, barátnő, tanuk, így a nyomozás folyt tovább. Semmi eredmény, visszakanyarodtak hát Szécsiékhez, ahol házkutatást tartottak, ami a következő eredményt hozta: találtak 90 kispuskalőszert, egy golyószóróba való lőszert és ugye kézben volt az a felfúrt pisztoly, amit a gazda vett el támadóitól. Azt most éppen szakértők vizsgálják, alkalmas-e emberélet kioltására. Beismerő vallomás következett és így megkerült a másik tettes, az ugyancsak 18 éves Fabó Mihály is. — Mit mondtak a fiúk, hol szerezték a lőszert? — Azt állították, hogy Bé- késszentandráson az MHSZ- lőtéren, de aztán bebizonyosodott, hogy a lőteret másfél éve nem is használják, a lőszerek viszont szinte újszerű állapotban voltak. — Darócziék azt állítják, hogy hárman voltak az elItt lőttek be a betyárok ezen a szúnyoghálón mentők, a békéscsabai kórházban megoperáltak. Az egyik légpuskatöltényt kivették a fejemből, de a másikat amelyik a szemembe hatolt be, nem bántották. Azt mondták, ha nem mozdul, marad. Ha mozdul, kiveszik, de igen veszélyes műtét lesz. Hát itt állok én félszemmel, hatvanhat évesen, így jártam, pedig énrám egész életemben a kezét sem emelte senki. A Szolnok Megyei Rendőr- főkapitányságon Ratnik Ferenc százados fővizsgálónak a szobájában ülünk. — Miként találták meg a tetteseket? — A bejelentés alapján, a helyszínre érkeztek a kunszentmártoni rendőrök, aztán az ügyet súlyozva értesítették a megyei főkapitányságot. A szemle 10 órakor már megkezdődött, és elkezdhette a munkáját a „forrónyomos brigád”. Először is elszámoltattak mindenkit, aki szóba jöhetett elkövetőként. Különösen azokat kérdezték ki tüzetesen, akiknek fegyverrel már volt valamilyen szabálysértésük. A harmadik napon sorra került a békésszentandrási, 13 esztendős Szécsi János is, akiről köztudott volt fegyverimádata. Tavaly már volt is összeütközése a törvénynyel, lőfegyverrel való visz- szaélés miatt. Csakhogy Szécsi kikezdhetetlennek látszó *— Mit kell tudni a két elkövetőről? — Viszonylag rendezett családi körülmények között éltek. Munkahelyük az elkövetés időszakában nem volt, szakmájuk sincs, nyolc általánost végezték, és a törvénnyel is volt összekoccanásuk. Az akkor még fiatalkorú Szécsit lopásért ítélték hat hónapi felfüggesztett fogházra, de nyilvántartva még nem lett. A munkahelyükön nem voltak tőlük elragadtatva, ez vezetett az elbocsátásukhoz is. — Találkozhatnék az előzetes letartóztatásban lévő tettesekkel? — Természetesen. Először Fobó Mihályt vezeti elő a rendőr. Mit mondjak? Jó megjelenésű, göndör fürtű, pelyhedző bajúszú tinédzser. Miután nem járul hozzá, hogy a fotóriporterünk lefényképezze, csak a bilincsbe vert kezét fotográEn négykézláb a kamraablakhoz menekültem... — Mire kellett magának a pénz? — Semmire. Semmi különösebbre. Nem dolgoztunk, de mielőtt behoztak, jelentkezni kellett volna a munkahelyen, felvételre. — Mikor közelről belelőtt az idős ember arcába, mit gondolt, milyen sebesülést okozott? — Nem tudtam, hogy eltaláltam az öreg bácsit. Azért egy légpuska nem olyan veszélyes. Én így gondoltam. — Mit vár, hogy néz az otthoniak szemébe? ján. Tőle a „fegyvermániá- ról” érdeklődöm. "— Honnan ez a megszállottság minden iránt, ami robban-durran? — Szeretem a puskát. Tagja voltam az MHSZ-lövész- klubnak, aztán hajtőként a külföldi vadászoktól kaptam ajándékba töltényeket. A kispuskába valót pedig adták a barátok, diszkóban, itt-ott. — Minek kellett maguknak éppen 20 ezer forint? — Sörre, borra, pálinkára. Sokba voltak a barátok. — Miért pont ezt a tanyát választották? — Semmi különös... Ez esett útba. Csakhogy az öreg mindent összekavart. Volt nálunk a légpuska, meg a felfúrt pisztoly. A pisztolyt a kezemből kikapta és bevitte magával. Most már nekünk az volt a dolgunk, hogy visszaszerezzük. Ügyeskedtünk, Fabó lőtt, rosszul sült el a dolog. Könnyebbnek képzeltük. Ügy, hogy kijön egy halálra rémült trotyli és hozza a pénzt. Nem így lett. Ahogy a bilincs levétel- felrakás tortúrája zajlik, én Szécsin is amolyan megjátszott férfias tartást vélek felfedezni. Nyújtja a kezét a rendőrnek — szinte filmeket tudnék idézni, melyekben ugyanez a gesztus szerepel. De ezzel együtt távol álljon tőlem az a naiv egyszerűsítés, hogy netán a televíziót vagy a krimiirodalmat tegyem felelőssé a két fiatal rablótámadásáért. Tettüknek úgy vélem, mélyebb gyökere van. Keveset tudtak a világról. Már legalábbis a világ dolgaiból azokat a kincseket nem ismerték, melyeket ismerni érdemes. Megszerzésükhöz pedig fegyver sem kellett volna. Palágyi Béla Fotó: Nagy Zsolt fálja. A fiú elnézi a „karperecét”. Látni rajta a borzon- gó érzést: a bilincs igazi és a rendőr is az, aki kulccsal kinyitja és leveszi róla a beszélgetés idejére. Ijedtség, riadtság nincs a fiú arcán. Inkább amolyan félszeg mosoly, mint akinek a tudatáig semmiképp nem jutott még el, hogy azon az éjszakán talán az életét rontotta el. Egyébként alighanem tegezném, de nem kívánom éreztetni vele a kiszolgáltatottságát, így a felnőttesebb magázás mellett döntök. A beszélgetés feltehetően a kihallgatások modorában zajlik, csak a legszűkebb szavú közlésekre szorítkozik. — Miért pont Darócziékat szemelték ki a rablás célpontjául? — Erre nem tudok mit mondani. Többet ittam a kelleténél, a diszkóban voltunk, és a tömény elég köny- nyen megárt. — Mi történt azon az éjszakán? — Szécsi az unokatestvérem. Disznóvágásra készültünk és közel volt már az éjfél, amikor átmentem hozzájuk a késekért. Ekkor megmutatta, hogy mi mindene van: légpuska, pisztoly, lőszerek. És hát pénz kellene. Biciklire ültünk... Darócziék estek útba. — Nem is tudom. Biztos, hogy súlyosan megbüntetnek. kapunk talán öt évet is. És ha ezalatt meglátogatnak, ilyesmiről nem beszélhetünk. Csak annyit mondhatok, nekem semmi sem hiányzott, legkevésbé az a 20 ezer forint. Én azért a hiánylistára csak felírnék valamit. De ehhez már tanácsért Makaren- kóhoz kellene fordulni... Szécsi Jánost nem tagadhatja le az unokatestvére. Küllemre ő is olyan mai fiatal, akiből tucatnyi rajzik a koraestében bármely falu vagy város, bármely utcátettrekész és életerős, mint Daróczi Sándor. Ezúttal tán jobban járt volna, ha a korához illően viselkedik. Mert, ha. teszem azt, azon az éjszakán halálra váltan lép ki az ajtón, életéért könyörög, és átadja a rablóknak a 20 ezer forintot — ma két szemmel nézi a világot. Így viszont megvívott az éjszakai látogatókkal, s ha fél szeme árán is, de megőrizte tanyáját. követők és egymás között cigányul beszéltek. — Igen, a két fiú alaposan felkészült a bűncselekményre. Azért karattyoltak cigány nyelven, hogy tévútra vezessék a nyomozást, ami részben sikerült is nekik. Az nem bizonyosodott be, hogy hárman lettek volna, a megtámadottak az éjszakai jövés-menést élték úgy meg, mintha egy nagyobb társaság próbálta volna meg őket kirabolni. A 66 éves Daróczi Sándor ma is abban a tanyában él, amelyikben született. Galambdúcos, baromfi-udvaros, tágas élettér még egy fiatal párnak is. Két idősebbnek már kissé túlméretezett, dehát aki itt született, az hajlamos magát a tárgyakhoz mérni — és azok az embernél lassabban öregednek. Különösképpen így van ez, ha az ember valóban a virtusig Daróczi Sándor arcán jól látszik a sebesülés, jobb szeme helyén üvegszem van Ratnik Ferenc százados fővizsgáló még nem tett pontot az ügy végére Fényképen csak ennyit engedtek láttatni magukból az elkövetők