Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-29 / 99. szám
Magazin Téglahegyek „tetején” Nem állíthatom, hogy különösebb izgalmat okozott Kunszentmártoniban a Magyar Demokrata Fórum ottani szervezete nevében tizenkét aláírással hitelesített nyílt levél, amely a Kunszenti Hírek áprilisi számának 2. oldalán jelent meg. A levél írói felvilágosítást kérnek az Alföldi Téglaipari Vállaílat igazgatójától Tóth György gyárigazgatóvá történt kinevezése ügyében. A ’dolog pikantériája, ihogy Tóth György Kunszentmár- ton és környéke országgyűlési képviselője, és március akarja kikezdeni! Ha mással teszik, hagyján. Lehet, hogy igazuk van. Három évvel ezelőtt magam hívtam Gyurit a pártbizottsághoz. Alig tudtuk megnyerni. Egy jól működő vállalatot vezetett. Mit mondjak? Gyalázatos a káderhelyzet nemcsak Kunszentmártoniban, hanem az egész Tiszazugban. Ö éppen olyan ember, aki figyel a kor szavára. Mi tagadás, ötvenéves. Tény, hogy nemigen lesz szükségünk gazdaságpolitikai titkárra. Éppen ezért amikor tavaly ősszel megkereste az egyik terme1-ig munkahelye a városi pártbizottság volt. Gazdaság- politikai titkárként tevékenykedett. Az alapkérdés: „ejtőer- nyős”-e Tóth 'György? Arról van-e iszó hogy a pártban létszámcsökkentést hajtanak végre, és jó helyeket keresnek {funkcionáriusok- nak? Ezt kérdezi igazából a Magyar Demokrata Fórum kunszentmártoni szervezete, amilkor pártirányelvekre hivatkozik, szakmai zsűri bírálatát hiányolja, az új igazgató szakmai rátermettségét kérdőjelezi meg. A nyílt levél lapzártakor érkezett a Kunszenti Hírek Szerkesztőségébe. A szerkesztő-bizottság helyesen döntött, hogy közzéteszi. Nyilvánvalóan a következő számban a nyílt levélhez kapcsolódó vélemények is helyt kapnák. Közöttük Holczknecht Gyula igazgatóé, aki megírja, hogy valójában már 1982-ben megismerkedtek Tóth Györggyel, és ajánlatot- is tettek neki a kunszentmártoni gyár vezetésére. Mivel akkor azt Tóth György nem fogadta el, gyárvezető munkakörbe Nagy Pétert nevezték ki. Újabb kapcsolat következet Tóth Györggyel, és újabb ajánlat ezév elején. Március elsején, az új igazgató első munkanapján mun- kásgyűlésen tájékoztatták • a dolgozókat Tóth György kinevezéséről. Röviden ennyi az Alföldi Téglaipari Vállalat igazgatójának válasza. A dologról elsőként természetesen magát az érintettet kérdeztem meg. — Persze, hogy nem örülök annak, hogy támadnak, De különösebb lelki nyomás sem nehezedik rám. — Hogyan fogadták a gyárban, dolgozók? — Akikkel találkoztam, akikkel beszéltem, azok nem árultak el különösebb ellenszenvet. A többiek véleményét nem ismerem. — Téglagyári igazgatói kinevezése bizonyára azért kerülhetett az érdeklődés középvontjába, mert mindezidáig a városi pártbizottság titkáraként tevékenykedett, valamint országgyűlési képviselő is. A levélírók — a téglagyár dolgozóinak véleményét alapul véve — a szakmai rátermettségét kérdőjelezik meg. IMi dz alapszakmája? — Villanyszerelő, elektrotechnikus, Közben főiskolai képesítést adó munka- védelmi tan folyamot is végeztem. Fölkerestem Kunszent- mártonban Narancsai Lajost a városi pártbizottság első titkárát is. — Meglepett, hogy a demokrata fórum éppen őt lőszövetkezet, joggal és okkal fordult meg a fejében, hogy odamegy dolgozni. Igyekeztünk meggyőzni, megtartani. Mit mondjak még? Az alapfizetése gyárigazgató- kénit alacsonyabb, mint városi párttitkárként volt. Hiszem-e, hogy ej tudja kormányozni a gyárat? Igen! * * * * Mi baj a gyárral? A vál- lálat igazgatója szerint a kunszentmártoni gyár évek óta ráfizetéses. A dolgozók ezt nem értik, illetve cáfolják. Mert ők úgy emlékeznek, hogy az idén még nyereségrészesedést is kaptak. Igaz, minimálisát. Mit mondták? Hogy régóta ismerik Tóth Györgyöt, már korábbi munkahelyén is együtt dolgoztak vele. Csupán annyit állítanák, hogy a munkásembert 1 megbecsülő, < rátermett, igazi lelkes vezetőként tartják számon. Persze az is igaz, hagy a téglagyár 1régi dolgozói kifogásolták személyét, mint olyanét, aki nem ért a téglagyártáshoz. Persze kérdés, hogy az igazgatónak az alapvető munkafolyamatokhoz kell-e értenie, vagy a gyár egészét {kell-e jól kormányoznia? Ám mivel Tóth György országgyűlési képviselő, nem arról <van-e szó, hogy személye ellen irányul a kétkedés? A demokrata fórum helyi aktivistái szerint nem! Igaz, Tóth György képviselői munkálkodásával sem elégedettek maradéktalanul. Ráadásul létezik éppen ebben á tekintetben egy másik szempont is. A képviselő — legutóbbi gyűlésén — arról beszélt, hogy parlamenti munkáját párt- titkári funkciójával kitűnően össze tudja egyeztetni És egy elfoglalt gazdasági vezető? Arról is megkérdeztem tehát Tóth Györgyöt, hogyan vélekedik további parlamenti képviselői munkálkodásáról. — Ezek után ismételten indulni szeretnék a választásokon. Nemcsak az egész körzet, hanem e tizenkét választópolgár meggyőzése is célom! Ügy gondolom, téglagyári igazgatóként is teljes értékű országgyűlési képviselő lehetek! Mit lehessen mondani egy hónap eltelte után? A tégllagyár dolgozói úgy vélekednek, majd meglátják. Tóth György pedig bebizonyíthatja, mit tud kezdeni a gyár udvarán tornyosuló eladatlan téglahegyekkel és a képviselőséggel. — E — Amikor a műteremben kezdtek csomagolni váratlan esemény zavarta meg a költözőket. A szekrény — amely azért került oda, ahol volt, hogy eltakarja a vizes, penészes falat — elmozdításakor megindult a fal is. Az ijedségből felocsúdva lázasabb tempóra kapcsoltak, épségben akarták megúszni a pakolást, megmenteni a berendezést. A-»korabeli krónika szerint egy év alatt fel is épült az akkor divatos finn építészeti stílusban vöröstéglából készült tizenkét műtenmes lakásból álló komplexum, s 1902 június 29-én felavatták. A város története során a művésztelep az 1919-es intervenció, majd a II. világháború idején is megrongálódott. Renoválták, az utóbbi évtizedekben azonban nem ivoilt lényeges felújítás. A hatvanas évek közepén csatornákat építettek a szennyvíz elvezetéséhez, után a fal is Nem a nagy nevettetők” valamelyik filmkookáját idéztem. Mindez tavaly őszszel történt a Szolnoki Művésztelepen. „Müller Adolf „várbeli tusculanuma” volt az első műterem Szolnokon. Városunkban született 1821-ben... csínnal berendezett kis műtermében a híres Petten- köfen is vendége volt” — írja Kaposvári Gyula a Szolnok képekben című könyvéiben. „Pettenkofen fedezte föl e helyet a magyar Alföld festői népét, fantasztikus egét, sugárzó levegőjét, rengő délibábját, mély nyugalmát — a magyar művészetnek ”. — Idézi a Művésztelep történetét őrző eredeti dokumentumokat. A századforduló jelles művészeit is megragadta a hely varázsa, Bihari Sándor, Fényes Adolf, Medmyánszky László, Szlányi Lajos, Va- szary János, Miihaliik Dániel stb., kéréssel fordultak a közoktatásügyi miniszterhez, hogy „Szolnokon a magyarság egyik jellegzetes központjában való letelepedésüket segítse elő”. lehulló vakolatot, faldarabot addig persze amíg még van fal. Mindez azonban kívülről nem látszik. A művésztelep parkjában a hatalmas gesztenyefák jótékony árnya eltakarja a főleg belülről omladozó épületeket. De nem igen látták a vendégek sem. Minis zterek, m in is ztere lin ök- helyettesek is megfordultak az elmúlt évtizedekben a művésztelepen. Őket a legjobb állapotúnak tartott kollektív műteremben fogadták, s nem az életkörülményekről hanem a művészetről, a közösséggel való kapcsolatról folyt az eszmecsere. A városi tanács művelődési osztályán viszont pár éve már napirenden szerepel a Művésztelep sorsa. Azóta azonban osztályvezetők jöt- tek-mentek, lényeges elmozdulás a holtpontról csak tavaly ősszel történt, amikor is Rózsavári László vette át az osztály vezetését. Vele és Lugosi János csoportvezetővel vesszük sorra az előzményeket. Eszerint 1986 véeredeti terv szerint ugyanis a két épületszárnyat lakások és műtermek kötötték volna össze, s a művészek a rekonstrukció idején azokban élhettek, dolgozhattak volna. A két ütem miatt azonban tavaly ősszel a művészek elköltöztek a jobb oldali épületszánnyból, ki Budapestre, ki a Széchenyi városrészbe, kinek hogy adódott, s átadták a terepet a kivitelezőnek, az Ingatlan- kezelő Vállalatnak, a Művésztelep kezelőjének, hiszen a műtenmes lakásokért ugyanúgy fizettek lakbért, mint a tanácsi bérlakásokért. Egy megállapodás is született, amelynek értelmében idén decemberiben birtokukba vehetik a művészek a teljesen újonnan felépített hat terv azonban megnyugtató a Szolnokterv építészei Nagy István és Pár Nándor az eredeti formát örökítette át, csupán a lakrész belső elrendezése lesz más, kényelmesebb, lakályosabb. Az épületfcülső újraépítve is őrzi az eredeti stílust. Csak- hát az a kérdés, miikor lesz kész teljesen a rekonstrukció. Ha decemberben felavatják az új épületszárnyat, következik az újabb költözködés, s igencsak eljön a tavasz miire elkezdődhet a II. ütem. S vajon elég lesz-e rá a maradék 18 millió forint? A 40 millióból ugyanis a közművesítés miatt — a tervek szerint legalábbis — 22 milliót „visz el” a rekonstrukció első üteme. S mennyire lesz elég? Ki tudja megtoldani majd a 18 ■milliót az esetlegesen felmerülő újabb költségekre? Honnan vegyék el? A színháztól, a múzeumtól, a könyvtártól, netán az iskoláktól? Kérdések özöne, amelyet az előző évtizedek kultúrpolitikája hagyott az utókorra. A kihagyott évek most megbosszulják magukat. Szinte azonos pillanatban vált .élet- veszélyessé”, taritha lattanná — lehet választani melyik épületre mii illik jobban — a színház, a múzeum, a Művésztelep, megoldatlan, a könyvtár helyzete, s a TIT elhelyezése is csak átmeneti megoldást jelent, minthogy tulajdonképpen eleve ideiglenesnek is szánták. A karácsonyt már itt töltik a művészek? Építész ismerősömtől hallom ismét pályázatot írnak k:i a megyei könyvtár elhelyezésére, pontosabban egy olyan komplexum tervezésére, amely idővel bővíthető, s ezzel majd megoldhatóvá válik a megyeszékhely kulturális intézményeinek helyzete. Ki tudja hányadik pályázat lesz ez már? Az íróasztalomban porosodnak a legutóbbi, az 1984- es „Szolnok megyei könyvtár tervpályázat” dokumentumai. „A könyvtár épülete a Tisza-parti sétány egyik legjelentősebb és legtöbb látogatót vonzó létesítménye lesz” — olvasom a lektori véleményben. A bíráló bizottság eredményesnek minősítette a pályázatot, s ösz- szesen kilenc pályadíjat adott át a tervezőknek 678 ezer forint értékben. A pályázat bizonyára eredményes aminek az lett a következménye, hogy azóta egyre magasabbra emelkedik a falakban a víz. Az impresszionista kedvében lévő természet itt-ott embermagasságú már-már freskókat ,ypingál” -a lakószobák, a műterem, a konyha falára. Ki-ki anyagi lehetőségei függvényében lambériával takarta el a „festményt”, mások eléje toltak egy szekrényt, amiben aztán pené- szesedik a cipő, a ruha, de láttam az egyik műteremben a legegyszerűbb megoldást is; furnér lemezt támasztottak a falhoz. Ez utóbbi előnye, hogy akár naponta el lehet takarítani a gén a művésztelep épületei már olyan állapotban voltak, hogy dönteni kellett a lebontásuk, megszüntetésük vagy a teljes rekonstrukció •között. A hagyománytisztelet győzött. 1987. végére, ’88 elejére elkészültek a tervek." A beruházás költségeit tavaly 40 millió forintban állapították meg természetesen már áfával. A városi tanács majdhogynem üres „erszényébe” a megyei tanács utalta át az összeg oroszlánrészét. A rekonstrukciót először 3 ütemre tervezték, majd az anyagi lehetőségek miatt kettőre csökkentették. Az lakásos, műtermes épületet. Nos, nem 'bocsátkozom jóslásokba, de a jelenlegi helyzet a kívülállónak nem tűnik túl biztatónak. A hat lakásból kettő még nincs lebontva, a többinél a közművesítésen, s az alapozáson dolgoznak — ottjártunkkor mindössze ketten. Az már biztos, hogy nem sikerül megismételni az 1902-es építők gyorsaságát. A másik épületben lakó művészek úgy mondják, nemigen zavarja munkájukat az építkezés... Nem bánnák, ha zavarná, hiszen szeretnének mielőbb túlleni az egész rekonstrukción. Így a leendő lakásokból még semmit sem látni. A is volt, csak sajnos nem a könyvtár számára. A megye kulturális életének egyik vezetője — ma már nincs a hivatalában — szavai csengenek a fülemben: „Igaz, hogy nálunk nincs kerámiastúdió, játékház stb., — de figyelje csak majd meg ha elér a középiskolákba a demográfiai hullám Szolnokon nem okoz gondot a nagylétszámú évfolyamok fogadása. Mit mondjak? Sajnos, „ez sem jött be”! Tál Gizella Jött a szekrény,
