Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-29 / 99. szám
SZOLNOK MEGYEI A MEGYEI RARTBfZDTTSÁQ ÉS A MEGYEI TANÁCS LARJA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XI ■ évf. 100. sz. 1989. április 29., szombat Május elsején, délelőtt 10 órakor Szolnokon ünnepi nagygyűlés a Tiszaliget- ben, a Sportcsarnok előtti térségen. Szónok: Iványi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Ezt követően majális vidám, szórakoztató programokkal. Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek. /Radnóti Miklós Május című verse/ Itt van május elseje osem felejtem el azt az S írást, amely a ’80-as évek elején jelent meg lapunkban, az volt a címe: Megint aratunk. Engem akkor is és most is az a mozzanat fogott meg benne, túl a munkát, az erőfeszítést elismerő sorokon, amikor megáll egy pillanatra az ember, felnéz, s azt mondja, valamit szemügyre véve magában: nahát megint eltelt egy esztendő. Igen, eltelt egy esztendő, itt van május, itt van megint május elseje — elrohant tizenkét hónap. Tudom, az év fordulóján szokás ilyen húrokat pengetni, amikor is számításba vesszük a történteket, most azonban azt hiszem sokakban van ilyen érzés, hiszen ha a naptárra nézünk, óhatatlanul eszünkbe jut: éppen egy esztendeje volt egy pártértekezlet. Igen, majdhogynem tizenkét hónapja annak, hogy a változások elkezdődtek. Olyan változásoké, amelyek sorsdöntő fordulatot hozhatnak az ország életében. Milyen volt az a május, és milyen lesz ez a mostani? Az előbbi felismerésekkel terhes és gazdag. Lehet ilyen majd a ’89-es is? Mondhatjuk: az egész esztendőre jellemző volt az, amit azóta megéltünk, hogy olyasmit éltünk meg, amit addig még soha. Lehetne a felsorolást azzal kezdeni, hogy a párt főtitkárát, vezető embereit már nyilvánosság elé lehetett kérni „csak úgy” nyilatkozni, kérdezhetett többször is a kérdező, — milyen nagy dolog volt ez akkor május-júniusban, s milyen természetes ma már — de lehetne folytatni azzal a „szokatlan” momentummal, hogy a főtitkár bírálatot kap pártberkekből. Szóval, lehet keresni apró mozzanatokat, amelyek jól kifejezik a változásokat, mégis a legfontosabb az, ami a politikai intézményrendszer módosulásában megtörtént; az, hogy a párt felismerte: önkorlátozó lépésekre van szükség, jelentős megújhodásra, s arra, hogy a politika színterén nyíltan teret kapjanak az övétől eltérő nézetek is. De említhetnénk a változások között, hogy elfogadta a Parlament azt a társasági törvényt, melynek alapján, vegyesvállalkozásban, tőkés cégek működhetnek Magyarországon, készül a párttörvény, dolgoznak a törvényalkotók az új Alkotmányon, s mellette több olyan tövényen, amely alapvetően megváltoztatja közállapotunkat. Ahogyan tavaly május a felismerések hónapja volt, úgy ezt el lehet mondani a későbbi időszakról is. Regisztráltuk a múlt és a jelen hibáit. Regisztráltuk azért, hogy változtassunk rajtuk, s megjegyzendő: időnként beismertük azokat, hogy tovább gyakorolhassuk őket. Ügy gondolom, felismerésből mi (volt) helyes és mi nem, soha ennyi nem született, mint most ezen időszakban. Vannak, akik már ezt is hatalmas eredménynek könyvelik el, mármint azt, hogy lehet elmondani véleményt nyíltan, lehet kritizálni, még tiltakozni is, ez utóbbit a korábbi években soha nem tapasztalt módon utcán vagy éppen platformot kifejezve. Mégis inkább azoknak van igazuk, akik hozzáteszik: fontos ráébredni valamire, annál csak egy a fontosabb, a cselekedet, ami ezt a felismerést követi. Az év utolsó s ’89 első hónapjainak gazdasági mutatói nem nyugtatóak. Mindez tükröződik Németh Miklós kormányelnök nyilvánosságra hozott felismeréséből; amelynek eredménye, hogy több, gazdasági életünkkel szorosan összefüggő tárca élén történik (várhatóan) változás. Mindez tükröződik az adósságállomány növekedésében, abban, hogy következetlen döntések részesei olykor szenvedő alanyai vagyunk, de látható ez akkor is, amikor vásárol valaki, legyen magánszemély vagy vállalat, tegye azt akár itthon vagy külföldön. A gazdasági reformbizottság munkabizottsága elkészítette a népgazdaság átalakítására és stabilitására szóló, három esztendőre érvényes programtervezetét. Kell éz a tervezet, mihamarabb kell, hogy megvitassák. Ennél már csak az kell jobban, hogy tegyenek is érte, párttagok és párton- kívüliek, hogy elléphessen az ország a holtpontról. S akkor majd jöhet egy újabb fölismerés, menynyit késett egy ilyen valóságos előrelépést hozó koncepció elkészítése. Milyen ez a mostani május a megyében? Szűkebb hazánk megyei pártértekezletre készül. Sokan mondják: hiba, hogy a Központi Bizottság nem mondta azt ki; minden megyében legyen pártértekezlet, mert így elkerülhető lett volna azok időpontjának elhúzódása. Valóban,, az időpontok nem csúsznak át ’89-re e kinyil- váníttatással, viszont nincs az a folyamat, az a cseppet sem konfliktusmentes, vívódásokkal terhes folyamat, amelyben, ahogyan Szolnok megyében is történt, megszületik e döntés. A legutóbbi megyei pártbizottsági ülésen a testület elfogadta, lapunk is közölte e tanácskozás vitatémáit. A párttagság annak ismeretében tárgyalja meg ennek gondolatébresztő fejezeteit, hogy októberben, a megyei pártbizottsági ülésen felvetődött: legyen-e Szolnok megyében ilyen tanácskozás? Nyilván a dokumentum pontjait kiegészítve a véleményekkel arra is válaszol a tagság és megteszi ezt a pártértekezlet is, hogy Szolnok megye párttagságának milyen a viszonya a reformfolyamatokhoz. A pártértekezleten m*egméretnek a pártvezetők is, hiszen személyi kérdésekben is dönt a fórum. Most, a májusi teendők egyik legfontosabbika, hogy minden párttagnak legyen módja véleményét elmondani a kialakítandó programról, s az jusson is el a pártértekezletig. Lapunk, minthogy különösen fontos a kialakult nézőpontok közvetítése, napról napra beszámol ezekről a tanácskozásokról. program, amit így kidolgoz- a megye párttagsága, az alapszervezetek számára is megméretés: képesek-e munkamódszerükön, munkastílusukon változtani? Képesek-e megfelelni majd azoknak a politikai követelményeknek, például a választások alkalmával, amelyek a többpártrendszer kialakulásával rájuk nehezednek? Kérdések, amelyeket minden bizonynyal program formájában felismerés követ. Amit pedig a cselekvés — mert minden hónapban dollármilliókat kell kifizetni adóság gyanánt, mert minden nap a lemaradás csak növeli a távolságot a fejlett országokhoz képest, — mert már itt van május elseje. Hajnal József A tartalomból - mai számunkban Magazin Senki nem akarja a fejünk fölött eladni a vállalatot - úgynevezett "átadó listára" került megyei cégek vezetői beszélnek - elsősorban a Hűtőgépgyár vezérigazgatója - a jövőről. 3. oldal — Kérdezzék meg a szövetkezeti tagságot is! - a jásztelki tsz-elnök véleménye a szövetkezeti mozgalomról, tekintettel a most készülő új agrárpolitikára. 3. old. — Kenyérharc Pusztamonostoron - avagy mit ér a falu szava; riport egy állatorvos körül keletkezett "viharról". 4. oldal. — Alapszervezeti tagok között - vendég Rimóczy Sándorné MSZMP KB-tag. 4. oldal — Mi lesz veled SZMT? - interjú a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárával a várható átalakulásról. 5. oldal ---- Tiszazug ma, holnap - és holnaput án? - az elmaradottnak minősített régió helyzetéről készült tanulmány ismertetése. 6. oldal — Téglahegyek ” tetején" - avagy mi a kifogás a kunszentmártoni téglagyár új igazgatója ellen? -7. oldal — Hol vagytok ti, régi játszótársak? - beszélgetés Horváth Ferenc színművésszel, aki az anyanyelv ünnepén látogatott el gyermekkora színhelyére, Túrkevére. 8. Oldal — Fegyveres rablók az öcsödi tanyán - riport a nagy port felverő bűnesetről. 9. oldal