Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-29 / 99. szám

SZOLNOK MEGYEI A MEGYEI RARTBfZDTTSÁQ ÉS A MEGYEI TANÁCS LARJA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XI ■ évf. 100. sz. 1989. április 29., szombat Május elsején, délelőtt 10 órakor Szol­nokon ünnepi nagygyűlés a Tiszaliget- ben, a Sportcsarnok előtti térségen. Szónok: Iványi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Ezt követően majális vidám, szórakoztató programokkal. Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek. /Radnóti Miklós Május című verse/ Itt van május elseje osem felejtem el azt az S írást, amely a ’80-as évek elején jelent meg lapunkban, az volt a címe: Megint aratunk. Engem akkor is és most is az a mozzanat fogott meg benne, túl a munkát, az erőfeszí­tést elismerő sorokon, amikor megáll egy pillanatra az ember, felnéz, s azt mondja, valamit szemügyre véve magában: nahát megint eltelt egy esztendő. Igen, eltelt egy esztendő, itt van május, itt van megint május elseje — el­rohant tizenkét hónap. Tudom, az év fordulóján szo­kás ilyen húrokat pengetni, ami­kor is számításba vesszük a tör­ténteket, most azonban azt hi­szem sokakban van ilyen érzés, hiszen ha a naptárra nézünk, óhatatlanul eszünkbe jut: éppen egy esztendeje volt egy pártérte­kezlet. Igen, majdhogynem tizen­két hónapja annak, hogy a válto­zások elkezdődtek. Olyan válto­zásoké, amelyek sorsdöntő fordu­latot hozhatnak az ország életé­ben. Milyen volt az a május, és mi­lyen lesz ez a mostani? Az előb­bi felismerésekkel terhes és gaz­dag. Lehet ilyen majd a ’89-es is? Mondhatjuk: az egész esztendőre jellemző volt az, amit azóta meg­éltünk, hogy olyasmit éltünk meg, amit addig még soha. Lehetne a felsorolást azzal kezdeni, hogy a párt főtitkárát, vezető embereit már nyilvánosság elé lehetett kér­ni „csak úgy” nyilatkozni, kérdez­hetett többször is a kérdező, — milyen nagy dolog volt ez akkor május-júniusban, s milyen termé­szetes ma már — de lehetne foly­tatni azzal a „szokatlan” momen­tummal, hogy a főtitkár bírálatot kap pártberkekből. Szóval, lehet keresni apró mozzanatokat, ame­lyek jól kifejezik a változásokat, mégis a legfontosabb az, ami a politikai intézményrendszer mó­dosulásában megtörtént; az, hogy a párt felismerte: önkorlátozó lé­pésekre van szükség, jelentős megújhodásra, s arra, hogy a po­litika színterén nyíltan teret kap­janak az övétől eltérő nézetek is. De említhetnénk a változások kö­zött, hogy elfogadta a Parlament azt a társasági törvényt, melynek alapján, vegyesvállalkozásban, tő­kés cégek működhetnek Magyar­országon, készül a párttörvény, dolgoznak a törvényalkotók az új Alkotmányon, s mellette több olyan tövényen, amely alapvetően megváltoztatja közállapotunkat. Ahogyan tavaly május a felis­merések hónapja volt, úgy ezt el lehet mondani a későbbi időszak­ról is. Regisztráltuk a múlt és a jelen hibáit. Regisztráltuk azért, hogy változtassunk rajtuk, s meg­jegyzendő: időnként beismertük azokat, hogy tovább gyakorolhas­suk őket. Ügy gondolom, felisme­résből mi (volt) helyes és mi nem, soha ennyi nem született, mint most ezen időszakban. Vannak, akik már ezt is hatalmas ered­ménynek könyvelik el, mármint azt, hogy lehet elmondani véle­ményt nyíltan, lehet kritizálni, még tiltakozni is, ez utóbbit a ko­rábbi években soha nem tapasz­talt módon utcán vagy éppen platformot kifejezve. Mégis in­kább azoknak van igazuk, akik hozzáteszik: fontos ráébredni valamire, annál csak egy a fonto­sabb, a cselekedet, ami ezt a fel­ismerést követi. Az év utolsó s ’89 első hónap­jainak gazdasági mutatói nem nyugtatóak. Mindez tükröző­dik Németh Miklós kormányelnök nyilvánosságra hozott felismerésé­ből; amelynek eredménye, hogy több, gazdasági életünkkel szoro­san összefüggő tárca élén törté­nik (várhatóan) változás. Mindez tükröződik az adósságállomány növekedésében, abban, hogy kö­vetkezetlen döntések részesei oly­kor szenvedő alanyai vagyunk, de látható ez akkor is, amikor vásá­rol valaki, legyen magánszemély vagy vállalat, tegye azt akár itt­hon vagy külföldön. A gazdasági reformbizottság munkabizottsága elkészítette a népgazdaság átalakítására és sta­bilitására szóló, három eszten­dőre érvényes programtervezetét. Kell éz a tervezet, mihamarabb kell, hogy megvitassák. Ennél már csak az kell jobban, hogy tegye­nek is érte, párttagok és párton- kívüliek, hogy elléphessen az or­szág a holtpontról. S akkor majd jöhet egy újabb fölismerés, meny­nyit késett egy ilyen valóságos előrelépést hozó koncepció elké­szítése. Milyen ez a mostani május a megyében? Szűkebb hazánk me­gyei pártértekezletre készül. So­kan mondják: hiba, hogy a Köz­ponti Bizottság nem mondta azt ki; minden megyében legyen pártértekezlet, mert így elkerül­hető lett volna azok időpontjának elhúzódása. Valóban,, az időpontok nem csúsznak át ’89-re e kinyil- váníttatással, viszont nincs az a folyamat, az a cseppet sem konf­liktusmentes, vívódásokkal terhes folyamat, amelyben, ahogyan Szolnok megyében is történt, megszületik e döntés. A legutóbbi megyei pártbizott­sági ülésen a testület elfogadta, lapunk is közölte e tanácskozás vitatémáit. A párttagság annak is­meretében tárgyalja meg ennek gondolatébresztő fejezeteit, hogy októberben, a megyei pártbizott­sági ülésen felvetődött: legyen-e Szolnok megyében ilyen tanácsko­zás? Nyilván a dokumentum pontjait kiegészítve a vélemé­nyekkel arra is válaszol a tagság és megteszi ezt a pártértekezlet is, hogy Szolnok megye párttag­ságának milyen a viszonya a re­formfolyamatokhoz. A pártérte­kezleten m*egméretnek a pártveze­tők is, hiszen személyi kérdések­ben is dönt a fórum. Most, a máju­si teendők egyik legfontosabbika, hogy minden párttagnak legyen módja véleményét elmondani a kialakítandó programról, s az jus­son is el a pártértekezletig. La­punk, minthogy különösen fontos a kialakult nézőpontok közvetíté­se, napról napra beszámol ezekről a tanácskozásokról. program, amit így ki­dolgoz- a megye párt­tagsága, az alapszerve­zetek számára is meg­méretés: képesek-e munkamódszerükön, munkastílusukon változtani? Ké­pesek-e megfelelni majd azoknak a politikai követelményeknek, például a választások alkalmával, amelyek a többpártrendszer kiala­kulásával rájuk nehezednek? Kér­dések, amelyeket minden bizony­nyal program formájában felis­merés követ. Amit pedig a cselek­vés — mert minden hónapban dollármilliókat kell kifizetni adó­ság gyanánt, mert minden nap a lemaradás csak növeli a távolsá­got a fejlett országokhoz képest, — mert már itt van május elseje. Hajnal József A tartalomból - mai számunkban Magazin Senki nem akarja a fejünk fölött eladni a vállalatot - úgynevezett "átadó listára" került megyei cégek vezetői beszélnek - elsősorban a Hűtőgépgyár vezérigazgatója - a jövőről. 3. oldal — Kérdezzék meg a szövetkezeti tagságot is! - a jásztelki tsz-elnök véleménye a szövetkezeti mozgalomról, tekintettel a most készülő új agrárpolitikára. 3. old. — Kenyérharc Pusztamonostoron - avagy mit ér a falu szava; riport egy állatorvos körül keletkezett "viharról". 4. oldal. — Alapszervezeti tagok között - vendég Rimóczy Sándorné MSZMP KB-tag. 4. oldal — Mi lesz veled SZMT? - interjú a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárával a várható átalakulásról. 5. oldal ---- Tiszazug ma, holnap - és holnaput án? - az elmaradottnak minősített régió helyzetéről készült tanulmány ismertetése. 6. oldal — Téglahegyek ” tetején" - avagy mi a kifogás a kunszentmártoni téglagyár új igazgatója ellen? -7. oldal — Hol vagytok ti, régi játszótársak? - beszélgetés Horváth Ferenc színművésszel, aki az anyanyelv ünnepén látogatott el gyermekkora színhelyére, Túrkevére. 8. Oldal — Fegyveres rablók az öcsödi tanyán - riport a nagy port felverő bűnesetről. 9. oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom