Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-28 / 98. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989.ÁPRILIS 28. 3 Kollégium ax oktatási Igaxgatóaágon? Jelentkezési csúcs a középiskolákban Korekasxtal ax oktatás helyxetórOI Szolnokon soha nem jelentkeztek annyian középiskolába, mint az idén. Bár az ezzel össze­függő szakmai ügyek in­tézése állami feladat, a pedagógus pártbizottság mégis fontosnak tartotta, hogy tájékozódási jel­leggel. segítő szándékkal foglalkozzon ezzel a kér­déssel, mivel nagyon sok szülőt érintenek gyerme­ke továbbtanulási lehe­tőségei, és az idei beis­kolázás hasznosítható ta­pasztalatokkal szolgálhat a jövőre nézve. Ezzel egyetértve vettünk részt a pedagógus pártbizott­ság által kezdeménye­zett kerekasztal-beszél- getésen, melyen Tóth Andrásné, a pedagógus pártbizottság titkára mellett partnerünk volt Szegényné Meggyes Ibo­lya, Kardos Györgyné, Bozsikné Ökrös Kriszti­na, Bánkúti Zoltán és Rózsavári László. A hosszúra nyúlt eszmecse­re lényegét sűríti írá­sunk. Sskan csalódtak Meglehetősen sok középis­kolába pályázó csalódott az idén. összességében a gim­náziumok általános tagoza­tán nem nagy a túljelentke­zés, hiszen négyszázhat pá­lyázóból mindössze hatvan­nyolcat utasítottak el. Más kérdés, hogy a viszonylag kedvező kép az igazgatók együttműködésének köszön­hető. A jelentkezés nem volt arányos. A Verseghy Gim­náziumba például majdnem kétszeres volt. Sokkal ke­ményebb diónak bizonyult viszont a szakközépiskolák küszöbének bevétele. Azok­ba 1487-en adták be felvé­teli kérelmüket, s kedvező választ csak nyolcszázheten kaptak. A szakközépiskolai felvételi kérelmekben tük­röződik leginkább a jövő ké­pe, ugyanis azokat a szako­kat választották a legtöb­ben. amelyeket a legkorsze­rűbbnek és anyagilag a leg­előnyösebbnek gondolnak. Ezért került a tanulók ér­deklődésének középpontjába a számítástechnikával, vala­mint a kereskedelemmel és a vendéglátással összefüggő képzés. A mérlegelésből per­sze nem lehet kihagyni azt sem a két utóbbinál, hogy a lányok továbbképzése, szakmaválasztása meglehető­sen körülményes. A megye- székhely ipari szerkezete nem segíti ezt. Ennek követ­kezménye, hogy a kereske­delmi szakra hatszoros volt a túljelentkezés. A demográfiai hullám mel­lett több szervezési hiba is gondot okoz. A jelentkezések elbírálásának határideje pél­dául lényegében azonos a különböző iskolatípusoknál, ezért előfordul, hogy a szak- középiskolából kimaradó, jó képességű gyerekek helyett kevésbé alkalmas, de az el­ső „menetben” pályázó ta­nulókat vesznek fel a szak­munkásképzőbe. A katonai szakközépiskolába történő felvétel határidejét is előbb­re kellene tenni. Évente tíz-tizenötször előfordul ugyanis, hogy a katonai in­tézetbe is felvesznek valakit, meg a szolnoki szakközépis­kolába is. Felesleges herce­hurcát, plusz munkát okoz ez a polgári tantestületnek. I gordiuszi csomó A beiskolázás gordiuszi csomóját a szakmunkáskép­zés jelenti Szolnokon. A kö­vetkező napokban zárják a mérleget, de a rendelkezés­re álló adatok szerint a to­vábbtanulni szándékozóknak több mint a fele a szakmun­kásképzőkbe készült, vagy oda predesztinálja őket a ta­nulmányi eredményük. A je­lentkezők létszáma eléri a 2359-et. A város hat ilyen intézete 1436 helyre vár fia­talokat. A pillanatnyi szá­mítások szerint kilencszáz je­lentkező elutasításával kell számolni. Ez a szám magá­ban foglalja a vidékről pá­lyázókat is, de őket leszá­mítva is közel négyszáz szol­noki fiatal (kétharmaduk lány) nem vehet részt szak­mai képzésben. Divatos szakmák itt is fel­lelhetők. A ruházati eladó szakmára például 563 száza­lékos a túljelentkezés. Ter­mészetesen hiányszakmák is vannak — köztük a kőmű­ves, a vasbetonszerelő, a bá­dogos, a burkoló, az ács-áll­ványozó. Éppen ezért vető­dik fel a kérdés: miért eny- nyire széttagolt, speciális a szakmunkásképzés. Miért, nem lehet összevonni példá­ul a kőműves és burkoló, vagy a szakács és a cukrász szakmát? A legnagyobb gond az. hogy a gimnáziumból vagy a szakközépiskolából az elutasítottak útja vezethet a szakmunkásképzőkbe. de merre vegyék az irányt azok. akik előtt bevehetetlen vár a szakmunkásképző? Bekell ismerni, hogy sem az okta­tási szervek, sem a társa­dalom nem készült fel kel­lően ilyen esetek tömeges előfordulására. Nem tudják, mit kellene tenni azért, hogy ezek a gyerekek se kerülje­nek az utcára. I sátor lem tanterem A tavalyinál harmincegy­gyei több középiskolai ta­nulócsoportot kell az idén Szolnokon elhelyezni. Az Áchim András Üti Általános Iskola átvételével nyertek tizenhat tantermet. A kö­zépiskolai képzésre három tantermet igénybe vesznek a Dr. Csanádi Körúti Általá­nos Iskolában, kettőt pedig a Mátyás Király Üti Álta­lános Iskolában. Korai volt tehát ott a fellélegzés a zsúfoltság csökkenése miatt. Ügy tűnik, ablakok nyitásá­val négy ideiglenes tante­rem alakítható ki a Tisza- parti Gimnázium alagsorá­ban is. Végleges megoldást mindez nem jelent, fokozó­dik a zsúfoltság a középis­kolákban, hiszen sátorban mégsem lehet tanítani. A tanteremhiány mellett egyre feszítőbb gond a ta­nulók kollégiumi elhelyezé­se. A gondokat enyhítendő tárgyalások kezdődnek arról — bár a kezdeményezés anyagi fedezetéhez megyei tanácsi döntés szükséges —, hogy a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán, il­letve a KISZ-iskolán kö­zépiskolai kollégiumot ala­kítanak ki. A mostani beiskolázás né­hány levonható konzekven­ciával is szolgál. A kollégi­umi helyzet például azzal, hogy a gimnáziumok általá­nos tagozatára más váro­sokban lakó gyerekeket le­hetőleg ne vegyenek fel, hi­szen megyénkben elegendő gimnázium van. Az elhelye­zési gondok miatt emellett szól az is. hogy szolnoki fiataloknak ugyanakkor csak Üjszászon vagy máshol jut hely. Felvetődött az a gon­dolat is, hogy a Művelődési Minisztériumot meg kellene nyerni többletosztály engedé­lyezésére, de ez is csak nö­velné a tanteremhiányt. A képzésből kimaradókkal va­ló foglalkozás egyéb formá­it keresni kell tehát, hogy senki se kallódjon el. Meg­gondolandó például a hatva­nas évek azon gyakorlatának felújítása, hogy az általános iskolát végzettek és máshová fel nem vettek számára két évig tartó továbbképző tan­folyamot szerveztek. Kétszeres hátrányban Azt mondják a pedagógu­sok, hogy ennyi síró szülőt, mint az idén. nem láttak még beiskolázás idején. Tény az. hogy a fellebbezésekre osztályonként fenntartott négy-négy hely, a hiányszak­mák feltöltése, meg az eset­leges megyén belüli átirányí­tások (bár kollégiumi he­lyek hiányában nem várható ettől sem sok eredmény) va­lamit csökkentének a gon­dokon, de nem oldják meg azokat. Különösen nehéz az egészségileg károsult fiata­lok képzésének megoldása. Ezért érthetetlen, hogy a felsőbb kezdeményezésre szá­mukra szervezett két szere­lő-lakatos csoport indításá­nak anyagi fedezetét még mindig nem biztosította a minisztérium. Ezzel a témá­val összhangban vetődött fel az a javaslat, hogy ala­pos orvosi vizsgálatnak kel­lene alávetni az általános is­kolásokat. Egy kőművesta­nulóról például az derült ki, hogy nincs „térlátása”. Az idei beiskolázás tanul­ságai közé tartozik az is, hogy a szülőknek jobban fel kellene mérniök gyermekeik képességeit, és belátniok, hogy nem akkor tesznek ve­lük jót. ha mindenáron olyan iskolába akarják betuszkol­ni őket, ahol úgy is csak kudarccal számolhatnak. Simon Béla Az utóbbi hónapokban igencsak fel­borzolta Kétpó és Kuncsorba lakos­ságának idegeit, hogy a hatóság a falu szélére akarja telepíteni a ve- szélyeshulladék-tárolót. Az illetéke­sek még nem döntöttek. Képünkön a Központi Bányafejlesztési Intézet Geotechnikai Leányvállalatának ta­lajvízészlelő kútcsoportja dolgozik a leendő területen. (Fotó: T. Z.) Sok-e vagy kevés a hetvenhét kiváló? Gondolatok boltértékelések után Hagy visszhangot keltett az olvasók körében az írás, amelyben arról volt szó, hogy a fogyasztók megyei tanácsa tavalyi tevékenysé­gük alapján hetvenhét áru­házát, boltot, vendéglátóegy­séget kiválónak minősített. Egyes vélemények szerint jó lenne, ha ebben a megyében valóban ennyi kifogásitallan üzlet, presszó tevékenyked­ne, míg mások állítják, en­nél sokkal több is található, ha az érintettek valameny- nyien beneveztek volna a versenybe, hiszen szőkébb hazánkban 2 ezer 500 keres­kedelmi egység akad. Mielőtt megpróbálnánk igazságot tenni az egymás­nak homlokegyenest ellent­mondó állítások között, ér­demes felidézni, hogyan tör­ténik a részvétel ezen az évenként ismétlődő megmé­retésen? Nos, az első rosta a vásárlóké, azaz a vevőké: ugyanis ha abba a sokat em­legetett, olykor nehezen ta­lálható könyvecskébe bárki, az üzletet jogosan elmarasz­taló bírálatot ró, az illető egység máris búcsút mond­hat a címnek. Hasonlóan ki­záró ok a negatív Köjál-, kereskedelmi felügyelőségi bejegyzés, meg az is, ha a fenntartó, üzemeltető cég úgy ítéli meg, hogy a bolt alkalmatlan erre a tRuiusra. Azért az is megérdemelne egy alapos elemzést, hogy vajon a két és félezer egy­ség közül miért csak 158 vet­te a fáradságot a nevezésre. És a többiek ? Minden bi • zonnya® azért hallgattak, imert elleve kilátástalannak ítélték a versengést, mivei nem kevés a panasz ellenük, de tudunk olyan egységrő' is. ahol a fenntartó cég nem tartotta fontosnak az indu­lást, mondván nem érdekli az egész. A listáról az is kiderül, hogy változatlanul baj van az éttermekkel, presszókkal, hiszen mindössze tizennégy találtatott kiválónak, sőt kö­zöttük több óvodai, iskolai napközis konyha is akad. A tizennégyből pedig nyolc Me­zőtúron van. Adott a kérdés: ennyire színvonalas, válasz­tékos az ottani vendéglátás, vagy a helyi bírálók bizo­nyultak az átlagnál engedé­kenyebbnek? Nem tudjuk, de tény, a kiváló vendéglátó egységek 57 százaléka ebben a városban üzemel. Érdekes az az észrevétel is. hogy a legnagyobb áruházak elvétve szerepelnek a listán. Ez részben érthető, hiszen ezekbe naponta több ezer a betérő, és elég egyetlen hi­ba, vásárlói megkárosítás, hogy a létesítmény ne kerül­jön a legjobbak közé. Így nem véletlen, hogy a hetven­hétből negyvenhét apró bolt. üzlet. Ezek túlnyomórészt kisebb településeken, közsé­gekben találhatók, ahol még az a szokás, hogy a betérők­nek köszönnek, és aki ott vásárol, ismerősnek számít. Márpedig a jószomszédot, ré­gi ismerőst illik udvariasan, pontosan, kedvesen kiszol­gálni. Ahol viszont személy­telen az ember, ott nem biz­tos, hogy kedves a vendég, akinek néhány udvarias kér­dés, esetleg mosoly is kijár Mindezek után adott a kérdés: lehet-e azonos mér­tékkel mérni egy nagy áru­házát és egy apró üzletet? Olyat, amelybe esetleg egy hónap alatt sem tér be any- nyi vásárló, mint a másik­ba reggeltől estig? Mert az egy hiba itt is, ott is egy hi­ba. holott a forgalom, a hi- bázási lehetőség igencsak kü­lönböző. Olykor tréfásan azt mondják: azért lettek, le­hettek kiválóak ezek az egy­ségek, mert oda tavaly a Köjál és a kereskedelmi fel­ügyelőség bizonyára nem ju­tott el. Noha humoros a fel­vetés, adódik benne bizonyos részigazság. Ha másért nem, azért, mert az ellenőrzések tanulságai. következtetései azt mutatják, hogy üzlete­ink, boltjaink zömében tény­leg mindig akad kifogásolni való. Vagy a tárolótér vagy a hűtőkapacitás szűk, esetleg a tisztaság kétes, olykor pe­dig a mérleg nyelve mozdul rosszul, de arra is adódik példa, hogy az eladók modo­ra biliéit a sima és az érdes közül az utóbbi felé. Téve­dések elkerülése végett még véletlenül sem szerelném bántani a tisztességes, be­csületes kereskedőiket. El­végre nem egy helyen havi 3—5 ezer forintért kell ne­héz ládákat emelgetniük, ko­moly fizikai munkát végez­niük. Azt sem szabad elhall­gatni, hogy a kereskedelmi dolgozók zöme nő. B felsorolással nem a hibákat szeretném mentegetni vagy kisebbíte­ni, csupán arra keresem a választ, hogy sok-e vagy ke­vés ez a hetvenhét kiváló egység. Ha a két és félezer­hez viszonyítjuk, igen kevés, hiszen alig haladja meg a három százalékot. Ha pedig azt nézzük: megérdemelte-e kivétel nélkül mindenki a címet, lehet, hogy sok. El­végre- a felügyelő, ellenőrző megyei szervek ennyi hely­re évröl-évre képtelenek el­jutni. Azt pedig csak talál­gathatjuk, hogy a nem ne­vezett 2 ezer 300 egységből hány lett volna kiváló. Akár­hogy is van, a díj csak egy évre szól, ráadásul már bi­zonyos, hogy jövőre, mint annyi mást, ezt az értékelést is alaposan módosítják. D. Szabó Miklós Ózonizáló a Keleti főcsatornán Tegnapi lapszámunkban hírt adtunk róla, hogy a Keleti főcsatornán átadták az ország első felszíniivíz- tisztítómű ózonizáló beren­dezését. Tornoczky György, a TRV igazgatóhelyettes fő­mérnöke a következőket mondta az új eljárásról munkatársunknak: — A Keleti főcsatorna fel­színivíz-tisztítómű 1976 ók- tóbere óta folyamatosan üzemel, és szolgáltat Debre­cen számára megközelítően év.i 12 millió köbméter ivó­vizet. A vízmű tisztítás-techno­lógiai felépítése megfelelt a tervezés időszakában Ma­gyarországon ismert legmo­dernebb víztisztítási eljárás­nak, megtervezték mindazt, ami a Tiszán levonuló, ese­tenként rendkívüli szennye­zések kivédésére alkalmas, így ózonizáló berendezés is helyet kapott a tervekben, megvalósítására azonban nem került sor. A létesítmény üzemelteté­sét kezdettől vállalatunk végzi, és azóta folyamato­san foglalkozunk a techno­lógia korszerűsítésével, az újabb lehetőségek fokozatos gyakorlati megvalósításával. Ágazati jelentőségű tech­nológiai módosítást jelen­tett a vízmű életében a mikroszűrés bevezetése. Az OMFB anyagi és műszaki segítségével (beszerzett, an­gol gyártmányú mikroszűrő, 35 mikronos nyílásméretű szitaszövettel, jó hatásfokú előszűrést biztosít. Felismerve a hazai igé­nyeket, vállalatunk vállalta a mikroszűrő berendezés hazai gyártását és alkalma­zását. Azóta már több he­lyen üzemeltetik sikerrel mikroszűrőinket, nemcsak az ivóvízellátás, hanem az ipari- és szennyvíztisztítás területén is. A kutatási eredmények, és üzemeltetési tapasztala­tok egyértelműen (bebizo­nyították az ivóvízkezelés­nél alkalmazott klórozás számos kedvezőtlen mellék­hatását. Megjegyzem, hogy ezek a kedvezőtlen mellék­hatások nemcsak felszíni, hanem felszín alatti vizek klórozásakor is előfordul­nak. Fenti problémák miatt, a nyugat-európai országokban áttértek az ózonos vízkeze­lésre. Ennek előnyei a kö­vetkezőkben foglalhatók össze: a víz színének, sza­gának és ízének javítása; fertőtlenítés, vírusok meg­ölése; oxigéntartalom növe­lése; szervesanyagok eltá­volítása; pelyihesítési eljá­rás előkészítése; mangán és vas eltávolítása; a klórozás mellékhatásainak kiküszö­bölése. Magyarországon szinte nincs hagyománya az ózo­nos kezelésnek, próbálkozá­sok történtek, de üzemsze­rűen csak a Fővárosi Víz­művek ráckevei telepjén al­kalmazzák, vas- és mangán eltávolítására. A Keleti főcsatorna víz­iműnél a technológiai lehe­tőségeket megvizsgálva, leg­célszerűbbnek bizonyult az ózonos vízkezelés. Ezzel fe­leslegessé vált az elöklór al­kalmazása. Előfertőtlenítés­ként a permanganát elfo­gadható hatásfokkal dolgo­zik, az ózon adagolását a homokszűrés után végez­zük, itt érhető el a legjobb hatásfokú felhasználás. Magas műszaki színvona­lat képviselő berendezés be­építése mellett döntöttünk, ezért versenytárgyalást ír­tunk ki a Niikex-szel. Az ajánlatokat számos szempontból értékeltük, s a referenciatelepek megte­kintése után, a Trailigaz 7,3 kg/óra teljesítményű beren­dezését vásároltuk meg. Döntésünknél fontos ténye­ző volt a berendezés fajla­gos vi 1 lamosene rgia- f ogyasz- tása és a referenciatelepek üzemeltetésének kedvező ta­pasztalata. A Trailigaz szállítása a szerződés megkötésekor ér­vényes árfolyamon 32 mil­lió forint volt, a beépítés­ihez szükséges műtárgyak 18 millió forintba kerültek. A berendezést, végül is ötéves lízingre vásároltuk meg, melynek értelmében válla­latunk a lízingdíjat 1992-ig 10 részletben fizeti ki. A létrehozott szerződés alap­ján a berendezés szállítását a Trailigaz tíz hónap alatt elvégezte. Beépítését alvál­lalkozóként a Tungsram biztosította. A berendezés próbaüze­meltetését vállalatunk 1988 októberében megkezdte, melynek tapasztalatai eddig kedvezőek. Viszonylag rö­vid próbaüzem alapján már látható, hogy az izrontó anyagok eltávolításában nagy előrelépést jelent az ózon használata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom