Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-02 / 78. szám

Magazin 13+1 kérdés egy táncosnőhöz A szépségversennyel kezdődött 1. Elöljáróban hallhat­nánk néhány mondatot ön- nönmagáról? —Mészáros Szilviának hív- maik, Szolnokon lakom, ahol éjszakánként a Pelikánban lépek fel. Egyébként főisko­lai végzettséggel rendelke­zem, korábban óvónőként kerestem a kenyeremet. 2. Véleménye szerint me­lyek egy Bztriptíztáncosnő ideális méretei? — Szerintem ilyen méret nincsen, hiszen sokféle haj­szín, női alkat létezik, az egyetlen fontos kritérium az, ihogy mutatás, csinos legyen az illető. Éppen ezért a kér­désre csak általánosságban tudok válaszolni, hozzátéve: én 170 centiméter magas vagyok, és 55 kiló. A csípő- és a mellbőségem kilencven- egy centi, a derekamé hat­van. Hogy ez mennyire ideá­lis vagy attól eltérő, ízlés dolga. 3. Mikor határozta el, hogy ezt a foglalkozást vá­lasztja? — A ’85-ös szépségverse­nyen a sok selejtező, elő- és középdöntő után a döntőbe tizenkettem kerültek, én pe­dig tizenharmadik lettem. Külömdíjat kaptam, a pénz­jutalmon kívül elvégezhet­tem a fotómodell- és revü- tánc-tanfolyamot. Ezeken kí­vül reklámfilmekben szere­pelhettem, és több kártya- naptárra is felkerültem csá­bos pózokban. A tanfolyam után nagy örömömre szülő­városomba, Szolnokra ke­rültem, ahol 1986. május 22- én léptem fel először. 4. Szereti a testét? — Micsoda kérdés? Egyéb­ként igen a válaszom. A pá­rom szerint, aki gépészmér­nök, és hét éve élünk együtt, hihetetlenül sokat állok a tükör előtt. 5. Mit tesz, hogy csinos legyen? — Rengeteget táncolok, mozgok — de mindig csak zenére. Májustól őszig nap- fürdőzöm, ilyenkor pedig a tetőtől talpig barnaságért szoláriumba járok,. 6. Szereti magát muto­gatni? Milyen érzés egy te­nyérnyi tangára levetkőzni a publikum előtt? — Igen, szeretem. Egy íz­ben hosszabb időt ki kellett hagynom, mivel kórházi ápo­lásra szorultam, és szinte abba betegedtem bele, hogy nem léphettem fel, nem dol­gozhattam. Szerencsére pár hét volt az egész. 7. Féltékeny-e a párja? — Nem, csak félt, óv. 8. Mi a véleménye a szol­noki férfiakról? — Tapsolnak, örülnek, oly­annyira figyelnek, hogy ve­szélyben a szemük. Igaz, akadnak közömbösek is, és ennek az esetek többségében az az oka, hogy a feleség szintén az asztalnál ül. 9. Kap-e ajánlatokat az erősebbik nemtől? — Igen. El akart már ven­ni német, olasz, svájci: jó néhányan megkérték a ke­zemet, és adódtak jelentke­zők, akik szép pénzért egyet­len estére szerettek volna megvásárolni. A magyarok általában randira, ébédre hívnának, vagy puszit ad­nának. 10. A mindennapok során érdekli-e a szex? — Megint egy ugyancsak személyes jellegű kérdés, de ha már elhangzott, legyen mellette a felelet is: érde­kel. Örömmel nézem videón, illetve képeslapokon is a szép nőket, azaz a konku­renciát. Ami a mindennap­jaimat illeti, ez is hozzátar­tozik az életemhez, ámbár a szex 1981 óta egyetlen sze­mélyhez kötődik. 11. Hogyan alakul a napi­rendje? — Azt átlagemberhez vi­szonyítva fejtetőre állítva. Éjjel fél 12-re bemegyek a szállodába, dolgozom, és hajnali kettő után végzek. Péter, a párom visz haza, és ez heti hat alkalommal iis- mótlődik, mert a vasárnap szünnap. Általában déliig, egyig alszom, akkor reggeli­zek, és este hét körül ebé­delek. 12. Hány éves korig lehet ezt csinálni? — Majd megmondom, ha annyi idős leszek, és abba­hagyom. Addig azonban vál­tozatlan lelkesedéssel tánco­lok, sőt a vetélytársaktól sem félve arra is kíváncsi lennék, akadna-e hasonló feladatra még egy jelentkező a megyeszékhelyről vagy a környékéről. 13. Mit szólnak mindeh­hez a rokonai, az ismerősei? — Elfogadták, hogy ez a munkám, ámbár amerre la­kunk, sok az idős szomszéd, akik valószínű mindössze lá­tásból ismernek. Egyébként az utolsó kíváncsiskodás hadd legyen az enyém. 13+1 Mit mondana, ha ráadásként én is hasonlókat kérdeznék? Meglepne, mert az igaz, hogy akadt már vagy nyolc foglalkozásom, de az ehhez hasonló hivatásra — szak- nyelven fogalmazva — kül­ső paramétereim miatt alig­ha lennék ideális, sőt még megfelelő sem. Mindezek el­lenére köszönöm az őszinte válaszokat. D. Szabó Miklós Fotó: Danka István Továbbképzés T| — A videóé a jövő, kedves kollégák! — Hát már nem a mun­kásoké? így akarja elfelejteni apátok a szemináriumokon tanultakat Leleplező dokumentum Történelem — És mindent megtet­tünk a szocialista bri­gád cím elnyeréséért. Óriás tornacipő hőlégballonból Mintha a Gulliver-bcli óriások országa elevenedett volna meg egy hétmérföldes tornacipő képében a francia- svájci alpesi üdülőhelyen. A hatalmas „csuka” valóban hét-, sőt több mérföldé«, csak éppen nem a földön, ha­nem a légben jár — mint merész formatervezésű hőlég­ballon. Telefotó—MTI Külföldi Képszerkcsztőség Vége egy (sz)esztelen időszaknak Hurrá! Ismét vehetünk bort, sört, pálinkát reggel 9 előtt. Komolyan mondom, nagyon örülök. Pedig higy- gyék tel, amennyit én iszom, attól még tégy csecsemő sem állna fejre vagy i inkább éppen lekörözne, ha anya­tejben mérné a mennyisé­get. 1 Hurrá! Végre nem külde­nek már vissza a pénztártól azzal, hogy a tetemes két üveg sörömet talán ha ne­gyedóra múlva vásárolnám meg, akkor nem lennék „törvénysértő”. Pedig higy- gyék el, van úgy, hogy én még három butella esetén is hófehér lélekkel feledkezem bele a vásárlás gyönyöreibe. Hurrá! Végre nem példa nélkül álló az amiért leg­utóbb örültem az alkohol kapcsán. Az történt, hogy barátommal egy borkimérés előtt mentünk >el, s kértünk kétszer egy deci vöröset. De csak azért, mert egyedül ő sem, meg én sem, hiszen ökör iszik magában. Amint kimérik, látja ám a barátom, hogy ez a vörös kevesebb, mint a tied. Szóvá is tette azzal, hogy módfelett utálja, ha becsapják, merthogy imád inni lő is meg a barát­ja is. !Ez én lettem volna. Mert valóban imádok inni, de fpont azt a hiányzó 3 ti­zed decit, amit elcsalt a csa­pos az adagomból. Mert nem az a lényeg, hogy szen­vedélyesen iszom-e, hanem az, hogy szenvedélyesen sze­retem, ha nem csapnak be azzal, amit akár szenve­délyesen, akár anélkül meg­ihatnék. Hurrá! Végre nem csap­ják be saját magukat sem. Mert azt csak a boiond hi­hette, hogy aki későn kelő típus, az nem rúghat be a kelleténél korábban. Előre­látó idültek már egy heti adagot is bespájzoltak, sőt nem a féldecisből, mint ré­gen, hanem a kétdecisből. mivel ma már inkább csak az van. S ha másnap reggel hatkor felbontották, párol­gás ellen már csak leküldték az egészet. Sok volt a részeg ember a statisztika szerint is engem meg visszaküld­ték háromnegyed kilenckor a két üveg sörömmel, amit nem is a saját gyönyörűsé­gemre vettem (volna), ha­nem csak úgy, parancsra. Hurrá! Végre lehet saját akaratereje minden elszánt honfitársunknak. Olyanok­nak is, akik csak vágynak az absztinenciára, de (Igéből eddig azért sem próbálták meg. Minek fékezték volna magukat, ha már más úgyis fékezte őket? Most viszont van értelme, hiszen Önállóan, maguktól mondanak nemet, hiszen jobban esik, mivel­hogy igent is mondhatnának. Méghozzá zöld hajnalban, 9 előtt. Hurrá! Végre vége egy esztelenül szesztelen kor­szaknak. Hiszen a harmin­cas években a nagy ame­rikai szesztilalom idején senki másnak nem volt hasz­na, mint a zugpálinkafőzdék- nek és a maffiának. Mert rendeletekkel nem lehet si­keres az elvonókúra. Hurrá! Végre talán az ijja- zi okait keressük majd a honi alkoholizmusnak. Mert ha fejfájásra csak fájdalom- csillapítót adnak, miközben a betegnek magas a vérnyo­mása, akkor ezt hívják tü neti kezelésnek. Ha tehát iszik a magyar, az nem biz­tos hogy azért van, mert egyébként tiltják neki il­letve, ha nem tiltják, hát nem biztos, hogy inni fog. Hurrá! Hát idáig is elju­tottunk. Erre iszunk. — szp — Oroszórán Berki Imre és Bendó János karikatúrái — Tévedsz, fiacskám, ezen a hé­ten *nég kötelező! Ásványkincseiről és internálótáboráról nevezetes

Next

/
Oldalképek
Tartalom