Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-25 / 95. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. ÁPRILIS 25. 3 Előkészületek a megyei pártértekezletre Megalakult a jelölőbizottság Tegnap ülést tartott a me­gyei pártértekezletet előké­szítő jelölőbizottság. Saját soraiból titkos szavazással megválasztotta a bizottság elnökének dr. Bugán Mi­hályt, a megyei tanács el­nökihelyettesét. Kialakítot­ta munkamódszerét, prog­ramját és elfogadta saját ügyrendjét. Döntött abban, hogy a jelölés-előkészítést 2—3 fős munkacsoportokban végzi. A munkacsoportok műkö­dési területe és tagjai a kö­vetkezők: Szolnok: dr. Bu-- gán Mihály, a megyei ta­nács elnökhelyettese; Hajdú László, a Jászkun-Volán osztályvezetője; dr. Jenővá- ri László, a megyei bíróság elnöke; Kálmán Jenő, a me­gyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője. Martfű, Tiszaföldvár, me­gyei tanács, Imegyei rendőr­főkapitányság: dr. Császár Szilveszter, a Tiszaföldvári Lenin Tsz elnökhelyettese; Szepesik István, a Martfűi Növényolajgyár művezetője; Jászberény város és térsége, Jászapáti és Jászárokszállás területén: Barta Ferenc, a MÁV Jászkiséri Építő-Gép­javító Üzem műszaki osz­tályvezetője; Babák József, a Hűtőgépgyár íjászárok­szállási hűtő- és klímatech­nikai gyára beállító lakato­sa; dr. Csatai József, az MSZMP Jászapáti Városi Bizottsága titkára; Fehér Imre, az MSZMP Jászalsó- szentgyörgyi Községi Bizott­ság titkára. Karcag, Kisújszállás terü­letén: Bíró András, a Mező­gép Vállalat kisújszállási gyára főművezetője; Czine- ge Gyuláné, a Karcagi Zá- dor Üti Általános Iskola Igazgatója; Meleg István, a Karcagi Május 1. Tsz elnö­ke. Tiszafüred, Kunhegyes területén: Lőrincz István, a Kunhegyesi Kunság Népe Tsz üzemi pb-titkára; H. Nagy István, a Tiszaburai Lenin Tsz elnöke; Kun- szentmárton, Mezőtúr ierü- ietén: Kuna Imre, a Kun­szentmártoni Killián Lakó­telepi Általános Iskola igaz­gatója; Miskolczi László, a Mezőtúri Dózsa Tsz közmű­velődési előadója. Törökszentmiklós, Túrke- ve területén: Cseh Sándor, Ványai Ambrus Közleke­désgépészeti Szakközépisko­la igazgatója; Katona Mi­hály, a Mezőgép törökszent­miklósi gyára üzemi pb-tit- kára. A jelölőbizottság követ­kező soros ülését május Sí­én tartja. Ekkorra a jelölő- bizottság tagjai megismerik valamennyi megyei pártbi­zottsági tag és pártértekez- leti küldött véleményét a jelölésekkel kapcsolatban. A jelölőbizottság munkájáról folyamatosan tájékoztatja a nyilvánosságot. O Föl kell venni a kesztyűt Vége a hátrányos megkülönböztetésnek Beszélgetős Stiegler Károllyal, a Szolnoki . Agroker Vállalat igazgatójával Amikor a minap dr. Stiegler Károlyt, a Szolnoki Ag- roker Vállalat igazgatóját arról faggattam, hogy lesz-e elegendő alkatrész a mezőgazdasági gépekhez, beszélge­tésünk közben az. a lassan már-már közhelyszerűnek tű­nő gondolat jutott eszembe, miszerint manapság minden — magára valamit is adó — cég reformtervet kovácsol. De ne vágjunk a dolgok elébe. — Ezt az évet úgy kezdtük — mondta a vállalat vezető­je —, mint általában szok­tuk: komolyan fölkészültünk a téli gépjavításokra, s biz­tosítottuk a fejtrágyázáshoz szükséges gépeket és azok al­katrészeit is. — Szavát ne felejtse: ha jól tudom, az önök vállalata csak a hazai, valamint a szo­cialista országokból szárma­zó gépek és alkatrészek ér­tékesítésével foglalkozik. Ugyanakkor a mezőgazdasá­gi nagyüzemek földjein egy­re több tőkés országból szár­mazó gép dolgozik. így az a veszély is fönáll, hogy szép lassan kiszorulnak a piacról. — Ez igaz, s mi éppen ezért próbálunk váltani. Néz­ze, az elmúlt évek helytelen, rossz intézkedéseinek hatá­sára valamiféle kedvezőtlen „munkamegosztás” alakult ki nálunk a mezőgazdasági ter­melőeszköz-forgalmazás te­rületén, mely szerint a tő­kés, sőt mi több, a hazai Rá- ba-gépek értékesítési lehető­ségeit is egyszerű hatalmi szóval megvonták tőlünk. Nem tudni miért, de ez a hátrányos megkülönböztetés több évig élt, s így nemhogy a nyugati országokból szár­mazó gépek, hanem azok al­katrészeinek forgalmazásá­val sem foglalkozhattunk, hisz ez elsősorban a külön­böző termelési rendszerek feladata volt. Ebbe a hely­zetbe persze nem nyugod­tunk bele, s többszöri levél­váltás, kilincselés után má­ra már addig eljutottunk, hogy a Rábával megegyez­tünk, így e cég kisebb és kö­zépkategóriába tartozó gé­peit valamint azok alkatré­szeit a jövőben már mi is értékesíthetjük. De még en­nél is tovább mentünk. — Elárulná miről van szó? ' — A mezőgazdaságban — az élet más területéhez ha­sonlóan — nagyot változott a helyzett, mivel bizonyos termékek importliberalizálá­sa is megtörtént. Ez tulaj­donképpen azt jelenti, hogy egy adott körbe tartozó gé­peket, alkatrészeket a kül­kereskedelmi vállalatokon keresztül ezentúl beszerez­hetünk és értékesíthetünk. Ezzel a lehetőséggel mi oly­annyira élünk, hogy az első ilyen termékre — bálózógép­re — már megrendeléseket is fölveszünk. Nyilvánvaló, hogy utána az alkatrészellá­tásról is gondoskodunk. Ugyanakkor pedig napi­renden van, hogy több hoz­zánk hasonló céggel együtt­működve kft-t alapítunk, s ily módon export—import­jogot szerezve a következő években magunk kívánjuk szervezni, bonyolítani az el- vitathatatlanul profilunkba tartozó termékek érékesíté- sét. a hazai, a szocialista és a tőkés országokból érkezett mezőgazdasági gépek és al­katrészek teljes körét. Ez a vállalkozásunk hason­lítani fog a már meglévő — 16 Agroker vállalat által ala­pított — Agrotrade nevű ás részvénytársasági alapokon dolgozó kereskedőházunkhoz, amely egyelőre még csak a növényvédőszerek piacán fejti ki tevékenységét. — Arra azért mégis kí- káncsi lennék, hogy miért éppen most határoztak az ön által említett kft megalapí­tása mellett. — Az igazság az, hogy eb­be a döntésünkbe a kényszer is jócskán belejátszott. Tud­ja, korábban még a cégünk nevében is szerepelt a „ter­melőeszköz ellátó vállalat” kifejezés. Ez valójában azt jelentette, hogy csak elosz­tottuk a különféle árufélesé­geket, s ennek a tevékenység­nek az égvilágon semmi kö­ze sem volt a kereskedelem­hez, ami ugye feltételezi a piaci eszközökkel való gaz­dálkodást. Ma viszont ezen a területen is megjelent a konkurencia — a különböző Agroker-vállalatok, az Ag- rotek, a termelési rendsze­rek. a TSz-Ker, és elképzel­hető, hogy a jövőben megje­lennek a magánkereskedők is, — s ezek erősen célba vették a hazai piacokat. Így aztán nekünk is föl kell ven­ni a kesztyűt, és nem szabad csupán a túlélés politikáját folytatni, mert most már a „lenni vagy nem lenni” kér­dése forog kockán. Az olyan hangzatos kijelentéseket, hogy mindent meg kell ten­ni a mezőgazdasági termelés biztonsága érdekében — el kell hagyni, mert míg ezt hajtogatjuk, addig esetleg a konkurencia kielégíti a je­lentkező igényeket. Márpedig mi szeretnénk ebből a piac­ból a legnagyobb szeletet ki­hasítani. Ha másért nem, hát azért mert mégis csak szakvállalat vagyunk, s ne­künk csaknem három évti­zedes tapasztalatunk, gya­korlatunk van, és ami egy­általán nem lényegtelen do­log: megfelelő tőkével is rendelkezünk. Ezt szeretnénk úgy forgatni, hogy a javát szolgálja a mezőgazdaságnak és hasznos legyen saját ma­gunknak is. Szóval másképp kell csinálni, szervezni a munkánkat, mint eddig, bár az elmúlt esztendőkben sem dolgoztunk rosszul. Erre csak egy példát mondanák: a ma­gunk mögött hagyott másfél évtizedben a nyereségünkből 1000 millió forintot tettünk lé az állam asztalára úgy, hogy közben egy fillér tá­mogatást sem kaptunk. — Köszönjük a beszélge­tést. Nagy Tibor Beszéljünk róla! A félvezető, a helikopterrel emelt ló s az ötletek Bevallom, kissé meglepődtem, amikor nemrégiben Lvovban járva tanulmány­úton, egy ott tanuló magyar egyetemistá­val beszélgettem. . . No, és mi leszel ha végzel — hangzott hozzá a kérdés. Félve­zető mérnök — így a válasz. Milyen? Fél­vezető. Egy pillanatra átfutott a fejemen, hogyan is lehet félvezető az ember, félig meddig van gyakorlata — amire példát ismerünk, — gyakorlata van, dolgozik is, de a végeredmény olyan mintha ügykö­désének eredménye a szándékozottnak csak felét érné el — amire példát isme­rünk — vagy fél a döntésektől — erre is van példa, de félvezető szakemberrel igen csak ritkán találkozik a magyar. Pedig de kellenének! / Félvezetők ugyanis a mikro­elektronikában használatosak. Tehát, mi­nél sűrűbben vannak nyomtatott áram- * körökkel foglalkozó mérnökök szűkebb hazánkban is, annál nagyobb a valószínű­sége, hogy az új kor eszköze meghonoso­dott. Amiről egyelőre nemigen beszélhe­tünk. Ez persze csak egy érv, arra: miért van szükség rájuk és a hozzájuk hasonló magas színvonalon képzett szakemberek­re. A megyei pártbizottság pénteki ülésén felvetődött a kérdés az egyik felszólaló szájából: miért ajánlotta fel a testület az Oktatási Igazgatóságot egy felsőfokú in­tézmény elhelyezésére. Kell ez a gesztus, amiért a párt lemond a kádereinek kép­zéséről. Azt hiszem a döntés jóval több mint gesztus. Korábbi esztendők elhibá­zott vagy meg nem tett lépéseinek korri­gálása. Hiszen, mint az a válaszban el­hangzott: egy ilyen intézmény tanári ka­ra és diáksága szellemi nívójával csak emelheti egy város rangját, gazdagodik általa. Olvashattuk egyik hetilapunkban pél­dául, hogy az állatorvosi egyetemre úgy­szólván már csak helikopterrel lehet be­vinni műteni egy lovat, olvashattunk, hallhattunk például arról is, hogy helyet (talán várost?) keres magának a Külke­reskedelmi Főiskola, annak tagozata. Tu­dom, a dolog sokkal bonyolultabb annál, mint amit egyik napról — hónapról — a másikra meg lehetne oldani. Megvizsgá­landó miként alkalmas minderrre a jelen­legi oktatási intézmény, górcső alá kell venni: milyen szükséges átalakítások, bő­vítések szükségesek mindehhez. Egy do­log azonban lényeges: későbbi döntéshez már most el kell kezdeni az előkészülete­ket. A megyei pártbizottság kezdeményezé­se az intézmény ilyen jellegű hasznosí­tása. Ügy vélem, mint ilyen nem az egye­düli megvitatásra szánt, szombati lapszá­munkban nyilvánosságra hozott pártérte- kezleti program témagyűjteményében. Csak a tallózás kedvéért: lemond a párt a megyében a dokumentum szerint a káder­hatáskörök gyakorlásáról. Üj alapokra helyezi a gazdálkodását, bevételeit gyara­pító vállalkozások létrehozását szorgal­mazza, programjába veszi a cigányság be­illeszkedésének segítését. Tudom, nem feltétlenül a legfontosabb mozzanatokat emeltem ki a dokumentumból, de olyano- kat, amelyek feltétlenül az újdonság ere­jével hatnak. Ahogyan az országnak a félvezetőkre, és az őket adjusztáló mérnökökre, aho­gyan a városnak az új szellemi erőre, ugyanúgy van szüksége az MSZMP-nek a kezdeményezésekre. Jól tudom, olyan időszakban mint aho­gyan az említett pénteki tanácskozás egyik felszólalója mondta: „Nem jegyez­tem le előre a tudósításomat, mert nem tudom, hogy amit tegnap leírtam, az ér­vényes-e még ma” — szóval ilyen hely­zetben hiábavalónak tűnhet az új gondo­latok, elképzelések, ötletek utáni 'áhíto- zás. A dolog mégsem így van, ha valami­kor, akkor ma van táptalaja az újnak. Igazi ötletek, ezek alapján valódi életre­való, hosszabb életre való koncepciók kel­lenek. Hajnal József Jó buli-e a buliciptf? Tisza fürdőpapucsot is gyártanak Jászalsószentgyörgyön Negyven helybeli téesz- tagnak — többségükben asz- szonyoknak, lányoknak — biztosított új munka- és ke­reseti lehetőséget 16 évvel ezelőtt a Jászalsószentgyör- gyi Petőfi Tsz ipari főága­zatán belül a cipőfelsőrész­készítő üzem. A martfűi Ti­sza Cipőgyár részére bér­munkát végző téesz-mellék- üzemág ma már joggal ne­vezhető cipőüzemnek, hiszen egy esztendő híján egy évti­zede az ott dolgozók, jelen­leg már több, mint félezren, kész sportcipőket valamint kismamacipőket gyártanak. Napi 4800 pár sport-, és 2000 pár kismamacipő kerül le a szalagokról Jászalsó­szentgyörgyön. Ezzel a közös gazdaság melléküzemága a martfűi gyár legnagyobb bérmunkát végző1 „bedolgo­zója” az országban. Idei másfélmillió páros tervüket időarányosan nem sikerült teljesíteniük az első negyed­évben. A mintegy 30 ezer páros lemaradás okai rész­ben Martfűn, részben az al­só-jászsági üzemben kere­sendők. A Tisza Cipőgyár nem tudott folyamatosan elegendő talprészt szállítani a kismamacipőkhöz. A téesz- beli asszonyok részéről pe­dig csaknem 25 százalékukat érintő, elsősorban a gyer­mekeik betegsége miatt ki­esett munkaórákkal magya­rázható a termelési kiesés. A martfűi gyár és a téesz szakvezetői megállapodtak, hogy szabad szombatokra szervezett munkával igye­keznek bepótolni a lemara­dást. Közben az év második negyedére a piaci kereslet „átrendezte” a jászalsó- szentgvörgyi téeszcipőüzem termékszerkezetét. Csökkent a kereskedelem igénye a kismamacipők iránt, és tor­nacipőkből is kevesebb meg­rendelése van a martfűi gyárnak. Ehhez a helyzethez kellett igazítani a jászalsó- szentgvörgyiek munkáját is. A téeszben a kismamacipők egv része helvett megkezdték a Tisza fürdőpapucsok gyár­tását, amelyekből 80 ezer párra kaptak megbízást a martfűiektől. A mezőgazda- sági termelőszövetkezet és a könnyűipari vállalat között több mint másfél évtized alatt kialakult jó partneri kapcsolatot jellemzi, hogy a kismamarészleg tüzödéjében felszabadult negyvennégy té- esztag sem marad munka nélkül. Foglalkoztatásukat csizmafelsőrész-gyártással biztosítják. A tornacipők iránti keres­let csökkenését pedig textil felsőrésszel és vulkanizált talppal készülő, úgynevezett férfi bulicipők gyártásával ellensúlyozhatják. Az új ter­mék gyártásához szükséges szerszámokat ' most várják Olaszországból, az egyelőre 30 ezer páros megrendelés teljesítéséhez előreláthatóan május első napjaiban hozzá­láthatnak a téeszben. Hogy jó buli-e a bulicipő meg a fürdőpapucs? Azaz: mire számíthatnak a jászalsó- szentgyörgyiek a kereslet diktálta termékszerkezet- váltás után? Nos, azon túl, hogy félezernél több, bér­munkát végző, téesztag fo­lyamatos foglalkoztatását a piaci helyzet változásai kö­zepette is biztosítja a mart­fűi gyár,1' a téesz-cipőüzem szakvezetőinek számításai szerint a harmádik negyed­évben várhatóan behozhat­ják árbevételi lemaradásukat is. Megkezdték a Tisza fúrdőpa- pucsok sorozat- gyártását a Jász- alsoszentgyörgyi Petőfi Téeszben, a martfűi gyárnak bérmunkát végző cipőüzemben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom