Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-24 / 94. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. ÁPRILIS 24. Gazdálkodás az óvodában, de kinek a bőrére? Tatár János kisújszállási olvasónk, aki feleségéről, há­rom gyermekéről és egyidős ember eltartásáról gondos­kodik. elkeseredett hangú levelet írt szerkesztőségünk­höz. Nem tud belenyugodni abba az intézkedésbe, hogy áprilistól 34.40 forint napi óvodai térítési díjat kémek legkisebb gyermeke ellátásá­ért. Az összeg kifizetése nagy terhet jelent számukra, mi­vel néhány éve fejezték be önerőből családi házuk épí­tését — köziben 1000 forintos albérletben laktak a három gyerekkel; a berendezésből csak a legszükségesebbet tudták megvenni; küszköd­nék az OTP-kölcsön vissza­fizetésével, a mindennapi kiadásokkal. Igaz, felesége egyelőre nem dolgozik — beteg, egészségi állapotának megfelelő helyet keres —, de legkisebb, félénk és vé­kony testalkatú kislányát az iskolakezdés előtt szeretné egész naposán óvodába já­ratni. Ha ennek a magas té­rítési díj az ára, sajnos le kell mondaniuk róla, mert a keresetéből nem futja. (Az apa lakatos a füzesgyarmati Csőszerelőipari Vállalatnál, ahol havonta hat-hétezer fo­rintot keres.) Mielőtt kiven­né gyermekét az óvodából, hozzánk fordult: jogosan ké- rik-e a napi 34.40 forint té­rítési díjat tőlük? A helyi tanács művelődé­si osztályvezetője szerint igen, mert Tatár Jánosék- nak felajánlották a gyerek félnapos foglalkoztatását — napi 6.60 forintért —, de ők ragaszkodnak az egész na­poshoz. Ennek viszont az a felétele, hogy akkor önkölt­séges ellátásban részesülhet a gyerek. (Megjegyezte, hogy a család nem fordult hoz­zájuk méltányossági kére­lemmel.) Az 1/1989. (1.18.) SZEM— MM—PM együttes rendele­té az inézményekben fizeten­dő térítési díj alapját a min­denkori nyersanyagnormá­ban határozza meg. A há­rom- és többgyermekesek a norma felét fizetik, tehát Tatárékól — legkisebb gyer­mekük egész napos ellátásá­ért — 11 forintnál többet nem kérhetnek. Amennyiben az óvoda túlzsúfolt, s mert az édesanya otthon van, el­utasíthatják a teljes foglal­koztatást, de magasabb összeg fizetésére nem köte­lezhetik "*a szülőket. Megen­gedhetetlen, hogy ilyen és ehhez hasonló feltételeket szabjanak a gyermekintéz­ményékben, ezért a jogsza­bálysértő gyakorlat meg­szüntetése indokolt — volt a megyei tanács művelődési osztályvezető állásfoglalása az ügyben. A gyermekintézmény nem kötelezte ugyan a szülőket, csupán feltételt szabott... No de nézzük meg a zsúfolt­ságot. Papp Gyuláné, a Sá- sastói Óvoda helyettes ve­zetője — ide jár a kislány — elmondta, hogy száztizen­hat személyes óvodájukban száztizenkettő jelenleg a lét­szám — azzal a három gye­rekkel annyi, akiknek az édesanyjuk otthon van, köz­tük a Tatáréké is. Ha számításiba vesszük, hogy naponta több gyerek marad távol betegség miatt, a kislány maradhatna dél­utánra is. Ezek után egyér­telmű, hogy gazdasági szem­pont vezérelte az intézmény döntését, — mert sokba ke­rül a gyerekek étkeztetése, a szülők csupán a töredékét fizetik... — hát megpró­bálnak gadálkodni. Ez nem lenne baj, ha előtte azt is néznék, kinek a bőrére. A társadalmi szervezetek most éppen azon munkálkodnak, hogyan tehetnék ingyenessé a nagycsaládosok gyermekei számára a napi ékeztetést, próbálják hozzá a pénzt elő­teremteni, mert köztudomá­sú, hogy az új térítési díj bevezetésével sok gyerek ke­rült az utoára és kiflit maj­szol ebédre. Ebben a hely­zetben Tatárék esete még- inkább elgondolkodtató — csakúgy, mint a kisújszállá­si tan á ősé! — csankó i. — n boltot bezárták, a kocsma maradt Tószegen bezárták a ruhá­zati boltot, mert állítólag gyér volt a forgalma. Azt senki nem nézte, hogy a kis bolt lakossági igényt elégí­tett ki, nem kellett minde­nért a megyeszékhelyre utazni az itt élő idős embe­reknek. Az ABC-ben kiala­kítottak ugyan egy sarkot ruházati cikkeknek, de ott sem eladó, sem áru, de nem is lehet ez feladata egy élel­miszerboltnak. A művelődé­si házunkban viszont virul a kocsma, előtte sorakoznak a biciklik — rajta szalmával tömött zsák, rossz kanna, kosár — mindez a falu kö­zepén —, míg a gazdájuk iszogat. A törzsvendégek zö­mének csak annyi köze van a művelőlési házhoz, hogy ott isszák le magukat. A fa­luban van elég italbolt, mi­ért kell e házban is annak lenni, hiszen ide a fiatalok ffírnak. Kértük a tanácsot, hogy ne engedjék bezárni a ruházati boltot, a művelődé­si házban pedig szüntessék meg a kocsmát. Sajnos egyi­ket sem tudták elintézni: a boltot bezárták, a kocsma maradt — írta többek kö­zött K. l.-né tószegi ol­vasónk. Az elmondottakra Papp Istvántól, a nagyközségi kö­zös tanács elnökétől kértünk magyarázatot, aki azzal kezdte, hogy az észrevétel jogos. Az áfész veszteség mi­att zárta be a ruházati bol­tot, de ezúton is tájékoztat­ja a lakosságot, hogy ugyan­ezt az üzlethelyiséget az ot­tani eladó bérbe vette, meg­adták számára a működési engedélyt, és e hónap végén kinyit; kínálatát olcsó ruhá­zati cikkekkel bővíti, szeret­né a lakosság rrlinél széle­sebb körű igényét kielégí­teni. A művelődési ház mellett kulturált szórakozásnak meg­felelő kerthelyiséget nyitnak hamarosan — május közepé­re készül el. Az épületben a presszórész marad — fagy­laltárusítással, itt csak zárt­körű rendezvényeken lehet majd szeszes italt kapni. Négy hónapja várjuk vissza a szereiét Tavaly december közepén romlott el a színes televízi­ónk, férjem bejelentette a szolnoki, Mátyás király út. szervizben, majd ezt köve­tően, januárban még két­szer, mire kijött egy szerelő. Elvitt belőle egy alkatrészt, és azzal vigasztalt, hogy a következő héten ismét jön. Ez volt január közepén, s azóta többször sürgettük a javítást, kerestük a szerelőt, sajnos tájunkra se jön ... — panaszolta Kovács Bélá- né. szolnoki olvasónk. Juhász István, a Szolvill igazgatója sajnálatát fejezte függetlenül világnézeti meg­győződéstől — kedvesen csengenek az őslakosság fü­lében. Ezeket a régi utcane­veket annakidején minden teketória nélkül, egy tollvo­nással megszüntették. Azóta az újat írjuk, de a régit mondjuk. A szolnokiak szá­mára például nincs Barátság felüljáró, csak Kolozsvári híd ... Ügy vélem, ez a té­ma — már a javuló közérzet és közhangulat érdekében is — megérdemli az illetékesek figyelmét. Benes Imre Szolnok Szeretnénk leülni a parkban A szolnoki Óvoda utcában lévő kis parkból még tavaly ősszel elvitték a padokat, és leszerelték a hintákat, azóta sem hozták vissza. Nagyon hiányzik az ülőhely, mert a közelben lakó beteg, idős emberek szeretnének minél többet a szabadban tartóz­kodni, pihenni. A tanácstagi beszámolón megemlítettük ezt a problémát, de sajnos azzal ütötték el, hogy vi­gyünk ki székeket, és üljünk arra. Falun talán megoldás lehetne, városban ez nem szokás — írta Asztalos Fe- rencné szolnoki olvasónk, segítségünket remélve. Pusztai Tamás, a Közterü­letfenntartó Intézmény igaz­gatója azt ígérte, hogy a ki­sebb parkokba — ide tarto­zik az Óvoda utca is — má­jusban raknak padokat. Ezen a környéken főképp idős emberek laknak, ezért a hin­ta nem kerül vissza, hanem szépen rendibehozzák az át­járót, és pihenőparkot ala­kítanak ki. Felvételünk Tiszabura központjában készült, Szépen parko­sított területén ,a {művelődési központ, az ABC-áruház, a takarékszövetkezet és álközségi 'tanács. (Fotó: Mészáros) Válaszoltak - intézkedtek Felelősségre vonták a buszvezetőt Illemtan Volán módra? címmel február 15-i szá­munkban szóvá tettük egy buszvezető udvariatlan, fe­nyegető magatartását, amit az utasokkal szemben tanú­sított — miután rájuk csuk­ta az ajtót. Az eset február 12-én, vasárnap délután a szolnoki huszonnégyes jára­ton történt. Máté János, a Jászkun Volán igazgatója ki­vizsgáltatta a panaszt. Töb­bek között arról tájékozta- ott, hogy a gépjárművezetőt „megrovás” fegyelmi bünte­tésben részesítették, és fel­hívták a figyelmét a hason­ló esetek elkerülésére, a mindenkori kulturált maga­tartásra. A történtekért az utasok elnézését kéri. Itt van a fővárosi kutya elásva Érdeklődéssel olvastam a Néplap április 11-i számában Az útjaink ráznak, vagy csak nekünk magyaráznak? című jegyzetet, melyben a szerző az autópályák várha­tó használati díjának beve­zetésére reflektált. Ehhez tenném a magam vélemé­nyét, eképpen: Minket, tahó alföldi hülyéket következe­tesen átráztak, akik sem ír­ni. sem számolni nem tu­dunk. de nem is értjük meg az idők szavát. Az a vélemé­nyem, hogy ismét a fővárosi állampolgároknak nyújtottak újabb kedvezményt, mert főképp az ott lakóknak, a rendelet alkotóinak van a Balatonon telke, így az éves 1500 forint bérleti díjért — havi 125 forint ellenében — akár 365 alkalommal is jár­hat a sztrádán. Legyünk re­álisabbak: ha csak a hétvé­geken ruccan le. akkor 28 forint 84 fillérért használja az utat. Benzinre átszámítva 1,7 litertől 2,4 liter áráért koptathatja az autópályát. Ezzel szemben mi, alföldiek fizessünk 800 forintot ha nyáron akár egyszer a Du­nántúlra szeretnénk menni, vagyis egy tank benzin árát. Hát ez a kutyatemető, itt van a budapesti eb elásva, s IA tárgyalóteremből I Keményvaluta beágyazva Mindent bevallott, , mert semmit se lehetett letagad­ni. A házikutatás során ugyanis a lakásán megtalál­ták a lopott tárgyakat. A pénzt a dunyha alá rejtve, a versenyikerékpárt pedig csak úgy szabadon, a szoba falához támasztva. A meg­bánással se késlekedett. Mindent megbánt, úgy mint azelőtt is — a vádlottak padján összesen tizenegy al­kalommal — már megtette. Aki a mindent „nagyon Ibánok” semmitmondó sza­vakat oly sokszor elmondta már, Nyíri Imre Jászberény, Bajnok út 59. szám alatti lakos. A most 52 éves Nyí­ri gyakran teremtett alkal­mat magának arra, hogy megbánhassa bűneit. Eddig tizenegyszer volt büntetve lopás, testi sértés, magánlak­sértés, nemi erőszak és hi­vatalos személy elleni erő­szak miatt, életének javát — néhány hónap híján 30 esz­tendőt — a börtönben töl­tötte el. Legutóbb lopás vétsége miatt, mint többszörös visz- szaesőt 10 hónap börtönbün­tetésre ítélték. A börtönből — büntetésének letöltése után — ez év március 12- én szabadult. Mint leszáza­lékolt nyugdíjast nem vár­ta otthon a kezdéshez szük­séges spórolt pénz, így csi­gaszedéssel igyekezett össze­hozni a -megélhetéshez valót, és azt az összeget, amiből ki tudja fizetni a többféle gyógyszert és a gyakran megkívánt italt. Nem vette tudomásul, hogy az orvosság és a szeszesital nem fér el békésen egymás mellett. Erről április 13-án is megfeledkezett. Napköz­ben beszedte az előírt gyógy­szeradagot, este viszont meg­ivott 3x3 deci bort. Többet is megivott volna, ha az útbaeső presszóban kiszol­gálják. A gyógyszer és az al­kohol „turmix” így is elfe­ledtette vele, hogy mindössze egy hónapja szabadult a börtönből. Ütban hazafelé felfigyelt az egyik ház előtt parkírozó személygépkocsira, amire — mint utólag elmondta azért támaszkodott rá, mert már nagyon elbágyadt. Eközben vette észre, hogy a kocsi aj­taja nincs kulcsra zárva, gondolta hát beül, hogy kipi­henje magát. A kocsiban az­tán szétnézett, megtalálta és kiforgatta az autóstáskát, amiben 140 nyugatnémet márka lapult. A pénzt ma­gához vette, és újból neki­vágott az útnak. Ezúttal sem sikerült meg­állás nélkül hazajutni, mert a következő utca egyik ud­varában a falnak támasz­tott mutatós kerékpár hívta fel magára Nyíri figyelmet. Kopogtatás nélkül lépett be a nyitva maradt kiskapun, és — talán bánatában, mert nem ropogós magyar form- tot talált az autóstáskában — ellopta a Csepel-Unio tí­pusú öt sebességű, 7 ezer 500 forintot érő versenykerék­párt. A Jászberényi Városi Bí­róság dr. Varga Rozália ta­nácsa gyorsított eljárással hozott ítéletet Nyíri Imre ügyében. Két rendbeli lopás vétsége miatt, mint többszö­rös visszaesőt 1 év börtön- büntetésre Ítélte, és három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. mi tűrjük, pedig négyszer annyian élünk vidéken, mint a fővárosban. Említhetném, hogy alföldi parasztérdeket sújtott a ti- szalöki és a Tisza II kiskörei vízlépcső is, ami ugyanolyán hatást váltott ki, mint a bős —nagymarosi fog — talaj- vízszint-emelkedés stb. — mégsem tiltakoztak az aka­démikusok, az alternatívok, az írók — szóval a sok fő­városi „vízügyi szakértő”. Mert nem az ő érdeküket kellett védeni (többségüknek a Duna-kanyarban van hob­bitelke), és most megint hü­lyének néznek bennünket a matematikában: aki többet koptat, kevesebbet fizet... Mikor lesz már némi egyen­lőség, igazság szép, valami­kor szocialistának deklarált hazánkban? (A kormány az autópálya-díjról hozott re’" delkezést — ésszerűtlen m,,0 oldása miatt — érvénybe lé­pése előtt visszavonta, és megbízta az illetékes mi­nisztereket, hogy az érdek­képviseleti szervekkel együtt, a társadalom számára elfo­gadható javaslatot dolgozza­nak ki. A szerk.) iDr. Sülé Mihály ny. főorvos Töröks zen tmi klós H nőivarú nyárfa kivágását a lakosság kérte Lapunk március 28-i szá­mában elsirattunk egy nyár­fát, amit a tabáni építkezé­seknél. a környezet kialakí­tásánál mindvégig védtek, majd kivágták. Tóth István, a városi tanács osztályvezető főmérnöke ezt a következők­kel indokolta: A szolnoki Balogh K. u. torkolatában lévő, nőivarú fa pelyhedző virága olykor elborította a területet, hosszú ideig oko­zott kellemetlenséget a kö­zelben lakóknak, akik végül a fa kivágását kérték. Meg­jegyezte, hogy a nőivarú nyárfákat a Tiszaligetben is folyamatosan ritkítják, he­lyükre más fájtát ültetnek, ahogyan a Balogh K. utcá­ban teszik. A kivágott nyár­fa törzsét pedig a kis tér ki­alakításánál hasznosítják. Sokat kőszőnhetiiok az igazgatónak örömmel és érdeklődéssel olvastam lapjukban A „pisz­kos ügyek” fiókja az „isko- laparadicsomban” című, áp­rilis 8-i írást, mely a rákó- cziújfalui általános iskola fejlődéséről, igazgatójának erényeiről és az őt ért sé­relmekről szólt. Az iskola szerintem is mesébe illő ar­borétum, de nagyon elszo­morított, amikor a cikkben az úgynevezett piszkos ügy­ről, az igazgató megaláztatá­sáról is tudomást szereztem. Hogyan engedhették meg az illetékesek mindezt? Azok a szülők, akiknek a gyerekei ide jártak vagy még ma is ide járnak iskolába, jól tudják, hogy az igazgató mindent megtett és megtesz értük. Jóban, szomorúságban együttérez a szülőkkel, a gyerekekkel, mindenkinek csak a javát akarja és szol­gálja. Felháborító, hogy elle­ne különböző megrovást, fe­gyelmi büntetést hoztak. A felettes szerveknek köteles­ségük lett volna ezekbe az ügyekbe belenézni, és az el­marasztalást felülbírálni. A szülőket, akik az igazgató mellett szólhattak volna, nem hallgatták meg ... (Ol­vasónk hozzászólásából csu­pán töredéket adtunk közre. Megírta nevét és címét, de viszonyainkat tükrözi és el­gondolkodtató, hogy levelét ezzel zárta: „A nevem ne tessék közölni.” Kérését megértjük és tiszteletben tartjuk. A szerk.) Összeállította: Csankó Miklósné Gyakran olvasom és hal­lom, hogy az ország számos városában, helységében sor­ra állítják vissza a régi pa­tinás utcaneveket. Szolnokon néma csönd! Tudom, nem ez ma a legfontosabb, másutt mégis találnak rá módot — a kibontakozó demokrácia jegyében. A régi szolnokiak — becslésem szerint 45—50 ezren — úgy hiszem, öröm­mel fogadnák, ha városunk e tekintetben se maradna le túlságosan az élenjáróktól. Baross, Gorove, Szapáry a maguk idejében nagyon so­kat tettek Szolnokért, de a Mária, Szent János utcane­vek — és még sorolhatnám, Kedvesen cseng a régi utcanév as típusú tranzisztorra. Vál­tozatlanul óriási gond az al­katrészek utánpótlása, a magánimportból származó készülékek javítása emiatt szinte megoldhatatlan — mondta. Olvasónk televízió­ját végre április 17-én meg­javították. ki a hosszúra nyúlt várako­zás miatt, aminek az az oka, hogy a Kolotron típusú, NDK tv-hez nem volt alkat­részük. A készülék már nem garanciális, a szerelő a táp­egység modult hozta el be­lőle javításra, de sokáig vár­tak még szükséges BU 208­1A szerkesztőség postájából

Next

/
Oldalképek
Tartalom