Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-24 / 94. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

M

1989. ÁPRILIS 24.

Gazdálkodás az óvodában, de kinek a bőrére?

Tatár János kisújszállási olvasónk, aki feleségéről, három gyermekéről és egyidős ember eltartásáról gondoskodik. elkeseredett hangú levelet írt szerkesztőségünkhöz. Nem tud belenyugodni abba az intézkedésbe, hogy áprilistól 34.40 forint napi óvodai térítési díjat kémek legkisebb gyermeke ellátásáért. Az összeg kifizetése nagy terhet jelent számukra, mivel néhány éve fejezték be önerőből családi házuk építését — köziben 1000 forintos albérletben laktak a három gyerekkel; a berendezésből csak a legszükségesebbet tudták megvenni; küszködnék az OTP-kölcsön visszafizetésével, a mindennapi kiadásokkal. Igaz, felesége egyelőre nem dolgozik — beteg, egészségi állapotának megfelelő helyet keres —, de legkisebb, félénk és vékony testalkatú kislányát az iskolakezdés előtt szeretné egész naposán óvodába járatni. Ha ennek a magas térítési díj az ára, sajnos le kell mondaniuk róla, mert a keresetéből nem futja. (Az apa lakatos a füzesgyarmati Csőszerelőipari Vállalatnál, ahol havonta hat-hétezer forintot keres.) Mielőtt kivenné gyermekét az óvodából, hozzánk fordult: jogosan ké- rik-e a napi 34.40 forint térítési díjat tőlük?

A helyi tanács művelődési osztályvezetője szerint igen, mert Tatár Jánosék- nak felajánlották a gyerek félnapos foglalkoztatását — napi 6.60 forintért —, de ők ragaszkodnak az egész naposhoz. Ennek viszont az a felétele, hogy akkor önköltséges ellátásban részesülhet a gyerek. (Megjegyezte, hogy a család nem fordult hozzájuk méltányossági kérelemmel.)

Az 1/1989. (1.18.) SZEM— MM—PM együttes rendeleté az inézményekben fizetendő térítési díj alapját a mindenkori nyersanyagnormában határozza meg. A három- és többgyermekesek a norma felét fizetik, tehát

Tatárékól — legkisebb gyermekük egész napos ellátásáért — 11 forintnál többet nem kérhetnek. Amennyiben az óvoda túlzsúfolt, s mert az édesanya otthon van, elutasíthatják a teljes foglalkoztatást, de magasabb összeg fizetésére nem kötelezhetik "*a szülőket. Megengedhetetlen, hogy ilyen és ehhez hasonló feltételeket szabjanak a gyermekintézményékben, ezért a jogszabálysértő gyakorlat megszüntetése indokolt — volt a megyei tanács művelődési osztályvezető állásfoglalása az ügyben.

A gyermekintézmény nem kötelezte ugyan a szülőket, csupán feltételt szabott... No de nézzük meg a zsúfoltságot. Papp Gyuláné, a Sá- sastói Óvoda helyettes vezetője — ide jár a kislány — elmondta, hogy száztizenhat személyes óvodájukban száztizenkettő jelenleg a létszám — azzal a három gyerekkel annyi, akiknek az édesanyjuk otthon van, köztük a Tatáréké is.

Ha számításiba vesszük, hogy naponta több gyerek marad távol betegség miatt, a kislány maradhatna délutánra is. Ezek után egyértelmű, hogy gazdasági szempont vezérelte az intézmény döntését, — mert sokba kerül a gyerekek étkeztetése, a szülők csupán a töredékét fizetik... — hát megpróbálnak gadálkodni. Ez nem lenne baj, ha előtte azt is néznék, kinek a bőrére. A társadalmi szervezetek most éppen azon munkálkodnak, hogyan tehetnék ingyenessé a nagycsaládosok gyermekei számára a napi ékeztetést, próbálják hozzá a pénzt előteremteni, mert köztudomású, hogy az új térítési díj bevezetésével sok gyerek került az utoára és kiflit majszol ebédre. Ebben a helyzetben Tatárék esete még- inkább elgondolkodtató — csakúgy, mint a kisújszállási tan á ősé!

— csankó i. —

n boltot bezárták, a kocsma maradt

Tószegen bezárták a ruházati boltot, mert állítólag gyér volt a forgalma. Azt senki nem nézte, hogy a kis bolt lakossági igényt elégített ki, nem kellett mindenért a megyeszékhelyre utazni az itt élő idős embereknek. Az ABC-ben kialakítottak ugyan egy sarkot ruházati cikkeknek, de ott sem eladó, sem áru, de nem is lehet ez feladata egy élelmiszerboltnak. A művelődési házunkban viszont virul a kocsma, előtte sorakoznak a biciklik — rajta szalmával tömött zsák, rossz kanna, kosár — mindez a falu közepén —, míg a gazdájuk iszogat. A törzsvendégek zömének csak annyi köze van a művelőlési házhoz, hogy ott isszák le magukat. A faluban van elég italbolt, miért kell e házban is annak lenni, hiszen ide a fiatalok ffírnak. Kértük a tanácsot, hogy ne engedjék bezárni a ruházati boltot, a művelődési házban pedig szüntessék meg a kocsmát. Sajnos egyiket sem tudták elintézni: a boltot bezárták, a kocsma maradt — írta többek között K. l.-né tószegi olvasónk.

Az elmondottakra Papp Istvántól, a nagyközségi közös tanács elnökétől kértünk magyarázatot, aki azzal kezdte, hogy az észrevétel jogos. Az áfész veszteség miatt zárta be a ruházati boltot, de ezúton is tájékoztatja a lakosságot, hogy ugyanezt az üzlethelyiséget az ottani eladó bérbe vette, megadták számára a működési engedélyt, és e hónap végén kinyit; kínálatát olcsó ruházati cikkekkel bővíti, szeretné a lakosság rrlinél szélesebb körű igényét kielégíteni.

A művelődési ház mellett kulturált szórakozásnak megfelelő kerthelyiséget nyitnak hamarosan — május közepére készül el. Az épületben a presszórész marad — fagylaltárusítással, itt csak zártkörű rendezvényeken lehet majd szeszes italt kapni.

Négy hónapja várjuk vissza a szereiét

Tavaly december közepén romlott el a színes televíziónk, férjem bejelentette a szolnoki, Mátyás király út. szervizben, majd ezt követően, januárban még kétszer, mire kijött egy szerelő. Elvitt belőle egy alkatrészt, és azzal vigasztalt, hogy a

következő héten ismét jön. Ez volt január közepén, s azóta többször sürgettük a javítást, kerestük a szerelőt, sajnos tájunkra se jön ... — panaszolta Kovács Bélá- né. szolnoki olvasónk.

Juhász István, a Szolvill igazgatója sajnálatát fejezte

függetlenül világnézeti meggyőződéstől — kedvesen csengenek az őslakosság fülében. Ezeket a régi utcaneveket annakidején minden teketória nélkül, egy tollvonással megszüntették. Azóta az újat írjuk, de a régit mondjuk. A szolnokiak számára például nincs Barátság felüljáró, csak Kolozsvári híd ... Ügy vélem, ez a téma — már a javuló közérzet és közhangulat érdekében is — megérdemli az illetékesek figyelmét.

Benes Imre

Szolnok

Szeretnénk leülni a parkban

A szolnoki Óvoda utcában lévő kis parkból még tavaly ősszel elvitték a padokat, és leszerelték a hintákat, azóta sem hozták vissza. Nagyon hiányzik az ülőhely, mert a közelben lakó beteg, idős emberek szeretnének minél többet a szabadban tartózkodni, pihenni. A tanácstagi beszámolón megemlítettük ezt a problémát, de sajnos azzal ütötték el, hogy vigyünk ki székeket, és üljünk arra. Falun talán megoldás

lehetne, városban ez nem szokás — írta Asztalos Fe- rencné szolnoki olvasónk, segítségünket remélve.

Pusztai Tamás, a Közterületfenntartó Intézmény igazgatója azt ígérte, hogy a kisebb parkokba — ide tartozik az Óvoda utca is — májusban raknak padokat. Ezen a környéken főképp idős emberek laknak, ezért a hinta nem kerül vissza, hanem szépen rendibehozzák az átjárót, és pihenőparkot alakítanak ki.

Felvételünk Tiszabura központjában készült, Szépen parkosított területén ,a {művelődési központ, az ABC-áruház, a takarékszövetkezet és álközségi 'tanács. (Fotó: Mészáros)

Válaszoltak - intézkedtek

Felelősségre vonták a buszvezetőt

Illemtan Volán módra? címmel február 15-i számunkban szóvá tettük egy buszvezető udvariatlan, fenyegető magatartását, amit az utasokkal szemben tanúsított — miután rájuk csukta az ajtót. Az eset február 12-én, vasárnap délután a szolnoki huszonnégyes járaton történt. Máté János, a

Jászkun Volán igazgatója kivizsgáltatta a panaszt. Többek között arról tájékozta- ott, hogy a gépjárművezetőt „megrovás” fegyelmi büntetésben részesítették, és felhívták a figyelmét a hasonló esetek elkerülésére, a mindenkori kulturált magatartásra. A történtekért az utasok elnézését kéri.

Itt van a fővárosi kutya elásva

Érdeklődéssel olvastam a Néplap április 11-i számában Az útjaink ráznak, vagy csak nekünk magyaráznak? című jegyzetet, melyben a szerző az autópályák várható használati díjának bevezetésére reflektált. Ehhez tenném a magam véleményét, eképpen: Minket, tahó alföldi hülyéket következetesen átráztak, akik sem írni. sem számolni nem tudunk. de nem is értjük meg az idők szavát. Az a véleményem, hogy ismét a fővárosi állampolgároknak nyújtottak újabb kedvezményt, mert főképp az ott lakóknak, a

rendelet alkotóinak van a Balatonon telke, így az éves 1500 forint bérleti díjért — havi 125 forint ellenében — akár 365 alkalommal is járhat a sztrádán. Legyünk reálisabbak: ha csak a hétvégeken ruccan le. akkor 28 forint 84 fillérért használja az utat. Benzinre átszámítva 1,7 litertől 2,4 liter áráért koptathatja az autópályát. Ezzel szemben mi, alföldiek fizessünk 800 forintot ha nyáron akár egyszer a Dunántúlra szeretnénk menni, vagyis egy tank benzin árát. Hát ez a kutyatemető, itt van a budapesti eb elásva, s

IA tárgyalóteremből I

Keményvaluta beágyazva

Mindent bevallott, , mert semmit se lehetett letagadni. A házikutatás során ugyanis a lakásán megtalálták a lopott tárgyakat. A pénzt a dunyha alá rejtve, a versenyikerékpárt pedig csak úgy szabadon, a szoba falához támasztva. A megbánással se késlekedett. Mindent megbánt, úgy mint azelőtt is — a vádlottak padján összesen tizenegy alkalommal — már megtette.

Aki a mindent „nagyon Ibánok” semmitmondó szavakat oly sokszor elmondta már, Nyíri Imre Jászberény, Bajnok út 59. szám alatti lakos. A most 52 éves Nyíri gyakran teremtett alkalmat magának arra, hogy megbánhassa bűneit. Eddig tizenegyszer volt büntetve lopás, testi sértés, magánlaksértés, nemi erőszak és hivatalos személy elleni erőszak miatt, életének javát — néhány hónap híján 30 esztendőt — a börtönben töltötte el.

Legutóbb lopás vétsége miatt, mint többszörös visz- szaesőt 10 hónap börtönbüntetésre ítélték. A börtönből — büntetésének letöltése után — ez év március 12- én szabadult. Mint leszázalékolt nyugdíjast nem várta otthon a kezdéshez szükséges spórolt pénz, így csigaszedéssel igyekezett összehozni a -megélhetéshez valót, és azt az összeget, amiből ki tudja fizetni a többféle gyógyszert és a gyakran megkívánt italt.

Nem vette tudomásul, hogy az orvosság és a szeszesital nem fér el békésen egymás mellett. Erről április 13-án is megfeledkezett. Napközben beszedte az előírt gyógyszeradagot, este viszont megivott 3x3 deci bort. Többet is megivott volna, ha az útbaeső presszóban kiszolgálják. A gyógyszer és az alkohol „turmix” így is elfeledtette vele, hogy mindössze egy hónapja szabadult a börtönből.

Ütban hazafelé felfigyelt az egyik ház előtt parkírozó személygépkocsira, amire — mint utólag elmondta azért támaszkodott rá, mert már nagyon elbágyadt. Eközben vette észre, hogy a kocsi ajtaja nincs kulcsra zárva, gondolta hát beül, hogy kipihenje magát. A kocsiban aztán szétnézett, megtalálta és kiforgatta az autóstáskát, amiben 140 nyugatnémet márka lapult. A pénzt magához vette, és újból nekivágott az útnak.

Ezúttal sem sikerült megállás nélkül hazajutni, mert a következő utca egyik udvarában a falnak támasztott mutatós kerékpár hívta fel magára Nyíri figyelmet. Kopogtatás nélkül lépett be a nyitva maradt kiskapun, és — talán bánatában, mert nem ropogós magyar form- tot talált az autóstáskában — ellopta a Csepel-Unio típusú öt sebességű, 7 ezer 500 forintot érő versenykerékpárt.

A Jászberényi Városi Bíróság dr. Varga Rozália tanácsa gyorsított eljárással hozott ítéletet Nyíri Imre ügyében. Két rendbeli lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év börtön- büntetésre Ítélte, és három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős.

mi tűrjük, pedig négyszer annyian élünk vidéken, mint a fővárosban.

Említhetném, hogy alföldi parasztérdeket sújtott a ti- szalöki és a Tisza II kiskörei vízlépcső is, ami ugyanolyán hatást váltott ki, mint a bős —nagymarosi fog — talaj- vízszint-emelkedés stb. — mégsem tiltakoztak az akadémikusok, az alternatívok, az írók — szóval a sok fővárosi „vízügyi szakértő”. Mert nem az ő érdeküket kellett védeni (többségüknek a Duna-kanyarban van hobbitelke), és most megint hülyének néznek bennünket a

matematikában: aki többet koptat, kevesebbet fizet... Mikor lesz már némi egyenlőség, igazság szép, valamikor szocialistának deklarált hazánkban? (A kormány az autópálya-díjról hozott re’" delkezést — ésszerűtlen m,,0 oldása miatt — érvénybe lépése előtt visszavonta, és megbízta az illetékes minisztereket, hogy az érdekképviseleti szervekkel együtt, a társadalom számára elfogadható javaslatot dolgozzanak ki. A szerk.)

iDr. Sülé Mihály ny. főorvos Töröks zen tmi klós

H nőivarú nyárfa kivágását a lakosság kérte

Lapunk március 28-i számában elsirattunk egy nyárfát, amit a tabáni építkezéseknél. a környezet kialakításánál mindvégig védtek, majd kivágták. Tóth István, a városi tanács osztályvezető főmérnöke ezt a következőkkel indokolta: A szolnoki Balogh K. u. torkolatában lévő, nőivarú fa pelyhedző virága olykor elborította a

területet, hosszú ideig okozott kellemetlenséget a közelben lakóknak, akik végül a fa kivágását kérték. Megjegyezte, hogy a nőivarú nyárfákat a Tiszaligetben is folyamatosan ritkítják, helyükre más fájtát ültetnek, ahogyan a Balogh K. utcában teszik. A kivágott nyárfa törzsét pedig a kis tér kialakításánál hasznosítják.

Sokat kőszőnhetiiok az igazgatónak

örömmel és érdeklődéssel olvastam lapjukban A „piszkos ügyek” fiókja az „isko- laparadicsomban” című, április 8-i írást, mely a rákó- cziújfalui általános iskola fejlődéséről, igazgatójának erényeiről és az őt ért sérelmekről szólt. Az iskola szerintem is mesébe illő arborétum, de nagyon elszomorított, amikor a cikkben az úgynevezett piszkos ügyről, az igazgató megaláztatásáról is tudomást szereztem. Hogyan engedhették meg az illetékesek mindezt? Azok a szülők, akiknek a gyerekei ide jártak vagy még ma is ide járnak iskolába, jól tudják, hogy az igazgató mindent megtett és megtesz értük. Jóban, szomorúságban

együttérez a szülőkkel, a

gyerekekkel, mindenkinek csak a javát akarja és szolgálja. Felháborító, hogy ellene különböző megrovást, fegyelmi büntetést hoztak. A felettes szerveknek kötelességük lett volna ezekbe az ügyekbe belenézni, és az elmarasztalást felülbírálni. A szülőket, akik az igazgató mellett szólhattak volna, nem hallgatták meg ... (Olvasónk hozzászólásából csupán töredéket adtunk közre. Megírta nevét és címét, de viszonyainkat tükrözi és elgondolkodtató, hogy levelét ezzel zárta: „A nevem ne tessék közölni.” Kérését megértjük és tiszteletben tartjuk. A szerk.)

Összeállította: Csankó Miklósné

Gyakran olvasom és hallom, hogy az ország számos városában, helységében sorra állítják vissza a régi patinás utcaneveket. Szolnokon néma csönd! Tudom, nem ez ma a legfontosabb, másutt mégis találnak rá módot — a kibontakozó demokrácia jegyében. A régi szolnokiak — becslésem szerint 45—50 ezren — úgy hiszem, örömmel fogadnák, ha városunk e tekintetben se maradna le túlságosan az élenjáróktól. Baross, Gorove, Szapáry a maguk idejében nagyon sokat tettek Szolnokért, de a Mária, Szent János utcanevek — és még sorolhatnám,

Kedvesen cseng a régi utcanév

as típusú tranzisztorra. Változatlanul óriási gond az alkatrészek utánpótlása, a magánimportból származó készülékek javítása emiatt szinte megoldhatatlan — mondta. Olvasónk televízióját végre április 17-én megjavították.

ki a hosszúra nyúlt várakozás miatt, aminek az az oka, hogy a Kolotron típusú, NDK tv-hez nem volt alkatrészük. A készülék már nem garanciális, a szerelő a tápegység modult hozta el belőle javításra, de sokáig vártak még szükséges BU 2081A szerkesztőség postájából