Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-22 / 93. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989.ÁPRILIS 22. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban. ja a harangzúgás, kevés az árus, és még kevesebb a ve­vő. Egy öreg bácsi botorkál végig a piacon, botjával ta­pogatva a hézagos beton­burkolatot. és kérdezi mer­re mérik a bort. Valóban ott várakozik egy ceglédi ter­melő, és teliméri a büty­köst, amivel a jó öreg a Bé- la-napi köszöntőket kívánja várni. A hosszan álmodó falut nem érintette meg annyira a változás, így jobban meg­maradtak a régi hangulatú tornácos házak, a nádtető se ritkaság. Az idő és a divat azonban ott is dolgozik, és az új nemzedék habozás nélkül dönti le apái házát, hogy helyébe emeleteset, er­kélyeset húzzon. A honis­mereti szakkörnek azonban, a tanács és a falu segítségé­vel, sikerült megmenteni egy igazán stílusos, fator- nácos parasztházat a múlt század közepéről. Igaz, hogy azóta megszüntették a sza­badkéményt, elbontották a konyhából a rakott tűzhe­lyet, a szobából a kemen­ért, közbiztonságáért min­dent megtettem. Építettem, megtelepedtem itt, és mégis elutasítják a felvételi' ké­relmemet. Hiába fordultam a Belügyminisztérium Pa­naszirodájához is, fellebbe­zésnek helye nincs, ■ csak nézhetem a vizet messziről. Pedig nem szolgáltattam okot rá, legföljebb, hja az egyesület elnökével tbrtént személyes ügyem nerrj szá­mít annak. . Döntsön békésen, igazságosan Tősér Sándor a 8 hektá­ros vízfelületen gazdálkodó, 300 tagot számláló egyesület elnöke elutasítja a néhai rendőr állítását, vagyis, hogy az a bizonyos autósze­relési probléma játszana szerepet a döntésben. Nem kelt hangulatot Hajdú ,Imre ellen, a legutóbbi közgyűlé­sen mégis 170-en ellenezték a felvételét, és senki sem szólt mellette. Különös do­log ez mindenképpen. Az önállóságával élő helyi egyesület ügyeibe nem avat­kozhat be a nagyhatalmú minisztérium sem, de jó ez így. Elgondolkodtató azonban, hogy a munkáját jól végző rendőrt, a megérdemelt pi­henés éveiben miért sújtja a közösség? Megízlelt önál­lóságukat próbálgatják, vagy személyi kifogás van egykori körzeti megbízott­jukkal szemben? Nem le­het, talán nem is kell tudni a kívülállóknak. Oldja meg ezt a falu maga, mint tette más gondjaival korábban is. amikor magára hagyták sor­vadásában, belső feszültsé­geivel. Amikor lehetősége volt rá, a falu mindig jól tudta, hogyan döntsön igaz­ságosan. Lukácsi Pál Fotó: Mészáros János A leendő tájház környékét rendezik a helytörténeti kör tagjai Kedd délelőtt a dósai piacon ve, s hogy melyiket és hol állítsák fel, azt a falu dönti el. Októberben a múzeumi és műemléki hónapon sze­retnék a faluház megnyitá­sával együtt leleplezni. — Nagyon jó, hogy végre több, mint 40 év után, azok­ra is gondolhatunk — mond­ják az öregek napközi ott­honának lakói az ebéd utá­ni pihenőidőben. Teli a létszám az otthonban, sőt jó volna, ha bentlakásos gon­dozást is megoldaná a ta­nács, de erre egyelőre gon­dolni se lehet. A kosztnak, ellátásnak azért így is örül­nek a megfáradt, beteges emberek, akik tévé, rádió mellett beszélgetéssel, já­tékkal, kertészkedéssel töl­tik az időt. Köziben az asz- szonyok takarókat kötnek, melyet Indiába küld a Vö­röskereszt. A főutaktól elkerült két és fél ezer lakosú Jászdózsa a jász települések közül ta­lán a legtovább, a legépeb­ben őrizte meg azt az igazi falusi hangulatot, amelyet a városi ember hiányol. Bé­két, nyugalmat áraszt a fa­lun keresztül kanyargó Tár­ná is, amely negyedszázad­dal ezelőtt szennyes árral tört tcbb oldalról az öreg részre. Néhány éve kivezet­ték az élő vizet a falu alá, ott bent pedig a 3 kilométe­res szakaszon hangulatos horgásztavat alakítottak ki. A szelíd és éles kanyarokat leíró Holt-Tarna ékessége a múlt század elején épült kőhíd, és vele együtt a há­borítatlan vízfelületet köz­refogó két zöld töltés dísze, jelképe a falunak. Mind többen keresik fel ezért távolabbról is a hor­gászok. Éppen ezért külö­nös, hogy Hajdú Imre még­sem ülhet ki botjával a víz­partra. — Húsz év szolgálat után elismerésekkel és azzal az érzéssel vonultam nyugdíj­ba, hogy a falu közrendjé­JÁSZDÓZSÁN Mikor gondtalanabb éve­ket élt az ország, mert vagy. valóban jobban mentek a dolgok, vagy pedig a tudat­talanok boldogságában réve­dezett, a falu vajmi keveset érzett abból a jólétből. Sze­gényes, üres boltok, sáros utcák, elnéptelenedő házak jellemezték, és a fiatalság menekült „a munka elől” a városba. Persze volt ma­gyarázat, s akinek kellett, az értette is az integráció, a körzetesítés, az összevonás üdvös voltát. Hogy hitte-e, az már más dolog, de tény, hogy a falusi ember ma igencsak zavarodottan fi­gyeli a nagypolitikát. Ismét csak nem érti, mi zajlik az országban, s legfőképpen azt a romlást, nagy szegénysé­get, amiről nap, mint nap a rádióban, tv-iben hall. Hi­szen ennyit nem fejlődött a falu soha, mint az utóbbi néhány évben, és Jászdózsá- ra ez különösen igaz. Emlé­kezetemben alvó, mozdulat­lan település kópét mutatta évtizedeken keresztül. Vasútállomását -megálló­vá fokozták le, elsorvasz­tották Tüzép-telepét, kopott szatócsboltok kínálták a leg­szükségesebb árut, sivár volt a sporttelep, árvízve­szélyes a Tárná, döcögősék az utak ... Olyan volt, mintha ottfelejtették volna valahol, és a falu tétlenül, tehetetlenül szemlélte mind­ezt. Valóban voltak élelme­sebb települések, amelyek legalább kértek, kilincsel­tek, s fogadták hálálkodva a nagylelkű adományokat, ami járt volna egyébként (így a mából visszatekintve), de Dózsa még kérni se tu­dott, mondták más községi vezetők. Nagyobb ütemben haladnak És azután mégis megmoz­dult a falu, a fejlesztési for­rások (igaz nem hosszú idő­re) megnövekedtek, és né­hány év leforgása alatt Jászdózsa Ledolgozta lema­radását. Lehet, hogy a ta­nács ezévi 25 milliós gazdál­kodási kerete nem ér töb­bet, mint a tíz évvel ezelőtt kimért jóval kevesebb, de bizonyos, hogy községi ösz- szefogással nagyobb ütem­ben haladnak előre, mert már a lakók is látják, érzik a fejlődést. — Idén 1 kilométer útala­pot építünk lakossági össze­fogással — mondja Fazekas Erzsébet vb-titkár. — Vá­lasztói gyűléseket most tar­tották a Dobó, a Bem, a Táncsics és a Katalin utcá­ban a múlt héten, és a lako­sok mintegy 8 ezer forintos önkéntes hozzájárulást aján­lottak meg. Ez a legnagyobb újság manapság, meg a tar- maőrsi út elkészítése. A vé­géhez közeledik a munka, nyárra elkészül az utolsó szakasz is. Régi téma ez, a képvise­lők már a múlt rendszerben is ennek ígérgetésével tobo­roztak híveket, de nem tör­tént semmi azóta se. Végül az elmúlt 2—3 évben mégis képviselői közbenjárásra jött össze a két megyét ösz- szekötő útra a pénz. A tü­relmetlen és kíváncsi dó- zsaiak a falu túlsó feléből is elkarikáznak oda, hogy megtekintsék az építkezést, hogy lássák az utat, mely újabb összeköttetést teremt számukra a világgal. A munkásbusz néha már azon rövidíti az utat Berény felé az ingázókkal. — Az utóbbi 3 érében szembetűnően sokat fejlő­dött a falu — állítja Terjé- ki István is, a Jövő Aszta­los Kisszövetkezet részleg- vezetője. — Csodálatos hor­gásztavunk van, létrehozták a bélüzemet, a tsz oipőfelső- rész-üzemágát, ABC, a sportpálya mellett tornate­rem épült, szépen helyreál­lították a templomot, körü­lötte a szobrokat. Azt hal­lom, még valami újabb em­lékművet is állítanak. A saját üzemével is elé­gedett, mert munkájuk van bőven, a két műszak mel­lett még túlórázásra is kényszerülnek. Qk megma­radtak az újpesti központ­nál, nem váltak szét, mint a szomszédos jákóhalmi asz­talosok, meg is találják szá­mításukat. Ülőbútorok fa­munkáit készítik, hogy kár­pitozásra szállítsák tovább Pestre. A múlté már a régi pá­linkafőző, amelyben au­gusztus végén alágyújtottak az üstnek, és amíg a cefré­ből tartott (májusig, júni­usig) ki sem aludt alatta a tűz. Sedon Attila 6 éve ve­zeti a főzést, de most csak a feldúlt helyiségben mutat köribe. — Februárban leálltunk, és talán szeptemberben in­dulhat a szeion. Az eperből ezért kimaradunk bizonyo­san, bár errefelé kevés az epres gazda. Az áfész beru­házásában új épület, na­gyobb üst készül, valószínű­leg megszűnik az éjszakázás ás. Megmentenek egy fatornácos parasztházat Jászdózsa egyébként nem a gyümölcstermesztéséről volt nevezetes, hanem ke­mény, kötött földje miatt a fokhagymáról. A környék­ben még ma is nevezik őket fokhagymásoknak, pedig szinte teljesen elmaradt ez a két világháború között fel­kapott és jól jövedelmező foglalatosság. A piacon is csak egy asszony kínálja formás koszorúját, de nem is kérdezték, miért hozta ki. Palántát, retket, száraz babot teregettek ki a hely­beli kistermelők a templom előtti térre. A heti egyszeri, keddi, hetipiac alkudozásait azonban nem nagyon zavar­cét, de jellegét jó állapot­ban őrizte meg az utolsó gazdája. Megmaradt a pit­varból kivágott mesterge­renda darabja is, melyen jól látható a felirat: építette Bozóki Jóseph 1847. A kemencét majd vissza­építik, mint ahogy elkészí­tettek egy színt is a nagyobb paraszti eszközök (vetőgép, eke, boronák, szekér, kon- kolyozó .. .) tárolására. A leendő faluház körül éppen serénykedő brigádban ott szorgoskodik a mindig jó kedélyű Sedon Béla is, az augusztusi régészbrigád örökös tagja, aki nyugdíjas társaival dr. Selmeczi Lász­ló négyszállási feltárásán dolgozik. Kilenc éve minden augusztusban kivonulnak a határba, hogy vallassák a szántót, lapátolják a néhol alig ékemélységben lévő ősi jász falu, temető fölül a fekete földet. — A tv-ben látott példa alapján elhatároztuk mi is, hogy emléket állítunk a II. világháború községi áldoza­tainak — számol be leg­újabb vállalkozásukról Gu­lyás János, a honismereti szakkör vezetője. — Gyűj­tést rendeztünk, és február óta 180 ezer forintot adott össze a falu. Volt, aki 50, de volt, aki édesapja emlé­kének áldozva 5 ezer forin­tot adott. Százötvenegyné- hány áldozatot számoltunk össze, lehet, hogy a szám még nőni fog. A névsorban szerepelnek a Don-kanyar­ban a visszavonulás során elesettek, akik civilként itt a faluban a harcoknak, eset­leg garázdálkodásnak estek áldozatul, de az emlékműre felírjuk a hadifogságban el­tűntek és az elhurcolt zsi­dók nevét is. Műemlék híd és háborítatlan vízfelület Már elkészült, több va­riációban, az emlékmű ter­A Jövő Asztalos Kisszövetkezetben fotelek favázát készítik Fazekas Erzsébet vb-titkár a község fejlődésének ada­tait sorolja nem all az idő

Next

/
Oldalképek
Tartalom