Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-22 / 93. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. ÁPRILIS 22. Bélyegháború gySztesek nélküli MHSZ kontra illetékhivatal Alkalmi munkások Cslgagyüjtés, muzsikálás, gyökérszedés A vagy kin csattan az ostor? Korábban, aki gépjárművezetési engedélyt akart szerezni, kért egy jelentkezési lapot, és felragasztott rá három, egyenként száz-százforintos bélyeget. Az egyik a vizsgailletékre kellett, a másik az orvosi vizsgálat díja volt, a harmadik pedig a vezetői engedélyé. Ez a rend azonosan érintett minden képző céget: legyen szó az ATI-ról, az MHSZ iskoláról, vagy bármilyen munkaközösségről. Az új illetéktörvény szerint viszont változott a rendszer. Igaz, ezt még 1986- iban bocsátották ki, de az értelmezése — jó szokás szerint — nem kevés időt igényelt, így a gyakorlatban 1988-tól alkalmazták a másfajta szisztémát. Ennek az volt a lényege, hogy ettől az időtől kezdve a három száz- forintos bélyeg helyett csak kettő szükségeltetett, ugyanis a harmadik százast, a vizsgailletéket, beépítették a vizsga díjába. Magyatrán mondva ez azt jelentette, hogy ettől kezdve elegendő volt felragasztani két, egyenként szlázforintos bélyeget. A változtatást „menet köziben” hajtották végre, amelyről tölbbek között az MHSZ gépjárművezető-képző iskola irányítói levélben tájékoztatták a hozzájuk jelentkezőket, tanulókat. Igen ám, de mire az értesítések célhoz értek, minden bizonnyal már nem kevesen felragasztották a lapra a harmadik bélyeget is. Hogy levették, vagy otthagyták a feleslegessé váltat, ez az iskolát nem érdekelte. Mindebből tavaly nyáron gondok keletkeztek: állítólag a levett bélyegek közül többet újra felragasztottak: legalábbis ébbéli észrevételének adott hangot a vizsga- bizottság. Jobban mondva feltételezték, hogy akadnak tanulók, akik ily módon szerették volna megmenteni a fölöslegessé vált vörös bankó értékét. Ezért ez a bizottság néhány lapot visszaadott, más esetekben pedig igazolást kért az iskolától: úgymond bizonyítsa a bélyeg eredetét. Mindebben az a bökkenő, hogy az intézmény efféle igazolást soha nem adott, de nem is adhatott, elvégre sok éves tevékenysége idején nem vizsgálta, de nem is vizsgálhatta annak az eredetét, hogy a nála tanulók hol, milyen körülmények között, és miféle eredetű bélyegeket ragasztanak a jelentkezési lapra. Ráadásul bonyolította a helyzetet, hogy nem kevés olyan bélyeggel is találkoztak, amelyekről a legalaposabb szemrevételezés után sem lehetett csalhatatlanul megállapítani, hogy azért kunko- rodik a széle, mert nem jó a ragasztó, vagy mert másodszor nyálazták fel. Mindezek ismeretében az MHSZ iskola illetékesei azt állították: cégük nem hatóság, nem is volt az, sőt a tevékenységük sem illetékköteles, a bélyegek állapotát korábban sem nézték, de ehhez nincs is technikai felszereltségük. Azt viszont nagyon ás figyelték, hogy az orvosi igazolás szerint az illető alkalmas-e arra a járművezetői kategóriára, amely tanfolyamát sikeresen szeretné befejezni. Időköziben bélyeghamisítás alapos gyanúja miatt rendőri vizsgálat is folyt az állítólag szabálytalanul ragasztók ellen, de az eljárást azzal a kitétellel: „nincs alapos gyanú arra, hogy valaki vagy valakik az illetékbélyegek-* kel szándékosan visszaéltek volna” a rendőrség megszüntette. Úgy tűnt, minden rendeződik ezután, de most robbant a bomba, hiszen a rendőri vizsgálat lezárása ellenére a Szolnok Megyei Illetékhivatal, mind az ATI-t mind a munkaközösséget, illetve a honvédelmi szövetség gépjárművezetőképző iskoláját megbüntette. Fizetett is a három közül egy, a munkaközösség, mondván Jobb a békesség. Az ATI és az MHSZ-iskola viszont fel- lébbezet, és az utóbbi 18 ezer 320 forintos büntetését már felére csökkentették, de ezt is sokallják. Mondván: ha a hivatalos vizsgálatok kerek perec kiderítették, nincs gyanú szándékos visz- sza élésre, miiért a birság? Ráadásul néhány ember botlását egy közösség fizesse meg? Az is furcsa, hogy hasonló esetek, büntetések az ország másik 18 megyéjében nem fordultak elő. A vita tart, mert az illetékhivatal szerint az eljáró hatóság köteles ellenőrizni a nála benyújtott, hozzá került iratokat, míg az MHSZ gépjárművezető iskola irányítói változatlanul állítják: ez az iskola nem hatóság, hanem képzési központ. Mit tehet mindehhez a tollforgató? Elég szerencsétlen megoldásnak tartja az esetleges egyéni botlás, kollektív büntetés gyakorlatát. Mert ha alapos a gyanú a visszaélésre, azt kell (élt! volna bírságolni, aki a hibát személy szerint elkövette. Igaz, marad még az egésznek egy tanúlsága. Ha bárki bármilyen összegű, nagyságrendű bélyeget ragaszt egy-egy iratra, jó ha tisztában van vele: (pár)száz forintért nem éri meg, hogy az esetleges másodszori, két-? szeri felhasználás miatt eljárás induljon ellene. Mert mint az előbbi ügyek is példázzák: az ostor ebben az esetben is csattan. Meglehet, nem pontosan ott és azon, aki (esetleg) megérdemelte volna. D. Szabó Miklós Kisszövetkezeten belül kft-k Sikeresnek ígérkező új vállalkozás A maga nemében egyedülálló kezdeményezést tettek az év elején a szolnoki építőipari kisszövetkezet, az Bpszöv dolgozói: az anyaszövetkezeten belül négy kft-t alakítottak, és 1989- iben már 380 dolgozó az új keretek között végzi munkáját. Az első esztendőt pró- öaévnek szánják, s ha reményeik igazolódnak, ezt a gazdálkodási formát véglegesítik. A négy kft-t máris bejegyezte a cégbíróság, így minden akadály elhárult a zavartalan működése elől. Az új vállalkozási forma első negyedévéről Ipolyszeg1 Mihály elnök elmondotta: a kisszövetkezet gazdálkodásában már az év első három hónapjában 180 fokos fordulat következett be. A négy kft — a fém- és műanyag- ipari, a belsőépítészeti- szakiipari, a gépkölcsönző, -valamint az épületfelújító és -karbantartó — az anyaszövetkezettel együtt 45 milliós árbevételt ért el. Előrelépés történt a vállalkozás terén, radikális lépéseket tettek a költségcsökkentésre, a termelés korszerűsítésére, a takarékos anyagfelhasználásra. Az árbevétel nyereség- tartalmát még nem értékelték, de várhatóan jelentősebben meghaladja a múlt év hasonló időszakának eredményét. A nagyobb felelősségű és szervezettebb munkával már az első negyedévben 10—15 százalékos béremelést hajtottak végre, de ez az arány a teljesítménytől függően tovább növekszik, hiszen a költségmegtakarítás bizonyos hányadát is bérként kifizethetik. A teljes anyagi és jogi felelősségű kft-k termelőkapacitásának felét ezúttal még az anyaszövetkezet köti le, a másik felére pedig önállóan vállaltak munkát. Az új gazdálkodási formának az is előnye, hogy az irányító és az adminisztratív létszámot tizenkettővel csökkentették, de várhatóan további leépítésre is sor kerül. Gazdaságpolitikai szempontból lényeges, hogy megszűnt a tagok kiválási szándéka, nyugodt körülmények között, a biztosabb megélhetés reményében dolgoznak. A szolnoki szövetkezet új gazdálkodási modelljét a társszövetkezetek is élénk érdeklődéssel kísérik. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat hat szakembere új, paneles tetőfedő rendszert alakított ki, amelynek darabjai a házgyár hagyományos technológiájával előállíthatok. Az egybeöntött cserépborítást utánozó tetőfedő elem magába foglalja a tartószerkezetet, valamint a hő és vízszigetelő réteget is. Ezzel, a már szabadalmaztatott technikával, a paneíszerelő munkások lényegesen rövi- debb idő alatt végezhetik el a tetőfedést, illetve az épület befejező szerelését. (MTI fotó: Oláh Tibor) Kár lenne tagadni, hogy a köznyelvben az alkalmi munkás kifejezéshez! lekicsinylő mellékíz kapcsolódik: bizonyára azért az az illető, mert messze ívben elkerüli a rendszeres munkát. Az értelmező szótár ennél árnyaltabban fogalmaz: ugyanis megállapítása szerint olyan (személy), aki nem rendszeresen, vagy állandóan végez valamely tevékenységet, hanem csak bizonyos alkalommal vagy alkalmakkor. írásunk szereplői mindezen állítások ellenére rendhagyónak számítanak, hiszen átmeneti állásnélküliségük még véletlenül sem rossz munkájuk következménye. Mága Zoltán harmincötéves, tiszabői lakost, öt gyerek édesapját messze földön ismerik. Muzsikált megye- szerte, hosszú időn keresztül dolgozott az építőiparban, és amióta tizenkilenc esztendeje felvette a munkát, most fordult elő vele először, hogy hónapok óta ráér. Mutatós, háromszobás, központi fűtéses házában váltottunk vele szót. Ennivaló még van — Talán ebből is láthatja, hogy én nem a kocsmába hordtam a keresetet, mégis ide jutottam. Tiszaföldvárra vittek naponta busszal, de ott felmondtak nekünk, mivel állítólag drága a szállítás. Három hónapot előre kifizettek, így azután január 15-e óta nem dolgozom. — Miért? — Nem is lehetett, mivel március 31-ig szólt az egyezség. Aztán hitegettek Szegeden is, még a munkakönyvemet is elkérték, de nem lett belőle semmi. A pénz meg fogyott, mert ahol öt gyerek várja az ennivalót, élni is kell valamiből. Vettem kétszáz csirkét, vágtunk hízókat is, és a kamrában még ott lóg néhány szalonna, de a forint eltűnt. Ezért még az év elején felvettünk 25 ezer forint OTPA ház mutatós, árát a családfő a két kezével kereste, csak éppen hónapok óta nincs munkája Mága Gusztávnak sem gunk Mága Gusztávhoz, aki unokatestvére, és szintén öt gyerek apja. Ö is hasonló cipőben jár: igaz befejezte az általános iskolai tanulmányait, de többre nem tellett. hiszen tíz testvére volt. — Nem kell most a betanított és a segédmunkás sem, — kesereg —, pedig amióta nekem is felmondtak, voltam vagy tizenöt helyen. — Miből élnek? — A hízók közül kettőt eladtunk. Hétfőre hívnak a tanácshoz: vagy munka vagy segély lesz. őszintén szólva én a dolognak jobPuzsoma Tibor már a kamillaszedésre készül Két gyerekük van, de a családfőt éppen nem találjuk otthon. — Elment csigát szedni a gyendai határba, mivel ötven forint körül van kilója, és ilyentájt négy-öt kilót lehet belőle gyűjteni — mondja a felesége. — Főzött már? — Még nem, mert nincs pénz. Kettőre jön az uram, azután viszem az átvevőnek a csigát, majd veszek a boltban ennivalót. — Miért maga viszi? — Mert Béla szégyelli, hogy ilyesmire kényszerült, hiszen eddig mindig dolgozott tisztességesen. A kíséretemben lévő tanácsi ügyintéző bólogat, valóban így van: a férje szinte naponta keresi fel a hivatalban: Margitka néni, van-e már valami állás? Néhány házzal távolabb áll Puzsoma Tibor otthona. Az épület előtti, melletti terület felás-va: benne kis fákat cirógat a szél, és a krumpli is bújkál már lassan . A harmincnégy éves férfi, aki nyolc általánost végzett, most ugyancsak ráér. — Amióta kedvesen megköszönték a sok évi munkámat, voltam hat helyen is Pesten meg Szolnokon, de csak széttárt karokat láttam. — És mivel tölti a napjait? — A dinnyéseknek segítek melegágyat készíteni, palántáim. Azután csigát gyűjtök, ha meg melegszik az idő. gyökereket ások ki, mert valami orvosság készül belőlük. A kerékpárt meg azért szerelem, mert várom a kamillaszezont és ilyenkor messze elpedálozik az ember virágért. Nemcsak helyi gond Igen, a kamillaszezon nagyon óhajtott időszak, hiszen aki szorgalmas és szerencsés, naponta 800 forintot is megkereshet a virággyűjtéssel. Igen ám, de addig is élni kell valamiből. Jó a közhasznú munka, mert ha nem is sok a havi kereset, családi pótlék jár vele. Azután a szociális segély is lendít ezeken a családokon, meg két-három hónapra a téesz gyümölcsöse is elfoglaltságot biztosít nekik. Ámbár ez mind egyféle tűzoltómunka, hiszen ezek az emberek még fiatalok, és rendszeresen dolgozni szeretnének valahol, mivel korábban is ezt tették. Tény, részben múltjuk áldozatai, hiszen kevés az iskolájuk, és nincs szakmájuk, ezért feltehetően nem könnyű időszak előtt állnak. A lehetséges megoldások keresése, a feszültségek csökkentése, úgy tűnik, nemcsak ti- szabői és tiszaburai tanácsi feladat. D. Sz. M. Ha jön az uram, lesz pénz, majd vacsora is! — tűnődik Csonka Béláné kölcsönt, dehát az se tart örökké. — Mennyi az iskolai végzettsége? — öt osztály, és bizony ez kevés. Pedig nem félek semmiféle munkától, és a tanács vezetői is ígérték, talán lesz valamilyen megoldás. Mert amíg állás nincs, a családi pótlék sem jön. A zenélés meg olyan, akár a fehér holló. Igaz, a múlt héten kerestem kétezer forintot, amiből elvitt ezret a fiam. aki második éve a Rajkó zenekarban tanul, meg muzsikál. Miután körbejárjuk a helyiségeket, házat, átballaban örülnék, mert több a pénz, azután nem félek egyetlen szerszám nyelétől sem. Héba-hóba akad egy kis muzsikálás, dehát erre nem lehet építeni. Vacsora csak estér© Pár kilométerrel távolabb, Tiszaburán jelenleg 60—80 ember alkalmi munkás. Korábban kivétel nélkül segédmunkások voltak, akik a vállalati leépítések, létszám- csökkentések legelső szenvedő alanyai. Közéjük tartozik a 26 éves Csonka Béla is.
