Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-17 / 89. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. ÁPRILIS 17. 3 Az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutatóintézetben minden tavasszal — még vetés előtt — ellenőrzik a napraforgó vetőmagok minőségét, s csak azokat használják fel, amelyek megfelelnek a kívánalmaknak. Tavaly decemberben 13 különféle magvariációt vetettek el ellenőrzés és kiválasztás céljából a fóliaházakba. A most virágzó napraforgók magvait ültetik majd ki a földekre. (MTI fotó: Gottvald Károly) Jobban érvényesülhet a piac Megszűnik a Gabona Tröszt Nagyobb önállóságra számít a megyei vállalat A napokban röppent föl a hír, hogy a Gabona Tröszt megszűnik és vállalatai a jövőben önállóan dolgozhatnak tovább. E hír kapcsán kerestük meg Búzás Sándort, a Szolnok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesét. Elmondta, nem lepődtek meg a döntésen, mivel a Gabona Tröszt szervezeti és érdekeltségi rendszerének korszerűsítése már régóta napi- trenden van. Hiszen egy 1987-es keltezésű miniszter- tanácsi rendelet is foglalkozott ezzel. Tavaly e nagy horderejű munkának az előkészítése megkezdődött, de döntés nem született. Az idén viszont fölgyorsultak az események, megtárgyalta a felvetést a Gazdaságpolitikai Kollégium, amely a MÉM, a PM, az Igazságügyi Minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank képviselőiből egy tárcaközi bizottságot hozott létre, pontosan azzal a céllal, hogy dolgozzák ki a részleteket, ami aztán alapja lesz a várhatóan április végén, május elején megjelenő — a Gabona Tröszt megszűnéséről határozó — minisztertanácsi rendeletnek. — S így azzal számolunk — folytatta Búzás Sándor —, hogy július elsejével a tröszt megszűnik és az ágazathoz tartozó vállalatok önállósága növekedni fog. Tulajdonképpen Magyarországon a trösztöket korábban azért hívták életre, hogy az állam- igazgatásnak egy közbeiktatott szervezete legyen. Vagyis nálunk nem úgy történt a dolog — mint ahogy az a tőkés országok gyakorOrszágos Diák Unió néven az újjászerveződő ifjúsági szövetség újabb tag- szervezete alakult meg. A KISZ KB székházába összehívott alakuló közgyűlés résztvevői szombaton megvitatták és elfogadták az Országos KlSZ-értekezleten meghirdetett platformot, ennék alapján határoztak úgy, hogy — legalábbis a kongresszusig — csatlakoznak az új ifjúsági szövetséghez. Hosszas vitában megfogalmazták az Országos Diák Unió együttműködési szabályzatát is. Vasárnap személyi kérdésekben döntöttek, illetve találkoztak a középiskolások konglatából ismert —, hogy először a vállalatok voltak meg és azok létrehozták trösztjeiket, hanem fordítva: megalakultak a trösztök és azok vállalata;, s így a trösztön keresztül a minisztérium az adott céget vagy cégeket úgymond kézben tudta tartani. De ma, amikor hazánkban a piacgazdaság megteremtése a fő cél, akkor véget kell vetni ennek a gyakorlatnak, mert amíg ez nem történik meg. addig a direkt beavatkozás, az újraelosztás veszélye fennáll, s így egy-egy általunk forgalmazott termék valós árviszonyait sem tudjuk érzékelni és azt a termelő és a felhasználó felé közvetíteni. Erre egyébként számos példa van: tavaly az ágazatban képződő export nyereségből 900 millió forintot elvontak, s ebből fedezték az első félévi import fehérje és import gabona árveszteségét. Vagy említhetném azt, hogy az árakat eddig 80 százalékban a tröszt határozta meg, ezután pedig a piac dönti azt majd el. Az új formában — vagyis a tröszt megszűnése után — a közvetlen beavatkozás veszélye megszűnik és a vállalatok valóban azokat a tevékenységeiket részesíthetik előnyben, amelyek jövedelmezősége a legnagyobb Forresszusi küldötteivel, kongresszusi mandátumuk kialakítása érdekében. A diákok ezt az uniót politikai összefogásként értelmezik az országos jelentőségű — szerveződési köréből adódóan —, elsősorban az oktatással, a művelődéssel összefüggő problémák megoldására. Legfontosabb céljaik közé tartozik, hogy minden alkotmányos alapon működő erővel szövetségben elérjék: a közoktatás lényegesen nagyobb mértékben részesedjék a nemzeti jövedelemből. Mottójuk: „Elegünk van abból, hogy a sa ■ ját jövőnket nélkülünk építik nekünk.” galmazhatnánk úgy is, hogy a jövőben a piaci ármozgásokat egy az egyben érzékeljük. Várjuk tehát a minisztertanácsi rendelet megjelenését, s az üzletpolitikánkat annak szellemében alakítjuk ki. Persze a tröszt felszámolásával az állami irányítás nem szűnik meg, már csak azért sem, mert, mint a világon bárhol másutt, így Magyarországon is a gabona- export állami monopólium marad. Éppen ezért minden bizonnyal létre jön majd egy exportot, importot bonyolító, koordinációs feladatokat ellátó országos szervezet, amelyet azért is fontosnak tartok, hogy egységesen tudjunk fellépni a külföldi piacokon. A mi munkánkat eddig is alapvetően a mezőgazdasági üzemekkel, a termelőkkel, vásárlókkal kialakított együttműködés határozta meg, de közvetlen érdekeltségüket csökkentette az állami beavatkozás. Ez most már bízunk benne, hogy hamarosan a múlté lesz, s ha továbbra is jól akarunk dolgozni, akkor naprakész információkkal kell rendelkeznünk és a klasszikus értelemben vett kereskedelmi szemléletnek kell érvényesülnie a cégnél. Ha az előzőekben már említett minisztertanácsi rendelet napvilágot lát, akkor a konkrét intézkedéseinkről is be tudok majd számolni. — n. t. — Öntöznek az alföldi nagyüzemi gazdaságuk (Folytatás az 1. oldalról) ra, hogy 48 órán belül minden gazdaság vízigényét ki tudják elégíteni. Hasonlóképpen el tudják látni a halastavak. rizsföldek, vízi- szárnyas-tenyésztő tavak vízutánpótlását, illetve cseréjét. A saját szolgáltatásain kívül 150 millió köbméter vizet a vízgazdálkodási társulatoknak is juttat. A hétvégére jelzett csapadék —* sajnos mintmár annyiszor, ezúttal is — elmaradt, ezért szombaton és vasárnaD is számos gazdaság területén permetezték a vizet az őszi és a tavaszi vetésű kultúrákra. Saját jövőjüket maguk építik Megalakult az Országos Diák Unió Beszéljünk rólal Szegényesen a szegénység ellen A betűk rogyadoznak, s bár a levél láthatóan igen nagy gondossággal készült, néhány szóba több vagy kevesebb betű került a kelleténél. „Tisztelt szerkesztőség! azzal a kérelemmel fordulok önökhöz. Ha lehetne a Néplap előfizetés díj ját részemre méltányolják. Mi 1950. Dec. l-e óta állandó előfizetője vagyunk a lapjuknak, megszakítás nélkül. Sajnos egyedül maradtam. Férjem elhalálozott. Nekem meg igen alacsony a nyugdíjam 3548 f-ott kapok kézhez. Huszonhat évig dolgoztam a téesz be mint növénytermellő. 67 éves vagyok. Pápateszéri vagyok, de 43 éve itt élek Jákóhalmán. Ide jöttem férjhez. A lap szegény jó férjem nevén van, köze] 39 éve előfizetve. Kérem önöket, ha lehet mérsékeljék az előfizetési díjjamat, mert meg kell vállnom lapjuktól- amit igen sajnálnék. Talán ötven Százalékát ki tudnék fizetni.” aláírás Mit válaszoljunk az idős asszonynak? Mert válaszolni kell. Nyakaljuk a válasz terhét a vállalati ellenőrökre, akik rögtön kiszúrnák, hogy valakinek jogtalan előnyöket adott a lapunkat megjelentető kiadó? Vagy mossuk kezeinket azzal, hogy mi nem tehetünk semmiről, a központi árintézkedések az okai mindennek? A postahivatalok megkérdezték: miért mondták le az előfizetők, akik ezt megtették lapszámainkat? Kiderült, jelentős hányaduk anyagi okok miatt döntött így. Nagy a szegénység! — mondja az egyik postahivatal vezetője, mintegy konstatálva az adatokat. Nagy a szegénység — mondom én, szegényellenes cselekedetekben is. Micsoda szó ez? Űjabb kitaláció a politikai szótárunk lapjain? Nem, valóban létezik ilyen. Mindenki láthatta például szombaton este a televízióban, hogy szegényellenes hétvégét tartottak Újpesten. Zsákszámra cseréltek gazdát viselt ruhák és cipők. Ez lenne az ellenszere a pénz- nélküliségnek? Bizonyosan a szervezők se így gondolták, úgy vélem, hogy egyszerűen humánus okok vezérelték őket, mint ahogyan annak idején egy illetékes elmondta, a létminimum megnevezése is — korábban ki nem ejtettük hivatalosan e szót, mintha az elhallgatással gazdagabbak lettek volna az emberek —, szóval azt mondta a főhivatal embere, hogy humánus okok miatt kell meghatározni a létminimum mértékét. Ami persze csak efey adminisztratív lépés, mely még akkor sem válasz a gondokra, ha minden kispénzű ember járandóságát felemelnék erre az összegre, hiszen az infláció újabb hasonló lépéseket követelne. Választ tehát nem csak az idős levélíró, hanem az egész társadalom vár. A kormány szándékaiból látható, hogy az áremelésekben, a támogatások megszüntetésében következetesen halad előre. (Bizonyíték erre a forint legutóbbi leértékelése.) A szociális ernyő borításában már korántsem ilyen gyorsak és „látványosak” a lépések. Kérdés, hogy más rétegektől függetlenül történjen-e a szegény, alacsony jövedelmű rétegek életnívójának emelése? Ez elválasztható-e más gazdasági folyamatoktól vagy sem. ? Nyilvánvalóan nem. S ilyen értelemben igen kevésnek mondható a szegénység elleni intézkedés. Gondoljunk csak arra, hogy gazdaságunk szerkezete, ezen belül az ipari termék- szerkezet alig-alig változik, szabályozó- rendszerünk képtelen ösztönözni a teljesítményeket, a kívánatos fejlesztéseket s a szükséges mértékben a bérek kiáramlását. Igen jelentősek a folyamatok a politikai intézményrendszer átalakításában, s jóval szerényebbek a változások gazdasági életünkben. Az idős jákóhalmi asszony szívesen olvasná a lapunkat, de nem teheti, nem képes állni az anyagiakat. Ha nem érkezett volna szerkesztőségünkbe több ilyen levél, mondhatnánk: esete egyedi, a lemondások tucatjai már „statisztikák”. Tegyük mellé: 1987-ben készült egy reprezentatív felmérés a megyében, amelyből kiderült, hogy az aktív keresők mintegy 8 «százaléka 2600 forint alatti Dénzösszeg- hez jut. A számok lehangolóak, szegénység elleni hetek után kiáltanak. Egész évben. Hajnal József Ki mit lop a boltokból? Újabb ötletekkel többet A hölgynek Szolnok határában jutott eszébe; az ajándékról megfeledkezett. Pedig most különösen illik vinni valamit Debrecenbe a nagyszülőknek, hiszen két teljes hétig rájuk bízzák a két gyereket. Szolnokon, a városközpontban rögtön kiszúrta az 1-es ABC-t, előtte bőven van hely parkírozásra. Mondta a férjének meg a két gyereknek, jön rögtön, csak vesz néhány apróságot ajándéknak. Bement, kiválasztotta a legdrágább kakaót, a legszebb desszertet, egy csomag kávét. Aztán, hogy távozott, megkérték, mutassa már meg a szatyrát, hiszen a pénztárnál meg se állt. Szabadkozott szörnyen. Annyira benne van már a kéthetes európai körút gondolatában, hogy észre se vette, elpakolta szépen az ajándéknak valót. A Szolnokon köztiszteletben álló háziasszony a szokásos hétvégi vásárlását intézte a Szövetség ABC-ben. Vett húst, cigarettákat, kávét, parfümöt, egyéb fözni- valót. 1289 forintra rúgott a számla, amit utólag az irodában állítottak össze. A hölgy ugyanis „elfelejtett” fizetni. A külföldi vevő már az érkezésével osztatlan érdeklődést váltott ki a Hatvanasban. Vállára hevenyészve feldobva egy bekötött ujjú ballonkabát. Lehet, ezért tűnt fel, hogy semmit nem tett a vásárlói kosárba, viszont alaposan megtömte a ballon ujját. Tett bele italt, szalámit, cigarettát, konzervet, kávét és drága kencéket. Ugyanott furcsa módon enyhítette szomját egy férfi. Szépen odaballagott a 'bolt sarkában a sörös ládákhoz, kiválasztott egy jobbfajta sört, s szempillantás alatt le is küldte ... Vezet a kávé, a drága ital, a cigaretta — Tavalyhoz képest megháromszorozódott nálunk a lopás — mondja Szász Gábor, a szolnoki Szövetség áruház igazgatója. — Tavaly egész évben hetvenkét lopást fedeztünk föl, az idén az év első két hónapja alatt már tizenkét jegyzőkönyvet állítottunk ki. Persze ezzel nem azt mondom, hogy csak ennyien lopták, mert egyre rafináltabb fajtái, formái gyűlnek- fel a bolti lopásnak. Az idén erősen megemelkedett az idős vásárlók, a nyugdíjasok lopása. Lehet, azért fedezzük föl őket, mert nem kitanultak, nem visszajáró vétkesek. Nos, a nyugdíjasok szatyrukba süllyesztenek kávét, csokoládét, kis fagyasztott csirkehúsokat, ilyesmit. Az idén azért módszereikben ők is változtattak. Betesznek egy zacskóba két zsömlét, aztán ki.méretnek maguknak tíz deka szalámit és gondosan beillesztik a zsömle zacskójába. Hátha megússzák két zsömle árából. Különben már találkoztunk olyannal is, aki fél kiló kenyeret, meg két kiflit vitt volna el fizetés nélkül. Ha látjuk rajta (mert azért az többnyire látható), hogy a szükség vitte rá, mi, boltvezetők a zsebünkbe nyúlunk... — Egyre nehezebb dolgunk van a bolti tolvajokkal, — mondja Dénes Lász- lóné, a Hatvanas igazgatója. — Sok külföldi vevő jár hozzánk. Bizony köztük is sok az enyveskezű. És nem is nagyon tudunk velük mit csinálni, hiszen hova jelentsük föl őket. (A bolti lopás szabálysértési eljárása: három—tízezer forinttal lehet bírságolni. — a szerk.) — 1980 óta dolgozom az ÉKV 1-es ABC áruházában — szedegeti elő a jegyzőkönyveket Nagy Sándomé áruházvezető. — önszorgalomból vagy önkeserűségből azóta vezetem a statisztikát. A ‘mai napig 844 leleplezett lopásról tudok. Érdekes, új szín a kisgyermekes vásárlók ötlete. Mindhárom áruháziban van rá tapasztalat bőven. Az anyuka vásárlás közben kibont egy szelet csokoládét vagy megfog egy friss kiflit, zsömlét s odaadja a gyereknek, hadd majszoljon. Aztán, amikor az utolsó szemig elfogyott, hirtelen befejezi a vásárlást, s a pénztáros legföljebb a csokis kis szájról kérdezheti meg, véletlenül nem felejtett-e el a kedves vevő valamit? Az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalatnál gyors statisztikát kaptam 1988 és 4989 első három hónapjának bolti lopásairól. Mármint azokról, amelyeket fölfedeztek. Nos, 1988 első negyedévéiben Szolnokon és a vidéki áruházakban, boltokban összesen nyolcvan bolti lopást jegyzőkönyveztek a kereskedők. Az idén már száztizenhármat. És mindenki hangsúlyozza, hogy ennél sokkal több van, csak a leltárak mutatják, mennyi a kár. * » * A napokban idegesen szaladgált a Szövetség ABC kozmetikai részlegének vezetője az áruházban. Majdnem sírt a méregtől. — A legdrágább sprayt dugta a sliccébe az a külföldi, ott van épp a pénztárnál. Hát most hogy nyúljak oda?... S. J.
