Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-15 / 88. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1989. ÁPRILIS 15. Népi ellenőrök az idöskorúakról A nagyobb nyugdíj jogos, a segélyezés megalázó „Az idős korúak szociális helyzetének, életkörülményeinek javítását a nyugdíjak emelésével kellene megoldani, nem pedig a segélyezés kiterjesztésével. Az idős emberek ugyanis a több évtizedes munka után a nyugdíjból való megélhetést érzik méltányosnak, a megalázó segélykérés helyett”. A jászberényi Népi Ellenőrzési Bizottság e gondolatok jegyében fogalmazta meg azokat a határozati javaslatokat, amelyeket az idős korúakról való szociális gondoskodás című vizsgálat tapasztalatainak összegzése után tett. A népi ellenőrök arra keresitek vállasat, hogy a központi és a ibelyi intézkedések hogyan segítették a növekvő számú idős korúak szociális helyzetének javítását, az új ellátási formák (a megnövelt támogatási alap) mennyiben ellensúlyozták az óinak emelkedésével járó negatív hatásokat. Vizsgálatot tartották Jász- Iberénytben és Jászfénysza- run a tanács szakigazgatási szerveinél, az Egyesített Szociális Intézetnél, a szállást is biztosító Idősek Klubjánál. Megállapították, hogy a gazdasági helyzet romlásával emelkedett százhetven- nyolcról kétszáznegyvenegyre — a szociális gondozásira szorultak száma. A vizsgáit időszak: 1987—88. év. örvendetes, ihogy egyes vállalatoknál a külön műszakok bevételével, nyugdíjkiegészítéssel segítik volt dolgozóikat. Más üzemek társadalmi munkával, étkezési, üdültetési kedvezménnyel járulnak hozzá a rászoruló idős emberek szociális helyzetének javításához. Szélesedő jelzőszolgálattal A vizsgált időszakban Jászberényiben és Jászfény- szarun tanács- és vb-ülésen jelölték meg fontos feladatként a házi szociális gondozás fejlesztését, a pénzügyi keretek emelését, az egészségügyi és szociális jelző- szolgálat kiszélesítését. A szociális gondozásra fordítható pénzösszegek központi és helyi forrásból évente emelkednek. A tanácsok saját hatáskörükben költség- vetési átcsoportosításokat is végrehajtanak. A jelzőszolgálat munkáját körzeti orvosok, ápolónők, házi szociális gondozók, tanácstagok, vöröskeresztes és iH'NF-ak tívók segítik, ök adnak jelzést, a környezet- tanulmányozás után pedig javaslatot tesznek a rendszeres és rendkívüli segélyezésre. A két településen a segélyezési keret a jogosultak számának növekedésével szíimkroniban növekszik, minden jogos segélyezési igényt ki tudnak elégíteni. A segélyezési keretet minden évben maradéktalanul felhasználják. Az Egyesített Szociális Intézet a területi gondozási tevékenységét az idősek klubja és a házi szociális gondozás rendszerén 'belül látja el. A klub negyven idős emlbemék ad napközben .barátságos otthonit. A korábban szegényes felisize- reltség az évek során kicserélődött, az utóbbi években tovább javult, külön pihenőszobával is bővült a klub. A tagok megfelelő ellátásáról szakképzett dolgozók gondoskodnak, számuk a vizsgált időszakban gyógyszere- zési, injékciózási és vérnyo- máeménési teendőket is ellátó gondozónővel szaporodott. Bővítések, fejlesztések A házi szociális gondozás szinte minden területén számottevő a fejlődés. Javultak a tárgyi és személyi feltételek. A terepjáró személygépkocsi beállítása telhetővé tette a tanyai gondo- zómunka kiszélesítését. Az elmúlt 2 év alatt a vártnál Is nagyobb mértékben nőtt a főfoglalkozású és a tiszteletdíjas gondozónők száma. Ezzel lehetőség nyílt arra, bogy még több idős ember részesüljön szociális ellátásiban. A szociális otthon két részlege Jászberény és vonzási körzetének szociális otthoni elhelyezését biztosítja. A Hatvani úti részleget nyolcÜgy hírlik, mostanában már a megyeszékhelyen is egyre kevesebb munkaalkalom adódik nyugdíjasoknak. Ezért telefonáltunk a munkaerő-szolgálati irodába és kérdeztük Fecske Ferencet: — Keresnek-e és ha igen, milyen munkára nyugdíjasokat? — Sajnos egyre kevesebb nyugdíjast keresnek Szolnokon a vállalatok, intézmények, szövetkezetek, — kaptuk a választ. — Az az igazság, hogy legfeljebb kisegítő munkára alkalmaznak, keresnek néhány nyugdíjas férfit, nőnek még ilyen lehetőséget se tudunk felkínálni. Tulajdonképen folytavanötről 'kilencvenöt idős ember befogadására tették alkalmassá, új 'közös társalgó és foglalkoztató helyiség szolgálja a kényelmet. A Marx téri részleg száz, nagyrészt beteg, idős embernek ad egészségügyi ellátást is biztosító otthont. Itt is jelentős fejlesztéseket valósítottak meg. Elkészült a személyi felvonó, az új vizsgáló és a nagy betegszoba. Átalakítással megszüntették a hálószobák egyfoenyílását, a fürdőszobák 3 zuihanyozó- áltóssal bővültek. A kényelmet, a szolgáltatások bővítését segíti az új büfé és a teakonyha. A vizsgált időszakban hozták létre Jász- fényszairuin a szállást is biztosító idősek klubját. Jobbító szándékú javaslatok Az eredmények mellett gondokra, megoldásra váró feladatokra is felhívta a figyelmet a NEB. A megnövelt támogatás se tudta kellőképpen ellensúlyozni az idősek romló anyagi helyzetét. Zsúfolt a szociális otthon és szinte állandóan tizennyolc- húsz öreg vár szociális otthoni elhelyezésre. Több olyan beutalt érkezik az otthoniba — értelmi- vagy imozgásfogyatékos, krónikus fekvőbeteg — akiit szakott- Ihoniba kellett vólna irányítani. A vizsgálat tapasztalatainak összegzése után a NEB számos hasznos javaslatot tett azért, hogy segítse az Idős korúak szociális helyzetéért, életkörülményeinek javításáért folyó küzdelmet és emberséges munkát. tódik a már tavaly elkezdődött tendencia. — Kereskedelemben se? — A kereskedelem, s ez bizonyított, nehéz munkaterület. Idős emberek, nyugdíjasok nem biztos, hogy vállalni tudnák a boltokban, áruházakban a munkát. Valamit talán majd jelent az ősszel a cukorgyári kampány, a cukorgyár ugyanis hagyományosan sok" nyugdíjast alkalmaz pár hónapra. A cukorgyárban még korai az idei kampány indulásáról, a munkaerő-szükségletről és felvételi lehetőségről beszélni. Májusban már — így ígérték — szolgálhatunk érdeklődő nyugdíjasainknak információkkal. illés — Kevesebb munkaalkalom Nyugdíjast csak kisegitdnek Kórházi reggeli. (Fotó: Kardos Tamás) Példás A tanácsok elé kerülő jelentések általában tényszerűek, helyzetelemzőek. Erre van a leginkább szükség, hiszen a városi, községi tanácsok egy-egy jelentéséből képet kapnak a falu életének részterületeiből, s egvütt tudnak gondoskodni a fejlődés, fejlesztés lehtősé- geiről. A közelmúltban Tiszapüs- pökiben megtárgyalt napirend is pontosan ilyen. A falu idős korú lakosságának helyzetét mutatja be, nem tagadva a sok nehézséget, amiből kijut a helyi tanácsnak is. A kétezer-kétszáz lelket se számláló faluközösségben már hatszáz nyugdíj- korhatáron felüli idős ember él, közülük nem is kevesen, száznál többen 70 éven felüliek és nyolcvanhármán teljesen magányosok. Nos, Tiszapüspökiben sincs több pénz, s nagyobb jómód, mint bárhol máshol. A tanács mégis úgy gazdálkodik, hogy jusson mindenhová forintból és gondozásból, ahová kell. Gondos tanulmányozás után havonta ötven idős embernek egészítik ki kis járadékát, vagy nyugdíját, s évente százötven—száznyolcvan idős korú kap egyszer—kétszer rendkívüli segélyt. Tálán még ennél is többet mondó tények: a házi szociális gondozást úgy szervezték meg hogy a rászorulók közül senki ki ne maradjon a segítségből. Az egyedül élő beteges emberekhez elviszik a meleg ételt: a főhivatású és a tiszteletdíjas gondozók a napi bevásárlásaikat. kisebb ház körüli munkáikat is elvégzik, vagy segítik. A beszámolóban a sokat dolgozó aktívák csak egy fölött sajnálkoznak: ünnepnapokon, vasárnap nem tudnak ebédet vinni gondozottjaiknak. Egyelőre — mert a tanács határozatában kötelezte magát, s kérte az illetékeseket, a változtatás lehetőségének földerítésére. A tényszerű, megértést, segítő szándékot tükröző tanácsi jelentés példáját szívesen terjesztenénk! Májustól jobb lesz A január elején fölemelt gyógyszerárak miatt sok nyugdíjas felszólalt, panaszkodott, bírálta az egészségügyi kormányzatot. Ez érthető, hiszen a gyógyszerfogyasztók. többsége idős ember, többnyire közülük kerülnek ki, akik minden héten patikába járnak, mert ilyen-olyan bajuk van, állandóan gyógyszert kell szedniük. Nos, azóta már kétszer történt változás. Először még márciusban változtattak a gyógyszersegélyért tanácshoz fordulók ügyének intézésén. Miniszteri rendelet mondta ki, hogy a helyi tanácsoknak nem kell fölkutatniuk az idős, hozzájuk forduló emberek hozzátartozóit, s megvizsgálni, anyagi körülményeikből telne-e a szülők gyógyszerének rendszeres kifizetésére? Már ezt a rendelkezést is örömmel fogadták a nyugdíjasok, hiszen ők tudják a legjobban, hogy fiaik, lányaik se élnek manapság jó körülmények között, s nem biztos, hogy rendszeresen pénzzé] is segíthetik szüleiket. Ezért nagyon sok idős ember úgy döntött januárban, februárban, hogy inkább elhagyják a drágább gyógyszerek szedését, mintsem segélyért forduljanak, s miatta gyermekeiknek legyen kellemetlensége. A másik változásról a héten adtak hírt az újságok. E szerint május elsejétől kevesebb lesz sok, eddig fölöttébb drága gyógyszer térítési dí ja. Különösen vonatkozik ez az izületi, reumás betegségek gyógyszereire, s a különféle keringési panaszokra kiírt orvosságokra. Nem tűnik ki világosan az úiságközleménvekből hogv miként, de olvasható az is: könnyítenek a gyógyszertári adminisztráción is. A rendszeresen natikába járó emberek ugvanis január óta az eddig megszo- , kottnál lényegesen hosszabb időt töltöttek el ott, amíg megkapták gyógyszereiket. Remélhetőleg a nagyon terhelt gyógyszertári dolgozóknak is könnyebbséget hoz a május nemcsak az arra várakozóknak. Jól jött ez a hír sok beteges embernek bizonyosan. A szépséghibája csak az a mostani intézkedésnek, hogy talán alaposabb megfontolással és előrelátással az év elején is „csak” így kellett volna változtatni a gyógyszerárakon és „csak” ennyit nehezíteni a gyógyszertáriak életén. Mert minden bizonnyal gyógyszerésznek és gvógyszerért fizetőnek az is könnyebbség lesz, hogy ezentúl forintra kerekítve kérik a gyógyszerek térítési díját. Igaz, manapság nem sokat számít már tíz-húsz fillér, de a kevés pénzből élők tudják leginkább: sok kicsi sokra megy! (Fölvételünk csupán illusztrációnak készült egy falusi gyógyszertár ajtajában■. Fotó: Mészáros.) Még mindig dudálnak a hajók — Nézze csak, itt van a rengeteg fénykép meg az újságok! Tudja, hányszor írtak, már rólam? Mert én nem tudom a számát. Itt, ni, ezen a színes fényképen még rajtam van a tengerész egyenruhám is. Ezt még a MAHART adta, Nem, nincs már meg, kedves, a sapkám se. Bizony, eltelt fölöttem az idő, ez az idei .tavasz már a nyolcvanharma- dilk. 1971 óta vagyok nyugdíjas, de nehogy azt higgye, hogy nyugdíjasként már bele se ültem a ladikba. Hát mindig jöttek, hogy által mennének a Tiszán, odaát, Rá- kóczifalván lenne dolguk, vigyem már át őket. Nem lehetett az ilyesmit megtagadni, aztán az is igazság, télen még csak megvagyok, megvagyok, de ahogyan nyílik az idő, repes a szíveim a Tiszáért, Most is, április közepén ugye azt mondom, nem, nem ülök én már ladikba, de nézze csak, ott van az udvar végében, a nagy ladik meg- javíttatom, kátrány kéne hozzá, de nem kapok. Szóval úgy érzem, hív engem a Tisza, pedig az életem bánata is, öröme is ez a folyó. Tudja-e, hogy még mindig dudálnak a hajón a kapitányok, ha erre mennek? A Tisza-itúrára meg külön készülök, mert a külföldi túrázók is keresnek, ha nem vagyok lenn a parton. Mit mondjak? Sok szeretetet, megbecsülést kaptam az emberektől, s mindig dicsérték bennem a jó révészt, azt mondták, pár karhúzással már tú'lnan vannak vélem. Akkor is jók voltak hozzám, amikor az a borzasztó nagy baj bekövetkezett, amikor elvitte tőlem a Tisza az uramat Mert valójában az uram volt a révész, s 1942-ben kezdte a szolgálatot. De hogy a háború jött, elvitték katonának, így álltam én a helyére. Aztán, hogy szerencsésen megúszta a háborút, visszajött, ’61 tavaszáig ketten révészked- tümfc. Akkor, március 12-éni együdü'l ült a ladikba, — és hát ez az .igazság, soha többet nem jött vissza. Három év múlva vetette ki az ár, addig őrizte a folyó a megállt szívű révészt. Hát ugye elhiszi, nemcsak ’öröm, bánat is nekem a kertem alatt most olyan szép szeliiden hömpölygő folyó. Szóltak a tanácstól a múltkor, s ehol-e, itt az értesítés, beérkezett már Szolnokra, intézik már a nyugdíjemelési kérelmemet. Mert most még négyezer forint nyugdíjam sincs, s ezen az öreg, kis Tisza-parti házon kívül semmim a világon. No, hát a kert, az igen, azt szeretem. Lássa, még a kerítés tövére meg a kaipuajitóba is virágokat ültettem. Meghálálják a gondoskodást, még ha kicsit betegesen bajlódom is velük. Hiába éltem mindig a természetiben, a folyó partján meg a vízen, a szívem már nem a régi. Ázént "tudja, az idei túrán még várni fogom a parton á köszöntéseket, s ha megszólal a hajóduda, tán még a beteg szívem is gyógyul egy kicsit. (Elmondta Győré István- né tiszavárkonyi nyugdíjas révész, aki évtizedeken át egyedül szolgálta az utazókat öreg ladikjával Tisza- várkony és Rákóczifalva között). Boris néni, a nyugdíjas révész
