Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-15 / 88. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989.APRILIS 15. A szabályzók biztosítsanak esélyegyenlőséget (Folytatás az 1. «Idáiról) nem bontakozott ki élénk vita a tanácskozáson. Hogy miért nem aktív egy nagyaktíva értekezlet? Nos, lehet hogy talán azért nem, amivel a mindössze három (hozzászóló közül elsőként véleményt nyilvánító Kasuba János kezdte: olyan sokszor hallatták már a hangjukat, a véleményüket, de úgy tűnik, nem haitik el az érdeCsalódást okozott a miniszter távolmaradása Csalhatatlanul a jelenlévők elégedetlenségét érzékeltette az oktatási igazgatóság előadótermében hallatszó morajlás, amikor a nagyaktíva-értekezlet elnöksége elfoglalta a helyét. A tanácskozás végén Lengyel Zoltántól, a Kunhe- gyesi Kunság Népe Tsz elnökétől kérdeztem: — Csalódást okozott, hogy a meghívóban jelzett, felkért hozzászóló, Váncsa Jenő MÉM-miniszter lemondta a részvételét? — Mindig csalódást okoz, ha nem sikerül olyan pozícióban lévő emberrel véleményt cserélni, akiről tudjuk, hogy fontos információk birtokában lehet. Olyan KB-ülés után vagyunk éppen, amelyik megújíto’tta a Politikai Bizottságot, és ez várhatóan hatással lesz a gazdaságra, azon belül az agrárszférára is. Érthetően várakozással tekinthetünk a miniszter hozzászólása elé. Tudomásom szerint Váncsa Jenő tagja volt annak a bizottságnak, amelyik a KB állásfoglalás-tervezetét kialakította, jó lett volna, ha első kézből hallja az eddigi Szolnok megyei vélemények összefoglalását. — Ahogyan az egyik hozzászóló elmondta, nem sok foganatja volt eddig az úgymond, alulról jövő véleményeknek. .. — így igaz, sajnos. Két hónap telt el azóta, hogy a tsz-ek országos konferenciáján finoman, meg kevésbé finomabban a felsőbb vezetés elé tártuk a mezőgazdaság gondját-ba- ját. Azóta se történt semmi változás: nem javültak a hitelfeltételek, nem állt meg az agrárolló nyílása és így tovább... — A megyei pártbizottság titkárának összefoglalójában elhangzott, hogy nem tartják a vitában részt vevők eléggé nagyüzempártinak az új agrártéziseket. — Tény, hogy a tervezet alapján a párt nem vállalta fel határozottan a mezőgazdaságban dolgozók, a falun élők problémáit. Nem jól teszi, mert a so- ronkövetkező választásokon, amelyeken eldől, hogy többségi párt marad-e az MSZMP, éppen a legnagyobb bázisát veszítheti el. Ahhoz, hogy maga mögé sorakoztathassa a parasztságot, a falusi lakosságot, elfogadható agrárprogramra van szükség, ezt a program-tervezetet nem tartom arra alkalmasnak. keltekig és időközben a túlzott bürokrácia mindent visszarendez. Arról is szólt a Karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz elnöke, hogy a KB állásfoglalás-tervezete nem foglal elégé határozottan állást az értékarányos árrendszer megteremtésével kapcsolatban. Balogh Lajos, a Tiszaroffi Aranykalász Tsz elnöke leszögezte: hiába szorgalmazza az agrárpolitika a tulajdonviszonyok korszerűsítése kapcsán a szövetkezeti vagyon r ész jegye- sítését, ha nincs miből osztalékot fizetni, mivel a gazdaságokban esetenként még a havi bér kifizetése is problémát jelent. Véleménye szerint tisztességes versenyben igen is versenyképes ma is a magyar mezőgazdaság, de csak akkor, ha a szabályozás biztosítja hozzá az esélyegyenlőséget. A Törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz elnöke, Csemány Béla szerint a tervezetből nem érzékelhető eléggé, hogy valóban a parasztság, a magyar falu felemelkedését szolgáló program alapját képezi. Megtapsolták a jelenlévők a javaslatát: vegyék ki a tézisekből azt a tételt, hogy az állami felügyelet és a szövetségek segítsék a program megvalósítását. Az ugyanis a törökszentmiklósi tsz-tagoknak — és a tetszésnyilvánítás alapján másaknak is — véleménye, hogy ezzel az említettek fennmaradását deklarálnák, márpedig az gátja lenne a kibontakozásnak. T. F. Megalakult az MSZMP megyei reformköre Interjú az intézőbizottság egyik megbízott tagjával A Szolnok megyei kommunista értelmiségiek egy csoportja tegnap a megye- székhelyen létrehozta az MSZMP Szolnok Megyei Reformkorét. Az alakuló ülés színhelye a Szolnoki Galéria volt. A tanácskozáson a huszonhárom alapítótag kidolgozta a reformkor tevékenységének alapelveit és háromtagú intéző- bizottságot bízott meg. Az intézőbizottság szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta a kidolgozott alapelveket. Az MSZMP Szolnok Megyei Reformköre tevékenységének alapeivei 1. A reformkor az MSZMP, tagjainak politikai fóruma, amely a platformszabadság elvén működik. 2. Célja — a jogállamiság keretei között — a társadalmi, gazdasági. politikai reformfolyamat mellett elkötelezett, azért ténylegesen is tenni akaró párttagok javaslataival elképzeléseivel segíteni a demokratikus pártélet kibontakozását. Elhatárolja magát a bürokratikus centralizmustól, a dogmatizmustól és az erőszaktól. Működése során foglalkozni kíván: a) A reform társadalmi, gazdasági, politikai kérdéseivel, a párton belüli nézetkülönbségek tisztázásával. b) Az új típusú pártműködés. a többpártrendszer, a politizáló magatartás kialakításának segítésével. Szükség szerint platformot alakít ki ezekben a kérdésekben. Kiemelten foglalkozik mindezek Szolnok megyei helyzetével és feladataival. 3. Feladatának tekinti az országban működő reformkörökkel való kapcsolat felvételét és kezdeményezi a párton belüli horizontális kapcsolatrendszerének kiépítését. 4. A kör tagjai állásfoglalásaikat a konszenzusra való törekvés elvén hozzák meg. Ismertetik az eltérő nézeteket, az azokat vallók számának sorrendjében. 5. A reformkor tevékenysége nyilvános, melyről rendszeres tájékoztatást is ad. Az alakuló ülés után interjút kértünk az intéző- bizottság egyik tagjától, Madaras László régésztől. — Mitől „megyei” az MSZMP Szolnok Megyei Reformköre? — Egyrészt azért, mert a körnek nemcsak szolnoki tagjai vannak, az alapítók között találhatók olyanok is, akik a megye különböző településein élnek. Másrészt azért megyei kör. mert a re- íorfolyamat megvalósulásának legfontosabb Szolnok megyei teendőivel foglalkozik. — Kik alkotják a kör tagságát? — A kör tagságát az értelmiség különböző csoportjai alkotják, vannak közöttünk közgazdászok, bankárok, menedzserek. filozófusok, újságírók. pártmunkások, társadalomkutató, muzeológusok és nagy örömünkre, nyugdíjas párttagok is. — Manapság igen sokan reformernek tartják magukat. Ez a kör valójában miként tudja segíteni a szükséges gazdasági és társadalmi folyamatok alakulását? — Ügy vélem, hogy programunkban fellelhetők mindazon elemek, amelyek ma az MSZMP reformköreinek általános célkitűzései között szerepelnek. Azt szeretnénk elérni, hogy a pártban az úgynevezett reformszárny- bóí reformcentrum alakuljon ki és ez Szolnok megyében is váljék a politika alakítójává. Önmentés Tiszafüreden "Léket kapott a Danubius óceánjárója Gazdasági életünk tengerén kiszolgáltatottan hánykolódik a magyar hajógyártás képzeletbeli óceánjárója. Lehet hogy elsüllyed és földi létének 154 esztendejére egy hullámsírba dobott koszorú emlékeztet majd. Lehet, hogy kötélre veszi valamely újonnan épített, erőtől duzzadó vontató. Mindenesetre a legénység scgélykiáltozá- sára figyel ma az ország. A kapitány döntött: mégpedig úgy, hogy a melengető múltból, a nosztalgiából nem lehet megélni, követni kell a korábbi hajóépítő nagyhatalmak példáját — mondjuk Angliáét vagy Svédországét —, és a veszteségesre fordult hajóépítést el kell felejteni. A képes beszédet tehát a mai aktualitás nyelvére fordítva: az Óbudai Hajóépítő Rt-t Angyal Ádám, a Ganz Danubius Rt vezérigazgatója megszüntetni kívánja, és a telket, melyen a gyár székel, minden rajtalévőséggel az idegenforgalom céljára kívánja hasznosítani. A dolog logikus, különösképpen nagy üzlet lehet ebből a vállalkozásból abban az esetben, ha a világkiállítás megrendezésének óhaja kézzel fogható valósággá válik a számukra. Csak hát mi történjen azzal a közei másfélezer emberrel, akiknek ez a szakma jelentette generációk hosszú során át a kenyeret? Ök egyelőre nyílt levéllel, lázas hangulatú demonstrációval tiltakoznak a megszüntetés ellen. Íme néhány sor abból a levélből, amelyet a Magyar Hírlapban tettek közzé: „A reform korszakában élő társadalom önérdeke, hogy a felemelkedésünkhöz szorosan fűződő intézmények és elvek, mint éppen a jogállamiság, ne legyen védőpajzs a beosztáshoz fűződő jogosultság korlátlan gyakorlásához, és ezáltal ja joggal való visszaélés törvényesítéséhez. Ha ezt a fogalmat úgy értelmezzük, hogy «amit a törvény nem tilt, azt szabad», sajnos a tnagyar hajóipart, az Óbudai Hajógyárat az utókor az áldozatok közt fogja emlegetni. Ez az eset példa értékű. Ezért a nyilvánosságon keresztül fordulunk valamennyi politikai párthoz, szervezethez, az egész magyar társadalomhoz, honfitársainkhoz, hogy az erkölcsi válság jelenlegi, átmeneti időszakában, az általunk képviselt ügyben, teljes erkölcsi súlyukkal lépjenek fel a nemzeti vagyon. Széchenyi alkotása és öröksége védelmében. A vállalati szakszervezeti bizottság, a G. D. Óbudai Hajóépítő Rt. dolgozóinak nevében.” Ki mellé állnak? A közvélemény úgy tűnik, jelenleg mérlegeli kinek a pártjára álljon? Mert hát azzal mindenki egyetért, hogy a magyar hajók bordái közé se építsük be a gazdasági ráfizetést, s ha csak veszteséget képes termelni egy ágazat, akkor lépjen le a gazdasági színtérről. Mondom, ezzel mindenki egyetért, még a hajóépítők is — úgy általában. De hogy e végből pont nekem — nekünk legyen veszélyben a kenyerünk ... No, nem, ez így nem politikus, nem humánus, nem demokratikus és minden. Megy hát a tiltakozás, s bár a kormány még nem voksolt, a döntést sejtetni engedi Németh Miklós miniszterelnök idevonatkozó megjegyzése: „Meg kell szüntetni azt a szemléleti ellentmondást, amely szerint egyrészt hazánknak a világhoz, Európához való intenzív kapcsolódásra van szüksége; másrészt idegenkedik a külföldi módszerek és eszközök hazai adaptációjától.” Alighanem ez azt jelenti, hogy Angyal Ádám véleménye lesz a győztes. A mérlegelés egyéb iránt érthető, hiszen a kormány állásfoglalása precedenst teremt majd. Hogy ki mellé állnak: a „vezér” mellé aki nem ismer tréfát a kibontakozásban — avagy a dolgozók mellé, akiknek új életet kell mindenképp kezA Kenderesi November 7. Tsz Cipőfelsőrész-készítő Üzeme bérmunkában dolgozik a Tisza Cipőgyárnak. Jelenleg 13 700 pár felsőrészre van rendelésük, amelyet bolgár exporthoz készítenek. Felvételünkön a felsőrész tűzése látható. Fotó: Mészáros deniük, nos ez a kiállás példa értékű lesz. Azok, akik figyelemmel kísérték a hajóépítő szakma átrendeződését a világgazdaságban, az angol és a svéd. példával érvelnek. Csakhogy: ezek a gazdag országok olyan tisztességes apanázzsal küldtek nyugdíjba negyvenévesen szakembereket, hogy ők életük végéig elkötögethetnek a számukra létrehozott kézimunka- klubokban, vagy éppen elegáns Utazásokkal tölthetik a kényszernyugdíj idejét. Nálunk azért ilyen könnyen nem intéződnek a dolgok. A hajóácsok esetleg sarusként dolgoznak majd tovább a ferencvárosi teherpályaudvaron. Hogy mindeme Duna-ági hullámverés miként gyűrűzik az Alföldre, annak a magyarázata egyszerű. Tiszafüreden a Ganz Danubius Daru- és Gépgyár Rt természetesen nem tudja függetleníteni magát az egykori anya- vállalat, a mai vagyonkezelő központ sorsától. Hiszen a szakma sajátja, hogy a fürediek a pestiekkel együtt sírtak-nevettek. Nevettek, amikor az államközi szerződéseket teljesítve szállították á szovjet piacra az úszódarukat. melyek ellenértékét a világpiaci árra kerekített fel itthon az állam. Aztán sírtak, amikor ez a dotáció megszűnt és immár arában — a világpiaci ár feléért — vásárolták a szovjet partnerek a darut. Jött közbe még néhány kétségbeesett gazdasági tranzakció, szétváltak a gyárak, részvénytársasággá alakultak, de hát mindez azon az alapvető tényen nem változtatott, hogy „üres konyhának bolond a gazdasszonya”. Érthető, hogy amikor néhány nappal ezelőtt Sárközy Imrét, a füredi gyár igazgatóját megkerestem, ez volt az első kérdésem: _ Mit hozhat önöknek az ó budai gyár esetleges felszámolása? iNos, a válasz nem volt egyértelmű. Ha jelentős pénzhez jutna a Ganz Danubius úgy tálán csökkenne nek ' a füredieket szorongató hitelek terhei is, ígv hát a Hortobágy szélén különösebb felháborodást nem okoz az eladás ténye. De hát nem érnek ők most rá arra, hogy kombinációkat elemezgessenek. Az igazgató órákkal a beszélgetésünk előtt érkezett haza Hannoverből, ahol széles körű tárgyalásokat folytatott és megerősödött benne az a meggyőződés, hogy számukra főnyeremény lenne, ha egy világcéghez köthetnék „úszódarujukat”. Csak hát nem .lesz könnyű. Érdeklődik a piacvilág Igaz, érdeklődik utánunk az üzleti világ, szimpatikus az olcsó munkaerő és a magyar munkás ügyszeretete. Ám amikor a nyugati ügyfél intézkedni kezd, rájön, hogy telefonálni velünk istenkísértés, útjainkon kocsijának tengelye törik, a különböző adminisztrációs intézkedések pedig annyi időt vesznek igénybe, ami az ő mentalitásuk mellett szokatlan, a tőke tehát már nem is lépi át a határt. Közrejátszik ebben az is, hogy a nyersanyagárak ólyan magasak Magyarországon, hogy itt elvesztjük azt a vonzerőt, amit az olcsó munkáskéz jelent. Az NSZK-ban 2,8 márka egy kilogramm vasszerkezet. Áz alapanyagár miatt mi is ennyiért tudunk szállítani — csak éPPen gyengébb minőségben, így aztán a verseny már el is dőlt, főleg ha elő- állunk a féléves vagy még hosszabb szállítási határidővel. Az úszódaruikat a szovjet piacon szinte korlátlan mennyiségben vásárolnák, gyártanák is számukra ezt Füreden, csak hát odakint alacsony nyersanyagárral kalkulálnak. így a vételár számunkra csak ráfizetést hoz. A megoldás az lehetne, ha szovjet alapanyagot tudnának használni a füredi darukhoz. Vagy pedig megvalósulhatna az a merész ötlet — aminek véleményem szerint .számtalan akadálya van, pedig kézenfekvőén egyszerűnek látszik —, hogy pénz helyett mondjuk Ladákkal fizessenek a szovjet partnerek. Mi újság a hazai piacon? A Mähart 10 évenként igényel két úszódarut, éppen a közelmúltban vásároltak így újabb évtizedig nincs szükségük erre- a termékre. Mi hát a teendő? Daru helyett gépeket kell gyártani, —ezt szimbolizálja már a füredi gyár új elnevezése is —, aztán kereskedni, mert erre is van lehetősége immár a részvénytársaságnak. Élnek is véle: készülőben van a jugo- szlávokkal egy olyan üzlet, melynek keretében a Gorenje hűtőláda berendezéseit gvártó elektromos cégtől ka- oós termékeket vesznek és árusítani fogják. Lehet, hogy hamarosan ezen a csatornán jutunk maid ’ó minőségű fúrógéphez vagy Siesta kályhához. Alaptevékenység és létbiztonság De hát az alaptevékenység azért a darugyártás lenne: ehhez épültek a hatalmas csarnokok, erre állították rá a gépsorokat. És ez a munka az, ami ma legkevésbé biztat sikerrel. — Mindenesetre az év első felére van munkánk és ennél nagyobb létbiztonságot csak kevés gyár mondhat magának — állapítja meg Sárközy Imre. Aztán a telefon után nyúl és tárgyal a szolnoki Mezőgéppel, a jászberényi Aprítógépgyárral, külfölddel és mindenkivel, akitől munkát és megrendelést remél. Mert ha a Danubius léket kapott is — ők itt Füreden nem akarnak el- süllyedni. Palágyi Béla
