Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-13 / 61. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁRCIUS 13. \ BUDAVÁRI PALOTÁBAN A Tisza-vidék késői neolitikuma Nagyszabású régészeti kiállítás A Történeti Múzeumban — Budavári palota E épüle- ében — látható az a nagy- zabású kiállítás, amely a ’isza-vidék késői neolitiku- nát mutatja be. Az újkőkor fiatalabb idő- zakában — időszámításunk lőtti IV. évezredben — a le? elepült paraszti gazdálkodás jjlett formája alakult ki a 'isza-vidéken. Ekkor jelenek meg az Alföldön azok a ombokká magasodó, több gymás feletti ház- és tör- íelékréteget tartalmazó te- epülések, az úgynevezett telek, amelyek ebben az időén egész Délkelet-Európában általánosak voltak. E települések legészakibb elterjedését éppen a Tisza-vidéki lelőhelyek jelzik. A sokszor több száz lakost is magukba foglaló valóságos kis falvak vízpartokon, ármentes magaslatokon helyezkedtek el, és a tervszerűen elrendezett favázas sártapasztású házak együttesét gyakran kerítéssel vagy árokkal vették körül. A kiállítás ilyen ' kőkori települések életébe ad bepillantást, főként Hódmezővásárhely—Gorzsa, Szegvár— Tűzköves, Öcsöd—Kovásha- lom, Vésztő—Mágor és Berettyóújfalu—Herpály ásatásai alapján. A kiállítás gyakorlatilag két részre oszlik: az első az ásatási törzsanyagot mutatja be vitrinekben, a második pedig a feltárások részleteit, fontosabb objektumait: egészében a történeti rekonstrukció folyamatát illusztrálja fényképes, rajzos tablókon. Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb érdeklődést kiváltott kiállítását — Bándi Gábor és Raczky Pál rendezte — a szolnoki közönség 1987-ben már láthatta. Az öcsöd-Kováshalom település korai idősza kának rekonstrukciója az épületekkel, kerítéssel és a belső kazán részletével. Nevezetes épületeink nyomában A Szolnoki Galéria Szolnokon a Ságvári körút s a Költői Anna út sarkán 11 egy impozáns épület, .mely szinte már elválaszt- latatlan az utóbbi mintegy záz év Tisza-parti panorá- nájától: a Szolnoki Galéria, t jeles épület a múlt század égén épült Kaposvári Gyu- 3 adata szerint 1889 — Id. a Izolnok képekben című ki- dványt. ugyanakkor a Sza- ó László—Szabó István szer- őpáros 1899-es dátumot je- 31 meg a Szolnok című íunkájában) zsinagógának régi Sörház mellett egy el- anyagolt kocsma telkén. A imvázas szerkezetű zsidó- unplomot az a Baumhorn ipát tervezte, aki már Sze- eden is letette névjegyét gy hasonló épülettel. A zsi- agóga vallási funkciókat mintegy ötven esztendeig, a második' világháború idejéig töltött be, amikor is a harcok során megrongálódott. A tanács később megvásárolta az épületet, belső terét valamelyest átalakíttatva ugyanakkor külső jellegét csaknem változatlanul hagyva átadta a Damjanich Múzeumnak kiállítási célra. 1972 tavasza óta rendeznek itt nemzetközi, illetve hazai tárlatokat. A valamikori templom a zsinagógaépítkezések jellegzetes stílusában, mór stílusban épült. Reprezentatív tömegéből kiemelkedik a centrálisán elhelyezkedő kupola, amely méltóságteljesen uralja az épületet. A külső homlokzat tornyocskákban végződő pillérei, rózsaablakai, lizénái, ereszalji csipkéi egyfajta monumentalitást kölcsönöznek az arányaiban is rendkívül megkapó zsinagógának. A kétszintes belső térben gazdag stukkódíszítések nyűgözik le a betérőt. A Galéria 1972-es megnyitóján Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria akkori főigazgatója néhány gondolatot papírra vetett. Zárásképp egy mondat tőle: .,.. . a Szolnoki Galéria nemcsak a Művésztelep fórumaként nyílik meg. (....) ... akkor fog jó munkát végezni, ha kiemelkedik a helyi keretek közül, és az ország műbarátainak érdeklődésére számító programot ad.” J. J. (Fotó: T. Z.) Száz éve halt meg az egyik leghíresebb szolnoki festő, aki osztrák volt Furcsának tűnhet, hogy 1848—1849 évfordulóján egy hajdani osztrák katonatisztre emlékezünk, csak hát az egykori dragonyos August von • Pettenkofen akármilyen mundért is hordott, művészember volt, , a fogalom legnemesebb értelmében, és az 1849. január 22-i Szolnoki csatában, amelyben részt vett, már a táj szépségeit, az itteni asszonyok ringó járását, hajladozását, a férfiak markáns arcát leste, prago- nyos is csak névlegesen volt, valójában hadi rajzolóként kísérte az osztrák hadsereget. Az édesapja Magyarországon született, ő már Bécs- ben, 1822-ben, tehát 27 éves amikor Perczel Mór és a császáriak Szolnok környéki összecsapását végigélte. A híres — a régi akadémiai festészeti irányzat szempontjából: hírhedt — Ferdinand Waldmüller professzor .tanítványa, Zichy Mihály, Madarász Viktor és főként Borsos József barátja. Életrajzírói szerint Borsos hatására rokonszenvezett a magyarokkal, és az 1849. januári szolnoki csata után két évvel már civilként fest Szolnokon, ahová Párizsból érkezett. Harminc éven át vissza-visszatért a Tisza— Zagyva partjára. A zord alföldi telek elől azonban rraindiiig visszame- nekült a Szajna mellé, s milyen a sors: a magyar festők — Deák-Ébner Lajos, Aggházy, Gyula és mások — számára Párizsban fedezte fel a szolnoki festőparadicsomot, a plen air festészet lehetőségét. Feljegyezték Pettenkofen- ről, hogy Igen zárkózott, nehezen barátkozó ember volt. Jóllehet ez mind igaz, de az is, hogy a szolnoki élményeit nagy szeretettel sugároz- tatta vissza képein, rajzain. Témái: a magyar falu, a parasztok munkája, a vásári forgatag, a vágtató szekerek, •lovak. Európai rangú festő volt, képei a kontinens szinte minden nagyobb múzeumában megtalálhatók — a Tisza-parti tájjal, a szolnoki emberekkel. — ti — Pettenkofen kőnyomata az 1849. január 22-i szolnoki csatáról (felső kép) és a szolnoki vásár (alsó kép) Vitális Eszter nagydija Sárkányék három filmje az országos versenyprogramban Döntött az amatörfilm- és videofesztivál elözsűrije Az amatőrfilmesek és videósok 1988. évi „termésének” megméretését első fokon a tájegységi szemlék szolgálták 1988. decemberében, iletve az idén januárban. Az öt tájegységi szemlén 1—II—III. díjjal elismert alkotások előzsűri nélkül jutottak be az országos döntőbe, szám szerint 24 mű, többségében video. A további alkotásokat február 15-ig lehetett- benevezni a fesztivál rendezésében oroszlánrészt vállalt a Vas Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ címére, Szombathelyre. Az előzsűri a Vas megyei Velem alkotóházában, március 1-jén megkezdte és 3-án befejezte munkáját. Dékány Istvántól, a Magyar Amatőrfilm és Video Szövetség főtitkárától megtudtuk: a szakemberekből álló előzsűrinek elsősorban az okozott nagy meglepetést, hogy rendkívül kevés nevezést küldtek, továbbá, hogy az előzsűrizésre 23 benevezett alkotás nem érkezett meg. így az- előzetes bírálatra 54 film került, amelyből huszonegyet emeltek ki, melyek a XXXVI. Országos Amatőrfiilm és Video Fesztivál verseny programjába bekerülnek. A Szolnoki Helyőrségi Klub Hemopta AF és Video Klubjának alkotásai közül a Kelet-magyarországi Tájegységi Szemlén díjazott Tánc című videokompozkrió, a Sárkány Sándor—Pálinkás Imre alkotópáros munkája tehát előzsűri nélkül versenyez az április 6—9. között Szombathelyen lezajló döntőben. ‘Az előzsűri jegyzőkönyvbe foglalt határozata értelmében a Sárkány—Pálinkás kettős további két alkotása ,a Kiállítás és a Harangszó a lombokon át című — utóbbi egy Debussy-műre komponált video-art —■ ugyancsak versenyez az elsőbbségért. Bejutott a döntőbe Szolnokról Barna Sándor Bolero és Napjaink című videokompozíciója is. Az 54 tételes versenyprogramiban összesen 37 vi- deoanyag és 17 S—8-as film szerepel. — rónai — Az Interparlamentáris Unió centenáriumára az IPU magyar csoportja 1988-ban Gyermekszemmel címmel nemzetközi képző- és ipar- művészeti pályázatot hirdetett gyermekek1 részére. A kitüntetett alkotásokból szombaton kiállítás nyílt Budapesten a Műcsarnokban, előtte ugyanott adták át a díjakat a győzteseknek. Számunkra különösen örvendetes, hogy Szolnok megyei is van a nyertesek között. .Vitális Eszter, a kisújszállási Arany János Üti Általános Iskola tanulója kapta a pályázat egyik nagydíját Lófej című szobráért. mmmmammm
