Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 1. 5 Széljegyzet a köztéri szobrászatrél Józanul mérlegelni az együttműködést Varga Imre szobra Károlyi Mihályról A ókori Athén számunkra minden bajával együtt a demokrácia örök bölcsője. De nem volt mindig a nép hatalma alatt a jelképpé nőtt görög város: valaha zsarnok, tirannus uralkodott. Athén egyik ilyen zsarnokát két ifjú ölte meg családjuk becsületének védelmében. A nép szobrot állíttatott nekik, s mikor a perzsák elfoglalták Athént, majd távozván magukkal vitték a szobrot, a Zsarnokölők kettős alakját újra elkészítették. Római kori márvány másolata ma is őrzi a két daliás ifjú alakját. akik megszabadították a várost. Valahol itt, a ^klasszikus Athénban kezdődik az, amit ma köztéri plasztikának nevezünk. A korábbi szobrokat istenként tisztelték, áldoztak előttük, ünnepségek tárgyai voltak — ám a halandók, izmos ifjak és szép lányok képmásait már nem vallási célból állították, hanem azért, hogy a leendő anyák rájuk pillantva szép és jó fiakat szüljenek. Legalábbis van egy ilyen hagyomány. És nem kisebb szerepe volt a városállamok dicsvágyának. A régi görögöknél vagy a reneszánsz Itáliában a városok minden lakója magáénak érzi, szeretettel simogatja a szobrokat, még talán a szegények, a rabszolgák is. Ez a hagyomány egészen a múlt század végéig élt. Nem volt szinte olyan komolyabb francia város, amely ne örökítette volna meg Jeanne d’Arc emlékét, s ugyanezt mondhatjuk el a magyar városokról meg Kossuth Lajosról. Hozzátartozott ez a város fogalmához, mint ahogy fél századdal később — az európai művészethez való csatlakozás „fáziskésése” miatt — a török városokat lepték el az országot megmentő és felvirágoztató Atatürk lovas vagy álló szobrai. Mindezek a művek többnyire reneszánszbarokkos, ám főként akadémikus stílusban készültek, illően a kor közízléséhez, melyet tekintélyes polgárokból álló zsűrik képviseltek, s e zsűrikben a legkisebb közös nevezőt a legkonzervatívabb tag képviselte. Ez különben máig így van. Nincs is semmi baj az ókorból, reneszánszból, múlt századból vagy épp ötvenhatvan évvel ezelőttről ránk maradt szobrokkal. Hozzánőttek a városokhoz, tájékozódási pontok, jelképek. Néha mai alkotások is betöltik ezt a funkciót, például Ma- rosits István esztergomi Liszt-szobra csakhamar megjelent képeslapokon a város legjellegzetesebb részei között, jelezve a befogadást. Ám az az igazság, hogy az ilyesmi inkább kivétel, mint szabály. Nem a szobrász tehet róla — a műfaj élte túl önmagát. Nem alkalmas arra a mozgósításra, lelkesítésre, mint valaha, sokkal hatásosabb tömegkommunikációs eszközök fejlődtek ki századunkban. Hanem az utóbbi évtizedekben még élt a hit. hogy a köztéri szobrászat a meggyőzés hatásos eszköze, és kialakult egy jó néhány évjáratból álló művésznemzedék, amelyet ebben a szellemben neveltek, s egyben abban az illúzióban, hogy az állam rendelései előbb vagy utóbb hozzá is eljutnak. Az állam azonban most másra tartogatja a pénzt, s egyéb közületek sem tartják lényegesnek, hogy növeljék a felszabadulási emlékművek vagy a Leninek számát. Az ifjabb, „stúdiós” szobrásznemzedék meg mintha nem is nagyon törné magát, hogy része legyen a nagy megbízatások dicsőségében. Amit kiállítanak, az legfeljebb gúnyos fintor az emlékműszobrászatra — kitömött varjút, óriási villanykapcsolót és hasonlókat ugyan mely közület rendelne meg? Legfeljebb múzeum, a modern gyűjteménybe, de a múzeumi lét korántsem azonos a köztér eleven forgatagával. A verkli, ha lassan is. de forog tovább. Hiszen van mép nagy ember és nagy esemény, amely nem kapott emléket. De az utóbbi évek alkotásai mintha szégyenlősen foglalnák el helyüket. Talán Károlyi Mihály szobra — Varga Imre alkotása — volt az utolsó nagyplasztika Budapesten, amelynek igazán jól választották meg helyét. Wallenberg emlékműve miért nem kerülhetett eredeti helyére? József Attila Duna-parti szobra hogy tétethetett ilyen szerencsétlenül kieső pontjára a térnek? És hosszan sorolhatók még az olyan emlékművek, amelyek mintegy elbújnak a fák közé — Münniché, Baj- csy-Zsilinszkyé... A felemásság jelzi e művek helyzetét; létüket a mecenatúra intézményének továbbélése, a városatyai megszokás magyarázza. s nem a közösség élő igénye. Két szakember a fiatal gárdából, a történész Potó János . és a művészettörténész Wehner Tibor sokat foglalkozott az utóbbi években köztéri plasztikánk múltjával és jelenével. Ez is jelzi a műfaj aggkorát. Hogy eztán lehet-e jobbat kitalálni helyette? Nem tudom. Karinthy sem tudta végül helyettesíteni a házasság tökéletlen intézményét. Székely András Országos vetélkedő Cibakházán Történelmi játék Szolnokon A Cibakházi Általános Is- fkoda Damjanich nyomában — Előre! „A haza minden előtt” címmel országos vetélkedőt hirdetett tavaly az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 140. évfordulója alkalmából. A vetélkedő első fordulóján — a részt vevő kisdiákoknak valamilyen tárgyat, dokumentumot kellett készíteniük az 1848- 49-es eseményekről — a legsikeresebben szereplő tizenhárom iskola csapata jutott tovább a döntőbe, melyet szombaton rendeznek Cibakházán. A vetélkedő második fordulójának nyitányaként felavatják az aradi vértanúk emlékére létesített emlékhelyet, majd a tizenhárom iskola, közöttük a szolnoki Beloiannisz úti, a jászberényi Székely Mihály, a kun- hegyesi Kossuth úti, és a házigazda Cibakházi Általános Iskola diákjai játékos vetélkedőn mérik össze történelemismereteiket. Vasárnap Szolnokon is 140 évvel ezelőtti eseményre emlékeznek. 1849. március 5-én a szolnoki ütközet volt a dicsőséges tavaszi hadjárat első sikeres csatája. Az évforduló alkalmából Damjanich katonái címmel történelmi játékot rendez — más intézményekkel közösen — a Tisza Antal Úttörőház a megyeszékhelyen 21 úttörőcsapat részvételével. A diákok reggel 9 órakor korabeli öltözetben a Damjanich szoborhoz vonulnak. Megkoszorúzzák az emlékművet, majd felidézik az emlékezetes ütközet néhány mozzanatát. Ezt követően a Malomzugban tábortűz mellett ünnepi emlékműsort tartanak, a hősök tiszteletére. Az ünnepséget követően az úttörőházban ebédre várják az ifjú „katonákat”. A menü a korabeli visszaemlékezések alapján ezúttal is babgulyás lesz, amelyet a Fürst Sándor laktanya szakácsa készít. Délután átadják a csata évfordulójára kiírt pályázat díjait, majd kiállítás nyílik a legsikeresebb munkákból. Végül lovas- és fegyverbemutatóval, filmvetítéssel, valamint korabeli dalok tanulásával zárul a megemlékezés. Pódiumműsorok Szolnokon Haumann Péter és a Centi Színpad Találkozások 1989 címmel ismét pódiumsorozatot indított a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. A sorozat keretében március 9-én Haumann Péter Kossuth-díjas érdemes művész mutatja be a, szolnoki közönségnek új zenés műsorát Minden csák komédia címmel. Áprilisban a Centi Színpad lép fel az MMIK-ban a Mandragora (Szerelemgyökér) című kétrészes komédiával. Tavasz a zenében •Az Országos Filharmónia általános iskolai bérleti hangversenysorozata keretében ma délelőtt 10 órakor Jászberényben, délután két órakor pedig Jászkiséren koncerteznek a szolnoki szimfonikusok. Az együttes Báli József vezényletével olyan műveket szólaltat meg, amelyek a tavaszt idézik Holnap ugyancsak két hangversenyt ad a zenekar: délután 1 órától a tiszafüredi, fél négytől pedig a kunhe- gyesi kisdiákoknak. Beszélgetés Bíró Gyulával, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkárával Az elmúlt év végén országos elnökségi ülésen tekintette át a Magyar—Szovjet Baráti Társaság eddigi tevékenységének eredményeit, s tárgyalt arról, hogy a dinamikusan változó bel- és külpolitikai helyzetben a társaság milyen új feladatokat tűzzön maga elé. Ott elhangzott beszédében Bíró Gyula főtitkár többek között az említett változásokra hivatkozva is sürgette a baráti társaságban folyó munka korszerűsítését. — A politikai intézmény- rendszer hazánkban végbement és még most is tartó reformja nem maradt hatás néíkül a mi mozgalmunkra sem. A korábbi monopolitikus állapot felbomlása arra kényszerít bennünket is, hogy mind önállóbban gondolkozzunk a magunk dolgáról. Az évzáró elnökségi ülésre ezért már hónapokkal korábban megkezdtük a felkészülést találkozók, viták formájában. Ezek tapasztalatait összegezte az ülés és fogalmazott meg új programot az elkövetkező időszakra. — Mi ennek a programnak a lényege? — Elsősorban az, hogy a mozgalom alapvető céljai változatlanok. Elődeink 1945- ben azért hozták létre a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot, mert rendkívüli mértékben megnőtt itthon az érdeklődés a Szovjetunió iránt. Nem véletlen tehát, hogy a progresszív értelmiség legjobbjai álltak a mozgalom élére. A társaság díszelnöke Szentgyörgyi Albert volt, s a tagok között találhattuk Zilahy Lajost, Bajor Gizit, Major Tamást és sok más neves személyt is. A névsorból talán nem tűnik ki. de tény. hogy az első időkben túlsúlyban voltak a társaságban a párton- kívüli tagok. Kiváló értelmiségiek ma is részt vesznek a mozgalom vezetésében. A változó Dolitikai, gazdasági helyzetben azonban meg kell találnunk az új aktualitásokat is. A két ország közötti gazdasági együttműködés fontosságának felismerése és vállalása mellett sem szabad elfeledkezni például a világgazdasági reali- tásökról. Józanul kell mérlegelnünk az együttműködés értékeit, hiszen a szovjet gazdasági megrendelések teljesítése körülbelül egymillió embernek ad biztos megélhetést. Hasonlóan fontosak számunkra a szovjet importanyagok, termékek, de aligha lehet alulértékelni a szovjet piac jelentőségét. Ugyanakkor igaz, hogy elszámolási nehézségek, a cserearányok nem kielégítő volta fékezi ezt az együttműködést. Társaságunknak érzésem szerint e területeken fontos szerepe lehet. — Milyen lehetőségeket látnak a személyes kapcsolatok építésében? — A Szovjetunióban bevezetett utazási könnyítések, a kishatárforgalom bővítése, új határátkelőhelyek megnyitása Kárpátalja felé jelezhetik a két nép közötti kapcsolatok javulását. Kárpátalja számunkra különösen érdekes, mivel e területen hosszú ideig indokolatlan elzártság volt tapasztalható. Nálunk egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható a Szovjetunió iránt, s a társaság a barátságturizmus keretében pályázatok kiírásával igyekszik pénzügyi támogatást nyújtani azon tagcsoportjainak, akik a legméltóbbak e támogatásra, ily módon segítjük utazásukat. — Ehhez persze pénz kell. Hogyan gazdálkodik az MSZBT? A nehéz gazdasági helyzetben milyen lehetőségekkel rendelkeznek? — Lényegesen szerényebbekkel, mint korábban. Az Országgyűlés jelentős csökkenést szavazott meg a költségvetési szervek támogatásában. A remélt állami támogatásunk 30 százalékkal csökkent, s ez érzékenyen érint bennünket, de úgy érzem, hogy munkatervünket mégis teljesíteni tudjuk. Részben azért is, mert egyes népszerű kiadványainkból saját bevételre is törekszünk. Ügy látom, hogy a 44 millió forintos állami támogatás ilyenformán fedezni tudja társaságunk kiadásait, amelyeknek egyébként mintegy 30 százalékát a barátságturizmus támogatására fordítjuk. — Gyakorlatilag megszűnt az MSZBT monopolhelyzete, hiszen számos baráti társaság is létrejött már az országban. Például a Magyar— Kínai Baráti Társaság, vagy a Magyar—Japán Baráti Kör, amelynek már vidéki tagozata is van. Az ország közelmúltig egyetlen, s ma is legnagyobb baráti társasága hogyan tekint az újakra? — A már többször említett elnökségi ülésen is szóba került az, hogy megszűnt az MSZBT monopolhelyzete. Valóban megjelentek a hozzánk hasonló társadalmi formációk is. Az biztos, hogy nem riválisokként tekintünk rájuk, ennek nem is volna értelme. Az új társaságok egy nyitottabb bel- és külpolitika természetes következményei. Ügy gondolom, idővel majd bizonyos működési tapasztalatok birtokában több ilyen baráti társaság létrejöttével, helye lehetne valamiféle olyan, a teljes önkéntességen alapuló társadalmi fórumnak vagy szövetségnek, amilyen például a Szovjetunióban, Bulgáriában, Mongóliában vagv más országokban működik. A mai társadalmi politikai helyzetben egy társaság sem tekintheti magát egyeduralkodónak. Ha van előnyünk a többivel szemben, akkor az a több évtizedes tapasztalatból fakad. Ezt viszont szívesen, megosztjuk — ha kérik — másokkal is. Bencslk András A gondolat könyvkiadó első félévi újdonságai Az idei filmszemle egyik izgalmas dokumentum-alkotásának, az Evilágból című filmnek a könyvváltozata is szerepel azok között a kötetek között, amelyeket a közeljövőben jelentet meg a Gondolat Kiadó. Kulics Ágnes—Tölgyesi Ágnes szerzőpárosnak, a HNF díját elnyert filmjével azonos című interjúkötetében apácák vallanak arról, hogy miért választották rendbéli életüket: a gyógyítást, a szegények gondozását, a tanítást. Az egyszerre lírai és drámai emlékezésekben megelevenedik egyszersmind a háborús pusztításnak, a nyilas uralomnak, a szerzetes rendek szétverésének, a kitelepítéseknek és a meghurcoltatásoknak az időszaka is. A Gondolat első félévi újdonságai között lát napvilágot az a tanulmánykötet, amely századunk egyik legellentmondásosabb irodalmi alakjáról, Orwellről szól. Raymond Williams neves angol irodalomtörténész most magyarul megjelenő könyve a szerző egész életművébe, szellemi világába, helyezve tárgyalja Orwell fő munkáját, az 1984-et. Ezáltal hozzásegíti a hazai olvasót a legutóbbi időkig nálunk „tiltott gyümölcsnek” számított, de immár magyarul is olvasható mű értelmezéséhez. Jottányit se a negyven- nyolcból! címmel jelenik meg Spira György történelmi elemzése, amelyben a Történettudományi Intézet fő- munkatársa csaknem negyven esztendei kutatásai alapján keres választ Batthyány Lajos politikájának főbb jellemzőire. Vizsgálja továbbá Táncsics Mihály állásfoglalását a nemzetiségi kérdésben, kutatja a magyar— szerb megegyezés lehetőségeit, s vitába száll a forradalom eredményeit megkérdőjelező nézetekkel, sok tekintetben új megvilágításba helyezve a történteket. Az Égi és földi szépről lesz a címe annak a kötetnek. amelyben az esztéta filozófus, Redl Károly több mint ezer év esztétikai gondolkodásába nyújt betekintést. Az esztétikai szemelvények a késő ókori és középkori irodalomból alcímet viselő munka anyaga a II. századtól a XIII. század végéig terjedő időszakot öleli fel. s azt elemzi: hogy értelmezték a szépség fogalmát, a szép és jó viszonyát, a művészetek és a mesterségek szerepét az emberi életben az egyházatyák és a skolasztikus doktorok. Idén lát napvilágot a Gondolat kiadásában Gerald Durrellnek és feleségének egy úiabb munkája, amely ezúttal a Szovjetunió természetvédelmi területein vezeti végig az olvasót,
