Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

Bush Ázsiában Rohanás és mérsékelt sikerek Főképpen a szépre és jó­ra emlékezhettek az év for­dulóján a szinte karneváli hangulatban Kuba lakosai. Tehették ezt annál is inkább joggal, mivel éppen har­minc esztendeje, hogy a szil­veszter nemcsak az óévet búcsúztatta el, hanem a sza­Helyszíni beszámolók és az élesedő hangvételű saj­tójelentések szerint például az utóbbi hónapokban érez­hetően felerősödött a lakos­ság elégedetlensége az ál­landó ellátási zavarok, a rossz közlekedés, az ügyin­tézést bénító bürokratizmus és a napvilágra került visz- szaélések miatt. Sokan s jo­gosan háborogtak egyebek közt amiatt, hogy huzamo­sabb ideig hiánycikk volt a marhahús a jegyre kiszol­gáló üzletekben. Pedig a már több évtizedes múltra visszatekintő jegyrendszert éppen azért vezették be, hogy biztosítani tudják a „fogyasztási, cikkek igazsá­gos elosztását”). A hiány oka azután nem kevés meg­döbbenést váltott ki: 1988 első nyolc hónapjában 125 ezer vágómarha hullott el Mindezek fényében ko­rántsem meglepő, hogy a Kubai KP legutóbbi közpon­ti bizottsági ülését csaknem teljes egészében a gazda­ságnak szentelték. Áttekin­tették az 1986 áprilisában beindított, úgynevezett ki­igazítási kampány eddigi eredményeit és sikertelen­ségeit. Havannában egyér­telműen úgy vélik, hogy a gondok a gazdaságban gyö­kereznek. Mivel a korábbi bátortalan reformkísérletek nem hoztak eredményt, ez­ért a hibák kiigazítására, a rend és a fegyelem megte­remtésére hozzáláttak az badságot is elhozta a ka­ribi szigetország népének. Az örömtüzek árnyékában is jól látható azonban, hogy a havannai vezetésnek a forradalom győzelme utáni harmincegyedik évben nem kevés gazdasági-társadalmi gonddal kell szembenéznie. — az értékelések szerint főképpen emberi felelőtlen­ség, hozzá nem értés miatt. Ez a/ tény is jelzi, hogy nincs minden rendben a ku­bai gazdaságban. Viszony­lag újkeletű probléma, hogy a kikötőben nem dolgoznak folyamatosan s mint a párt- lao, a Gramma közölte, tonna-százezrek várnak ki­illetve berakodásra, ezzel is fokozva az ellátási nehézsé­geket. Szintén ideható kö­rülmény, hogy a szigetor­szág még ma is legfonto­sabb exportcikkének, a cu­kornak a világpiaci ára évek óta rekordmélységben tanyázik. Az álamháztartást ez természetesen jelentős valutabevételektől fosztja meg, ennek hatására erősen visszafogták a nyugati im­portot is. A külföldi adós­ságállomány viszont már 7 milliárd dollár körül jár. anyagi ösztönzést háttérbe szorító gazdaságpolitika fel- melegítéséhez. Ügy tűnik, azonban, hogy egyelőre ke­vés kézzel fogható ered­ményt mutathatnak fel eb­ben a kiigazítási szakaszban. A gazdaságirányítás re­formjával próbálkozó el­képzelések sikerét ugyanis nagyban behatárolja, hogy a kísérletek a meglévő modell tökéletesítésében látják a kiutat. A vállalatok ala­csony hatékonyságának, a rossz munkaszervezésnek és gyakori hiányzásoknak ob­jektív okait kutató elemzés kevés, elsősorban a szubjek­tív okokat állítják pengel- lérre. Fidel Castro szerint ennek a kiigazítási politiká­nak az a lényege, hogy fel­számolják azokat a kísérle­teket, amelyek „a kapitaliz­mus eszközeivel kívánják a szocializmust építeni". A szabadság szigetének illeté- tékesei úgy látják, hogy nem kell mást tenniük, mint az alapvetően jó rendszer mű­ködési zavarait több önfel­áldozással, forradalmi lelke­sedéssel helyrehozni. Igen jellemző példa erre az Er-j nesto Che Guevara gazdasá­gi gondolkodása című kötet megjelentetése, amely az utóbbi hónapok kiugró könyvsikere lett. A fentiek jobb megértéséhez elég egy mondatot idézni belőle: „viszonylag rövid időn be­lül a tudat fejlődése sokkal inkább előmozdítja majd a termelést, mint az anyagi ösztönzés.” Eltérések és azonosságok Mindazonáltal ma is foly­nak ísérletek a kubai gazda­ságban. Matanzas kikötővá­rosban például négy gyár önállóságot kapott a terve­zésben, az erőforrásokkal való gzadálkodásban. ösz- szességében azonban a pe­resztrojka szelleme még nem hatotta át sem a gaz­daságot, még kevésbé a po­litikai szférát Kubában. Igaz, az ország vezetői több­ször is hangoztatták, — miközben erkölcsi támoga­tásukról biztosították a szovjet változásokat —, hogy náluk nincs szükség gyöke­res fordulatra, átalakításra, a hibákat ugyanis folyama­tosan javítják. Bár a politikai intézmény- rendszer reformja alighanem még a távolabbi jövő zené­je valami apró változás mégiscsak érezhető a kubai helyi politikában. Daróczi László (MTI-Press) George Push ötnapos ázsiai útja rendkívüli erőfe­szítéseket igényelt az ameri­kai elnöktől, ám vajmi kevés gyakorlati eredményt ho­zott, mutatnak rá az emeri- kai fővárosban. Az út rövid­del követte James Baker külügyminiszter hasonló üte­mű körútját a NATO-or- szágokban, amelynek kereté­ben alig néhány nap alatt 15 fővárosban fordult meg. A látogatások, egy hónap­pal az új amerikai kormány hivatalba lépése után, első-' sorban azt célozták, hogy aláhúzzák Bush meghirde­tett alapelveit: külpolitikájá­ban jobban kíván támasz­kodni a szövetségesekre, vé­leményüket is meghallgatva, mint elődje, Reagan elnök. Tokióban minden jel sze­rint nagyra értékelték a gesztust, hogy az elnök is részt vett Hirohitó császár, az egykori halálos háborús ellenség temetésén. Az al­kalom mindenesetre érdemi tárgyalásokra nem adott módot: a vezető japán poli­tikusok előre jelezték, hogy kegyeleti okokból az időpont erre nem alkalmas — ugyanakkor a japán kor­mányzó párt súlyos hazai bizalmi válsága sem tette célszerűvé Bush számára hogy politikai kérdésekről tárgyaljon velük. A más kül­Kelet-Európából érkező turisták már egy nyugati vá­rosban is meghonosították a KGST-piacot, ám a hatósá­gok a kemény fellépés he­lyett egyelőre szelidebb esz­közökkel próbálják elejét venni a . lakosság többsége által megütközéssel, sőt fel­háborodással szemlélt csen- cselésnek. Az eladók ezúttal is lengyelek, a célbavett nagyváros pedig a hazájuk­hoz legközelebb fekvő nyu­gati metropolis: Nyugat-Ber- lin. Tágabb horizont Januártól, a világútlevél birtokában a lengyelek előtt is tágabbra nyílt a horizont s' egy részük ezt a lehetősé­get kifejezetten üzleti célok­ra igyekszik kihasználni. He­tek óta ezrével lepik el á lengyelek a Potsdamer Platz — Landwehrkanal — Bern­burger strasse közötti térsé­get, autójuk csomagtartójá­ból vagy földre terített nej­lonzacskókból árulják a vámelőírások megkerülésé­vel behozott — portékáju­kat. Lengyel Marlborót, pezsgőt. vodkát. szőrmét, élelmiszereket (húskészít­ményt. konzervet, sajtot). Akad olyan zsibárus is. aki háztartási gépet vagy érté­földi vezetőkkel való tokiói találkozók igen rövid, for­mális eszmecserék voltak. Az út legsikeresebb állo­másának alkalmasint Peking tekinthető, ahol Bush nagy hangsúllyal méltatta a két ország baráti kapcsolatait és sietett leszögezni: az ame­rikai külpolitika folyamat­ban lévő felülvizsgálata után is változatlan marad Washington eddigi vonala, e szívélyes kapcsolatok erősí­tése. Világszerte helyeslő visszhangra talált Bush ki­jelentése, hogy üdvözli a szovjet—kínai közeledést, Mihail Gorbacsov pekingi látogatását, mint a nemzet­közi stabilitást erősítő ténye­zőt. Lényegi egyetértés volt a kambodzsai kérdés ren­dezését illetően, ám a jelek szerint Peking nem tett ele­get az amerikai igénynek: jelentse ki egyértelműen, hogy a polpotistáknak nem lehet szerepük a jövendő kambodzsai vezetésben. Az amerikai sajtóban he­vesen bírálják Bush elnö­köt, amiért — ígéreteivel el­lentétben — nem vetette fel az emberi jogok kérdését Kínában, sőt eltűrte, hogy a hatóságok megakadályozzák egy kínai ellenzéki szemé­lyiség részvételét Bush foga­dásán. Baker külügyminisz­ter azzal érvelt, hogy a késnék hitt ócskaságot kínál megvételre. A vevők inkább a város újsütetű lakói, törökök, ara­bok és irániak közül kerül­nek ki, bár akad' németi vá­sárló is. A tősgyökeres nyu­gat-berliniek többsége azon­ban túlságosan önérzetes és pedánst ahhoz.: hogy zsibáru- soktól vásároljon, ráadásul hatóságilag nem ellenőrzött, kétes higiéniai körülmények között árusított élelmiszere­ket. Az első tétova ellenőrzé­sekre éppen a higiéniai szempontok késztették a nyugat-berlini hatóságokat, * azon túl, hogy az utóbbi hét­végeken kaotikus közlekedé­si viszonyok alakultak ki a Potsdamer Platz körüli ulh cákban. A Berlin keleti szektorából érkező autós a Charlie átkelőhelyet elhagy­va máris csigalassúsággal vánszorgó bádoglavina köze­pén találta magát, és a meg­szokott 5 perc helyett fél óra alatt érhette csak el belváro­si úticélját. Áruelkobzás A nyugat-berlini szenátus és az illetékes kerületi ta­nács utasítására a „zsibo- gón” ellenőrzéseket haj to t­„csendes diplomáciát” cél­szerűbbnek tartják s kü­lönben is, az emberjogi kér­désekről ő beszélt kínai kol­légájával. A Fehér Ház min­denesetre adós maradt a vá­lasszal: miközben e kérdé­seket a legmagasabb szinten és a nagy nyilvánosság előtt felvetik más szocialista or­szágok esetében, miért te­kintenek el ettől Kína vo­natkozásában. Néhány órás szöuli tartóz­kodása idején Bush biztosí­totta vendéglátóit, hogy még részben sem fogják vissza­vonni a Dél-Koreában állo­másozó, több, mint 40 000 fő­nyi amerikai haderőt — amelynek jelenléte ellen az elnöki látogatás alatt is he­ves tüntetések folytak. Bush méltatta a kibontakozó dél­koreai demokráciát, ugyanakkor világosan érté­sére adta a parlament kép­viselőinek: az Egyesült Álla­mok nem tűrheti el, hogy második éve több, mint 10 milliárd dolláros deficite le­gyen a Dél-Koreával foly­tatott kereskedelemben, az ország piacvédő rendszabá­lyai miatt. George Bush utazását egyébként kezdettől beár­nyékolta kijelölt védelmi minisztere, John Tower ügye. tak végre: az élelmiszerek­ből mintát vettek, s figyel­meztették az eladókat, hogy tilos a városba élelmiszert behozni és árusítani. A vodkával, pezsgővel és cigarettával kereskedő len­gyelek közül a kisebb kész­léttel rendelkezők (10 üveg, illetve 20 karton alatt) még figyelmeztetéssel megúszták, ám' a nagyobb tételekkel ér­kezett árusok készletét elko­bozták. őket pedig kiutasí­tották Nyugat-Berlinből, amit útlevelükbe beütött pe­csét jelez. A jobb a megelőzés elve alapján a hatóságok lengyel szövegű figyelmeztető táblá­kat helyeztek el a zsibogó körül: „Kempingezni és áru­sítani tilos ” S a jövőben a Berlinbe tartó turistákat — már a lengyel—NDK hatá­ron és a nyugat-berlini át­kelőhelyeken — lengyel nyelvű röplapon világosítják fel a városban érvényes elő­írásokról és tilalmakról. A szenátus a helyi lakosságot is röplapon figyelmezteti ar­ra, hogy ne vegyen csem­pészárut. Kérdés persze, hogy a kró­nikus devizaéhségben szen­vedő lengyeleken ki lehet-e fogni, ötletekben ők kifogy­hatatlanok. Erre utalt egy nyugat-berlini használtautó­kereskedés kirakatában a minap kiállított 126-os Pols­ki Fiat — potom 3450 DM- ért várt vevőre. A hófehér, szemre jó állapotban levő kocsiért 2500 márkánál töb­bet biztosan nem fizetett a kereskedő, a lengyel eladó­nak viszont ez az-- összeg, az otthoni fekete árfolyamon, mintegy 5 millió zlotyt, az­az hat évi fizetést jelent... Lakótelep a Potsdamer Platzon A nyugat-berlini város­atyákban fölmerült az a gondolat is. hogy valamilyen célra hasznosítják a Potsda­mer Platzon évtizedek óta üresen álló ingatlant, fel­mondják a beépítetlen telek bérlőjével 1990 decemberé­ben lejáró szerződést. Az egyik elképzelés szerint kon­ténerekből álló lakótelepet emelnének rajta a Kelet- Európából áttelepülő német­ajkú csaladok számára. Igaz, ez a megoldás megint csak a Visztula partjáról érkezők­nek jönne jól. hiszen tavaly a legtöbb kitelepülő éppen Lengyelországból érkezett az NSZK-ba és Nyugat-Berlin- be. ^ Dorogman László North alezredes Oliver North, az amerikai tenge­részgyalogság , 45 éves nyugállomá­nyú alezredese hamis tanúvallomá­sért, csalásért, hűtlen kezelésért áll a bíróság előtt, amely akár élete vé­géig börtönbe küldheti. A vádlott azonban pere idején is járja az or­szágot. egyetlen hazafias beszédért többet kap. mint 22 000 dolláros évi nyugdíja — és nemzeti hősként ün­nepük. Hős, vagy bűnöző? Ahonnan; néz­zük. Maradi, mondjuk ki, naciona­lista amerikai tömegek számára North többszörösen is hős. Először, mint veteránja a vietnami háború­nak, ahol megsebesült és többször kitüntették. S hős azért, mert a ha­záért, „a kommunizmus” elleni har­cot Vietnam után is folytatta. Ak­kor. amikor a Fehér Ház nemzetbiz­tonsági apparátusának vezető mun­katársaként! titokban amerikai fegy­vereket adott el Iránnak — a vétel­árat pedig a nicaraguai kontráknak juttatta. Mindezzel többszörösen és súlyo­san megsértette az Egyesült Államok törvényeit, egy országét, amely igen büszke arra, hogy jogállam, s ahol még egy elnök is belebukik —. mint Nixon —, ha áthágja a törvényt. Oliver North persze sokszori és súlyosan áthágta. Először akkor, amikor tárgyalt, sőt, fegyverüzletet kötött azzal az iráni vezetéssel, amellyel országának nincs semmifé­le hivatalos kapcsolata, s ahová ti­los amerikai árukat szállítani — legkevésbé fegyvereket. Ugyanakkor évek óta törvényhozási döntés tilt­ja, hogy hadianyagot szállítsanak a nicaraguai kormány elleni felkelők­nek. Nem. mintha a képviselők! üd­vözölnék a nicaraguai forradalmat — hanem, mert belátták, hogy ka­tonai megdöntése lehetetlen s ká>- a gyakran korrupt kontra-vezérekre pazarolni az adófizetők pénzét. Az alezredes éveken át mégis megtette mindezt — nem is akár­milyen méretekben. Irán csaknem 15 millió dollárértékben jutott ra­kétákhoz és alkatrészekhez a koráb­ban a sah által vásárolt korszerű amerikai repülőgépeihez és más fegyvereihez —javarészt izraeli köz­vetítéssel. Viszonzásul Irán közben­járt — volna á Libanonban fogva- tartott amerikai túszok kiszabadítá­sáért. Egy-két túsz kiszabadult ugyan, a túlnyomó többség máig sem. North a fegyverek árát viszont vastagon számította, a dollármilliók pedig tit­kos svájci bankszámlákra kerültek, s a pénzekből ismét fegyver lett: ezúttal a kontrák meddő harcaira — vagy vezetőik személyes céljaira. Mindezt évekkel ezelőtt egy hosszú törvényhozási vizsgálat nyilvános­ságra hozta. Akárcsak azt, hogy Reagan elnöknek, s a kormány ve­zetőinek .köztük Bush akkori alel- nöknek) tudni ok kellett minderről, hiszen valószínűtlen, hogy egy alez­redes a maga szakállára világpoliti­kát csinálna. Reagan annyit elismert, hogy fel­hatalmazást adott a túszokkal kap­csolatos titkos tárgyalásokra és fegyvereladásra —, de többre nem. Az igazságot valószínűleg csak év­tizedek múlva tudhatjuk meg. ha felszabadulnak a titkos akták és két­séges, hogy Northot végül is elíté­li k-e. Perének előkészítésénél ugyanis a vizsgálóbíró vagy egymillió aktát tanulmányozott át, ám, végülis min­den harmadikat a kormány titkos­nak minősített: nem tárhatjuk fel egy nyilvános perben az amerikai hírszerzés, a hadsereg akcióit, a bi­zalmas tárgyalásokat — így az érve­lés. Ezek után a legfontosabb vád­pontokat, hogy North a maga cél­jaira is „félretett” az „Irangate”­ügyben befolyt pénzekből, (több millió dollár nem jutott el a kont­rákhoz), hogy az állami vagyonból sikkasztott, máris el kellett ejteni, így marad a hamis tanúzás, a tör­vényhozás félrevezetésének vádja, s viszonylag jelentéktelen, anyagi ter­mészetű ügyek. Oliver North a szélsőséges repub­likánusok és a nacionalista kispolgá­rok hőse így széles körű együttérzés­től övezve jelenik meg a bíróság előtt. Hívéi, akik hiába ostromolták Reagant, adjon kegyelmet Northnak (mint annak idején Ford elnök Ni- xonnak), most milliókat gyűjtenek össze a hosszúnak ígérkező per költ­ségeire, amely tanulságosnak ígér­kezik: North tanúként megidéztette Ronald Reagant és egykori kormá­nyának kulcsembereit, Shultz kül- ügy-. Caspar Weinberger védelmi minisztert, sőt. George Bush elnököt is. A per tehát az amerikai külpoli­tika egy sajátos fejezetét tárhatja fel — ha ugyan feltárja. Kérdés, megjelennek-e végül ä tanúk, s ha igen — mit mondanak? Dolgukat megkönnyíti, hogy az alezredes — saját bevallása szerint — az ügyre vonatkozó akták ezreit semmisítette meg. Ez egyébként az egyik vádpont a „nemzeti hős” ellen. Heltai András Elégedetlen lakosság Több forradalmi lelkesedés '»rti!IíIK*!• $Íi4ZL* WjUk,,, SÉÉniÉEJ^NeSiÉuiili^i:

Next

/
Oldalképek
Tartalom