Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 16. Jugoszláviai magyar szerző darabja: a Lyuk Bemutató előadásra hív' a Híd Színház „SZÍVÜNKNEK NAGYON DRÁGA” A Lehel Harsona 24 éves Legutóbb egy évvel ezelőtt tartott bemutató előadást a szolnoki Híd Amatőr színház. A társulat március 22-én szerdán este hét órakor is­mét bemutatóra várja a közönséget a cukorgyári mű­velődési házba. Ezúttal Fara­gó Attila jugoszláviai ma­gyar író Lyuk című egyfelvo- násosát viszik színre. A mű­sorlap szerint Híd Színház néven. Rigó József művészeti vezető a következőképpen indokolja a névváltozást: — Hat évvel ezelőtt a Híd Együttes és az Amatőrszín­ház egyesülésével jött létre a Híd Amatőrszínház. A volt amatőrszínházi tagok azon­ban két éve kiváltak a társu­latból, s így ma már semmi sem indokolja az egyesülésre utaló név használatát. Volt persze más okunk is. A hiva­tásos színházon kívüliséget jelölő amatőr jelző mára már negatív csengésűvé vált. — Mutassa be a társula­tot! — Jelenleg tizenketten va­gyunk. Heti két-három alka­lommal próbálunk. Mint minden évben, tavaly ősszel is stúdiót szerveztünk az ér­deklődők számára. Sokan je­lentkeztek, a stúdió végére azonban többségük „belefá­radt” a szerintük „kemény” munkába. — Hol próbál az együttes? — A cukorgyári művelődé­si házban, ahol népművelő­ként dolgozom. Az álmunk persze az, hogy a belváros­ban legyen egy állandó he­lyiségünk, ' hogy ne kelljen örökké csomagolni, cipelni a technikai berendezéseinket, s nem utolsósorban azért, hogy közelebb kerüljünk a közön­séghez. — Miért éppen Faragó At­tila egyfelvonásosát tűzték műsorra? — Véletlenül bukkantam rá a darabra a könyvtár ol­vasótermében. A mű idősze­rű, általános érvényű monda­nivalót hordoz. Arra keresi a választ, hogy megvalósítha­tó-e, elérhető-e az ember szá­mára a szabadság. Különbö­ző élethelyzetekben vizsgálja e kérdést a darab, s a válasz: nem igazán. Én mégis opti­mista műnek érzem, hiszen a végkicsengése az, hogy meg kell próbálni. — Kiket, milyen érdeklő­désű, ízlésű közönséget vár­nak a bemutatóra? — Foglalkozásra, korra va­ló tekintet nélkül mindazo­kat, akik úgy élnek a világ­ban, hogy időről-időre meg­A mi Lehel Harsonánk már nem mai gyerek, 24 éves, szóval benne van a korban. Megjelenését min­dig nagy érdeklődés kíséri, az egész iskola lázban ég, de be kell vallanunk, azért nekünk — a szerkesztő osz­tálynak — legnagyobb az örömünk, mikor két hónapi munka: cikkírás, -gyűjtés, válogatás (tördelés, nyom­dai munkák) után végre egy igazi diáklap kerül a ke­zünkbe. Ezt azonban renge­teg bonyodalom előzi meg. HÚSZON INNEN —TÍZEN TÚL próbálják értelmezni, átgon­dolni saját helyzetüket. A március 22-i bemutató elő­adás a hagyományoknak megfelelően ingyenes lesz! T. G. SEGÍTSD A SZÍNHAZAT! Porondon a Lady Macbeth! Ismét egy nagyszerű kezde­ményezésről ad­hatunk hírt e ha­sábokon, Köztu­domású, hogy a Szolnoki Sziglige­ti Színház épüle­tének állapota odáig romlott, hogy lassan kér­désessé válnak az előadások, A színház felújítá­sára szánt keret — számolva az áremelkedések­kel — nem ele­gendő a teljes re­nováláshoz. Kö­vetkezésképp a megyeszékhe­lyen több művé­szeti csoport gon­dolta úgy, hogy valamelyest eny­hít a gondokon azzal, ha jóté­konysági elő­adást, koncertet szervez, s annak bevételét fel­ajánlja a színház rekonst­rukciója javáfa. Legújabb fejleményként egy heavy metal zenekar lép színre Szolnokon, hogy elő­adásával hozzájáruljon a majdani felújítási munkála­tok sikeréhez. Márciús 20-án este 19 órakor a Lady Mac­beth együttes a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ színháztermében lép a kö­zönség elé. A segélykoncer­ten Lakai Zoltán (gitár), Láris László (grtár), Zombo- ri Sándor (basszusgitár), Nagy István (dob) működik közre, Balogh László éne­kel. Az együttesről annyit, hogy ez év február 20-án ünnepelte egyéves fennállá­sát. Élső nyilvános szereplé­se a tavalyi Ki mit tud? volt, ahol a területi döntőig jutott el. A közönségsiker ellenére a zsűri nem java­solta a. továbbjutást az or­szágos döntőbe. Ezután a Rádióban elkészítették a Gyűlölet lángja című szám felvételét, amelyet azóta az Ifjúsági Díjas Nagy Feró többször is leforgatott a Garázs című műsorban. Az év második fele koncerte­zéssel telt el. Ezek közül ki­emelkedik közös szereplé­sük a Mordbuben AG oszt­rák és az NSZK-beli Storm- witch zenekarokkal. Decem­ber 27-én a Petőfi Csarnok­ban léptek fel az Acélkará­csony elnevezésű heavy me­tal fesztiválon. A zenekarnak nem ez az első jótékony célú fellépése: 1988 őszén Túrkevén a Vö­röskereszt felkérésére a fia­talok káros szenvedélyei el­len küzdő alapítvány szá­mára adott segélykoncertet. A mostani koncert teljes bevételét a zenekar a Szig­ligeti Színház .rekonstruk­ciójára ajánlja fel. Itt kö­zöljük a színház javára nyi­tott számla számát, amelyre bárki adakozhat: OTP Kör­zeti Fiók Szolnok 459—98142 Szigligeti Színház Köz- és Magánadományok számla 3702. K ézről-kézre a Kisdobost A lapáremelés nem kímél­te a gyerekek kedvenc lapját, a Kisdobost sem. A szülők jó része valószínűleg meg­gondolja, hogy 15 forintért megvásárolja-e az újságot, így aztán akaratán kívül is le­szoktatja gyerekét az újság- olvasásról, amikor igazából talán még olvasóvá sem vált. A lap árát az 1848—49-es forradalom és szabadságharc 140. évfordulóján emelték fel — az úttörőlapok között a legnagyobb mértékben —, jóllehet az újság neve is ép­pen a 48-as eseményekre utal. A lap márciusi száma felidézi az egykori gyermek­hősök, kisdobosok életét. A szabadságharc idején tizen­éves vagy még fiatalabb gyerekek a katonai. táborok­ban puskát tisztogattak, gya­korolták a kardforgatást. Mellettük ott volt az elen­gedhetetlen dob, amellyel a csatában harcra buzdítottak, s többségük tizenévesen halt hősi halált. A márciusi lapszámban folytatódik a Megy a gyűrű vándorútra sorozat, amely­ben ahhoz kapnak ötletet a gyerekek, hogyan segíthetnek a fejlődő országok éhező, be­teg gyerekeinek. A Bemutat­juk sorozatban Rubik Ernő­ről olvashatnak a kisdiákok, majd versek, mesék, rövid el­beszélések, kivágó rajzok, s végül a levelezési és számí­tógép rovat nyújt szórako­zást, hasznos időtöltést a 6— 10 éves tanulóknak. Az áremelés mellett,“vagy talán éppen emiatt, mintegy százezerrel kevesebb pél­dányban jelent meg a Kisdo­bos márciusi száma. Mit ta­nácsolhatnánk azoknak, akik nem tudták megvenni ? Nekik semmit. Inkább azoknak a diákoknak javasoljuk, akik­nek megvan, hogy adják köl­csön jó szívvel osztálytársa­iknak, barátaiknak. Menjen a Kisdobos is „vándorútra”, mint a gyűrű! — tg — Tinitükör HuiiMOJ Most kivételesen sok levél-ér­kezett a címünkre, ám a sza­vazók többsége csupán az első helyezett dalra adta le voksát. Márpedig a mi listánk, csakúgy, mint korábban, tíz slágert vo­nultat fel, s erre kellene sza­vaznotok. Aki tehát a jövőben tollat ragad tíz dalban gondol­kodjon, ezeket kell rangsorol­nia. Mi ennek alapján összesi- tünk, s állapítjuk meg a végső sorrendet. De következzék a lényeg: sorsolás útján a szerencse ez­úttal Bretus Ildikónak kedve­zett, aki Szolnokon a Dió utca 17. szám alatt lakik. Gratulá­lunk! Nyereményét, egy hang­lemezutalványt, postán küld­jük el. 1. Jégből van a szíved (Sol­tész Rezső). 2. Júlia nem akar a földön járni (Lilla és. Kiki). 3. Nézz rám, tizedes! (Exotic). 4. Mondd, még mire vársz! (Casablanca). 5. A la carte (Első Emelet). 6. Igen (Step). 7. Zakatol a szív (Dolly Roll). 8. Életem a tánc (Anita). 9. Fohász (Edda). 10. Egyszer fenn, egyszer lenn (Modern Hungária), A folyamat első lépése olyan ostromállapot, amelyet az egész sulira kiterjesztünk. Hetekig folyik a harc a hosszabb, rövidebb, humo­ros vagy komolyabb hangú cikkeként. Ekkor loholni kell egyik osztályból a má­sikba. (Jó tréning a mara­toni futóknak.) A mi néző­pontunkból az a jó diák, aki ha, valami rendkívüli törté­nik vele — s miért ne tör­ténne egy diákkal naponta valami rendkívüli?! — tol­lat ragad, hogy mások is osztozzanak örömében, bá­natában. A nagy hajsza eredménye: úszunk a cikk­áradatban. — De gyerekek L Nem túl sok az anyag?! Ez már nem fér bele — mondja Csömör József né tanárszerkesztő ... És kezdődik a válogatás. Itt is papír, ott egy másik... Nehéz dönteni. — Nem baj gyerekek! A maradék esetleg a követke­zőbe is belekerülhet. Mit mondasz! Hogy a múltkori számból is van még egy Harsonára való? Ez nem le­het igaz! Végül az összeszokott kis csapat szorgos munkájának szemmel láthatóan van eredménye: kész a terv, jö­het a kivitelezés! A III. D osztály tagjai nyomdai szak­embereknek számítanak, s meg se kottyan 50—60 cikk többszöri javítása, meghatá­rozott szabvány szerint. Di­ákszerkesztőink „tördelik a lapot”: ekkor döntik el, hogy melyik cikk hova, me­lyik oldalra kerül; vágnak, nyírnak, ragasztanak. Köz­ben befut még egy jó cikk, rohanás a gépíró tanulók osztályfőnökéhez: „Még csak ezt az egy cikket kérjük le­gépelni, többször már nem zavarjuk a tanárnőt! Elné­zést kérünk...” Közben pontosan kidolgo­zott agitációs tervünk van a nyomdával, amelyet egyik osztálytársunk hajt végre. Az ő szülei a nyomdában dolgoznak, s minden nap hallgatniuk kell gyermekük siránkozását: „Elavulnak a cikkeink; már ostromolnak bennünket a diákok; türel­metlenek a tanárok.” A szö­veg változatos, a szülők idegállapotához alkalmaz­kodik. A rendszeres és mód­szeres „fülrágásnak” aztán csak megvan az eredménye: kész állapotban láthatjuk újságunkat, a mi munkánk termékét. Ez a csodálatos pillanat feledteti velünk a sok loholást, idegeskedést, azpknak a bírálatát, akik soha nem segítenek, egy cikket nem írnak, ötletet sem adnak, de a profi la­pok színvonalát követelik tőlünk — kibicnek semmi sem drága alapon! Talán az a legjobb érzés, amikor a gimnázium folyo­sóin Lehel Harsonát olvasó diákok sétálnak: tanáraink morgolódnak, hogy a padba rejtett példányokat olvassuk Antigoné helyett; s mind az 500 példányt még aznap el­kapkodják. Jó hallani: „Ol­vastad ezt a cikket? Mi a véleményed róla? Írjunk egy válaszcikket! Gratulá­lunk az írásodhoz!” Az olvasó felfedezheti a jó légkör, a szabadság jelen­létét a cikkekben, azokat a nagyon fontos összetevőket, amelyek egy iskola életében elmaradhatatlanok. Nem vé­letlenül szeretjük a Harso­nát. Csak mi tudjuk, hogy mennyi emlék halmozódik fel ezekben a kis füzetecs- kékben az évek folyamán; s szívünknek nagyon drága, mert a mi munkánk van benne, a mi maradandó al­kotásunk. Kármán Gabriella és a III. D osztály Publikálási lehetőséget kínálunk Korábban már hírt adtunk lapunk hasábjain arról, hogy Pinviczki Juditnak, a Tisza- parti Gimnázium negyedik osztályos tanulójának önálló kiállítása nyílt az intézmény aulájában. A tehetséges diák most néhány munkájával je­lentkezett a Húszon innen — tízen túl című oldalon is. Bár a képek a valóságban színe­sek, azt gondoljuk, így is él­vezhetők. Arra kérünk benneteket, ha van kedvetek, küldjétek a címünkre jobban sikerült rajzaitokból, akvarelljeitek- ből, netán olajfestményeitek­ből vagy bármilyen techniká­val készült alkotásaitokból néhányat. Megígérjük, hogy fotózásuk után — lehetőség szerint — közöljük őket. A címünk: Húszon innen — tí­zen túl, Szolnok Megyei Nép­lap Szolnok, Kossuth tér 1. 5000.

Next

/
Oldalképek
Tartalom