Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 15. 5 A Tisza Antal Üttörőház kezdeményezésére a szolnoki és a városkörnyéki települések kisdiákjai március 5-én a szolnoki csata 140. évfordulóján megelevenítették a tavaszi hadjárat első győztes ütközetét. A gyerekek az eredeti útvonalon Damjanich nyomában „üldözték” az ellenséget egészen a Malomzugig, ahol a Ságvári körúti iskola tanulói felidézték a csata fontosabb mozzanatait, majd tábortüzet gyújtottak, s koszorút helyeztek el a Zagyvában az ütközetben elesett katonák emlékére. Délután az útlörőházban többek között filmvetítés, lovas- és sportbemutató várta az ifjú „harcosokat”. Képeink a történelmi játék egy-egy pillanatát örökítették meg. Fotó: T. Katona László, Volt egyszer egy Márciusi Front Ma már idős emberek, de "hajdan, több mint ötven éve, fiatalon, diákfejjel valamennyien történelmet csináltak : társaikkal egyetemben létrehozták a két világháború között Magyarország egyik jelentős szellemi áramlatát, amely politikus tartalmával mélyen behatolt az akkori közvéleménybe, — s amelynek tanulságai máig nem évültek el. Ezért is érdemes volt a kamera elé ültetni az egykori alapítókat. Mi az, ami emlékező szavaikból, vallomásaikból — melyek óhatatlanul magukon hordozták a szubjektív megnyilatkozás bélyegét is — elsőként feltűnhet a mai nézőnek, a mai hallgatónak? Az. hogy milyen fiatal is volt ez a történelemformáló csapat! Egyetemi hallgatók, diákok valamennyién, többnyire innen a húszon, közülük még a legidősebb is csak huszon- harmadik évét „taposta”. Koruk szerint is igazán a negyvennyolcas márciusi ifjak méltó utódainak vallhatták magukat. A másik tanulság: mennyire különböző irányokból érkezve találtak egymásra ezek a fiatalok mind a fővárosban, mind pedig a Tiszántúl szívében, Debrecenben. A baloldali, radikálisan gondolkodó pesti diákok és a kálvinista szellemben nevelkedő debreceniek teljes megértésre jutottak a változtatás igényében. Mert ez hajtotta őket: változtatni egy válságba jutott ország sorsán. Volt, aki jobb oldalról érkezett, a hírhedt Werbőczy egyesületből a baloldalra; volt, aki az illegális kommunista párttal is kapcsolatban állott már, s így került közös szellemi politikai nevezőre társaival, valóságos frontot alkotva a fennálló ellenforradalmi rendszerrel szemben — frontot és szövetséget. Az 1983-ban készült dokumentumfilm szereplői gondosan felidézve a kibontakozás körülményeit, feltárták azokat a szellemi gyökereket is, amelyekből táplálkozott a diákok mozgalma, a falukutató írók munkáit, eszméit, amelyeket „bibliaként” forgattak. De ugyanakkor olvasták szorgalmasan a kor haladó világirodalmát is, azaz érdeklődésük átfogta mindazt, ami akkor, a harmincas évek Hatan az alapítók közül második felében az új gondolatokhoz tájékozódásul szolgálhatott. S ez is tanulságos, az érdeklődés egyetemessége, amely nélkül sem akkor, sem ma nem lehet eligazodni a világban. „Mezei hadak voltunk” — mondotta az egyik debreceni visszaemlékező, Tariska István, de micsoda mezei had! Az elsőéves egyetemista Majerszky Klára például a válságról írt vezércikket egy diákújságba, s kommunista folyóiratot, a Gondolatot járatta magának. Kik voltak ők és hová tartottak? — ezt igyekezett feltárni az emlékezés eszközeivel a Pálfy István és Hanák Gábor történelmi érzékéről is tanúskodó dokumentum- film, ugyanis ők ketten bábáskodtak e film megszületése körül. Az utóbbi szerkesztőként, az előbbi műsorvezetőként is. Az ország demokratikus átalakításáért bontottak zászlót — fejtette ki Donáth Ferenc, aki akárcsak Tariska István, már nem érhette meg e „bemutatót”, időközben elhalálozott. (Hat év bizony nagy idő. ennyit kellett várakoznia dobozba zárva a velük, illetve róluk készült filmnek.) Egyébként nem nélkülözte a mozgalom a romantikát sem. Milyen , romantikusnak tűnik a program megfogalmazása körülménye is. Mert mint megtudhattuk, ama híres, nevezetes tizenkét pontot, mely követeléseiket sűrítette magába, s melyet az elődökhöz hasonlóan 1937. március idusán tettek közzé, s mely egyszerre volt demokratikus és magyar, egy diákszálláson, Kovács Imre Hársfa utcai „otthonában” beszélték meg. A cél tehát: egy önálló, demokratikus ország, amelyben a nép maga veszi kezébe a sorsát, amellyel szorosan kötődik szomszédaihoz, a Duna-menti népek sorsához. Nagyratörő szándékok, európaiságot tükröző elképzelések, tervek, olykor illúzióktól sem mentesek —, az igazsághoz ez is hozzátartozik. Mégis több mint ötven év múltán is jóleső volt róluk hallani, talán azzal a végső tanulsággal, hogy ha a világot, világunkat meg akarjuk változtatni, nekünk magunknak is meg kell változnunk. Mert enélkül a legszebb törekvések is a visszájára fordulhatnak. A Márciusi Front címmel vasárnap este sugárzott do-' kumentumfilm azoknak a munkáknak a sorába tartozik. melyek segítenek múltunk homályos pontjainak tisztázásában, amelyek tanulságtevőként szolgálhatnak a kíváncsian mohó utókornak. Azoknak a műveknek a sorába. melyekből manapság egyre több készül, de sajnos a képernyőn csak keveset láthatunk belőlük. Pedig az effajta filmeknek igazi helye a képernyő „filmvászna”, s korántsem a mozi. Végül álljon itt azok neve, akik a filmben vallomást tettek: Do- nátih Ferenc, Lengyel Balázs, Majerszky Klára, Pollner György, Tariska István, Üj- helyi Szilárd. — VM — Nők a szabadság- LOSZ0l*GSl(OCSll(IC3l harcban Szolnokról Komáromba H furcsa esetet Ráth-Végh István is megörökítette Magyar kuriózumok című kötetében. A történet arról szól, hogy az 1848—49-es szabadságharc idején Mészáros "Lázár hadügyiminisztertől egy ikihallgatáson Török György honvédőrmester azt kérte, bocsássák el a hadseregből. A miniszter korholó szavakkal támadt az őrmesterre, s ekkor váratlan jelenet következett. A „legény” sírva fakadt, s kijelentette: „Férjhez akarok menni!” így derült ki Török Györgyről, hogy nő. Az anekdotába illő történethez az élet szolgáltatja a hátteret: 1848-ban, 1849ben, amikor a haza harcba hívta a férfiakat, a nők is csatasorba álltak. Csányi László országos biztos Kolozsvárról felszólította a nőket, Jelentkezzenek a „honnak szolgálni nemükhöz méltó .foglalkozásban” — mint például varrásban, mosásban, betegápolásban. S az eredmény: 1848 tavaszán az erdélyi nők tömegestől kértek fegyvert, s Kolozsvárott női zászlóaljat állítottak fel. Nyári Mari kolozsvári színésznőt a hadügyminisztériumban arra próbálták rábeszélni, hogy „csak” ápolónőként szolgáljon, a művésznő azonban megmakacsolta 'magát, férfinevet véti fel, és beállt a harcoló honvédek közé. Pfiffner Paulina, a hadnagyságig vitte á ranglétrán, és Ligeti Károly néven szolgált. Harczi Béla neve egy Klementina nevű asz- szon.vt takart, aki Guyon Richard „nyargonca”: futárként kezdte a szolgálatot. Selmecbányánál a körülzárt honvédsereget egy bánya- alagúton vezeti ki az ellenség gyűrűjéből. Hőstettéért Görgey főhadnaggyá lépteti elő, nem sejtve, hogy Harczi Béla asszony. A szabadságharc amazonjai közül a legismertebb nevek egyike: Bányai Júlia. A szolgálólányból lett műlovarnő a szabadságharc kezdete után néhány hónappal megözvegyült. Elhunyt férje, Sárossy Gyula nevén állt be a hadseregbe. Emlékezetes tettei közé tartozik, hogy Zalatna környékén tizenkét, élelmet szállító ellenséges szekeret zsákmányol, Gyulafehérvárnál, miközben ő maga is megsebesül, társaival ártalmatlanná tesz egy osztrák őrnagyot, később az orosz seregek által elfoglalt területen női ruhában azt kutatja: merre járnak Bem apó seregei. A harcok befejeztével 'kalandos életútja Törökországba vezet, majd Kairóban telepedik le, és vendéglőt nyit. Huszka Jenő népszerű operettjének, a Mária főhadnagynak, címszereplőjét Lebstück Máriáról mintázta. A záerábi születésű hősnő fordulatokban gazdag, megpróbáltatásokkal teli életútjáról maradt ránk a legtöbb adat, mivel idős korában tolljoa mondta visz- szaemlékezéseit. A Bécsben Giron "Péter légiójába jelentkezett ' lány Bábolnán esik át a tűzkeresztségen, a kápolnai csata után" Dembinszky tábornok így köszönti „Lebstück Károlyt": — Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz! Mária, vagyis Lebstück Károly hadnagy 1849 áprilisában fontos megbízást kap: 23 'kocsiból álló lőszer- szállítmányt kell Szolnokról Komáromba vinnie. A feladat sikeres teljesítéséért főhadnaggyá léptetik elő. Világos után hat hónapi fogságot szenvedett el az aradi várban. Később Horvátországba internálják, * csak évek múltán tér haza. Üjpesten élt 1892-ben bekövetkezett haláláig. Sajnos, a hálás utókor hamar megfeledkezett a szabadságharc hős lányairól, asszonyairól. Az életben maradottak közül sokan szűkös körülmények között tengették életüket. Viola Annát 1892-ben özvegy Mészáros Károlyné néven említi egy rövid újsághír, s tudatja, hogy az asz- szony Temesváron nagy nyomorban él. A Szilágyi Árpád néven hadba állt Szilágyi Idáról egy 1867-es híradás említi, hogy anyjával és fiával együtt nagy nélkülözések közt tengeti életét. Az egyik kolozsvári lap 1892-ben rövid hírben közli, hogy Nagyenyeden elhunyt Zoltán István megyei hajdú felesége, Megyeri Karolina, aki Kiss Gyula néven harcolt a szabadságharcban. Felszabadulás utáni hír: 1963-ban megkezdték a különböző temetőkben nyugvó 48-as honvédek földi rnaradványai- nak átszállítását a Kerepesi temetőbe, Kossuth mellé, így került oda a kispesti temetőből Varga Andrásné, Csizmárovits Mária huszár- hadnagy, Lebstück Mária harcostársa is. — K. Gy. M. — Diákok a „szolnoki csatában”
