Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-02 / 52. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁRCIUS 2. ' IA tudomány világa : Autók úttalan utakon Ma már nincs terep, amelyet a járművek — ha nem négy, akkor haitkerekűek vagy éppen lánctalpasak — le ne győznének. Az úttalan utak nehézségeinek leküzdésére gyártott terepjárók, kétéltűek között már egyre , több az univerzális jármű, amely szinte minden tereppel megbirkózik, sőt eddig elérhetetlennek tartott teljesítményekre is képes. Jó terepjárót építeni persze nagyon nehéz. Amelyiknek nagy a teherbíró képessége, az bizonyos körülmények között túlságosan nehézkesnek bizonyulhat. Ha a motor kicsi, teljesítményproblémák adódhatnak, ha viszont nagy, akkor a túlzott üzemanyag-fogyasztás csökkentheti az autó hatósugarát. Egy biztos: a terepjáró-képesség nem elsősorban lóerőkérdés. Fontos viszont, hogy a motor képes legyen kis fordulatszámon is nagy forgatónyoma- tékot adni, s a konstrukció a gépkocsi erős megdőlése esetén is biztosítsa a motor olajellátását. Ami a gépjármű Vázát illeti, belátható, hogy nem építhető teljesen merevre, csavarodásmentesre. Nemcsak azért, mert túlságosan nehéz lenne, hanem, mert a merev váznak értelme sincs. Sokkal jobb a váz alakváltozásaival eleve számolni, és azt a kocsi javára fordítani. A leggyiiikosabb igénybevétel természetesen a futóműveket terheli. Olcsó, de általában megfelelő megoldás a laprugókra függesztett merev tengely, elöl — a kormányzott kerekeknél — úgynevezett homokinetikus szinkroncsuklókkal. Sokkal igényesebb, de költségesebb is az olyan terepjáró, amelynek elöl-hátul független lengőkaros felfüggesztése van, légrugózással kiegészítve. A mindentudó konstrukcióknál a motor kézi kapcsolású váltóművön, terepváltón és ki-bekaiocsolható összke- rékhajtáson keresztül adja át teljesítményét a kerekeknek. Képünkön a francia Ber- liet gyár egyik speciális terepjáróját láthatjuk, mely 390 ikilovattos motorjával óriási terhek mozgatására képes úttalan utakon is. IVpr esz-hírek — A MTESZ megyei szervezetének legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén megtárgyalták az elmúlt évi munkát és az ez évi munkatervjavaslatot. A testület a március 20-án tartandó elnökségi ülésre az alábbi főbb kérdéseket terjeszti elfogadásra: Korszerűsíteni kell a MTESZ-egyesületi munkát, a szervezeti és együttműködési kapcsolatokat. A felesleges munkabizottságokat meg kell szüntetni. s a vb eddigi hat bizottsága helyett az egyesületek szakképviselőiből álló egyetlen bizottságot kell létrehozni. Az 1989. évi műszaki-közgazdasági heteket májusban meg kell tartani. A következő évben várható választásokig a megbízott eJ- nöki tisztet dr. Pápa Aladár eddigi társelnökünk. az NKFV vezérigazgatója látja el. — MTESZ megyei szervezethez tartozó egyesületek 1988-ban összesen 22 megbízásos munkát készítettek. E munkák — melyek zömét tanulmányok, tervek, veszteségfeltáró vizsgálatok tették ki — teljes árbevétele 2 6 millió forint volt. A munkák teljes nyeresége 178 ezer forint. — A MEGYEI szervezethez tartozó huszonkilenc egyesületi csoportban az elmúlt évben 4,45 százalékos taglétszámcsökkenés volt. 'Tizennégy egyesületi csoportban csökkent a taglétszám, ezek oka részben a megemelt tagdíjakban is keresendő. Kilenc csoportnál nem történt változás míg hat tudományos egyesületnél létszámnövekedés volt a/, elmúlt évben. A rendezvények száma 1987-hez képe,-; 11,6 százalékkal, a résztvevőké 14,8 százalékkal növekedett. — 1989. MÁRCIUS 1-ÉN 10 órakor a Technika Házában agrokémiai tanácskozást szervezett az agrárszakemberek számára az Agro- men (Agrármenedzseri Közös Vállalat). A rendezvény előadója Törőcsik Mihály volt. Ugyancsak a Technika Háza ad otthont március 3- án a GITR 10 órakor kezdődő tanácskozásának. A termelési rendszer rendezvénye a növénytermesztő agrár- szakemberek érdeklődésére tarthat számot. — A MAGYAR Agrártudományi Egyesület Állategészségügyi Szakosztálya március 10-én 9.30 órai kezdettel tanácskozást szervez, szintén a Technika Házában. — AZ ÉPÍTŐIPARI Tudományos Egyesület Szolnok Megyei Szervezete március 14-én 14.00 órai kezdettel előadást rendez a Technika Házában A magántervezés helyzete Szolnok megyében címmel. Előadó: Szinyei Béla. TÜZÉP-telepeinkre most érkezett: 160-as és250-es magyar hullámpala, valamint szürke és színes tetőfedő pala 40x40 cm-es és 20x40 cm-es méretekben! Hódfarkú VÁÉV- BRAMAC piros betoncserép rendkívüli árengedménnyel 14,40 Ft/dbáron / ÁFA-val együtt / a szolnoki TÜZÉP-telepen a készlet erejéig! VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT Nem kell befeküdni aranyérműtétre Új szakrendelés nyílt Jászberényben Colo-proctológiai rendelés kezdődött februártól a jászberényi városi kórház sebészeti szakrendelőjében. A colo- proctológia a vastagbél végbéltől kezdődő 25—30 centiméteres szakaszának betegségeivel foglalkozik. Ezen a szakaszon található a vastagbél elváltozásainak 60—80 százaléka. Leggyakoribbak az aranyér, a végbélrepedés és -sipoly. Ezen a szakaszon fordul elő a vastagbél rosszindulatú megbetegedéseinek és polypjainak 70 százaléka. Mivel a felsorolt bajok a lakosság nagy részét érintik (a felnőttek felének van például majd mindennap ki- sebb-nagyobb fokú aranyeres panasza), ezért népbetegségnek tekinthetők. Hazánkban növekszik a vastagbéldaganatos betegek száma. Húsz százalékuk egyszerű aranyeres panaszokkal fordul orvoshoz. A colo-proctológiai szak- rendelés olyan műszerekkel, eszközökkel rendelkezik, amely alkalmas rá, hogy az említett vastagbélszakasz szűrését elvégezzük. A járóbeteg-rendelésen próba- kimetszéseket lehet végezni. A mintavétel lehetővé teszi, hogy e szakasz betegségeit idejében felismerjük. A vastagbéldaganatos betegségek korai felismerése fontos, hiszen nagy részük műtéttel véglegesen meggyógyítható. Nem mindegy tehát, hogy mikor kerül a beteg orvoshoz. mikor veszik észre, hogy baj van. A colo-proctológiai rendelésen ambulánsán elvégezhető beavatkozásokkal a végbélrepedéseket és a felszínes sipolyjáratokat meg lehet gyógyítani. És ami sokak számára bizonyára a meglepetés erejével hat: az aranyeres betegség háromnegyedét is. Ez azért fontos, mert ma még a kórházak többségében befektetik és megoperálják a beteget. Ha ezzel a módszerrel kezeljük az aranyeret nem kell befeküdni és operációt vállalni. A beteg az ambuláns beavatkozás után hazamehet. Magyarországon ma még kevés kórházban élnek ezzel a lehetőséggel pedig sok-sok pénzt lehet megtakarítani vele az egészségügy számára. Kimutatták, hogy az Orvostovábbképző Intézet II. sz. Sebészeti Klinikáján például (ahol évente hétezer beteget látnak el) hét év alatt 20 millió forintot takarítottak meg. Egy városi kórházban nyilván nem ilyen magas a megtakarítás. de ott is milliókat lehet megspórolni. A jászberényi kórházban például öt év alatt 240 beteget operáltak aranyér miatt. A betegek összesen több mint kétezer napot feküdtek a kórházban, amelynek költsége meghaladja az 1 millió 200 ezer forintot. E műtét után a betegeket öt hétre veszik táppénzre, melynek összege az öt év alatt több mint 890 ezer forint. A termelésiérték- kiesés ez idő alatt 5 millió 700 ezer forint volt. Ha figyelembe vesszük, hogy az aranyérbetegségek háromnegyedét ambulánsán is lehet gyógyítani, az öt év alatt összesen 5 millió 900 ezer forintot lehetett volna megtakarítani. Nem csak az anyagiak szólnak e módszer mellett, hanem a gyógyulás is. Az OTKI II. sz. Sebészeti Klinikáján kimutatták, hogy amíg a hagyományos aranyérműtétek után a betegségek 23 százaléka kiújul, az ambuláns eljárás után csak 3—8 százaléka. Nemcsak a gyógyítóknak és a társadalomnak, hanem a betegnek is sokat kedvez az ambuláns eljárás. Nem kell műtétre befeküdnie és táppénzre mennie, a beavatkozás fájdalommentes, nem kell miatta gyógyszereket szedni vagy injekciót adni, a betegnek a családjától elszakadnia. Dr. Jánosi Gábor Zajsziirő a hallókészülékben Biotégla Az Egyesült Államokiban új felhasználási területetta- láltaik a szennyvíziszap számára: hozzákeverik, a készülő tégla nyersanyagához. Miközben a tégla kiég, a szennyvíziszap szervesanyagtartalma is kiég belőle, s az ilyen tégla sem külsőre, sem tapintásra, sem szagra nem különböztethető meg a hagyományostól. Ha az agyaghoz 30 százaléknál kevesebb szennyvíziszapot kevernek, a tégla a szilárdság követelményeinek is megfelel, sőt több tulajdonsága kedvezőbb lesz. mint a hagyományosé. Ugyanakkor eltűnik a drágán kezelhető és tárolható szennyvíziszap. Míg az ember zajos környezetben is képes a beszédre összpontosítani, a nagyothalló készülékek erősítője minden hangot egyformán fölerősít, s ezért a nagyothallók a készülékeiken át olykor annyira erősen hallják a zajokat, hogy képtelenek megérteni a hozzájuk intézett (beszédet. Ezen segít az Egyesült Államokban kifejlesztett szűrő. Ez olyan egyetlen — de magában tízezer tranzisztort rejtő — hangjelfogó csipből áll, amely különbséget tesz a beszélt nyelv építőkövei (fonémái) és minden egyéb hang között. Amikor élő ember szájából, a rádióból vagy a televízióból egyértelműen fonémák hangrezgései érik, rögtön jelt ad a nagyothalló készüléknek azok felerősítésére. Így a nagyothallókat még a környezetükben zsongó, beszélgető emberek okozta hangzavar sem zavarja. Az „értelmes” szűrő olyan parányi méretű, hogy azt a nagyothallóknak mind a füle mögé, mind a fülbe helyezhető készülékbe béepít- hetik. VISSZATEKINTŐ Csalafintaságok a dörzsgyújtó körül Az ember fejlődésében döntő gondolat volt a tűz meghódítása. Előállításának módja pedig szinte egy-egy mérföldkő az emberi művelődés történetében. Ahhoz képest, hogy az ember száraz fadarabokat dörzsölt egymáshoz, hogy tűzhöz jusson. óriási előrehaladást jelentett a tapló, a kova, az acél alkalmazására való áttérés. A 18. században már létezett a mechanikai gyújtó fejlettebb formája, mint például a hidrogén meggyújtása elektrofor szikrájával. De ezek kezdetleges eszközök voltak, és csak a később kibontakozó vegyészeti tudomány hozta létre a korszerűbb tűzszerszámokat. Először talán a „mártós- gyújtó”-val kezdjük, melynek nyersanyaga a kálium- klorát volt. Ezt 1786-ban C. L. Bertholet francia kémikus állította elő, aki azt salétrom helyett a lőporgyártására akarta felhasználni, de egy robbanással végződött kísérlete elvette kedvét a további próbálkozástól. J. L. Chancel 1805-ben dobta piacra Párizsban az első „mártósgyújtót”. Kétreke- szes dobozka volt ez, az egyik rekeszben kénsavval töltött üveg, a másikban pedig néhány káliümklorátos péppel bevont gyújtószál volt elhelyezve. Ha ezeket bemártották a kénsavba, robbanásszerűen lángralobbantak. Veszélyes szerszám volt, már csak azért is, mert dörzsölésre, ütésre is felrobbanhatott. E káros tulajdonságok semlegesítésére aztán később különféle gyújtókeveréket hoztak forgalomba, a káli- umklorátot kénnel, cinóber- rel, faszénporral, kolofóni- ummal keverték, előbb receptek alapján gyógyszertárakban, később manufaktúrákban készítették az efajta gyújtószert. Magyarországon Zaretzki József 1837-ben gyártott először mártósgyúj- tót. Visszatérve azonban cikkünk címére: a veszélytelenebb gyufát a dörzsgyújtó jelentette, amelyet Ausztriában 1832-ben a magyar származású Römer István kezdett gyártani. Ez is veszélyes szerszám volt, mert rakétaszerűén robbant fel. sokszor meggyújtotta a dörzspapírt is, de ha egy kissé nyirkos volt, nem gyulladt meg. Irinyi János nevéhez fűződik a zajtalanul gyulladó foszforos cförzs- gyújtó feltalálása, melyről majd később emlékezünk meg a sorozatuiikban. Most vele kapcsolatban csak Römer István csalafintaságát említjük meg. Az ifjú Irinyi ugyanis nem váltott szabadalmat találmányára, mert magyar szabadalmi törvény ezidőben még nem volt, az osztrák privilégiumot pedig büszkeségből lenézte. De nem Römer dörzsgyújtója így Römer István, akinek ekkor már gyújtószergyára volt. Az egyetemről kiszivárgott hírek kapcsán meghívta a tizenkilenc éves Irinyit, és megszerezte tőle a találmányát. Mint később Irinyi említette, először három garast kapott tőle, mert ennyibe került a dörzsgyújtóhoz felhasznált foszfor. Végül is nem állapítható meg, menynyit kapott Irinyi a találmányáért, a közhit azt tartja, hogy hatvan forintot. A spekulációban jártas Römer mindenesetre igyekezett megrövidíteni az ifjú feltalálót, s végül olyan áron szerezte meg Irinyi találmányát. amely nem felelt meg a tényleges értékének. Érdekes, hogy maga Irinyi, sém értékelte kellően ezt az első találmányát, mert később így írt róla:,.... ha én a chemia theoriá.jának nem tudnám egyéb hasznát venni ezen haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat.” Az mindenesetre , tény hogy a dörzsgyújtó találmányára Bécsben 1837 februárjában Römer István kért és kapott szabadalmat, és ő kezdte gyártani először az újfajta gyújtókat. K, A,
