Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 14. 5 Pillanatkép a cibaki óvodáról Talán a megye egyik legrégibb óvodája a cibakházi, 1902-ben Kürti Jánosné óvó­nő vezetésével alakult meg egy paraszt- házban. A századforduló utáni időkben mintegy 100 kisgyermek járt oda. Jelenleg az egy gondnokság alá tartozó óvoda két helyen van. Egy új és egy régi épületben. A százhatvan kisgyerekre ti­zenhárom óvónő és tíz dajka ügyel. A ré­gi belterületi óvodában van a konyha, amelyet a tiszaföldvári áfész üzemeltet. A csoportokban átlag huszonhatan van­nak, de voltak ennél többen is. Az öreg óvoda felújítása tavaly kezdő­dött. A majdnem húszéves olajkályhák he­lyett elektromos fűtés lesz, amelyhez a vezetékeket már kiépítették. Ebben 'az évben folytatják a külső felújítást. Az óvoda tavalyi költségvetése 3 millió forint volt. Sajnos az utóbbi időben csökkent a vállalatok és a tsz szocialista brigádjainak részéről a támogatás. Az óvónők nem panaszkodnak, végzik munkájukat, bár nehezebb körülmények között. Megszűnt a pedagóguskölcsön, az illetményföldről pedig kénytelenek voltak lemondani, mert olyan rossz földet juttat­tak nekik, hogy nem érte meg bíbelődni vele. Kép és szöveg: Tarpai Zoltán Divatfórum ’89 Új eszközök és anyagok Akik kicsit is itthon van­nak a kozmetika és a fodrá­szat területén, azok tudják, hogy milyen alapanyagellá­tási gondokkal küszködik a szakma. A hét végén erről is szó lesz — jelentették be tegnap délelőtt a Divatfórom ’89 sa jótájékoztatóján. A szolnoki nád i óban ked­den reggel toe jelentették: akinek (kérdése van az AIDS-cőd, telefonáljon. Csü­törtökön1 reggel a szókásos híradások között a másfél órás adásiban ugyanis az AIDS-ről beszélgetnek a hajnali adás szerkesztői a témát jól ismerő szákorvos­sal. Bár Szolnokon az utóbbi hónapokban örvendetesen megnőtt a telefonnal is rendelkező városlakók szá­ma, az mégis előrelátható volt, nem lesz sok kérdező — s nemcsak a itelefonihiány miatt. Szerencsére ahhoz elég vidék e vidék, hogy az ismeretlen szörnyű kór ve­szélyei még nem értek hoz­zánk kézzelfogható valóság­ban. Miniket olyan tömege­sen — sajnos, vagy hál’ ii®- ten —, még az idegenforga­lom se érint, mint a fővá­rost vagy egy-egy történel­mi értékekben gazdag nagy­városunkat, s ami 'igaz, igaz, a szolnokiak közül nem sokan (büszkélkedhet­nek azzal, hogy szabadságuk jelentős részét minden . év­ben tengerparti üdülőhelye­ken, a világ kies tájain töl­tenék. — Persze az is igaz, — s utóbb be is bizonyoso­dott —, hogy miiként a bol­dogsághoz nem kell -sok pénz — a bajhoz is elég egy oi-piei- felelőtlenség. A rádió február 9-i, csü­törtök reggeli adása elé én nikálbb kíváncsisággal, mint várakozással néztem. Legin­kább arra voltam kíváncsi., a mí rádiónk tud-e közért- letően, tisztán magyarul oeszéttíná erről az idegen be­tegségről, s nem valamiféle beavatottak társalgása lesz ez a műsor? Gyorsan leírom, ami a legfontosabb: ez valóban felvilágosító’ egészségügyi kiigazítás, ismeretek terjesz­tése és az egészség védel­A Stella Szolgáltatómari Kereskedelmi Szövetkezet, valamint az Ez a Divat szer­kesztősége immár negyedik alkalommal tartandó ren­dezvényén a szakemberek és divatkreátorok is kicserél­hetik tapasztalataikat, meg­ismerkedhetnek úi technoló­giai eljárásokkal, eszközök­kel, anyagokkal. mének példája volt. A tnű- soirszerlkesztő Melczer Irén — és munkatársa, Hortobá­gyi Zoltán — ugyanis olyan vendéget hívott szakértő­ként, aki sokat tud e beteg­ségről, s közérthetően el­mondja, mi az, amitől óvnia kelj magát minden egészsé­ges embernek. Berta Mária a ibőr- és nem ibeteggondo - zó intézet vezető főorvosa rádiós szereplése persze azért is élményszámiba ment, mert nagyon sokszor tapasztalhatta már a hallga­tóság, a szakemberek nem mindig tudnak az átlagem­bernek beszélni szakmájuk titkairól. Nekik túlságosan is érthető minden, „ami­vel” dolgoznak, s egy bizo­nyos határon túl épp ezért nem tudják közérthetően előadni. Berta Máriától ezen a csütörtök reggelen meg­tudhattak minden fontosat e betegségről a szolnokiak. Nem volt munkanélküli a rádió telefonügyeletese sem. Nagyonis konkrét eseteket tártak föl a telefonálók — névtelenségüket persze tisz­teletben tartották a műsor gazdiái — s kételyeikre, (kér­déseikre választ, tanácsot adott a vezető főorvos. S bár megannyiszor kerülhe­tett volna a’ két kérdező, be­szélgető riporter is nehéz helyzetbe, se prüdériával, se túlzott és rámenős érdeklő­déssel nem vádolhatok. Ami elhangzott, oda tartozott, s Ismereteket adott. A gondos szerkesztés, a mindvégig élő, egyenes be­szélgetés példája lehet a felvilágosító, hasznos isme­reteket adó műsoroknak. Márciustól mindez ismét a késő délutáni, órákban lesz hallható, így a szolnoki rá­dió minden 'bizonnyal ismét tekintélyes hallgatói kört hódít meg magának. (SJ) Úgy, mint régen „Elhozhatod egy barátod is...” Körlevelet indított útjára a tószegi Általános Művelő­dési Központ, de nem ám szokványosat Immár húsz esztendeje, hogy megalakult a Szolnokhoz közeli telepü­lésen a Szivárvány Ifjúsági Kilutb. Egykori tagjai a le­vél címzettjei. „ ... emlék­szel? Remélem igen, ha mégsem (kristálytisztán, ak­kor ideje, hogy nosztalgiáz­zunk. Ha van kedved hozzá, várunk március 4-én este 6-tól a szokott helyen . .. házastársaddal együtt. Ké­szülj a programra, úgy, mint régen. Hozz magaddal kluibos fotókat, emlékeket, amiket szóban fölidéz­hetsz .. . Barátot ismerőst is, de csak egyet — úgy, mint régen —, mert nagy a Szivárvány-család, a műve­lődési ház meg kicsi.. A baráti hangvételű leve­let, amely részletes prog­ramtervet is tartalmaz. Országos színesdia­pályázat diákoknak Az idei országos diákna­pok részeként színesdia-pá- lyázatot hirdetett a középis­kolás tanulók számára a KISZ Központi Bizottsága és a pécsi 500. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. A kiírás szerint minden kö­zépfokú oktatásban részt ve­vő diák pályázhat, mégpedig öt-öt diafelvétellel. A téma kötetlen, mégis szeretnék, ha a képek elsősorban az ifjú­ság életét és tanulását, kör­nyezetének változásait áb­rázolnák. A pályázatra szánt műveket március 1-jéig lehet elküldeni a pécsi iskolába. A diaképeket a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjaiból alakult zsűri érté­keli, rangsorolja majd. A legsikerültebb alkotások szerzői aranyk ezüst és bronz minősítést kapnak, s díjazzák a legeredményesebben sze­replő iskolai szakköröket is. A pályázat ünnepélyes ered­ményhirdetésére és a diaké­pek nyilvános bemutatására hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából április 4-én kerül sor Pé­csett. Szól a rádió Ez felvilágosítás volt! Megyei középiskolás döntők Szolnokon Immár hagyo­mány, hogy min­den évben meg­rendezik a Ki tud többet a Szovjet­unióról? című ve­télkedősorozatot. Az idén már le­zajlottak az isko­lai döntők, később pedig a területi vetélkedők is. Csak a megyei „összecsapások” hiányoztak ahhoz, hogy kiderüljön: melyik szakmun­kásképző intézet valamint gimná­zium képviseli szí­neinket az orszá­gos döntőn. Szombaton dél­előtt azonos idő­ben (reggel 9 óra­kor), de két kü­lönböző helyen rendezték meg a vetélkedő megyei döntőjét Szolnokon. A Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépisko­lában a gimnazisták, az Egészségügyi Szakiskolában pedig a szakmunkásképző intézetek tanulói mérték össze erejüket. Ez utóbbi intézményben hat csapat ver­senyzett, s az első három helyezésen a jászberényi 606. számú Klapka György Szak­munkásképző Intézet, a kun­szentmártoni 628. szám i és a kisújszállási 625. számú Ipari Szakmunkásképző in­tézet diákjai osztoztak. A nyertes csapat: Hamar Tibor csapatkapitány, Nagy László, Harsányi Ferenc, Szabó Sándor és Érlaki Jenő (tartalék). Valamennyien második osztályos autószere­lő-, illetve géplakatosjelöl­tek. Felkészítő tanáruk Mol­nár Éva. A versenyt követő­en a fiúkkal váltottunk né­hány szót. Elmondták, hogy a döntő a felkészülésükhöz, illetve a várthoz képest ne­héz volt. Kémény, szoros küzdelmet hozott. (A végén pótfeladatokkal kellett el­dönteni az első helyezést.) A jászberényi iskolában egyéb­ként nagy hagyományai van­nak a Ki tud többet a Szov­jetunióról? című vetélkedő­nek. A fiúk — az elődök példáján felbuzdulva — nem is adták alább; a győzelem esélyével indultak. Követke­zésképp ők képviselik majd megyénket az országos elő­döntőn, amelyet március 6-án rendeznek a fővárosi Almá- sy téri Szabadidő Központ­ban. Ha megmarad az önbi­zalmuk, Szocsiig meg sem állnak... A Pálfy János Szakközép- iskola aulájában is hat csapa­tot vártak, de csak öt érke­zett meg. Az itteni sorrend: első lett a tiszafüredi Kossuth Lajos, második a törökszent­miklósi Bercsényi Miklós, harmadik pedig a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium csapata. A tiszafürediek az alábbi összeállításban mérkőztek: Hamar Tímea csapatkapi­tány, Bordás Krisztina. An­tal Irén, Nemes Mónika, illetve segítőtag Kluka Hajnalka. Felkészítő tanár: Klukáné dr. Pilishegyi Ibo­lya. A végig rutinosnak Lű- nő csapat tagjai alaposan felkészültek a szovjet újsá­gokból. meg innen-onnan, de ők érdekes, sőt rendhagyó módon az Álmoskönyvet is „bevetették”. A döntő előtt ugyanis többen megálmod­ták, hogy mi várható a ver­senyen, sőt az egyik csapat­tag húga kártyából (!) is megjósolta az. esélyeket. Ezek. után csoda-e, ha min­denki elhozta kabaláját Szol­nokra? Asztalukat valóságos kabalaarzenál borította. Tavaly az'országos döntőn hetedik lett a csapat, most is igyekezett jó teljesítményt nyújtani. Mint mondák, most remek, de nehéz ver­senyben vitték el a pálmát. A területi vetélkedőn inkább a szerencse dominált, itt azonban egyértelműen a lu- dás. A fürediek talpraesett csapat benyomását keltet­ték; amit nem értettek, azon­nal megkérdezték, s ha úgy érezték, hogy igazuk van, igyekeztek tisztességgel meg­védeni azt. Az eredményhirdetést követően Szarvas Zoltán játékvezetőt, a Hazafias Népfront megyei bizottsá­gának politikai munkatár­sát arról kérdeztem, hogy m> alaoján állították össze a feladatokat: — A központi szervezők kétféle forgatókönyvet ké­szítenek, körülbelül hat­hat különböző játékra tesz­nek javaslatot. Én a kettő­ből szedem össze a felada­tokat úgy, hogy a sorren­det is én határozom meg Ügvelek az írásos és a szó­beli feladatok egészséges arányára. Egyébként már ötödik éve vezetem ezt a vetélkedőt. — A Szovjetunióban most politikai megújulás­nak lehetünk szemtanúi. Tükröződik-e a feladatok­ban a peresztrojka és a glasznoszty szelleme? — Nem kimondottan. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a kurrens politikai események „puhán” szere­pelnek a vetélkedő anya­gában. Egyébként az a vé­leményem, hogy főleg a tárgyi tudást kérik számon a gyerekektől — ezért is írták elő a Szovjetunió cí­mű lap 1988—89-es szá­mainak ismeretét —, a lo­gikus kondolkodást már nem annyira. — Milyen benyomással távozik a .versenyről? — összességében jó ve­télkedő volt ez — a maga szellemi hasznával és elő­nyeivel. Most már azt vá­rom, hogy mikor rende­zünk Ki tud többet Ma­gyarországról? címmel egy hasonló vetélkedőt. Nem kevésbé lenne izgalmas ... Jurkovics János A Reneszánsz Ifjúsági Színpad előadásában szombaton a Helyőrségi Művelődési Otthonban mutatták be Moliere Dandin György, avagy a megcsúfolt férj című há- ronifeivonásos Vígjátékát. Rendező: Lengyel Boldizsár. (Fotó: H. L.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom