Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1989. FEBRUÁR 11.

SoLO*ULj()pajtL

'Itqfj'ZAjf

Tényleg csak a pénz és kurázsi?

B tangót mindig ketten járják?

Jeles ik'uMúntörténészünk, írónk Ráth- Végh István egyik könyvében több száz. oldalon keresztüli sorol ja, hogy az emberiség történetében milyen furcsaságokat — maradj unk ennél a megszelídített kifejezésinél — követtek el a gyengébb nem tagjai.

A könyv zárómondata viszont csak csupán egy rövidke kérdés: „De kikkel?”

Nyilván a férfiakkal.

Ez az olvasmányélményem egy elvtársim minapi gondolatmenetéről jutott eszembe. Ha a dolgok természetóbői % az következik, hogy a tangót mindig ketten járják, akkor a korrupcióhoz sem elég egyetlen-valaki, hiszen még nem volt példa arra, hagy Ibárki ás saját magát korrumpálta’ volna, tehát egy személyben legyen korrumpáló és korrumpált.

Mai közítéletünk igen érzékeny a korrupcióira. Nyílván .tapasztalati úton alakult ez ki, s ahogy lenni szokott,, sokan már ott is hétfejű sárkányokat vélnek fölfedezni ahol csak három — vagy egyfejűék vannak, sőt iniinesenek is sárkányok.

Groteszk módon szinte városi, folklórrá vált a korrupciók legendája. Mondhatjuk: nem zörög a harasizit... Csakhogy összevissza fújnak a szélek! A közvélemény felkapja azok nevét, akiket korrumpál- talkinak vél, akik viszont korrumpáltak valakit vagy valakiket, meghúzódhatnak az avarban, róluk nemigen esik szó. Pedig minden korrupció csak egy adott érdekcsoporton belül, vagy több érdekcsoport között jöhet létre. Ne (hiszem, hogy a korrupció parancsszóra vezérelt tenne, sokkal inkább szívességi alapon történik, érdekviszonyok szerint. Nem a szeretet, a tisztelet .motivál ezekben az ügyekben — ebben biztosiak tehetünk — hanem a viszonosság szerepe a 'meghatározó. Nem valószínű, hogy például a minőségi árcsökkentést __ „olyk

or-olykor” — mindén ellenszolgáltatás igénye nélkül alkalmazná az a vállalat, üzem, gyár, stb., amelyiknek az értékek előállítása ia társadalmi funkoiója, a célja pedig a 'bevétel növelése.

Lehet 'persze, hogy a termék valóban értékcsökikeint, és jogos az árengedmény. Csalk hát a közvélemény sárkányt emleget, amikor kiderül, olyan valakik kapták az árkedvezményt, akiknek megvan a te- ' hetőségük-a viszonosságra. Még azt is élhiszem, hogy nem történt semmi törvénytelen, még císialk a jogszabályokat sem sértették meg. Erre különben manapság igen divatos hivatkozni, csak 'más dolog a legalkalmasabb jogszabályokra való hivatkozás, és más az hogy azok alkalmazásakor miilyen következtetéseket vonnak le az emberek. Egy adott helyzetben a legmegfelelőbb jogszabály sem tudja befolyásolni az erkölcsi értékítéletet. Az emberek tisztáiban vannak azzal;, hogy netán olyan szabályozás is születhet, amelyre később esetleg érkötési ferdítések települhetnek. S ettől már csak egy lépést, hogy a közvéleményben megfogalmazódjék a kérdés: hogyan kell értelmezni a véletlen filozófiai Kategóriákat.

A tangóhoz persze parkett is kell, zenekar, is, tehát közeg, amelyben járják. Senki se vette volna észre, hogy az ösz- szefogódzott párok szabálytalanul léptek, a közízlést sértően „táncoltak” ?

Biztos voltak, akik észrevették, de arra gondoltak, ha azoknak elnézik, hogy rosz- szul «lépnék, akik a parkettán vannak, akkor más botor .lépések -sem tűnnek fel, az is járhatja a tangót, akinek se ritmusérzéke, se lába hozzá. Még többen elfordították a fejüket, voltak, akik szemlesütve — „én nem láttam semmit” — mások meg fogcsikorgatva — „hátraér ezt is meg lehet csinálni!” — tehetetlenül.

Az előzőekből következik, hogy a korrupció olyan közegben élhet, virulhat — de szívesen használnék már múlt időt! — ahol a demokrácia a „nyíltan dicsérj a szemembe” fogalmává silányodott.

Nem akarom összemosni a dolgokat, hiszen mindig kettőn áll a vásár. Azoké a nagyobb felelősség akik elfogadták az anyagi előnyt, vagy azoké, akik felkínálták — természetesen jogszerű alapokon ;— a lehetőségeket? De a kérdés úgy is kérdés marad, hogy hol a jog erkölcsi kontrollja?! Társadalma igazságtalanságot ugyanis semmiféle jogszabály alkalmazásával sem szabad elkövetni. Sajnos a lehet és a szabad közötti rés megteremtette a kifogásolhatót, a társadalmi közgondolkodás mellőzését.

Jobbára csak kérdezni tudok, a konkrét megállapítások nem is rám tartoznak, és azt veszem észre, hogy kérdezni sem könnyű. Mégis teszem, mert nyugtalanít, hogy milyen lehet — vagy már: lehetett?! — azoknál a vállalatoknál, szövetkezeteknél stb., a munkahelyi demökrádia, a köz- ítélet, ahol a Kis Jánosok 100 forintjával ikuporgatják össze a „házravalót”, és ahol szinte kivétel nélkül magas fizetésű embereik — közvetve — több százezer forint támogatást kaptak.

Hosszú lenne felsorolni is, hogy egy- eP- vállalatnál, szövetkezetnél hány politikai, társadalmi szerv működik. A fenti esetek tükrében, úgy tűnik, létezésük csak formális volt — valamiért — hiszen nem tételezem fel, hogy az igazságérzetükkel lenne baj. Ebből viszont az következik, hogy a szemhunyásnafc más Oka volt. A nyíltság hiánya, a demokrácia félreértelmezése.

Nincs okom humorizálni a jelenségek fölött, ezért csak nagyon félve kérdezem, hogy a mi csudabogár világunkban esetleg mégsem csők ketten járták a tangót, hanem sókkal többen, netán olyanok is, akik nem is szeretnek táncolni.

Szandaszőllős mellett a Tisza egyik kanyarulatában a folyó sodrása erősen kimarta a mederoldalt. Pont azon a helyen, ahol legközelebb van a védőtöltéshez, és ezért további gondokkal lehet számolni. Ezért a Középtiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakemberei jelentős költséggel folyószabályozási munkába kezdtek

A frisson termelt rőzséből rakodógéppel kévéket kötnek, mert ebből jobban kezelhető masszívabb védőmüvet építhetnek

Végül úszó kotrógéppel terméskövet raknak a rőzsekévék tetejére, így kezdik meg a Tisza vizével feliszapoltatni a védőművet

A szolnoki szakaszmérnökség dolgozói a hullámtéren a védőműhöz szükséges folyamatos rozsét termelik

Vállalkozás. Kicsit eretnekség napjaink komfortjában. A vállalkozók másodikén, tizedikén, tizennegyedikén nem hajlónak be egy ráccsal védett pénztárablakon, hogy autogramjuk „ellenértékeként” kinyújtsák számukra munkaerejük havi ellenértékét. A vállalkozók kicsit kalandorok. Amit meg akarnak hódítani, azok a társadalmi munkamegosztásból kieső fehér foltok, zugok. szélvédett sarkok, szögletek.

Hogy kinek van szüksége rájuk? Ha, jól teszik a dolgokat, mindannyiunknak. Ha rosszul — senkinek. És akkor nincs szociális mankó amire támaszkodhatnak, nincs védőháló. íev a vállalkozás nem szanatórium, nem nyugdíjra szóló biztosítás, hanem kicsit rulett: lehet nverni és bukni is jókorát. Azért a rizikó ezzel egvü‘t tenenagy kísértés. Azt mondja volt labdarúgó ismerősöm: ugyan már, mit kell ezt eltúlozni, nem kell más a vállalkozáshoz, mint szép halom pénz és kurázsi. Ha lenne elég „vágott dohányom” én is megpróbálnám.

Valóban csak pénz és kurázsi? Erről beszélgettem vállalkozókkal.

Aki most kezdené

A kunmadarasai Arany- fácán Étterem tulajdonosa, Máté Lajos amúgy nem gyáva ember. A vendéglő roskatag. évszázados épületét jó pénzért vette meg a termelőszövetkezettől. és benn igazán nívósán üzemelteti a „boltöt”. A szakmai igénynyel felterített asztalok olykor feledtetni tudják hogy milyen szánalmas fedél alatt költi el ebédjét a vendég. Mert bizony, a külcsín és a belbecs nincs összhangban. A tulaj nem éri be ezzel a bolttal. A cukrászképzettsé- gét máris kamatoztatja, de szeretné mindezt nagyban is folytatni. Megpályázott egy helyiséget a nagyközség közepén, ahonnan a cukrászüzemét a közelmúltban költöztette ki az áfész. Bátorítást kapott Máté Lajos a tanácselnöktől. hogy bízhat. Közben a vb-titkár másnak is tett ígéretet, így a két fél versenyezni fog.

—■- Kérem, én most is készítek cukrásztermékeket a . falunak. Amikor láttam, hogy az áfész Karcagról szállítja ide a süteményeit, menten felfedeztem a piacot. Itt tanultam a szakmát. így a nosztalgia is sarkallt arra, hogy bizonyítsak. Gyorsan vettem egy hűtőgépet, megmondom, nem olcsón. Aztán a vb-titkár számba vett egy másik jelentkezőt, nem tagadom, mindez; a személyem elleni rosszindulatnak fogtam fel. Hát mondja, hogy vállalkozzon így az ember?

Marek György vb-titkár nem érti Máté Lajos felháborodását.

— Kérem, ezt a helyiséget leadta az áfész. Tőlem kérte Acs Károly, aki az épületben lévő presszót vezeti. Biztattam, nem tudva arról, hogy az elnök mással is tárgyalt. Most verseny lesz. pályázat, és aki többet ígér, megkapja. Ami pedig az elhamarkodott beruházást illeti? Egy

üzletember akkor vásárolja Mi tagadás, ezekkel az ér- meg a berendezést, ha már vekkel nehéz vitatkozni. A papíron is nevén van az áhí- tanulság talán az lehet, hogy tott üzlet. • már a kezdet sem könnyű.

Aki megtalálta a számítását

Karcag egyik mellékutcájából jó „fejjel” kimagaslik az a kétszintes ház. melyet középületnek gondolva, illő tisztelettel kerülgettem. Aztán kijött a tulajdonos. Sági Zoltán teherfuvarozó, s megnyugtatott, bátran beléphetek, mivel ez a családi otthona.

— Miként Ikezdett a vállalkozáshoz?

• — Az áfész felvásárlója voltam, libákat, kacsákat nyulakat hajfcurásztam me- gyeszerte, nevetségesen kevés pénzért. Aztán rájöttem, hogy hasznot hajtana, ha beállítanék néhány teherszállító járművet. Vettem két traktort a termelőszövetkezettől és egy kisteherautót, aztán egy ideig másodállásban, másfél év óta viszont főállásban folytatom a vállalkozást.

— Hány alkalmazottja van?

— Három emberem végzi a munkák zömét, és nem titok. hogy havi 7 ezer forintot keresnek tisztán. Tudja, nekem nagy szerencsém volt. Biztos hátteret jelent, hogy a Füszértnek szállítom az árut. Igaz. nincs szombat meg vasárnap, a megbízóim mindössze két ünnepet tisztelnek, a karácsony egyik napját és az újévet. Ezenkívül mindig hajtani kell. Nem lenne ez nagy bolt. ha a Tüzép-.telepen kellene állnia a járműveimnek és szaladni a megrendelők után. dehát így. a jó kapcsolatok révén csak megvagyok valahogy.

‘ — Mit gondol, min van haszna egy vállalkozónak?

— Van két traktorom, egy teherautóm és egy személy- gépkocsim : egy vállalatnál ennek már telephely kellene, műhellyel, szerelővel, éjjeliőrrel, egy hölgy könyvelné a megtett kilométereket, egy a fogyasztást. Nézzen ki, a járműveim itt állnak az udvaron, meg a ház élőit, az utcán, a könyvelést magam végzem, a feleségemmel, de ha elakadunk, szakembertől kérünk segítséget.

Ha úgy tetszik ez a családi vállalkozás két lábon áll: Sági Zoltánné szerény fizetésért volt a Fényképész Szövetkezet karcagi műhelyének vezetője, aztán egyet gondolt, és kiváltotta az ipart.

— Megérte?

— Anyagilag mindenképp. Meg aztán a lelkiismeretem is nyugodtabb, mert most olyan munkát adok kis a kezemből, amiért bátran vállalom a felelősséget.. Régen, szalagon mentek kifelé az igazolványképek. retusálás nélkül, most a filmet rendbe teszem, a vállalási idő is rö- videbb: ha bejön valaki délelőtt. hogy sürgős a fotó, délutánra kész vagyok vele. Nincs nagy forgalmam, napi 8—10 kuncsaft, de a gyerekek mellett éppen elég. ■

Ismét a férjet kérdem:

— Nincs szándékában bővíteni á vállalkozást?

— Egy határon túl már nem éri meg. Ha újabb járműveket állítanék be. újabb alkalmazottakkal, jelentősen megnövekedne • a kiadásom, és ezzel nem lenne arányban a haszon. Ügy gondolom, ez a „vállalat” éppen egy emberre van méretezve. Hogy milyen világ jár mostanában a vállalkozókra? Panaszkodjak. hogy sok az adó? Sok az adminisztráció? Sok az egyéb elvonás? Nem teszem. Akinek nem tetszik, az úgyis fogja magát, és keres egy nyugodt, megbízható munkahelyet. Igaz. kevés oénzért, de az infarktus kockázata nélkül. .

Akik belefáradtak

Fegyvernek határában, szinte a táj részeként könyveli el a 4-esen gyakran autózó a Magyar Vendéglőt. Különösen nyáron parkíro- zik a szép homlokzatú vendégfogadó előtt népes autócsorda. de azért télen sem unatkozhatnak a felszolgálók. Azt hinné az ember, kintről szemlélve a vendéghívogató házat, hogy ebDen az alföldi csendben derűs és elégedett gazdák kínálják hellyel a betérőt. Ezért volt hát meglepő a „kocsmámé” őszintén kitörő keserűsége.

Áruljuk az üzletet, mert belefáradtunk mindketten: én is, a férjem is. Nem tudnám megmondani, mitől érzem azt az ólmos fáradtságot, ami már a reggeli nyitáskor elfog, de az eltelt hat év elég volt ahhoz, hogy túl tek örömet ne találjak ebben a vállalkozásban.

— Talán irossz volt a kezdet?

— Az sem volt szerencsés. A férjem több mint két évtizede dolgozott a vendéglátásban, de én is lehúztam több mint tíz esztendőt, amikor elszántuk magunkat, hogy mindenünket pénzzé téve, egy vendéglő építésébe fogunk. Nem is itt akartunk építkezni, nem is ilyen nagy üzletet kívántunk tető alá hozni, de erre biztattak bennünket. A tanácson azt ígérték, hogy az első bárom évben adómentességet kapunk, később adókedvezménnyel kecsegtettek, és amikor megnyitottunk, már hallani sem akart a kedvezményről senki.

— Nem hiszem, hogy csak ezt az egyetlen sérelmet ,,szedte össze” 1983 óta...

— Valóban nem. az !is bánt. hogy sok a fizetnivaló. A hyár derekán nyitottuk meg az üzletet, amikor nagy

a forgalom, s az adózásnál ezt vették figyelembe. Pedig hát látja, télen már közel sem akkora a tolongás. A férjem nem is bírta tovább, ő munkát vállalt a törökszentmiklósi áfésznál, a piactéri „gombának” a vezetője. Jó lenne, ha vele is beszélne.

Megkerestem Magyar Miklóst is természetesen, s ő ugyanott folytatta, ahol a felesége abbahagyta.

— Nem tudok mit mondani, hiszen az üzlet jó helyen van, jól is lett bevezetve, ám mire idáig jutottunk, mind a ketten belefáradtunk, belebetegedtünk az egészbe. Pedig most kellene ötletekkel előállni, bővíteni, új szolgáltatásokkal kedvet csinálni a vendégeknek, de már gondolni sem tudok rá. Aki meglátja a házat, irigyel bennünket, s milliomosnak hiszi a tulajdonosát. Ha olyan sok pénz lenne benne, gondolja, hogy itt ülnék most, az áfésznak ebben a sokadosztály ú kocsmájában ?

— Ezek szerint nem kíván újabb vállalkozásba vágni?

— Ha sikerül túladni a vendéglőn, még a szakmának is hátat fordítok. Ügy látom, az elkövetkező tíz-ti- zenötévben suz állattartásban lesz némi fantázia. Mondom, ha újra vállalkozni támad kedvem, abban az irányban indulok el.

Hogy milyen világ jár a vállalkozókra? Embere és lehetősége válogatja. Egy biztos, ahhoz hogy valaki belekezdjen, nem elég a pénz és a kurázsi. Kifogyhatatlan energiára, ötletre no és jó adag hadiszerencsére is szükség van. Árrv az sem baj, ha az illető egyszerre politikus, közgazdász, piackutató — cie mindenek előtt bátor ember.

Palágyi Béla