Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 8. 5 Vissza a jói bevált gyakorlathoz Március elsejétől délután sugároz a Szolnoki Rádió Pillanatkép a rádió stúdiójából (Fotó: H. L.) Valamiivei több, mint egy év telt el azóta, hogy a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója a korábban megszokott műsorrendjét megváltoztatta. Azelőtt mintegy harminc éven át a délutáni órákban sugározták a műsort, de ta-i valy február elsejétől — felsőbb utasításra — átálltak a reggeli szórásra. Napjainkra azonban bebizonyosodott, hogy a kényszerű változtatás nem vált előnyére a Rádiónak. — Az utóbbi időben egyre többen kerestek meg bennünket azzal, hogy a délutáni adásidő megfelelőbb volna — mondja Benkö Imié, a Szolnoki Stúdió vezetője. A Néplapban nemrégen közzétett felhívásunkra, kérdőívünkre több mint száz levél érkezett, amelynek háromnegyed része az esti adás mellett tört lándzsát. De ugyanúgy legalább száz telefont is kaptunk hasonló tartalommal. így hát átállásra határoztuk el magunkat, s a Magyar Rádió vezetése áldását adta ránk. A Szolnoki Stúdió szignálja tehát március elsejétől újra délután öt órakor csendül fel. A bejelentkezést hat óráig egy magazin jellegű műsor követi, amelyben helyet kaptak a helyi híreken kívül az ország és a nagyvilág eseményei is. A negyedórás összeállítást fél hatig könnyed, szórakoztatózenei rész váltja fel, majd pedig egy állandó rovatot, a Szót váltunk című aktuális párbeszédet hallhatják a hallgatók. A műsorban a napi gondokról, problémákról lesz szó, s külön érdekesség, hogy — a javuló szolnoki te- lefonhelyzetnek köszönhetően — élőhívásokat is bekapcsolnak az adásba. (A rovat feldolgozandó témái minden esetben a Néplap aznapi számából derülnek majd ki.) Háromnegyed hattól Reklámturmix címmel kereskedelmi reklámösszeállítást sugároznak. Ezzel lehetőséget adnak a hatósugárba eső vállalatoknak, illetve ezentúl magánszemélyeknek a reklámra. Hat órától jelentkezik a már korábban megszokott és kedvelt Alföldi Krónika, amelyben hírek, tudósítások, interjúk hangzanak el a napi eseményekről. A negyedórásra tervezett összefoglaló után zene következik, majd a műsorzárás (18.30) előtt rövid áttekintést, illetve másnapi előzetest nyújtanak az adás szerkesztői. A műsoridőhöz még annyit, hogy szombatonként 8—10 óráig Szombattól—szombatig címmel szól a Szolnoki Rádió, benne negyven percnyi kívánság- műsorral vagy lemezbemutatóval. Vasárnap 9—11 óráig hallható a Vasárnao délelőtt, este pedig a Hangos újság jelentkezik. Még egy meglepetést kínál március elsejétől az eddig csak középhullámon (222 KHz) sugárzó rádió. A városi televízió kábelhálózatának kiépülésével lehetőség nyílik a vezetéken továbbított, tehát abszolút zavarmenes műsorszórásra. A stúdó minőségű program azokban a lakásokban fogható majd — egyelőre csupán álsztereóban —, ahová már bekötötték a városi tv kábelját. Itt az OIRT—URH 72 MHz sávra kell állítani a készülék skáláját. (Emellett természetesen marad az éterbeli szórás is.) És vajon a rádió munkatársai hogyan fogadják az átállást? — a kérdés Pálréti Ágoston vezető-szerkesztőnek szól: — Jobb, hogy a rohanó reggelből átmegyünk a nvu- godtabbnak tűnő délutánba, estébe. Távlatokban azt szeretnénk persze, ha reggel, délben és este is sugározhatnánk. A vezetékes rendszer ezt lehetődé is teszi, de ez még a jövő zenéje . .. J. J. Ábrándok és tettek kora Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban „Tegnapelőtt az ebédnél az arisztokrácia és a demokrácia közt folyt a pör. E két szó most nálunk divatban van, de a sokaság egyiket se látszik érteni. Beszélnek róla sókat, amiket Siskovics hallván, felém hajolt s lassan sóhajtva mondá: szegény haza, mi hátra vagy”. Kölcsey Ferenc 1833-as Országgyűlési Naplójából idéztük a fenti sorokat, amelyeket a Petőfi Irodalmi Múzeum Ábrándok és tettek kora című kiállításán olvashat a látogató. Azon a kiállításon, amely harmadik része a magyar irodalom történetét feldolgozó sorozatnak, s amely az 1817-től 1842-ig terjedő korszakról szól. Ez a két dátum olyan korszakhatárokat jelöl, amelyek eltérnek a történettudományban és az irodalomtörténetben megszokottaktól. „Az előző időszakban megindult többrétű fejlődés olyan helyzetet teremtett, amelyben lassan megérett a változtatás szükségességének az eszméje — írja Tex- ner-Tóth Ernő a kiállítás katalógusában. — ... A nemesi ellenállás 1817—1825 között korábban soha nem tapasztalt mértékben mozgósította az ország politizáló lakosságát. Azaz elsősorban a nemességet, vele együtt azonban az egyre nagyobb szerepű értelmiséget és polgárságot is”. Ez az a korszak, amelyben a legnagyobb hatású írók vállalták magukra a nemzet ébresztésének feladatát. Ekkor írta Széchenyi máig meghatározó értékű munkáját, a Hitelt. Ez az első, magyar nyelven megjelent, gazdasági érvekkel alátámasztott mű, amely a változtatás szükségességét szorgalmazta. Ekkor jelent meg a Világ és a Stádium is. E korszak irodalmi-politikai életében tevékeny szerepet vállalt Kisfaludy Károly, Kazinczy Ferenc, Bajza József, Kölcsey Ferenc, Fáy Barabás Miklós: Vörösmarty Mihály portréja András, Katona József, Vörösmarty Mihály. A képző- művészetben a hősi múltat, mint példát örökítették meg, s népszerűsítették a kortársak helytállását. Külföldön tanult művészek telepedtek meg Magyarországon, s megtörtént az első kezdeményezés egy pesti festőakadémia létrehozására. A magyar művelődésnek akkor már olyan intézményei voltak, mint a pesti egyetem, a Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia. Jelentős tudományos eredmények születtek, alapvető munkák jelentek meg, köztük Kazinczy Pályám emlékezete, Katona Bánk bán, Kölcsey Himnusz, Vörösmarty Zalán futása, Csongor és Tünde. Pezsgett az irodalmi, a képzőművészeti, a zenei élet. Folyóiratok, almanachok, irodalmi évkönyvek jelentek meg. A Vörösmarty—Bajza —Toldy triász megindította a Regélőt, majd az Athéne- umot. 1837-ben nyílt meg a Nemzeti Színház. 1838-ban a nagy dunai árvíz után kezdett kialakulni Pest mai Városképet Irodalmi szalonokban találkoztak a kor jeles művészei, politikusai. (A leghíresebb pesti szalon Bártfay Lászlóé a Károlyipalotában, a mai Petőfi Irodalmi Múzeumban működött). Az Auróra-kör, a Kisfaludy Társaság megalakulása jelzi a korszak irodalmi, szellemi megújulását. Az Ábrándok és tettek kora című kiállítás Petőfi első versének Athéneum-beli megjelenéséig (A borozó, 1842) követi az irodalom eseményeit — jelezve ezzel is, 1842-től új hangok szólalnak meg a magyar irodalmipolitikai közéletben. Linóleumba vésett költészet Megjelenés előtt Szávai István: Rajzoljunk együtt! „Messze megy majd ez az ösvény, új utak ágaznak szerte” — ígéri befejezésül a Kalevala énekese. Talán ez a kép is egy kis ösvény, a mi képzeletünkben élő meséig — írta Szávai István, a szolnoki pedagógusok lapjában a linóleumra metszett finn hősi eposzról. A kép a „kis ösvény” valójában huszonhét méteres. Egy emlékezetes fotón több mint kétszáz kisdiák és Vejnemöjnen története látható. A képeket bemutatta a magyar, a finn televízió, a 100x150 centiméteres metszeteket megvette az Udinei Egyetem finnugor tanszéke és a Finn Kalevala Társaság. A szolnoki közönség azonban csak kevésbé ismerheti Szávai István, a Münnich körúti általános iskola tanára és tanítványai munkáját. A megyei művelődési központ gyermekgalériáján ugyan bemutattak már néhány képet, de igazi kiállításuk Szolnokon még -nem volt. Pedig az évek során annyi metszetet készítettek, hogy megtöltené a Szolnoki Galériát. A diákok nemrégen fejezték be Kiss Anna gyermekverseinek linóleumra metszését, amelynek története jellemző a mai iskolai viszonyokra, a mohó kakas és az őt megmentő tyúk meséjére emlékeztet. „Nem fontolgattunk túlságosan sokáig, honnan veszünk annyi linóleumot, festéket, mivel nyomtatunk, meg efféle apróságok, elkezdtük a vázlatozást majd négyszáz gyerekkel. Közben tárgyalni kezdtünk a linóleumgyárral, ugyan szánna már meg bennünket vagy kétszáz méter linóleummal, a Medgyesegyházi Ipari Szövetkezettel csinálna már nekünk egy linónyomó gépet, de lehetőleg ne kerüljön pénzünkbe, a Szolnoki Papírgyárral adjon -néhány száz méter papírt a nyomtatáshoz, a nyomdával, hogy „...emlékezik Szávai István. Majd akár a mesében, mindenki segített. S hogy teljes legyen a sor, a segítők sorában meg kell említeni még a Pannonplast Vállalatot, a megyei úttörőelnökséget, a Karcagi Egészségügyi Gyermekotthont. Az iskola műhelye ma már legalább százezer forintot ér, nem sok iskola lehet az országban, amely ilyennel büszkélkedhetne. Nem büszkélkedik persze a szolnoki iskola, s Szávai István sem. Inkább azt latolgatja belevághatnak-e a gyerekek sürgetésére a Toldi és a János Vitéz illusztrálásába. A közelmúltban egyébként újabb szép sikerről értesítették az iskolát. A toruni Nemzetközi Gyermek Grafikai Biennálén a szakkör tizenegy tanulójának munkáját állították ki, ketten díjat is nyertek. Szávai István mindössze tizenhárom éve tanít. Aki viszont ismeri fiatalos egyéniségét, most biztosan elcsodálkozik, hogy már ennyi -ideje van a pályán. A sportos, de -kissé „csa-pzott” megjelenés -pers-ze nfem véletlen. A medgyesegyházi szülői házban mindig csak a legszükségesebbre telt. Szávai István ebben a szellemben neveli saját gyermekeit is. Hogy mi a legszükségesebb? A könyv, a művelődés, a szeretet, az egymással va-ló törődés. S persze nemcsak otthon, hanem az iskolában, az utcán, mindenütt. Egyszer egy csapat, az iskola, az élet perifériáján élő kamasszal foglalkozott rendszeresen, másszor az utcán verekedő gyerekek között osztott igazságot. Pedig igazából nem is pedagógusnak készült. Szeretett festeni, verseket, -novellákat írni. Gimnazista korában csak Bari Károly előzte meg Sárvárott a diákköltők, -írók országos versenyén. Barátai, iskolatársai csodálkoztak, hogy mégis a katedrát választotta. Szávai István nem bánta meg a döntését. Szeret tanítani, jól érzi maeát a gyerekek között, bár sok baja van az iskolával. Persze nem elsősorban anyagi gondokat emleget. Iskolapélda címmel 250 oldalas vázlatot -készített egy leendő könyvről. A vázlat egyelőre kiadótól kiadóhoz vándorol. Hogy miről szól az Iskolapélda? Arról, hogy mitől beteg az iskola, többek között az elidegenedésről, a társadalmi tudat zavarairól, az erkölcsi normákról, a vállalkozó szellemű nevelők, az igazi pedagógiai műhelyek, közösségek hiányáról^ a kezdeményezések elé akadályokat gördítő hivatali útvesztőkről. Szerencsésebben alakult Rajzoljunk együtt! című könyvének sorsa. A hiánypótló kéziratról igen kedvező szakvéleményt adott az Országos Pedagógiai Intézet. A könyv a -közeljövőben jelenik meg a megyei könyvtár és a megyei pedagógiai intézet kiadásában. Gondolatban persze már készülnek a további kötetek is, köztük egy ugyancsak hiányt pótló művészettörténeti könyv gyerekeknek. Tál Gizella Mennyiért ehetnek a kisdiákok? Ebédbe „beépült" tízórai üä diíírn Az oktatási intézményekben a napokban már az új rendelet szerint fizetnek a szülők a gyerekek étkeztetéséért. Ennek értelmében a -nyersanyag értékét kell -kifizetniük, de kedvezményben részesülnek a három- és többgyermekes családok, a diákotthonok lakói és a szakmunkástanulók, illetve a családok anyagi helyzete alapján csökkenhet a díj összege. A három- és többgyermekes szülők a nyersanyagérték 50, a középfokú intézmények diákotthonainak tanulói 70 százalékát térítik, s ugyancsak ez utóbbi kedvezményes áron kapnak ebédet a szakmunkástanulók. A korábbiaktól eltérően, ha a harmadik gyerek egyetemen vagy főiskolán tanul, a családnak akkor is jár a kedvezmény, a rendelet értelmében annak 25 éves koráig. Szolnokon az oktatási intézményekben a közelmúltban mérték fel, hogy hány tanulónak javasolnak egyedi kedvezményt, a fenntartó tanácson egyelőre azonban még nem tudják, hogy mennyi támogatást kapnak a térítési díjra. Így februárban mindenki a rendelet szerint fizet gyermeke étkeztetéséért, s a márciusi díj befizetésekor kapják vissza az esetleges többletet. Az általános iskolások étkeztetése a megyeszékhelyen eltér a megye többi településétől. A hetvenes évek közepén született az a döntés, hogy a tízóraira szánt nyersanyagértéket összevonják az ebéddel. így jelenleg a kisiskolások ebédjének nyersanyagnormája 22 forint 40 fillér, az uzsonnáé 5 forint 60 fillér. Az iskolák vezetői arra szavaztak, hogy a nyersanyagnorma emelése után is a tízórai „épüljön be” az ebédbe. Ilyenformán, ha a szülő csak ebédet kér napközis gyermeke számára, akkor is 22 forint 40 fillért kell fizetnie, feltéve, ha nem részesül valamilyen kedvezményben. A családok egy része viszont jobban szeretné, ha a tízórai norma nem tartozna bele az ebédébe, s ebben az esetben kevesebbet kellene fizetni. Lehet vitatkozni rajta, hogy tartalmasabb ebédet egyen-e a gyermek, vagy kevésbé tartalmasat, de tízórait is kapjon a napköziben. Sorakoztathatunk érveket mindkét megoldás mellett, anyagi és más szempontok szerint. A gyerek érdeke azonban azt kívánja, hogy életkori sajátosságainak megfelelően étkezzen, s minden más megfontolás, szempont csak másodlagos lehet. A Túrkevei Finta Múzeumban májusig látható az a bronzkori kiállítás, amelyet a régészek a ke- vi határban az úgynevezett terehalmi részen tártak fel. A négy éve folyó ásatás során kerámiaedények, csont- és kőeszközök kerültek elő. (Fotó: T. Z.) Pollack Mihály: A Vigadó távlati képe, tervrajz K. M,
