Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-07 / 32. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 7. 5 A gönci prédikátor fő műve Négyszáz éves a vizsolyi Biblia Négyszáz évvel tefcélőtt február 28-án kezdte meg Károli Gáspár a fordításában készülő Biblia nyomtatását Vizsolyba^, Mants- kovit Bálint műhelyében. Károli és társai nagy munkára vállalkoztak, hiszen a magyarországi reformáció 1590-ig csak részfordításokat jelentetett meg a Bibliáról. A Biblia görög ta biblia-bóli egy többes számú szóalakból származik. Jelentése a könyvek. Ezeket, a könyveket különböző korszakokban szerkesztet- . ték. Az emberiség legrégebbi és legolvasottabb könyve lett. Károli, fordításaiban a gyökerekhez megy vissza, hiszen a héber ószövetség és a görög újszövetség írásait használja fel. A vizsolyi Biblia 1981-es hasonmás kiadásának címlapja tus lelkésztől tudtam meg, aki kora ifjúságától foglalkozik a Károli Bibl'ia kutatásával, illetve gyűjtésével. 1955-ben segédlelkészként állította össze első kiállítását szülőhelyén, Hajdúnánáson. Ezek után már tudatosan gyűjtötte a Bibliát és az ezzel összefüggő tanulmányokat, hiszen évente újabb és újabb anyagok jelentek és jelennek meg. A gyűjtemény egyik darabja Kép és szöveg: Tarpai Zoltán Az első magyar nyelvű egyházi és kultúrtörténeti könyv mára könyvritkaság is lett. Az eredeti nyomatot 800 példányból a szakemberek szerint 52 maradt fenn. Abban az időben hatalmas munkát jelentett ezek elkészítése, hiszen az akkori technikával, kézimunkával 2412 oldalon négy és félmillió betűt kellett kiszedni. A címlap a könyvek kezdő oldalai a szép metszésű díszes fametszetes kezdőbetűk, fejléc és záródíszek, a tipográfia nagy mesterét, Mantsko- vit Bálint hozzáértését dicsérik. Mindezt Ötvö6 Lászlótól, a Kunmadarason élő reforméötvös László az ún. Váradi Biblia második kiadását tartja kezében 1805-ből SZÓL A RÁDIÓ Újdonságok Szemle: szombaton este a Kossuth adón, fő műsoridőben érdekes összeállítást hallottam, s bár nem jelentették be, azt gondolom, újnak is számít. Szemle a címe, s húsz perc alatt képet ad a figyelmesen hallgatónak a héten megjelent hetilapok, folyóiratok tartalmából. Gyorsan megnéztem a heti rádióújságot is, s szombaton este 18.45-ös kezdettel ismét megtaláltam, tehát fölhívhatom rá a figyelmet. Dráguló életünkben egyáltalán nem lényegtelen, hogy a hetilapok, folyóiratok iránt érdeklődő — netán anyagi nehézségei miatt mostanában azoktól megváló — emberek legalább ebből értesüljenek az irodalom, a politika, a hazai dolgok lényeges összefüggéseit taglaló írásokról. Igaz, más lenne végiglapozni valamennyit, de hát erre egyre kevesebbeknek van lehetősége. (Lehet, akinek pénze lenne rá, igénye nincs? Vagy: akinek eddig volt rá pénze, úgy kell neki, minek dobálta? Az igénytelenség, a közömbösség nem jelent egyet egy-egy ember anyagi helyzetével). Sajnos, éppen azok gondolják meg, mire futja kevés pénzükből, akik többnyire a legérdeklődőbbek. Elsősorban nekik ajánlom hát az Osgyáni Csaba szerkesztésében elhangzó műsort. Csak azért nem idéztem, hány hetilapból. folyóiratból adott ízelítőt, mert úgy gondolom, kedden már fölösleges a múlt hétről részletesen szólni. Házibuli: ugyancsak szombaton, éjfél után házibulira hívták a hallgatókat a szokásos éjféltől hajnalig műsor keretében. A házigazdák, Nagy Katalin, Balia Ferenc és Korbuly Péter-bejelentették, ez az első házibuli a rádió történetében, amely két helyszínről jelentkezik, s jó kikapcsolódást ígér azoknak, akik nem kapcsolják ki reggelig a készüléküket. A buli két helyszíne: a rádió 21-es stúdiója és egy szentendrei családi otthon volt, — s akik hasonlóan vendégül látnák a rádiót, jelentkezhetnek is, az élő közvetítés perceiért a műsorszerkesztők vállalják a szerény igényű bulizok vendégül látását. Az első rádiós házibuli a kellemes zene, a bulizok társalgása mellett megszólaltatott építészt és pszichológust, tanácsokat adott éjszaka ya-gy hajnalban útra- kelöknék, reklámversike szerzőjéül jelentkezőknek adott feladatot szép tiszteletdíjért — mit mondjak, legszívesebben egészen reggelig hallgattam volna, bár az álom időnként elrabolt a végig élvezetesnek ígérkező műsortól. Rádióhíd: Zelei László szerkesztésében pénteken késő este az Amerika Hangja washingtoni stúdióját kapcsolták össze az éter hullámai Budapesttel. Teller Ede fizikus először fogadta el a Magyar Rádió meghívását, s váltott szót politológussal. filozófussal, fizikussal. újságíróval, akik Budapestről kérdezték a világhírű magyar származású tudóst. Erről jut eszembe, érdemes, egyre inkább érdemesebb álmatlan éjszakán, késő este a rádiót hallgatni. Nemcsak azért, mert sok a műsorújdonság — hanem azért is, mert a rádió (szerintem) egyre jobb versenytársa a televízión kívül a nyomtatott sajtónak is! (SJ) Jubileumi kiállítás A 25. hajdúsági nemzetközi művésztelep résztvevőinek munkáiból nyílt kiállítás hétfőn a kisújszállási alkotóházban. A tárlaton közel negyven festmény és grafika látható, amelyeket tavaly júliusiban a telep bolgár,. csehszlovák, jugoszláv, lengyel, magyar és szovjetunióbeli művészei készítettek. Az alkotásra lehetőséget teremtő hajdúböszörményi városi tanács tulajdonában lévő képek a legkülönbözőbb technikákat és művészi felfogásokat tükrözik. Nagy része a Hortobágy természeti, emberi világát és a hajdúsági kisváros jellegzetességeit mutatja be. a látogatóknak. A kiállítás vasárnap kivételével február 25-ig tekinthető meg. Vasútvilág hű mása Tíz éve alakult meg Tapolcán a Batsányi János Művelődési Központ vasútmodel- lező köre. A mini vasútvilág hű mása a valódinak: biztonsági berendezései, működési szabályzata megegyezik az igaziéval, s hogy minden szabályzatnak megfelelően üzemeljen, arról 15 hivatásos vasutas gondoskodik. A képen látható terepasztalt több évig építették. (MTI fotó: Arany Gábor) Az utolsó szalmaszál Szolnokon, a Liget Üti Általános Iskola egyik földszinti tanterméből még késő délután is magyarázó szó hallatszik. A tanár úr komolyan, lassan, komótosan fűzi a szavakat kerek mondatokká, és néha-néha megismétli fontosabbnak tartott kijelentéseit. A padsorokból tizenkét szempár szegeződik rá, meg a krétával teleírt jókora táblára. Hogyan csoportosítjuk az egyszerű mérőeszközöket? Mi a mérés és az ellenőrzés közötti különbség? Mi a célja az előrajzo- lásnak? Sorjáznak a kérdések. Kezek emelkednek a magasba. Szinte egymással versengenek, úgy felelnek a 15—16 éves gyerekek. S hol simán, hol pedig kissé akadozva, de végül is megszületnek a válaszok. S egy-egy jó felelet után mosoly nyújtózkodik a szájakon. Láthatóan örülnek egymás sikereinek. Hogy valójában hová is csöppentem, arra Kiss Istvánná tagozatvezető szavaiból derül fény. — Azt bizonyára tudja — vág bele a tanárnő —, hogy ebbe az iskolába az enyhén szellemi fogyatékos, zavaros családi hátterű, mondhatnám úgy is, hogy legnehezebben kezelhető gyerekek kerülnek. Az új oktatási törvény életbelépése — vagyis 1987 — előtt kisegítő iskolaként dolgoztunk, ami azt jelentette, hogy az itt végzett gyerekeknek, ha tovább akartak tanulni, a hetedik és nyolcadik osztályos tananyagból különbözeti vizsgát kellett tenniük, mert addig sehol sem álltak szóba velük. Mit mondjak, elég rossz tapasztaltaink voltak« hisz egy tizenhatos létszámú osztályból alig egy-két gyerek döntött a továbbtanulás mellett. A többiek meg elkallódtak és jó, ha nem a bűnözők amúgy sem kis táborát gyarapították. Az új törvény viszont lehetőséget adott arra, hogy ez az intézmény már eltérő tantervű általános iskolaként tevékenykedjen, aminek lényege az, hogy ha az ide járó gyerekek elvégzik a nyolcadikot, akkor egyből jelentkezhetnek abba a speciális szakiskolába, amely itt a Liget úton működik, de tulajdonképpen ez a Szolnoki 633-as Ipari Szakmunkásképző Intézet speciális tagozata. Második éve folyik már az oktatás ezen a szakon, s a fiúk lakatosok, lányok pedig gépi tűző varrónők lesznek. A megyében ez az első és tudomásom szerint eddig az egyetlen ilyen próbálkozás. Az eredmények biztatóak és nagyon fontosnak tartjuk a velük való foglalkozást. Mert gondolja csak el. mit kezdene egy ilyen gyerek az iskola elvégzése után? Elképzelni is rossz: se papírjuk, se szakmájuk, ugyan ki alkalmazná őket? Beszélgetésünk közben nyílik az ajtó, s Szekeres Antal tanár úr lép be rajta. Miután bőven ellátta a fiúkat tennivalóval, tud egy kis időt szakítani a társalgásra. — Én csak belecsöppentem ebbe az egészbe — meséli. Tavaly január elsejével mentem nyugdíjba, a 605-ös Ipari Szakmunkásképző Intézetben voltam szakoktató. Innen meg közben elkerült a technikatanár, akkor kerestek meg, hogy vállaljam el ennek a tárgynak az oktatását. A lányom, aki 15 éve ugyancsak itt tanít, ő is biztatgatott, s így belementem. Nem bántam meg. Ezek a gyerekek nagyon akarnak, bűn volna szélnek ereszteni őket. Az igaz, hogy tudni kell velük bánni, érteni kell a nyelvükön, hisz ők jóval érzékenyebbek az átlagnál. Nézze meg — nyújtja felém azokat a kalapácsfejeket, amelyeket a gyerekek készítettek. — ezeket — bizonygatja t— egy profi sem csinálná meg jobban. Én 35 esztendőn át szakmunkásképzőben tanítottam, így elhiheti, hogy van összehasonlítási alapom. Az biztos, hogy érdemes velük foglalkozni, hisz annyira törekvő- ek, hogy az már szinte nem is igaz. Ebben magam sem kételkedem, -hisz amikor a fiúkkal beszélgetni kezdünk, rájövök, hogy meglepően jól látják a helyzetüket. Érzik, tudják, hogy számukra ez az utolsó szalmaszál, amibe -még belekapaszkodhatnak. Az itteni eredményeiktől az egész életük sorsa függ. Mindenkinek van egy-egy szava, egy-egy mondata, amikor a jövőjük kerül szóba. Mint a páternoszter le meg fölfelé baktató fülkéi, úgy hullámzik az osztályban a beszéd. Van, aki a szülői •háttérről, a másik srác a kínálkozó lehetőségekről. a harmadik fiú meg az állandó önképzés fontosságáról beszél, mert mint mondja: amit ma tud az ember, az holnap már -nem elég. Föltűnik, hogy ezekben a beszélgetésekben többször is szóba kerül a Szolnoki Mezőgépnek, mint olyan cégnek a neve, amelyik rengeteg segítséget nyújt ehhez a munkához. A gyerekek ösztöndíjat, munkaruhát kapnak tőlük, s a vállalat legkiválóbb szakemberei okítiák őket a mesterség legkülönbözőbb fortélyaira. Így természetesen fölkeresem a vállalat oktatási szakvezetőjét is. — A megyei tanács -kezdeményezésére — magyarázza Szedlák Józsefné — fölvállaltuk ezeknek a gyerekeknek a képzését, foglalkoztatását. Szeretném hangsúlyozni,' hogy nem sajnálatból, nem szánalom-bői cselekedtünk, hanem azért, mert szükség van a munkájukra. Kísérletképpen a ’87—88- as tanévben indult az első osztály. Akkor hatan jelentkeztek, igaz, hogy csak ketten maradtak, de ez a két fiú ma is itt van és szinte elmondani sem lehet, hogy mennyit fejlődtek. Tudja, ez valóban egy kísérleti stádiumban lévő oktatási forma, tehát nem kiforrott. és nincs kialakult tematikája. Erre példa, hogy még ma sincs tankönyv és minden anyagot le kell írni, gépeltetni, sokszorosítani. Ebben is megpróbálunk segíteni, annak érdekében, hogy a két év tanulás után bizonyítványhoz jussanak a gyerekek. S utána is számítunk arra, hogy nálunk dolgozzanak majd tovább. — Mi is vállalkozunk szeptembertől kezdve öt gyerek képzésére — újságolja Pál Lászióné, a szolnoki Bőr és Textilipari Szövetkezet elnökihelyettese, amikor bekopogtatok -hozzá. Ez nem véletlen, ugyanis nekünk több éves kapcsolatunk van a Liget úti iskolával, -hisz már korábban is jártak ide üzemi gvakorlat-ra a gyerekek. Jók a tapasztalataink, s amikor megkerestek -bennünket a specalis képzéssel kapcsolatiban, nem mondtunk nemet. S így majd két évig tanulnak a gyerekek, aztán, ha sikerül a vizsga, részükre egy olyan bizonyítványt adunk, amely betanított munkavégzésre jogosítja eket. Félreértés ne essék: ebben az esetben nem valami jótékonykodásról, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy egyre több feladattal birkózunk, s így elkél a munkáskéz. S ha ez így van, akkor miért ne azok közül válogassunk, akik a legjobban rászorulnak a segítségre. Nagy Tibor így legalább nem kallódnak el Érdemes velük foglalkozni Nem sajnálatból, nem szánalomból Könyvben a város Monográfia készül Tűr kévéről Monográfia készül Túrke- véről, az ország első szövetkezeti városáról, amelyben a település történetét, gazdasági fejlődését és kulturális értékeit mutatják be tudományos igénnyel. A kutatáshoz s az anyag könyvalakban történő megjelentetéséhez szükséges anyagiakat a városi tanács, illetve heljd üzemek és intézmények biztosították. Mint lapunkban már korábban hírül adtuk, a gyűjtőmunka 1986-ban kezdődött a Magyar Tudományos Akadémia, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Nemzeti Múzeum. a Néprajzi Múzeum, több megyei múzeum szakembereinek. valamint Szolnok megyében és Túrkevén élő helytörténetkutatók közreműködésével. A közös és egyéni kutatások a tavalyi év végére fejeződtek be, s a két év alatt több mint harminc tanulmány született. Jelenleg az anyagok sajtó alá rendezését dr. örsi Julianna, a túrkevei Finta Múzeum igazgatója végzi. A nyolcszáz oldalas könyvben többek között helyet kapnak Túrkeve természet- földrajzi jellemzőiről, régészeti érdekességeiről, törté- ne’mi sorsfordulóiról, a város művelődéstörténetéről es néprajzi sajátosságairól szóló írások. A gazdasági-politikai élet történéseit nyomon követve kiemelten foglalkoznak a legújabbkori történelem 1945 utáni eseményeivel, amely meghatározó jelentőségű volt a ti* zenegyezer lakosú település jövőjének alakulásában. A múlt írásos emlékeivel, fotókkal tanúsítva számolnak be az első szövetkezeti város létrejöttének körülményeiről. a parasztság mindennapjaiban bekövetkezett egyéni sorsokat formáló változásokról. Emellett természetesen megtalálhatók Túrkeve ie’enének legfontosabb jellemzői az élet minden területéről. A tanulmányok sorát Kevi Kislexikon zárja, amelyben az események kro- no'óaiáia. intézménvek. vál- la'atok. vállalkozások adatai szerepelnek. A kötet a tervek szerint 1990 tavaszán jelenik meg, s ebből az a'kalomból a tudományos munka értékelésére tanácskozást rendeznek,
