Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 6 5 A hót filmjeiből fi kockázat ára A filmbéli tv-show különös fikcióban beszél egy adott valóságról. Élő-, egyenes adásban közvetítik a játékot: egy fegyvertelen ember meg tud-e szökni öt, mindenre kész bérgyilkos ;lől. Ha az üldözött az adás vécéig életben marad, akkor sgymillió dollárt kap. Ha nem, akkor a tv szpíkere mond fölötte — cinikus búcsúbeszédet, és ha van az áldozatnak közvetlen hozzátartozója, akkor kap némi „bánatpénzt” a tv-től. A filmet Yves Boisset rendezte. Munkássága nem ismeretlen a hazai közönség előtt sem, hiszen a Merénylők, Dráma a tengerparton, Akasztani való bolond nő című filmjét viszonylag kis késéssel itthon is bemutatták. A Fayard bíró, akit seriffnek hívtak a tv műsorán is szerepelt. A kockázat ára című, 1983-ban készült filmjében a merész gondolatairól is híres rendező még tovább megy a politika szövődményébe ültetett erkölcsi kérdéseket boncolgat — igen nyersen, kendőzetlenül. Rohanó férfi, cirkuszra éhes utcai tömeg, helikopter „kameraágyúval” — ez utóbbi arra éhesen, hogy mikor dördülnek el az igazi fegyverek. Még visszataszítóbb a jelenségsorozat, ha közelebb megyünk a történet lényegéhez: a tv azzal „szórakoztat”, hogy megmutatja egy ember halálát. A főszereplő Francois sorsa ugyanis nem lehet kétséges. A játék vérre megy, játék pénzt hoz, a közönség akkor fizet, ha meg van elégedve. Mégis úgy tűnik főhősünk számára, hogy győzött, hiszen végzett üldözőivel. Nem is áll meg félúton, azokkal is le akar számolni, akik az életre-halálra küzdelmet játékként traktálják a nézőknek. A kockázat ára remek akciófilm — Yves Boisset „hangszerelésében”. S ez nem akármi. Azt akartam bemutatni, hogyan képesek lelki- ismeretlen ' emberek — nyilatkozta a film bemutatója után a rendező — más embertársaikat behálózni, rávenni arra, hogy bármit véghez vigyenek, akár az életüket is kockára tegyék a tv, egy műsor kedvéért.” A szándékát teljes siker koronázta, különösen, ha hozzátesszük: mindez nem légüres térben játszódik, hanem egy adott társadalmi közegben, ahol a szenzáció lehetősége nemcsak emberéleteket követelhet, de vakká, mozdulatlanná teszi az államgépezetet, az igazságszolgáltatást. Két zseniális színész Gerard Lanvin és Michel Pic- coli pazar játékkal segíti, hogy Boisset elképzelései hús-vér emberekként jelenjenek meg A kockázat árában. — ti — A kongresszusi központban Folytatódik a szemle Az első igazi versenynappal folytatódott szombaton a XXI. Magyar Filmszemle a Budapest Kongresszusi Központban. Szabó István Hanussenje és Xantus János Rock-térítője mellett nyolc ősbemutatót láthatott a közönség, nem számítva az információs szekcióban szereplő Balázs Béla Stúdiós alkotásokat. Az ősbemutatók sorát a Mozgókép Innovációs Társulás Hat bagatell című összeállítása nyitotta. Pályájukat a hetvenes évek elején kezdő rendezők egy- egy rövidfilmjét fűzte ösz- sze Fehér György, képet adva ezzel egy markáns arculatú filmes generáció gondolkodásmódjáról.’ Több dokumentumfiilm- bemutató is szerepelt a szombati programban. Magyar József Lenullázott légió című munkájában szívrohamot túlélő embereket szólaltat meg, s tágabb értelemben azt vizsgálja, menynyit ér valójában társadalmunkban az ember — mennyit ér egészségesen, és mennyit, ha beteg. Nagy várakozás előzte meg Ember Judit 1982-ben forgatott három órás dokumentum- fiilmjének, a Pócspetrinek vetítését. Több tízezer kíváncsi néző jelenlétében tartották meg télűző rítusukat, a busójárást tegnap a Baranya megyei sokácok. A busók és jankelék ijesztő álarcokat öltve kereplőkkel, kolompokkal vonultak a város főterére, ahol a hagyományoknak megfelelően hatalmas máglyán „égették el” a telet. (Fotó: TKL.) Százötvenéves növények, ásványok — „felemás csontváz” Valóban múzeummá válhatott Régiségek, gyűjtemények a kisújszállási gimnáziumban Innen fölfelé már asszony — idézi a korabeli leltárból dr. Tóth Albert megyei szaktanácsadó, az iskola tanára „Egy sarokban üvegszekrényben egy csontváz állott. ..” idéz egy emlékképet Móricz Zsigmond Forr a bor című regényében a kisújszállási diákévekből. A szekrény az 1891—92-es tanévben 8 forintért készült, s a benne álló csontváz mára már igencsak betöltötte századik évét. Az egykori leltári jegyzőkönyv szerint egyébként „felemás csontváz, a törzse ember, a feje asszony... ” E furcsa szerzet ugyanabban az üvegszekrényben ma is ott áll a gimnázium és szakközépiskola szertárában, természetesen a sarokban. A szertár szó persze egyáltalán nem illik a jókora helyiségre, amelyben üvegszekrényben példás rendben sorakoznak a száz-százötven éves, préselt, szárított növénygyűjtemények, jellegzetes testtartásukat őrző preparált madarak, egy múlt századi nílusi krokodil, ásványok, korallok, csigák, rovarok. Odébb jól megfér egymással a Nagykunság vidékén élt kitömött földi kutya, egy távoli rokonával, a jávai repülő kutyával. Mindezek persze inkább a természetrajzban kevésbé jártasnak tűnnek fel elsőként. A Jermy Gusztáv természetrajzi szertár és múzeum — a bejárati ajtó fölé Papi Lajos szobrászművész készítette a táblát — tizenkét kiemelten védett tárgyat, illetve gyűjteményt őriz. Ezek között találhatók a . szertáralapító Jermy Gusztáv 1853—56 között készített herbáriumi lapjai, Frivaldszky Imre kagylóvázgyűjteménye, a Mikets—Brunswik, a Hen- nings-féle puhatestű váz- illetve tengeri alga-, zuzmó-, mohagyűjtemény, a kézi gyártmányú Reichert-féle mikroszkóp, Szász Károly — 47 évig volt az iskola tanára — hagyatéka, tankönyvei, tanmenetei, füzetei, íróeszközei, feljegyzései, valamint Szent-Györgyi Albert és Selye János ajándékai, dedikált könyvek, levelek. Ugyancsak a nagybecsű értékek között őrzik a helybeli artézi kút különböző mélységű rétegeiből összeállított gyűjteményt, amely a világhírű Zsigmondy Vilmos professzor fúrása nyomán került felszínre. A szertár-múzeumot 1856- ban alapította Jermy Gusztáv. Késmárk, Miskolc, Eperjes, Bécs és Budapest után ekkor érkezett Kisújszállásra. Lankadatlan gyűjtőszenvedéllyel bejárta fél Európát, s mindenhonnan növénnyel tért haza. A pesti egyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum túdósaival kiépített jó kapcsolata révén a két intézmény értékes adományokkal gyarapította a szertárt. Egy feljegyzés 1875-ben már közel 2000 darab biológiai preparátumot említ. Ezt követően mérsékeltebb ütemben gazdagodott a gyűjtemény, volt olyan év, amikor mindössze „egy darab kanalas gém és egy darab vöcsök vétetett 9 forint értékben. Ajándékoztak: Boleman Béla gyógyszerész úr kőszálisas- tojást, örley Dénes, VI-os gimnazista egy darab Spa- tangust” — olvasható a jegyzőkönyvben. Új fejezetet jelent a szertár életében Bodnár Lajos munkássága, aki természét- rajzot-földrajzot tanított az iskolában. Számos magánember és intézmény küldte el adományait a szertár gyarapítására, de gyűjtöttek rovarokat, növényeket, ásványokat a diákok is. Az 1895— 96-os évkönyvből kiderül, hogy „9 liter tömési folyadék, 95 liter alkohol, 187 darab turfalap, 600 gramm karbolsav, 500 gramm éter fogyott el” a tanév folyamán. Az adományozók között szerepel Móricz Zsigmond is. Hetedikes gimnazista korában az 1897—98-as tanévben 180 rovart gyűjtött össze. Egy későbbi selejtezés azonban nem kegyelmezett az író valószínűleg nem túi értékes, de bizonyára kitartó munkával összebogarászott rovarainak. Őrzik viszont Móricz keze nyomait a preparátumok, a korabeli tanári feljegyzések tanúsítják, hogy részt vett a szertári munkában. Bodnár Lajos távozása után ismét csendesebb korszak következett, jóllehet így is a század elején az ország tíz leggazdagabb iskolai gyűjteménye között tartják számon a kisújszállásit. A hullámvölgy után Szász Károly tanári működése adott újabb lendületet a szertár gyarapításának. Az értékes gyűjtemény szerencsésen átvészelte a II. világháborút, s az idestova százötven éves szertár a gondos megőrző kezek révén valóban múzeummá válhatott. A gyűjtés természetesen mára sem fejeződött be. Az iskola egykori és jelenlegi tanárai, diákjai folytatják az elődök értékmentő, értékteremtő munkáját. Tál Gizella Nevezetes épületeink nyomában A tiszaföldvári Gött-kastély Tiszaföldvár központjától mintegy tíz kilométerre áll egy filigrán kis épület, az egykori Gött család volt kastélya. Az épület korai történetéről elenyészően kevés adat áll rendelkezésünkre. A néhai dr. Gött Zoltán föld- birtokos lánya ma Szolnokon él, de részletes felvilágosítással, esetleg dokumentumokkal hosszas kérésre sem volt hajlandó szolgálni. Csupán annyit árult el, hogy a kastélyt a nagyapja építette, hozzávetőlegesen 1875 táján. (A szülők és a nagyszülők sírja ma is az épület közelében van.) A valamikor nyolcszázhat- vankét holdas földbirtokon álló kastély az államosítást követően a helyi termelőszövetkezet tulajdona lett. Az épületet akkoriban — szemtanúk elmondása szerint — gazdag növényzet övezte. Ma is látható itt néhány megmaradt faritkaság; valamennyi nevét táblácska jelzi. A romlásnak indult épületet a Lenin Termelőszövetkezet helyreállította, s 1981 óta fogadóként működteti. Hat reprezentatív szobájában tizennégy ágy várja a vendégeket. Étterme hatvan-het- ven turistát tud kiszolgálni. Az említett helyiségeken kívül társalgó és egy zeneszóba áll a kikapcsolódni vágyók rendelkezésére. Külön érdekessége a kastélynak a mennyezetek gazdag gipszstukkója, illetve a szemet gyönyörködtető cserépkályhák. Kinn a szabadban teniszezni lehet a kastély mellett kialakított pályán, lehet lovagolni és fogattal kocsikázni a közeli Körös-, illetve Tisza- partra. A Gött-fogadóhoz ma már jól kiépített betonút vezet. J. J. (Fotó: T. Z.)
