Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 27. Magyarországnak érdeke a nyitottabb együttműködés A magyar vezető a Tanjung hírügynökség vezérigazgatóját, Mihailo Saranovicsot, valamint Srdjan Basicot, a hírügynökség budapesti tudósítóját, a Központi Bizottságban lévő irodájában fogadta. A nyílt és szívélyes beszélgetésen Grósz Károly minden kérdésre válaszolt, jegyzeteket nem Tisza József emlékezete Koszorúzás Budapesten, a Mező Imre úti temetőben Ma délelőtt a Mező Imre úti, temetőben Tisza József születésének 75. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget tartanak. A megemlékezés koszorúit elhelyezi Tisza József sírján a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa és az Országos Tervhivatal. Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága nevében Szabó István, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, és Benedek Fülöp a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Teszöv titkára koszorúzza meg Tisza József sírját. használt. — A többpártrendszer nem tartalmaz önmagában biztosítékot arra, hogy ne forduljanak elő a társadalom számára súlyos következményekkel járó hibák, — mondotta Grósz Károly. — De a fény, hogy a hibák megismétlődésének esélye kisebb akkor, ha a pártok versenyhe 1 yzettoe.n ellenőrzik egymást, s a vita a társadalom nyilvánossága előtt folyik. — Soha egyetlen párt sem mondhat le a vezető szerepről — jelentette ki Grósz arra a kérdésre adott válaszában, hogy az MSZMP a többpártrendszer kezdeményezésével tudatosan átengedi-e a hatalom egy részét másoknak. Az már más kérdés, hogy sikerül-e törekvését érvényesítenie. Az iMSZMP vezetése és remélem a párttagság is úgy ítéli meg, hogy a párt képes megőrizni vezető szerepét. Az ország új alaptörvényének bevezetőjében! szólunk majd a szocializmusról — mondotta Grósz —, ám szocialista törekvéseink inkább az alkotmány egészének szelleméből fognak következtetni, mint egyetlen kijelentésből. Nagy Imre temetése A Központi Bizottság nemrégi ülésével kapcsolatos kérdésre rátérve — amely 1956 jellegét is megvitatta, valamint a kormány azon döntését is, hogy a kissé későbbi bírósági tárgyalás főszereplői megjelölt sírban nyugodhatnak — Grósz Károly megemlítette, hogy Nagy Imrének,, valamint legközelebbi munkatársai földi maradványainak eltemetése humanitárius meggondolásokból indokolt. Harminc év után egy szocialista rendszernek elemi kötelessége, hogy Nagy földi maradványait méltó keretek között hántolja el anélkül, hogy minősítené az elhunytat. Ez nem politikai rehabilitáció, ez minden egyes embernek kijáró emberiességi gesztus. Grósz véleménye szerint 1956 mostani értékelése nem más, mint az elmúlt harminc évben eltorzult értékelés kiigazítása. Elutasítom a nyugati sajtónak azt az állítását, miszerint a febrüár 10— 11-i.kei központi bizottsági ülésen elvi kompromisszum született volna. Ez tulajdonképpen egy korábbi egyoldalúság kiigazítása. Lendület és fékek Az MSZMP főtitkára nem ért egyet azokkal az értékelésekkel, amelyek szerint a gazdasági reform lendületét vesztette. A reform 20 évvel ezelőtt kezdődött. Mai nehézségeink egyik oka, hogy a politikai reform valójában el sem indult. 1982 —1983-ban a gazdaság mélyponton volt, a vezetők a napi feladatok megoldására koncentráltak, s háttérbe szorult a koncepció kidolgozása. A gazdasági reform — tette hozzá Grósz Károly — továbbra is jól halad, ezt bizonyítja a Központi Bizottság eheti ülése is, amely arra vállalkozott, hogy korszerűsíti, megújítja az agrárpolitikát. — Vannak azonban fékek is. Egyrészt, az óriási adósságállomány másrészt kicsi a gazdaság mozgásszabadsága. Ugyanakkor — folytatta Grósz — felgyorsultak a politikai változások, mivel e téren inkább szubjektív, mintsem objektív akadályokat kell leküzdeni. EGK és KGST — Magyarország az Európai Gazdasági Közösséggel és minden más regionális vagy szakmai jellegű gazdasági tömörüléssel együttműködésre törekszik. Ez Távol-Keletre ugyanúgy vonatkozik, mint Európára — mondotta Grósz Károly. — Ami az európai Közös Piacot illeti: mi a jelenlegi szerződéses kereskedelmi kapcsolatnál messzebb nem mehetünk. Nem azért, mert nem akarunk, hanem mert a Közös Piac rendszere nem tud minket befogadni. Ennek praktikus oka van. Az Európai Gazdasági Közösség Nyugat-Európa politikai közösségének alapjait vetette meg. Ebben a politikai közösségben egy szocialista állam rendszeridegen. Másrészt. Magyarországnak szüksége van a KGST- re. Nekünk egy jól működő KGST kell — mutatott rá Grósz. — Ezért javaslataim nem a KGST ellen, hanem egy jobban működő KGST- ért fogalmazódtak meg. Ami a nemzeti kisebbségek helyzetét illeti — tért át Magyarország pártvezetője a következő kérdésre —, két felfogás létezik. Az egyik, hogy a szocializmus természetéből adódóan megoldja Grósz Károly Interjúja a Tanjug hírügynökségnek a nemzetiségi problémát. Nekünk nem ez a tapasztalatunk. Mi tehát a másik felfogást valljuk, miszerint minden ország vezetésének megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a területén élő nemzetiségiek jogainak szavatolására. Kapcsolatok Jugoszláviával — Magyarország és Jugoszlávia között hasonlóságot elsősorban az eredményekben és a nehézségekben látok — tért ki Grósz a kétoldalú együttműködésre a két szomszédos ország között. Gazdaságaink nem elég korszerűek, késve alkalmazkodtak a világban zajló változásokhoz. — A két ország politikai kapcsolatai valóban igen jók, példamutatóak. Sokat fejlődött a gazdasági együttműködés, s amit különösen nagy értéknek tartok, hogy igen erősek az állampolgárok közötti kapcsolatok. Stipe Suvarral, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének elnökével való találkozótól az MSZMP főtitkára a két ország belső kérdéseiről kölcsönös, mélyreható tájékoztatást, valamint a még gyümölcsözőbb együttműködés elősegítését várja. — Magyarországnak érdekében áll a szabadabb, nyitottabb együttműködés. Továbbra is tartalmas jószomszédi viszonyban akarunk élni Jugoszláviával. Azt kívánjuk, hogy a politikai, gazdasági és az emberek közötti kapcsolatok elmélyüljenek — mondotta végezetül Grósz Károly. Tisza József 75 évvel ezelőtt, Szolnokon, 1914. február 27-én, fatelepi munkáscsaládban született. A munkásmozgalommal forradalmár bátyja, Tisza Antal ismertette meg. Nagyon fiatalon politikai szemináriumokat hallgatott, a bátyjától kapott baloldali sajtótermékeket, könyveket olvasta, 1932-ben lett az illegális párt tagja, ebben az időben a baloldali sajtótermékek terjesztésében és a Vörös Segély munkájában vett részt. A párt szolnoki, kerületi bizottsága 1933 januárjában történt lebukásakor őt is letartóztatták, de bizonyítékok hiányában szabadon engedték. A KMP Szolnoki Kerületi Bizottsága vezetőjeként 1933. február 12-én újra letartóztatták, és nyolc havi fogházbüntetést kapott. Szabadulását követően Budapesten maradt, ahol a Soroksári úton lévő Polatsek- féle fatelepen helyezkedett el. A Famunkások Országos Szövetsége tagjaként szervezési feladatokat hajtott végre, sztrájkok, tüntetések megszervezésének volt részese. 1942. november 11-én illegális sajtótermékek terjesztéséért egyévi fogházra ítélték. 1944 áprilisában behívták katonának, az év szeptemberében sikerült a szovjet csapatokhoz átjútnia. 1944. október második felében visszatért Szolnok megyébe, ahol több helységben részt vett a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének létrehozásában. Szolnok felszabadulását követően az MKP szolnoki szervezetének titkára lett. 1945. január 11-tői az MKP megyei titkára. 1946-ban országgyűlési képviselő lett és maradt több ciklusban. Az egyesülés után létrejött Magyar Dolgozók Pártjának első megyei titkárává választották, s ezt a tisztséget 1950. február 23-ig töltötte be. Ekkor saját kérésére Budapestre helyezték: az MDP KV mezőgazdasági osztályának osztályvezetőhelyettese volt. 1952 novemberétől 1954 júliusáig begyűjtési miniszterként tevékenykedett. A káderpolitika és a begyűjtési rendszer kritikájáért miniszteri tisztségéből eltávolították. 1955. augusztus 1-től a Termelőszövetkezeti Tanács titkárságának vezetője lett. 1958. november 11-én a megyében ismét országgyűlési képviselőnek választották, s az országgyűlés mező- gazdasági bizottságának elnökhelyettese volt, majd megrendült egészségi állapota következményeként 1967- ben nyugdíjba vonult, de az MSZMP KB mezőgazdasági osztályán társadalmi munkatársként tevékenykedett. 1980 novemberében bekövetkezett halála egy küzdelmekkel teli harcos élet lezárását jelentette. A szövetkezeti parasztság a reformok híve A tagság cselekvési programot vár! A pártaktiva résztvevői (Folytatás az 1. oldalról) nemcsak a TOT, de az ágazati vezetés sem tett eleget érdekvédelmi kötelezettségének, az ágazati kötődés követelményeinek, Váncsa Jenő sorolta, hogy milyen kormányzati intézkedéseket kezdeményezett a MÉM, részben a TOT-tal közösen. Zöldhitelt folyósítanak a gazdaságoknak, a kereskedelmi bankok felvásárlási hitelkeretét — soron kívül-' 3—4 milliárd forinttal növelik, s az élelmiszeripar felvásárlási lehetőségeit kedvezményes hitelekkel is segítik. A kormány 3 százalékos kamatpreferenciát határozott el, és például a gabona úgynevezett centrum árát 5 százalékkal emelik. A törekvés az, hogy 1990-re 15— 20 százalékkal növeljék a gabona felvásárlási árát. Kapcsolódva a konferencián felvetettekhez szólt arról, hogy az agrárpolitikai tézisek kidolgozása után készül a kormány megvalósítási programja. Mire tud vállalkozni a kormányzat — tette fel a kérdést. Az újabb és a folyamatban lévő kormányzati döntéseknek sok tekintetben kedvező a hatása az agrártermelésre, ám senki se higgye, hogy az anyagi eszközök korlátlanul állnak majd a termelők rendelkezésére. mivel ezek a források amúgyis szűkösek — mondta. Váncsa Jenő a továbbiakban hangsúlyozta: a kormány nem szándékozik kezdeményezni semmiféle új érdekvédelmet. annak alulról kell építkeznie. Az ágazati vezetés szerepe csökken a vállalati gazdálkodásban, miközben nő a parlament jelentősége; a nagy ágazati kérdésekben egyre inkább az Országgyűlés fog dönteni. Végezetül kifejezte meggyőződését: a szövetkezeti mozgalom a magyar megújhodás, a reform szerves része. A mezőgazdasági üzemek képesek arra, hogy a jövőben is a reformfolyamatok élén haladjanak. A vitában általános igényként fogalmazódott meg: kerüljön közelebb egymáshoz az alapanyagtermelés és a feldolgozás. A különféle kedvezményes hitelek. kamatpreferenciák ideig-óráig segítik csak a nehéz helyzetben lévő gazdaságok továbblépését, a gondokat azonban alapvetően nem oldják meg — hangsúlyozták többen is. A konferencia második napján is élesen vetődtek fel az érdekvédelem kérdései. A TOT hibája — mondták többen —, hogy a testület a mezőgazdaságra hátrányos intézkedések meghozatala előtt nyilvánosan nem hallatta a hangját. A mező- gazdasági kamara — mint új érdekvédelmi szervezet — megalakításával a felszólalók egy része nem értett egyet. Szabó István zárszavában ismételten aláhúzta: megtörtént a termelőszövetkezetek fejlődésének lendülete, ám teljesítményük még így is figyelemre méltó. Ahhoz, hogy ismét az élénkülés következzék be, az agrárpolitika megújítására is szükség van. Ezután Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese terjesztette elő a konferencia állásfoglalását. Ebben kife< jezésre jutott, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom a szövetkezeti parasztság a megújulás, a következetesen végrehajtott reformok elkötelezett híve. A szövetkezeti parasztság magáénak tudja és érzi a szövetkezeteket, a szövetkezeti mozgalmat, és boldogulását a jövőben is e ^ szervezeti formától, a jövedelmező agrártermeléstől várja. A konferencia — mint írja az állásfoglalás — egyértelműen kifejezésre juttatta: a szövetkezeti parasztság ösz- szefogást keres a társadalom legjobb erőivel, a munkásokkal, az értelmiséggel, hazánk javát akaró honfitársainkkal. Az állásfoglalás kimondja egyebek között, hogy meg kell állítani a paraszti munka leértékelésének folyamatát, és azonos feltételeket kell teremteni a piaci versenyben. A szövetkezetek érdekképviseleti rendszerének továbbfejlesztését elodázha- tatlannak tartja az állásfoglalás, amely hangsúlyozza: a jogállamiság fejlődése nyújthat garanciát a szövetkezeti és tagi érdekek képviseletére és védelmére. A konferencia az állásfoglalást — módosításokkal — elfogadta. (Folytatás az 1. oldalról) \ sem a tagság körében — mutatott rá. A korábban hitt pártegységre nincs is szükség, hiszen az akkor sem volt igaz. A párton belül is többféle irányzat létezik — reformpárti stb. Természetesen a megosztottságnak nem szabad szentesülnie, de egy eszmei mozgás a pártban is természetes. Hangsúlyozta: vegyük tudomásul, hogy abszolút egység 'nem lehetséges, szolidaritási egységet kell megteremteni. Ne engedjünk teret a belülről hámlasztóknak! A pártprogrammal kapcsolatos felvetésre így válaszolt: a Központi Bizottság elhatározta, hogy rövid távú programot fogalmaz meg a közeljövőben, Mit akar az MSZMP? címmel. A pártvitákról szólva hangsúlyozta: a Központi Bizottság eleget akar tenni a tagság igényének, de a pártviták nem kötelezők. Az alapszervezetek joga, hogy válogassanak a vitatémák közül. A párt és a KISZ kapcsolatáról kijelentette: a Politikai Bizottság most alakítja ki álláspontját a KISZ kongresszusát illetően. Természetes — mondotta —, hogy a mai fiatalok nem egészen úgy képzelik el a jövőt, mint mi. Értsük meg, segítsük őket. A pártaktíva végén Szabó István válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. A párt és a KISZ kapcsolatának megyei helyzetéről megállapította : többszöri eszmecsere után a tartalmi kérdéseket illetően közös platformot alakítottunk ki. A jövőben a pártnak folyamatosan vállalnia kell az eszmecserét. A továbbiakban ahhoz a felszólaláshoz kapcsolódott, amely sajnálattal állapította meg: „Sokan hagyták el a hajót”, léptek ki a pártból. Sajnáljuk őket — jelentette ki Szabó István. Nagy részüket megmenthettük volna, de elmentünk egymás gondjai, bajai mellett. Mégis, erőinket most azokra koncentráljuk, akik a sorainkban vannak, erősítsük a szolidaritási egységet és politizáljunk erőteljesebben kifelé. Arra a kérdésre, hogy a legkonzervatívabb megyék egyike vagyunk-e Szabó István válasza: a megye ilyen minősítő jelzővel nem látható el, ezt a Népszabadságinterjúban is kifejtettem, részletesen indokolva álláspontomat. A „pártértekezlet vagy nem” kérdése ez ügyben nem lehet vízválasztó. A megyei pártértekezletet érintő felvetésre a következőket mondotta: a megyei pártbizottság október 7-i munkaprogramját egy megyei pártértekezlet kollektív bölcsességével korrigálhatja. Megmérheti a vezetés munkáját. Egzisztenciális megfontolások nem akadályozhatják a pártértekezlet ösz- szehívását. Ha sor kerül rá, bátran vállalom a megmérettetést, sőt, ha nekem szavaznom kell, a megyei párt- értekezlet összehívása mellett voksolok. A pártaktíva Papp Lajos zárszavával ért véget. B. I, Untig a készlet tart, most vegye meg, most olcsóbb! LIBA LEVES-APRÓ LÉK LIBA FARHÁT 24 FT HELYETT 16 FT KG 28 FT HELYETT 20 FT KG Kettőt fizet hármat kap! Keresse a megye élelmiszer áruházaiban Zagyvarékasi Baromfifeldolgozó i : h i r > u | í »V * v i i t u
