Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
[AagazM Fizetni kell, polgártársak 2. számú táblázat Magánerős lakásépítőknek és közművesítöknek visszatérített áfa Jogcím Visszatérítések száma összege (eFt) Lakásépítés és -bővítés 4108 160 304 Közművesítés, korszerűsítés, felújítás 2546 20 582 Egy visszatérítésnél átlagban 10 számlát csatolnak be, vagyis a közel 70 ezer számla felülvizsgálatával járó feladat is jelzi a rendszer bürokratikusságát. (Folytatás az 5. oldalról) az embereket, sőt ha indokoltnak látjuk még szombaton is az ügyfelek rendelkezésére állunk. — Mik azok a legfontosabb tudnivalók, tanácsok, amelyekre most oda kell figyelni? — Nagyon közeli a február 28-i határidő, ugyanis az egyéni vállalkozóknak eddig kell az adóbevallásukat eljuttatni hozzánk. Nekik tulajdonképpen dupla — vagyis vállalkozói és személyi jövedelemadó-bevallást is adniuk kell. Tapasztalataink szerint ebben a körben is elég nagy a tájékozatlanság. Tanácsként a tanácstalanoknak azt tudnám ajánlani, hogy nagyon sürgősen keressenek meg bennünket, illetve az érdekképviseleti szerveket, — így a KIOSZ-t, KISOSZ-t és tisztázzák a vitás kérdéseket. Egészen más tanácsaim vannak a magánszemélyeknek. Ebbe a körbe azok tartoznak, akiknek munkaviszonyukból és egyéb forrásból is — így például ingatlan bérbeadásából, vagy a vásárlástól számított tíz éven belüli ház, telek eladásból, különböző szellemi tevékenységekből — származott jövedelmük. — A magánszemélyeknek be kell-e minden jövedelmet vallaniuk? — Nem. Például az állami kitüntetésekkel járó jutalmak — pénzek — adómentesek. A kis összegű, egy szerződésből éves szinten kétezer forintot el nem érő bevételek, a takarékbetétek, vagy a különböző értékpapírok kamatából, a járadékokból származó jövedelmeket pedig nem kell bevallani. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartoznak az ingóságok — így például a gépek, berendezések, autók stb. — értékesítéséből befolyt jövedelmek, akkor ha nem haladják meg a 100 ezer forintot. — Ez utóbbira mondana példát? — Természetesen. Ha valaki tavaly vett mondjuk 500 ezer forintért egy nyugati márkájú személygépkocsit, s pár hónap múltán eladta azt 600 ezerért. No már most ebben az esetben nem kell bevallania jövedelmét, mivel egyrészt nem üzletszerű tevékenységről van szó, másrészt pedig ebből az adásvételből származó jövedelme nem haladta meg a 100 ezer forintot. Ellenben ha azt az autót — maradva az 500 ezer forintos vételárnál — 610 ezer forintért adta el, akkor a 100 ezer forint feletti rész, vagyis a 10 ezer forint már adóköteles, de ez is csak akkor, ha az illető ezt a tevékenységet üzletszerűen folytatja. Sorolva tovább, nem kell adóbevallást adniuk azoknak sem, akiknek egyrészt a tavalyi jövedelmük nem haladta meg a 48 ezer forintot — hisz ez az összeg még adómentes, másrészt pedig kizárólag csak a munkaadójuktól származott jövedelmük, mert ilyen esetben a munkahely elintéz mindent. Úgyszintén mentesülnek az adóbevallási kötelezettség alól azok az idős emberek, akiknek a nyugdíjból és egyéb forrásból származó tavalyi jövedelmük együttesen nem haladta meg az évi 96 ezer forintot. — Itt álljunk meg egy pillanatra. Azokra is vonatkozik ez a szabály, akik tavaly mentek nyugdíjba? — Igen. Ha mondjuk az illető 1988. december 28-ától nyugdíjas, akkor már neki is jár az évi 96 ezer forintos kedvezmény. — Ha már a kedvezményekről esett szó, lehet-e bővíteni a kört? — Igen. Vannak adóalapcsökkentő kedvezmények, amely többek között a három vagy annál több gyermeket nevelő családokat illeti meg; s gyermekenként évi 12 ezer forinttal csökkenthető az adóalap. Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolhatók azok a családok, amelyekben fogyatékos gyermek él. A jogszabály lehetőséget ad arra, hogy fogyatékos gyermekenként havi 1000 forint levonható az adóalapból. Javaslom, hogy ezeket a kedvezményeket mindig a nagyobb keresetű szülő vegye igénybe, az adó progresszivitása miatt. Szintén levonható az adóalapból, ha valaki mondjuk alapítvány céljára fordított nagyobb összeget, esetleg az árvákat támogatta, vagy a csökkent munkaképességű^ eket segítette. Nem az adóalapból, hanem az adóból vonható le a lakáscélú megtakarítások — például az ifjúsági takarék- betétekben — gyűjtött összegek 20 százaléka. Ebben az esetben a jogszabály felső határt is előír, mert csak évi 36 ezer forint 20 százaléka, azaz maximum 7 ezer 200 forint vonható le az adóból. Csökkenthető az adó akkor is, ha valaki út és közmű- fejlesztési társulási, valamint távközlési hozzájárulást fizetett az elmúlt esztendőben. Ilyenkor a teljes összeg 30 százaléka levonható az adóból. — Térjünk vissza a magánszemélyek adóbevallására. Mert bizonyára nagyon sokan vannak még ma is, akik azt sem tudják, hogy kezdjenek hozzá az adóívek kitöltéséhez. Nekik mit ajánl? — Először is arról szólnék, hogy a nyomtatványokhoz a helyi tanácsoknál, a postán és itt az adófelügyelőségnél mindenki ingyen hozzájuthat. Ha gondot okoz azok kitöltése — mint már említettem — mi itt a központban készséggel állunk rendelkezésre, s ugyanakkor vidéken az ügyfélfogadás során is segítünk, ha ilyen kéréssel fordulnak hozzánk. — Mostanáig hány adóbe vallás érkezett Önökhöz? — Körülbelül tízezer, ennek 10—15 százaléka pontatlan. — Mik az alapvető gondok? — Jöttek olyan bevallások, amelyek mindössze egyetlenegy adatot tartalmaztak. Azokban csak az szerepelt, hogy fizessünk vissza 5—10 vagy 20 ezer forintot. De hogy mennyi volt az illető tavalyi jövedelme, és mi alapján jött ki ez az összeg, arról semmit sem írnak. Találkoztam olyan adóbevallással is, amelyben valaki — a neve és címe is hiányzott — anyagi és szociális körülményeire való hivatkozással közölte, hogy „Hagyjanak engem békén”. Gondolom már ezekből a szélsőséges példákból is kiderül, hogy az adómorállal komoly gondok vannak, s a hibák többsége a nyomtatványok pontatlan kitöltéséből adódnak. Van még egy másik komoly problémánk is: különféle igazolásokat, bizonylatokat, számlákat csatolnak a nyomtatványhoz az emberek. Most is megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam: mi nem tudunk ezekkel a papírokkal mit kezdeni. Ezért kérjük, hogy csak az adóbevallás egy példányát postázzák nekünk, mert másra nincs szükségünk. — Köszönjük a beszélgetést. Nagy Tibor Fotó: Hargitai Lajos Mit tehet as adózó, ha hibázott? Ez a kérdés azért is időszerű, mert egyrészt vészesen közeledik március 20-a — ez az időpont a magánszemélyek adóbevallásának végső határideje — másrészt pedig nincs még nagy gyakorlatunk az ilyen nyomtatványok kitöltésében. S így 'bizony akaratunk ellenére is előfordulhat, hogy hibás adatok kerülnek az adóbevallásunk különböző rubrikáiba, s csak később jövünk rá, hogy valahol, .valami nem stimmel. Erre az esetre a jogszabály a következőképpen rendelkezik. Ha az adózó állampolgár az adóhatóság ellenőrzését megelőzően önmaga föltárja, hogy adóját helytelenül állapította meg és vallotta be, vagy bevallását elmulasztotta, azt önellenőrzés keretében javíthatja vagy pótolhatja. Ebben az esetiben viszont már havi 2 százalékos, de maximum és összesen 20 százalékos — tehát ennél több nem lehet — önellenőrzési pótlékot is fizetnie‘kell. Ha viszont a mulasztást az adóhatóság adóvizsgálat során tárja fel, a bírság összege 50 százaléktól akár 200 százalékig is terjedhet. Fölvetődik az a kérdés is, hogy mi van akkor, ha az adózó a saját maga kárára tévedett? Nos, ha erre rájön, önrevízió keretében megállapíthatja a túlfizetést és jelezheti azt az adóhatóságnak. A hivatal természetesen megvizsgálja az adózó bejelentését, és ha azt jogosnak találja, minden további nélkül visz- szautalja az illető részére a pénzt. Ugyanez történik akkor is, ha adóvizsgálat során az adófelügyelőség állapít meg túlfizetést, s ÍP" a jogos adón felül, tévedésből befizetett összeget az állampolgár visszakapja.-----•Bűnös, v agy meghurcolták? — A Népköztársaság nevében — mondta a bírónő — kihirdetem a Mezőtúri Városi Bíróság ítéletét. A hallgatóság elcsendesedett, megszűnt minden mocorgás. Senki sem akart egyetlen . szót sem elmulasztani. És elhangzott az ítélet. A bíróság dr. Pálffy Dezső elsőrendű és Marinka Zsig- mond másodrendű vádlottat, a Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet volt elnökét és főkönyvelőjét, egyaránt tíztíz hónap szabadságvesztésre ítélte, de a büntetés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor az ítélet mindkettejüket előzetesen mentesíti a büntetett előélettel járó joghátrányok alól, s e mentesítés a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől érvényes. Az utóbbi esztendőknek talán legnagyobb érdeklődéssel kísért megyei büntetőpere ért véget — első fokon legalábbis — ezzel az ítélethirdetéssel. Egy másfél év óta húzódó eljárás, ami a kirobbanásakor „a sörgyári ügy”-ként vonult be a megye köztudatába, s amiről sok információ és még több mendemonda kering a közvélemény körében. Az előzmények, dióhéjban: köztudott, hogy a néhány éve Martfűn felépült Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár RT eredeti formájában gazdasági társaságként indult, s működött. A társaság gesztora a Táncsics Termelőszövetkezet, a sörgyári gondolat „szülőatyja” pedig dr. Pálffy Dezső volt. Elég hamar megromlott azonban a kapcsolat a társasági tagok (egy része) és a gesztor között, s 1987-ben — feljelentés nyomán — NEB-vizsgálat indult a gyárban és a szövetkezetben. E vizsgálat következményeként kezdődött tavaly büntetőeljárás a két, időközben nyugdíjba vonult vezető ellen. Egy karton sör Fura, ellentmondásokkal és kérdőjelekkel sűrűn megtűzdelt tárgyalássorozaton jutott túl az eljárás. Kezdődött azzal, hogy az elsőrendű vádlott és védője már a vádemelést követően mindent elkövetett azért, hogy az ügyet más megyében tárgyalják. Az elfogultsági kifogásnak azonban nem adott helyt a Legfelsőbb Bíróság. Nem látott alapos okot arra, hogy „kivigye” az ügy tárgyalását a megyéből, annak ellenére, hogy abban a megye néhány volt és jelenlegi vezetőjének a neve is felmerült. Elsősorban dr. Zsmu- rin Lajos megyei főügyészé, akit dr. Pálffy Dezső bejelentése nyomán a legfőbb ügyész ki is zárt a perben való közreműködésből. Dr. Nyíri Sándortól, a legfőbb ügyész helyettesétől tudtuk meg, hogy azért, mert elejét akarták venni bármiféle szóbeszédnek. A bírósághoz is becsatolt, és a tárgyaláson ismertetett — a Legfőbb Ügyészségen felvett — jegyzőkönyvi másolat szerint a megyei főügyész rendszeresen kapott ingyen sört a martfűi gyárból, időnként kartonos tételben is. A jegyzőkönyvi másolat tartalmát hallgatva, önkéntelenül felötlött a gondolat: ha nem igaz az állítás, akkor miért nem védi meg a Legfőbb Ügyészség a megrágalmazott alkalmazottját, ha viszont igaz, akkor nem a szóbeszéd miatt kellett volna, s nem csak ebből az ügyből, kizárni. A másfél évvel ezelőtt szaftosnak, botrányosnak induló ügyben, tulajdonképpen soványka vádiratot produkált a hosszan elhúzódó vizsgálat. A kezdeti „vádak” lassan elfogytak, s az ügyészi vádindítvány már alapvetően csak két cselekményt rótt a vádlottak terhére. 1984 júniusától december végéig a sörgyári beruházásból elsőként elkészült palackozósoron próbaüzemként bérpalackozást végeztetett a gesztor-téesz. Ennek nyereségét azonban nem osztotta fel a GT-tagok között, s nem növelte vele a beruházás forrásait sem. Ehelyett saját eredményeként számolta el, s — a vádirat szerint jogellenesen — az egyébként hiányt mutató, saját érdekeltségi alapját töltötte fel vele. E megoldás révén nem vált 1984-ben alaphiányossá a szövetkezet, így a magasabb vezetői számára prémiumot fizethetett. A vádirat szerint a szövetkezet 1985-ben és 1986-ban is alaphiányos volt, ám ennek ellenére ezekben az években is premizálták a vezetőiket, holott ezt ilyen esetben jogszabály tiltja. Ki tévedett? A per legfőbb ellentmondásai — a szemlélődő laikus számára — éppen ezekben a vád tárgyává tett kérdésekr ben rejtezhetnek. A próbaüzemi — vagy bérpalacko? zási — nyereség kérdésében például, a tanúként meghallgatott főkönyvelők részéről hangzott el, hogy jogi személyiség nélkül gazdasági társaság esetében, amilyen a sörgyár is volt, a gesztor az alaphiány feltöltésére, ilyen módon, egyenesen kötelezve van, másként nem is tehette volna. Elhangzott a tárgyaláson az is, hogy a bérpalackozás kérdésében a szövetkezet állás- foglalást kért a Pénzügyminisztériumtól, a megyei tanácstól, sőt még pártszervektől is, de egyik helyről sem tiltották a most felrótt megoldást. A perben szakkérdéseket kellett eldönteni, ezért igazságügyi könyvszakértőket kellett kirendelni. Várható volt, hogy amennyiben elmarasztaló ítélet születik, azt a bíróság a szakvéleményre fogja alapozni. Ennek megfelelően a védő is annak megindítására, cáfolatára építette fel a védőbeszédét. A vádlottak felmentését kérte, részben ténybéli, részben pedig jogbéli indokok alapján. Utóbbi körben részletesen kifejtette, hogy a vádlottak büntetőjogi felelőssége csak akkor állna fenn a vád tárgyává tett kérdésekben, ha a cselekményeket szándékosan vagy gondatlanul — tehát annak következményeit akarva, vagy azt isemrve és elfogadva — követték volna el. Az utolsó szó A bíróság végül nem fogadta el sem a ténybeli, sem a jogbéli érvelést, és az ügyészi indítványnak megfelelően, egyrendbeli, nagyobb vagyoni hátrányt, és két rendbeli jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében marasztalta el, társtettesekként, a vádlottakat. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlottak és a védő viszont felmentésért fellebbeztek. A védő téves ténymegállapításra, ebből eredően téves tény- következtetésre hivatkozott, illetve a vétkesség megállapításakor téves jogkövetkeztetésre. Az ítélet kihirdetése után érdekes és büntetőtárgyalásokon merőben szokatlan jelenetek játszódtak le a teremben. Az ítéletre reagálva dr. Pálffy Dezső elfogultsággal vádolta meg a bíróságot, s azzal, hogy ez az ítélet már régóta készen volt számukra. Ehhez tudni kell, hogy a volt téesz-veze- tők ügyében a Mezőtúri Városi Bíróság az illetékes, ám a szóban forgó ügy tárgyalására a megyei bíróság elnöke egy megyei bírót rendelt ki, és a tárgyalás a megyei bíróságon, Szolnokon zajlott. Ez pedig akár mögöttes gondolatokra is okot adhatott. Olyannyira, hogy dr. Pálffy Dezső egyenesen koncepciós perről beszélt, s valamiféle háttérben ható szándékokról. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük dr. Kovacsics Lászlót, a megyei bíróság elnökhelyettesét, aki elmondta: az eljárás teljesen jogszerű volt. Az egyetlen mezőtúri büntetőbíró messze a legleterheltebb a megyében, s tulajdonképpen tehermentesíteni akarták e hosszadalmasnak ígérkező per alól. A szolnoki helyszínnel kapcsolatban elmondta, hogy a perben megidézettek többsége közelebb lakik a megye- székhelyhez, mint Mezőtúrhoz, így célszerűbb volt ez a lépés. Az ítélet tehát nem jogerőst Folytatódik a procedúra. Az elmarasztalt elsőrendű Vádlott, a tárgyalásról kijőve, így kommentálta az ítéletet: — Nyolcvanhatban gazdaságfejlesztési díjjal tüntetett ki a megyei vezetés, nyolcvanhétben vizsgálatot indítottak ellenem, most pedig el is ítéltek. El lehet rajta gondolkozni ! Mit lehet mindehhez hozzá tenni? Legfeljebb any- nyit, hogy valóban ... L. Murányi László Első menet: papírforma
