Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 25. Húsz-huszonöt évre szóló programot kell alkotni Szükséges a gazdasági és a politikai reformok egysége (Folytatás az 1. oldalról) ság teherviselésének, aktív devizatermelésének erőlte­tett növelése. Mindezek után a TOT el­nöke úgy ítélte meg. hogy a több évtizedes és kétség­telenül figyelemreméltó si­kereket is fölmutató agrár- politika betöltötte történel­mi és gyakorlati szerepét. Az új követelmények súlya alatt minden amellett szólt, hogy új, radikálisan meg­újított agrárpolitikát kell kialakítani. A koncepciók mo6t formálódnak a tudo­mányos, politikai és igazga­tási műhelyekben; Megnyugtatónak tartotta, hogy az MSZMP KB nyil­vánosságra hozta az agrár- politika megújítására hozott javaslatait, így most a kon­ferencián mód nyílik arra, hogy igényeket fogalmazza­nak meg, ösztönzést adjanak és hasznosítható gondolato­kat továbbítsanak az új ag­rárpolitika végső kimunká­lásához. Szabó István ezután a gaz­dálkodást fékező néhány helytelen gyakorlatot tett szóvá; például azt, hogy túl­haladottak a földhasznosítás kötöttségei. Egy más téma kapcsán vitába szállt azok­kal, akik a kisüzemet és az egyéni vállalkozást tartják egyedül üdvözítőnek. A nagy­üzemi jellegű korszerű gaz­dálkodási modell a szbvet­A vitában felszólalt Né­meth Miklós. Bevezetőben utalt arra, hogy Közép-Ke- let-Európa népei — köztük a magyarok — mindig külö­nös érzékenységgel és élénk­séggel reagáltak az agrárpo­litikára. Társadalmunk, köz­életünk gyorsuló mozgásban van — mondta. — Politikai, társadalmi, gazdasági viszo­nyaink minden területére ki­terjed a reform követelése. Helyenként öngerjesztő és ezért nehezen kontrollálható folyamatok is kibontakoznak. Nem nélkülözhető tehát a szilárd bázis és a magabiz­tos erő, ami a szélsőségessé­gekre is hajlamos mozgási energiákat jól meghatároz­Nem alaptalan a kérdés: lehet-e és szabad-e az átfogó gazdaságpolitikai koncepció mellett külön ágazati kon­cepciókat kidolgozni. Olyat nyilvánvalóan nem, amely a sajátosságok és sajátos érde­kek túlhangsúlyozásával és sajátos eszközök, preferenci­ák alkalmazásával kereszte­zi az átfogó koncepció cél- és eszközrendszerét. De olyat igen, amely az átfogó stra­tégia céljaihoz igazodva meg­fogalmazza az ágazat ered­ményes működését szolgáló feladatokat és felrajzolja a perspektívákat. A magyar parasztság, a magyar falu sok történelmi próbát kiállt. Túlélt meg­aláztatást, üldözést, túlélte a kollektivizálási hullámok erőszakosságait, túlélte a jogkorlátozó és diszkrimina- tiv intézkedéseket. A pa­rasztság a sok szenvedés után úgy békült meg sorsá­val, hogy fokozatosan kézbe vette annak irányítását. A konferenciát foglalkoz­tató egyik kérdésről így vé­lekedett: Magyarországon a reformról gondolkozva csak­nem minden területen bele­ütközünk a tulajdnviszonyok és a tulajdonformák kérdé­sébe. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy a valódi tu­lajdonos, az igazi gazda nincs megszemélyesítve tár­sadalmunkban. Emiatt hi­ányzik az igazi tulajdonosi érdekeltség és magatartás, elmarad a reálisan elérhető eredmény. Ma már világos: az agrárszférában sincs elő­relépés tulajdonreform nél­kül. A nézetek és megoldási javallatok szélsőségesek. A „minden úgy jó, ahogy van” — szemlélettől az új föld­osztás követeléséig terjed a kezeti mezőgazdaság meg­határozó részében visszafor­díthatatlan , egy részében azonban lehetséges alternatí­va, hiszen van olyan terület az országban, ahol a gazdál­kodóknak saját érdekük más formák választása. Ezt azonban nem vezérelhetik szubjektív szempontok, csak­is a piacgazdasági folyama­tok. Szabó István a továbbiak­ban arról szólt, hogy a szö­vetkezeti érdekképviselet ed­dig részt vehetett a dönté­sek előkészítésében, és en­nek „ellentételeként” részt vállalt a végrehajtás segíté­sében, illetve a döntések el­fogadtatásában. Ez azonban már nem elégíti ki a gazdál­kodók igényeit; a TOT-ot kritikák érték, amelyeket nem lehet elutasítani. Az ér­dekképviselet eddigi gyakor­latát a politikai fejlődés is túlhaladta, és bár kétségkí­vül eredmények is szület­tek, a továbbiakban az érdekképviselet monopóliu­ma nem tartható fenn. Kifejezte meggyőződését: a demokratikus jogállam vi­szonyai között, az érdekplu­ralizmus keretei között a meglevő érdekképviseleti szervezetek képesek a meg­újulásra. A jelenlegi szerve­zetekkel szemben nem adott nagyobb esélyt egy mező- gazdasági kamarának vagy az érdekképviseletre önként vállalkozó más formációnak. ható centrum köré csoporto­sítja. A továbbiakban szólt ar­ról, hogy az MSZMP agrár- politikáját az utóbbi időben számos kritika érte, sőt egyes alternatív szervezetek már annak teljes tagadásáig is el­jutottak. — Kevés dolog van manapság, amely nem kiált megújulásért. Ez érthető. Az viszont nem, hogy szinte semmi nincs — se érték, se eredmény, se tett, se hit —, amit valamilyen oldalról és valamilyen szándékkal meg ne tagadnának. Pedig kon­zerválni nemcsak elavult né­zeteket, módszereket lehet, hanem már kiküzdött érté­keket is. skála. Így biztos nem jó, ahogy van, de hogy új föld­osztás kellene? Kinek a földjét osztanák itt föl és kinek adnák oda? Nem osztani kell a földet, hanem jövedelmezően meg­művelni. Jelszavunk egykor az volt: a föld azé, aki meg­műveli. Legyen most új jel­szavunk: a föld azé legyen, aki a legerdményesebben tudja megművelni! Így folytatta: — Tudom, hogy Önöket most a straté­giai és koncepcionális kér­dések mellett — ha lehet — még élénkebben foglalkoz­tatják a gazdaságaik jelenét és közvetlen jövőjét befo­lyásoló szabályozók és intéz­kedések. A hitelszűke, a magas kamatok, a soknak tartott elvonás, a kevésnek tartott és csökkenő támoga­tás, a nyíló agrárolló, a vesz­teséges üzemek nagy száma. Ezek miatt erős, helyenként éles bírálat éri a kormány­zatot. A bírálatoknak több­nyire van alapja, de 'sokszor nincs igaza. Magam is úgy látom, hogy az alkalmazott eszközök vagy mértékek egy része kifejezetten célját vesztett. Amit tudunk, azon változtatunk, s ebben segít a bírálat. De a nehezménye­zett intézkedések nagy ré­szét olyan körülmények kényszerítik ki, amelyeken vagy nem tudunk, vagy amiken nem is szabad vál­toztak ni. Az agrárpolitika megújí­tásának is fontos feltétele a gazdasági és a politikai re­formok egysége, ami most csak a helyi önkormányzat megerősödésével lehetséges. A miniszterelnök Eötvös Józsefet idézte: „Szilárd ala­A TOT-nak eltökélt szándé­ka: új szerepet fog felvál­lalni, és válaszol mindarra a kihívásra, ami az érdekkép­viseletet érte. Felszólalások Mivé lesznek falvaink, mi­lyen sors vár az ott élőkre, ha tovább folytatódik a me­zőgazdasági termelés gazda­sági ellehetetlenülése — tet­ték fel a kérdést a vitában felszólalók. Megállapították: a kiszámíthatatlan módon változó, rövid távú érdeke­ket szolgáló szabályozórend­szer, a növekvő elvonások, az ésszerűtlen támogatáspo­litika következtében az egyébként nemzetközi szín­vonalon termelő, és fejlett, európai szintű élelmiszerel­látást biztosító ágazat már nem képes önmaga fenntar­tására. Sokan szóltak a kedvezőt­len adottságú termelőszö­vetkezetek gondjairól, és ez­zel összefüggésben a támo­gatáspolitika változtatásának szükségességéről. Szorgal­mazták: ne a végtermékek előállítását támogassák, ha­nem az erre szánt összegeket a szántóföld nagysága és minősége szerint osszák szét — járadék formájában — az átlagosnál rosszabb feltéte­lek mellett gazdálkodók kö­zött. pon nyugvó községi élet az egyedüli eszköz, mely az egyén elszigetelt állását a roppant államhatalom irá­nyában megszünteti, anél­kül, hogy az állam fönállása veszélyeztetnék. Ha az egyes községekben elég tért nyi­tunk meg ezer embernek szereplésre, csak akkor vár­hatni, hogy mindenki megfe­leljen szerepének”. Most a falusi önkormány­zat feladatai sokrétűek — mondotta. Dolgozzunk közö­sen azon, hogy országunk a közeli jövőben az autonóm közösségek hazája legyen. Hiszen ezek az autonómiák tartottak meg bennünket magyaroknak, az elmúlt ezer évben. A magyar falvak helyzete nagyon különböző, ezért a sokszínű fejlődés természe­tes perspektívának tűnik. A falusi ember a fontos dolgokat tudja. Maga kí­ván berendezkedni falvai­ban, saját szokásai és tör­vényei szerint. Bízom ben­ne, hogy mint annyiszor a magyar történelem során, most is nemzetmegtartó erő­ként, dcnt és cselekszik, mondta befejezésül. * * * A szövetkezeti tagság örömmel értesült arról, hogy az MSZMP Központi Bizott­sága legutóbbi ülésén az agrárpolitika megújításának kérdéseivel foglalkozott — mondták a felszólalók. Fon­tosnak ítélték, hogy az új agrárpo'itikában kapjon na­gyobb hangsúlyt, s egyben törvényi, alkotmányos ga­ranciákat is a szövetkezeti önállóság. A központi kere­setszabályozás megszünteté­sével utalják teljes egészé­ben a szövetkezeti önkor­mányzat hatáskörébe a belső érdekeltségi viszony alakí­tását. A többség egyetértett azzal, hogy új alapokra kell helyezni a tulajdonviszo­nyokat, ám arra is felhív­ták a figyelmet, hogy a pa­rasztság nem új földosztást akar. Eltérő vélemények han­goztak el az érdekvédelmi tevékenység megújításáról. Egyesek szerint a meglévő szervezeti kereteket kell új tartalommal megtölteni, má­sok amellett szóltak, hogy a TOT koalíciós alapon, szö­vetségi formában működ­jék a jövőben. » A konferencia szombaton folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) vesztesei közé tartozhatnak a bányászok, akiknek jövőjét egy hossszú távú energia- stratégia teheti biztossá. Dé­nes János Zobák-aknai bri­gádvezető a párttagoknak azt a kívánságát fogalmazta meg, hogy ne állandóan vál­tozó. hanem időtálló prog­ramot kapjanak. Czelter Ele­mér Szászvár-bányaüzemi csapatvezető vájár megkér­dezte, hogy az energiater­melésben gazdaságosan fel­használt szén kitermelése miért minősül gazdaságta­lannak a Mecsekben. Hucker Ádám. a nagymányoki bri­kettüzem dolgozója a gépek késedelmes szállítása okoz­ta termeléskiesést tette szó­vá. Gulyás János kőfejtési brigádvezető a vezetők rá­termettségének fontosságáról szólt. Mint mondta, a hosszú tá­vú energiaprogramot maga is szorgalmazza, és annak ki­dolgozása már folyik. Befe­jezésül azt kérte a mecseki bányászoktól, hogy gondjai­kat ezután is jelezzék, de értsék meg. hogy a párt a jövőben nem vállalhatja át az állam feladatait. Grósz Károly ezután a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vál­lalat gazdasági és politikai vezetőivel tartott megbeszé­lést a két vállalat helyzeté­ről, gondjaik megoldásának lehetőségeiről. Csethe András, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója elmondta, hogy a mecseki kokszszén iránti igény 1992- ig fokozatosan megszűnik, így a széntermelés félmil­lió tonnával csökken, és emiatt 3000 dolgozójától — köztük 500 lengyel bá­nyásztól — kell megválnia a vállalatnak. Ez még akkor is feszültségek forrása, ha „színfalakon" munkaerőhi­ány van. Kovács István, a Mecseki Ércbányák pártbi­zottságának titkára han­goztatta, hogy érzékelhető ugyan politikai feszültség, de ez nem jelent robbanás­sal fenyegető válságot. Az MSZMP főtitkára teg- naD délelőtti programjának befejezéseként a Hazafias NéDfront megyei bizottságá­nak székházában Baranya megye országgyűlési képvi­selőivel folytatott megbeszé­lést. Grósz Károly délután az MSZMP Baranya megyei végrehajtó bizottságának tagjaival és a testület ülé­seinek állandó meghívottai- val találkozott. Dányi Pál, a Baranya megyei pártbizott­ság első titkára a párt he­Az MSZMP főtitkára a délutáni órákban beszédet mondott a pécsi sportcsar­nokban összegyűlt három­ezer baranyai pártaktivista előtt. A Himnusz hangjai után Dányi Pál üdvözölte a meg­jelenteket, majd Grósz Ká­Magyarországon történel­mi jelentőségű folyamat zaj­lik — így összegezte buda­pesti benyomásait Laurent Fabius, a francia Nemzet- gyűlés elnöke, az Ország­ház Gobelin termében teg­nap délben tartott nemzet­közi sajtóértekezletén. A Fabius vezette francia parlamenti küldöttség — amely csütörtökön érkezett hazánkba — pénteken kora délelőtt a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men járt, és kötetlen beszél­Grósz Károly válaszában egyebek között hangsúlyozta, hogy a párt vezetése és tag­sága közötti párbeszéd ak­kor hatékony, ha nemcsak egyirányú. Szólt arról, hogy a gazdaság stabilizálását cél­zó program a 90-es évek elejéig megvalósítható, de a korszerű gazdaság megte­remtése 1,5—2 évtizedet igé­nyel. s a reform egyelőre nem kecsegtet látványos eredményekkel, mert nem közvetlenül az egyes ember­nek. hanem a társadalom egészének származik belőle haszna. A párt főtitkára rá­mutatott: a lemerevedett gazdasági szerkezet korsze­rűsítése helyenként nem csak a munka, hanem a munkahely megváltoztatását is kívánja, és azt is tudo­másul kell venni, hogy a jövőben kevesebb szénre lesz v'ükség. lyi munkastílusának megújí­tásáról szólva elmondta, hogy a testület minden má­sodik ülésének napirendjén az adott helyzet által felve­tett időszerű kérdések sze­repelnek, s az új tagokkal kiegészült megyei párt-vb politikai műhelyként is igyekszik segíteni az orszá­gos testületek és vezetők munkáját. Grósz Károjy az elhang­zott észrevételekre és kér­désekre válaszolva egyebek között hangoztatta, hogy a politika valóban gyors lép­tekkel halad, ami kétségkí­vül veszéllyel és buktatók­kal jár. A vezetés események utáni „kullogását” kifogáso­ló észrevételre a párt főtit­kára azt mondta, hogy a májusi pártértekezleten megfogalmazott koncepció megvalósítása számos meg­válaszolatlan gyakorlati kér­dést vet fel, s a felelet ki­munkálása keltheti helyen­ként a késedelem látszatát. Fodor László, a KISZ Ba­ranya Megyei Bizottságának első titkára a találkozó be­fejeztével nyílt levelet nyúj­tott át Grósz Károlynak, amelyben a Baranya Megyei Vállalkozó KISZ-szer veze­tek Tanácsa és a KISZ-en belül megalakult, a dolgozó fiatalokat tömörítő szövetség megyei szervezői fogalmaz­ták meg a párt politikájá­val kapcsolatos álláspontju­kat. Ebben egyebek közt ki­fejtik, hogy a gazdaság köz­vetett irányításának, a való­ságos társadalmi tulajdon megteremtésének híveiként a monopóliumok felszámolá­sát, a külföldi tőke beáram­lásának, valamint a hazai- egyéni és társas vállalkozá­sok terének szabadabbá té­telét szorgalmazzák. roly emelkedett szólásra. Be­szédében a reform gazdasá­gi, politikai és ideológiai­szellemi területei közti össz­hang kialakításának feltéte­leit elemezte. Hangoztatta, hogy a pártnak 20—25 évre szóló hosszú távú program­ját is meg kell alkotnia. getést folytatott a hallgatók egy csoportjával. Ezután Né­meth Miklós miniszterelnök hivatalában fogadta a dele­gációt. A Fabius vezette küldött­ség budapesti tárgyalásain a Nyugat-Európa és Magyar- ország közti kapcsolatfej­lesztés témájában szóba ke­rült az is, hogy Budapest hajlandó volna csatlakozni az Európa Tanácshoz. A sajtóértekezletet köve­tően Fabius megkoszorúzta Raoul Wallenberg emlék­ugyanakkor rámutatott, hogy a pártértekezlet óta el­telt tíz hónap alatt több tör­tént, mint korábban évek során át. A gazdaság súlyos helyzetére utalva azt mond­ta, hogy a szerkezetátalakí­tás forrásait — akár poli­tikai kompromisszumok árán is — meg kell találni. Hazánk és a külvilág kap­csolatairól szólva kiemelten foglalkozott közelgő jugo­szláviai látogatásával, a két ország kapcsolataival. — A magyar—jugoszláv kapcsolatok — mondotta Grósz Károly — az élet min­den területén kiegyensúlyo­zottak, jelentősebb és főleg megoldhatatlan problémák nem terhelik. További gaz­dagításukhoz. élőbbé tételük­höz mindkét országnak ko­moly érdeke fűződik, s eh­hez számos, kölcsönösen ki­aknázható lehetőséggel ren­delkezünk. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége között tartalmas együttműködés alakult ki. Rendszeressé vált a főtitkárok találkozója, a legutóbbinak 1987-ben Bu­dapest volt a színhelye. Mindkét részről közös az igény arra. hogy ez terjedjen ki a párt- és állami veze­tők szélesebb körére. Kapcsolatok Jugoszlá viá val — Gazdasági kapcsolata­ink a két országban megle­vő belső gondok ellenére is stabilak. A magyar—jugo­szláv árucsereforgalom 1988- ban 540 millió dollár volt, ami 7,5 százalékkal megha­ladta az előző évit, és a szolgáltatásokkal együtt a külkereskedelmi foraalom elérte a 710 millió dollárt. Széles körűek és tartal­masak a tájékoztatási, kul­turális, oktatási és tudomá­nyos kapcsolataink. Ezeket a történelmi tradíciók és a je­lenkori szükségletek egy­aránt további bővítésre te­szik alkalmassá. Rendszeres a kát ország lakosságának tömeges érint­kezése. Ez nagyban elősegí­tette. hogy népeink reális képet alakítsanak ki egy­másról. — A magvar—jugoszláv egvüttműködásben egyértel­műen stabilizáló tényező a két országban élő nemzeti kisebbségek hídszerepe. Sajátos érdekeik érvénye­sítése jó irányban fejlődik, formái gazdagoknak. Van te­hát mire alapoznunk, ami­kor ezen a téren is kölcsö­nösen törekszünk a kapcso­latok minőségileg magasabb szintre emelésére. Magyar részről ennek szellemében is készül az új alkotmány, és előrehaladott állapotban van égy önálló nemzetiségi tör­vény előkészítése. A Szózat hangjaival véget ért nagygyűlést követően Grósz Károly kétnapos ba­ranyai látogatásának utolsó Drogramiaként Pécs vezetői­vel találkozott, majd pedig a sajtó helyi munkatársait tájékoztatta látogatásának tapasztalatairól. művét, délután pedig — kí­séretével együtt — Eszter­gomba utazott. A francia vendégek — Stadinger Ist­vánnak, az Országgyűlés el­nökének a kíséretében — az érseki palotában látogatást tettek Paskai László bíboros­érseknél, majd megtekintet­ték a Keresztény Múzeumot. A Laurent Fabius vezette francia nemzetgyűlési kül­döttség este - elutazott Ma­gyarországról. A vendégeket Stadinger István, az Ország- gyűlés elnöke búcsúztatta. Németh Miklós beszéde A falu sok próbát kiállt A politika gyors léptekkel halad A szerkezetátalakítás forrásai Elutazott hazánkból a francia parlamenti küldöttség

Next

/
Oldalképek
Tartalom