Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-15 / 39. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 15. 5 [képernyője előtt ] A szik költészete Dr. Kovács Tibor orvos-festőművész képei Tanyaudvar Vannak programok, régi műsorok, amelyek a januári nagy szerkezetátalakítással, amely a televízióban végbe­ment, egyszerűen rosszul jár­tak. Akár sajnálni is lehet őket, minthogy olyan műsor­időbe utasítattak, mely alig­ha mondható szerencsésnek. Ugyanis felnőtt nézők közül vajon hányán ülnek vasár­nap reggel már 9-kor a ké­szülék elé, hogy a televízió „házitanítóját” a Telemagisz- tert hallgassák? r­------------------------------------­T évémagiszter Pedig a művelődési főszer­kesztőség műsora ebben az időben jelentkezik, ráadásul a kevésbé fogható kettesen, s tart három teljes órán át, ebédidőig. És kínál sok-sok okos és hasznos tudnivalót. Ezért is szólok róla. Van itt szociológia a legmagasabb fokon, egyetemi színvonalon, és van egészen gyakorlati tanácsadás, például a gyer­mekneveléshez, aztán agyfé­nyesítő matematikai felad­vány iskolásoknak, és érde­kességek, emberiek és ter­mészetiek. Úgyhogy ha az ember egyszer belekóstol, aligha tudja abbahagyni, mert színes, változatos, ér­dekes, olykor izgalmas is. Nem titkolom, szeretnék kedvet ébreszteni iránta. Hisz még kellemes meglepe­tésekkel is szolgál. Ahogy az elmúlt vasárnap is tette, amikor néhány percben egy szinte világritkasággal ruk­kolt elő Juhász Árpád: húsz­millió éves lábnyomokat és növényi levelek lenyomatait láthattuk a „palóc Pompei- ben” készült felvételeken — ős világnyomok Ipolytarnó- con, ahol akárcsak az itáliai városban, itt is az egykor ki­törő vulkán lávatengere ön­tötte el a környező vidéket, s „konzerválta” többek kö­zött az említett nyomokat. (A filmet Rozsnyai Aladár fotografálta.) Igazi természeti csoda, de talán ennél is üdí­tőbben hatott az értelemre egy tudós jogászember vilá­gos beszéde arról, hogy a túlszabályozott társadalom hogyan nyomoríthatja meg az embert, hogy a túlszabá­lyozottság dzsungelében mi­lyen könnyen tévedhet el az állapolgár, ha nem talál ma­gának járható ösvényt. A jogállamiság napjainkban épülő új rendjének „katoná­ját” hallhattuk, az igazság­ügyek miniszterét, aki végte­len egyszerűséggel, a lénye­get megragadva tette kivéte­les élvezetté a vele eltöltött perceket. Csillogott az érte­lem, fénylett itt a szellem, semmi jognyelvi gubanc, semmi szaknyelvi zsargon, a gondolat tisztán és tömören vájta ki magának egyenes nyelvi medrét. Dr. Kulcsár Kálmán ragyogóan fejtette ki jog és politika olykor tö­rékennyé váló viszonyának lényegét, ismertette meg ve­lünk a jog mint eszköz jel­legzetes tulajdonságait, s mu­tatta meg, hogy egyáltalán mire való és mire nem, mi fakad természetéből, s mi az, amit csupán ráerőltethetnek, hogy azután szerepében is megzavarodjék. Új fogal­makkal ismerkedhettünk meg, a túlvállaló állam, illet­ve a szerény állam fogalmá­val; az előbbi, mely mindent magára vállal, hagyományos, az utóbbi, mely csupán a szükségeset, a korszerűbb. S a miniszter nem rejtette vé­ka alá, hogy ő ez utóbbinak híve. így tudási meggyőző­dése személyes varázst ka­pott szavaitól, a száraz tu­domány fogyaszthatóan „édes” televíziós eledelünk lett. Ez a jogi ismeretterjesz­tés nekem öveges professzor varázslatos „fizikaóráit”, Mihály András elbűvölő tele­víziós zenés sétáit idézte. Csak megemlítem, a Tévé- magiszterben hallhattunk névmagyarázatot is, a Bálint név eredetét ismerhettük meg, s ráadásul Bálint nevű költőnk, Balassi egyik gyö­nyörű versét kaptuk Kozák Andrástól. A Tévémagiszter: remek kalandozás az ismere­tek birodalmában! S bizonysága is annak, hogy televíziónk továbbra is komolyan veszi oktató szere­pét, hogy az értékek népsze­rűsítője kíván maradni. Ép­pen ezért nem érthetünk egyet azokkal, akik kultúra- ellenességgel vádolják ha­zánk egyetlen televízióját, — ahogy ez a februári film­szemlén is történt, amelynek folytatásaképpen házivitát rendezett a tévé csütörtök este Nézőpontjában. Eredeti­leg a szemle díjazott film­jeiről szólt volna a vitamű­sor, de épp az említett vá­dak miatt tárgyat változta­tott a Nézőpont, s új szem­pontokat választott: a tele­víziósok igyekeztek vála­szolni az őket ért súlyos vá­dakra. Nem volt nehéz dol­guk. A-legfőbb vádra, hogy tudniillik a televízió szelle­miségéből hiányzik a nem­zeti tartalom, még pontosab­ban, hogy műsorában nem kellő súllyal szerepelnek nagy nemzeti értékeink, pél­dául Illyés, Németh László, Vas István stb., s egyáltalán, hogy szellemi életünk legja­va csak ritkán jut szóhoz a képernyőn, Szinetár Miklós főrendezőnek ellenérvként elegendő volt felsorakoztatni magyar klasszikusok neveze­tes televíziós bemutatóit, vagy éppen a Németh László drámáiból készült tévéjáté­kokat, épp most láthatjuk az Égető Eszter tévéfilmváltoza- tát. Magyar szerzők remek­műveit juttatta, illetve jut­tatja el milliókhoz televí­ziónk ! Az viszont tény, hogy a dokumentumfilmek érde­kében az eddiginél sokkal többet tehetne, hisz igazán értékes mai alkotások ma­radnak parlagon, szinte érin­tetlenül, mert se a mozinak nem kellenek — túlságosan hosszúak —, se pedig a tele­vízió nem fogadja be őket. Így azután a nézőkhöz sem juthatnak el. Pedig a való­ság feltárásában és megis­merésében, embervoltunk tudatosításában és történelmi tudatunk erősítésében igen jó szolgálatot tehetnének — — a képernyőn sugározva. Minden országnak olyan televíziója van, — hangzott el a már említett filmszem­lén —, amilyet megérdemel. Hozzáteszem, azért annál jobb is lehetne, s ebbe még nem is kellene beleszakad­nia. Röviden Elbúcsúzott tőlünk kedd es­te az olasz bűnügyi tévéfilm­sorozat, a Polip. De csak egy időre. Cattani felügyelő utolsó szavai ugyanis — „Visszajövök Santinelli” — nemcsak a tévéfilm folyta­tását engedte sejtetni, de mint a hírekből megtudtuk, ezúttal konkrét ígéret is, hisz képernyőnkön hamaro­san az újabb folytatásait is láthatjuk. A kérdés: örül­jünk-e a kilátásba helyezett folytatásnak? Vagy pedig elegünk van a felügyelő kese­rű, kegyetlen és reménytelen harcából, amit a maffiával vív az olasz városkában. Ha azt vesszük, mennyire jól van megcsinálva a film, ak­kor örülhetünk, a Polip két­ségtelen a színvonalas szóra­koztató munkák közé sorol­ható. S a felügyelőt játszó- Michele Placido is karizma­tikus, vonzó egyéniség. Visz- szavárom a sorozatot, mert kíváncsivá tett: vajon le­het-e egyáltalán győzni e kiterjedt maffia ellen, győz­het-e végül is az igazság, si­kerül-e a felügyelőnek elej­tenie nemcsak a kis'vadakat, hanem az igazán nagyokat is? V. M. Reklámszakemberek részére Öt nyelven beszélő könyv A magyar reklámiroda­lomban már korábban is megjelentek értékes kézi­könyvek, szakoktatási jegy­zetek, elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkozó ta­nulmányok. Ám mindmáig hiányzott egy olyan össze­foglaló kézikönyv, amely címszavakban, illetve a szó­cikkek értelmezése útján tá­jékoztatja használóját. Éppen ez a tény vezérelte a Magyar Reklámszövetsé­get, amelynek megbízásából egy szakemberekből álló szerkesztőség több éven át dolgozott annak az ötnyelvű értelmező szótárnak a meg­alkotásán, amely a napok­ban a Képzőművészeti Ki­adónál jelent meg. A szótár első része csak­nem 3 ezer 400 betűrendbe szedett, a reklámszakmához és a hozzá szorosan kapcso­lódó területekhez tartozó szócikket értelmez. A szer­kesztők kétségkívül tömör­ségre törekedtek és a könyv megírásakor a legújabb kül­földi szakirodalmat is fel­használták. A céljuk az volt, hogy a magyar reklám-szak- nyelv egységesítését is szol­gálják. Erre példa, hogy a rokonértelmű szakkifejezé­sek közötti tájékozódást, mintegy ezer utalás segíti. A szótár majdnem 22 ezer szópárt tartalmaz, számuk nyelvenként 4—6 ezer között változik. Az első rész a ma­gyar címszavak angol, né­met, francia és orosz megfe­lelőjét tartalmazza, a máso­dik részt képező szójegyzék pedig idegen nyelvként, azok betűrendjében adja meg az idegennyelvű kifejezések magyar szakmai fordítását. A szerkesztők a szótárt el­sősorban a marketing-szak­emberek részére állították össze, de nem feledték, hogy a reklám több szakterülettel érintkezik. Kísérleti felvételi Kísérleti felvételi eljárást vezet be a Pénzügyi és Számviteli Főiskola azoknak, akik esti vagy levelező tago­zatra jelentkeznek, és leg­alább 5 éves munkaviszony­nyal rendelkeznek. Az új módszer lényege: a jelentke­zők a matematika mellett olyan tantárgyakból tesznek felvételi vizsgát, amelyekből szakmájukban már gyakor­lati ismereteket szereztek. A leendő hallgatók a főiskola ajánlása alapján maguk vá­lasztják ki azt a tantárgyat — például könyvvitelt vagy programozást — amelyből felvételizni kívánnak. Megmentik az utókornak Karcag műemlékeit, népi építészeti emlékeit és ápol­ják szellemi értékeit — így foglalt állást tegnapi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. A Hortobágyi Nemzeti Park szomszédságá­ban lévő és idegenforgalmi szempontból is egyre jelen­tősebb település klasszicista stílusú református templo­mát a közelmúltban felúj í- toltták, és terv készül híres orgonájának rekonstrukció­jára. A nagykunsági táj egyetlen görög-keleti temp­loma építészeti, kultúr- és egyháztörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő jelen­A magyar parasztság so­kat hangoztatott „őserejét”, a paraszti életmódot ideali­záló írók, költők egész sora igyekezett valaha a ■ tanyát a magyar valóság szentélyévé avatni. Maguk a nincstelen paraszti tömegek is táplál­ták ezt az illúziót, hiszen a tanya a megkapaszkodás el­ső állomása volt. Tanyás gazdának lenni, már jelen­tett valamit: a tanya köré újabb holdakat lehetett vá­sárolni. Irodalmáraink, festőink legjava viszont benézett a piroscserepes vagy nádfede- les házikók parányi ablakán, s megláttatták a valóságot. Az elmúlt évtizedekben — legalábbis szűkebb hazánk­ban — a tanyák fölött meg- kondult a lélekharang. Ahogy öregedtek a tanyák gazdái, úgy érződött, elnehe­zülő tehetetlenségük a fun­damentum nélküli építmé­nyek külső látványán is. Kortárs festészetünk néhány kiválóságát megihlette a pusztuló tanya, a letűnő élet­forma látványa a Kunság­ban is. A kunsági tanyákon sok­kal mostohább volt minden, mint például a Nyírségben vagy a Duna—Tisza köze homokján. A szik megőrizte a múltját, legalábbis annyit, amennyit nem. vett el tőle a civilizáció. Fölösleges lenne a mennyi kérdését firtatni, az igazi választ akkor adná meg ez a föld, ha az ember levenné róla a kezét. Dr. Kovács Tibor a hegyes, dimbes-dombos Bódvaszila- son született, életében elő­ször akkor járt az Alföldön. mikor felvételizni ment a debreceni orvosegyetemre. Amikor először látogatott a „kun fővárosba”, félt a jö­vőtől. Aztán elment néhány év, lehetősége adódott, hogy máshol, talán " harmoniku­sabb közegben élje az éle­tét, mégis maradt Karcagon. Akkorra már Tilalmas is a szívéhez nőtt. Patetikusan hangzik? Valószínűleg, de amikor már nem elég ma­gyarázatul a racionális ér­vek ereje, a kötődéseinkkel próbáljuk megértetni csele­kedeteinket. tőségű. A tanács és a ma­gyar ortodox egyház közös támogatásával megkezdték a múlt században épült temp­lom külső felújítását, és a későbbiekben a nagy értékű freskók és az ikonosztáz restaurálására is sort kerí­tenek. A népi építészet remekei közül eredeti formájában ál­lították helyre a város hatá­rában lévő szélmalmot. Az építményt a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Ma­lomipari Múzeumnak rende­zi be. A hortobágyi termé­szetvédelmi terület fogadó­kapujánál lévő Zádor-hidat, amely kiszáradt medret ível •A karcagi emberek iránti megbecsülés, szeretet, a ra­gaszkodás sok mindent meg­magyaráz, de nem mindent. Dr. Kovács Tibor ugyanis néhány éve festeni kezdett. Nem előzmények nélkül, hi-> szén középiskolás korában, tanárai már észrevették te­hetségét. a művészpálya irá­nyába próbálták terelni, de az orvosi hivatás érzete erő­sebb volt. Ma is az, úgy ta­pasztaltam, amikor festésze­téről beszélgettünk a karca­gi házában. Az orvos rendje, kötelességtudata a legfonto­sabb számára, amely szinte a nap minden percében tett- rekészséget kíván meg. A háttér, amely karbantartja mindennapi harmóniáit, a festészet. Mennyire torzíthatnak azok a kategóriák, amelyek az „amatőr” és a „profi” között minőségi különbségre gon­dolnak. A dolog lényegét az dönti el aki vállalkozik ar­ra, hogy értéket adjon, ké­pes-e erre, vagy sem ... ? Alig két-három éve, hogy dr. Kovács Tibor a közönség elé lépett képeivel. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a debreceni egyetemen rendezett kiállítására igen jónevű kritikusok figyeltek fel, — ha úgy tetszik képei első nagyobb tárlatán már felfedezték. De ez a tény sem sarkallja azóta gyorsításra, váltásra; nem kell átélnie egzisztenciális görcsöket, ideje és türelme van, hogy át, már korábban felújítot­ták, a térség egyik idegen- forgalmi látványossága. Ere­deti berendezéssel nyitotta meg kapuit a belvárosban a nagykunsági tájház. a Kán­tor Sándor Fazekasmúzeum, ismét vendégeket fogad a betyárok hajdani tanyázó­helye, a Morgó Csárda. Fél­tő gonddal óvják az északi temető maga nemében egye­dülálló csőszházát. A Győr- ffy István Nagykun Múzeum műemlékjellegű épülete, a tájegység tárgyi és szellemi értékeinek, a múlt hagyaté­kának legnagyobb tárháza, most időszaki kiállítóterem­mel bővült. a maga útját járja. Boldog ember. Ez minden festmé­nyén érződik. Mi teszi dr. Kovács Tibor festészetét izgalmassá, egyé­nivé? Egy sajátos, néhol még mindig zárt életformát hordozó táj művészi megje­lenítése. Sokan sokfélekép­pen festették már a kun föl­det — természetesen élővi­lágát is — de olyan mikro- közelségbe még senki sem került a zsombékok torzsai­hoz. a tócsák felhőket hor­dozó tükreihez, az ákácok- hoz, a széltől borzolt ízíkek- hez, a sár színanatómiájá­hoz, mint orvos-festőnk. Nekem olyan föld ennek a kietlenségnek egy-egy da­rabkája. hogy az ottani ma­darak csicsergéséből is pa­naszt érzek ki, — festőnknek meg ugyanez a szépségek ih- letője. Dr. Kovács Tibor mű­vészete egyszerre dokumen­tatív és meseerejű is. De ne feledjük, minden mesének drámai magva van. így Ko­vács doktor kunsági képei­nek többségén is ott feszül­nek az ellentétek. A drámai sűrítésre talán a legjobb pél­da az a kép, amelyen né­hány — az őszi betakarítás után — „künnfelejtett” ku­koricaszár sorsokat tud meg­idézni. Már ezekkel az el­vonatkoztatható jelzésekkel is túllépett dr. Kovács a ha­gyományos tájfestészeten, s képeinek költői emelkedett­séget ad azzal is. ahogyan az embert vagy annak keze nyomát megjelenteti vászna­in. Örömmel tapasztaljuk, hogy festői palettája meny­nyire színesedik, ez már ma­ga is jelzi, hogyan halad vá­lasztott témáinak felfedezé­sében. Nehogy egyoldalú művész­nek vélje valaki is dr. Ko­vács Tibort! Nem csak — és ez a csak milyen sokat je­lent! — avatott tájféstő, hi­szen portréi, csendéletei is bizonyítják tehetségét. Tanfolyamok munka­nélkülieknek Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal a munkanélkü­liségtől leginkább veszélyez­tetettek számára új képzési formák bevezetésén dolgozik. Az ÁBMH pályázatokkal támogatja az új képzési for­mákhoz szükséges oktatási tematikák, ’tananyagok ki­alakítását. A munkanélküli­ek sajátos helyzetéhez iga­zodó első oktatási progra­mok elkészültek, s azok alapján több városban a képzés is megkezdődött. Így például Békéscsabán, Pé­csett, Zalaegerszegen, Kecs­keméten és Nyíregyházán nyújtanak érettségizett fia­taloknak 6—18 hónapos egészségügyi, szociális, pénz­ügyi, illetve számítástechni­kai szakismereteket adó kép­zést. Úr-' Elmúlás • Tiszai Lajos Megmentik Karcag műemlékeit Templom, szélmalom, tájház, csárda, időszaki kiállítóterem

Next

/
Oldalképek
Tartalom