Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 14. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUÁR 17. TÁGASABB ÉPÜLETRE VÁRVA Lesz*e ifjúsági centrum Ugye eljönnek majd a repülök? Látogatóban a szolnoki középiskolás honvédkollégiumban Karcagon? A meglévő, viszonylag jobb állagú középületeinknek talán még sohasem volt akkora becsületük, mint manapság. Köztudottan újat építeni — az árak emelkedésével józanul kalkulálva is — ma már merész vállalkozásnak tűnhet. Marad tehát, ahol csak lehet, a meglévő épületek kihasználása. Ha valamilyen vállalatnak, szervezetnek mégis módjában áll újat építeni, máris több jelentkező akad régi helyére. Karcagon sincs ez másképp. A város központjában a közeljövőben megüresedik a Kereskedelmi és Hitelbank Bajcsy-Zsilinszky úti épülete, amelyet már többen „kiszemeltek”. A hamarosan várható költözés láncreakciót indíthat el. Nagy Lajos, a városi KISZ- bizottság titkára például olyan elképzeléssel lépett a december eleji tanácsülés elé, hogy az említett épületben hozzanak létre ifjúsági centrumot. A gondolat mellett több érv is szól: elsősorban az, hogy a jelenlegi. Püspökladányi úton lévő úttörő- és ifjúsági ház kicsi, tökéletesen alkalmatlan meghirdetett funkciójára. Másodsorban öt ifjúsági intézmény, szervezet három helyen működik szerte a városban: a városi úttörőelnökség, a KISZ-bizottság és az úttörőház egy épületben összpontosul, azonban az ifjúsági klub már a Bajcsy-Zsilinszky úton, az úttörőtábor pedig megint csak máshol. Ezeket Megalakul Gsépa tanácsa A szétváló települések sorában sor került az utolsó alakuló tanácsülésre is az elmúlt hét péntekén Csépán. A tiszazugi település 1977-től mostanáig Tiszasassal és Ti- szauggal együtt alkotott közös tanácsot, amelynek székhelye éppen Csépa volt. Ahogy arról beszámoltunk, Tiszasason és Tiszaugon már megalakultak az önálló tanácsok január első hetében. A csépaiak az alakuló tanácsülésen Nagy Ferencet választották tanácselnökké, aki a közös tanácsban is ezt a tisztséget töltötte be. A társadalmi elnökhelyettes dr. Nagy Lajos nyugalmazott állatorvos lett. A megalakult új tanács végrehajtó bizottságának titkára Dombiné Horpácsi Mária. jó lenne összefogni, egy helyre csoportosítani, s így hozni létre egy ifjúsági centrumot. Harmadsorban pedig a jelenlegi ifjúsági klub a Bajcsy- Zsilinszky úton a Kereskedelmi és Hitelbank épületének emeleti részét foglalja el. Következésképp célszerű lenne az egész épületet átengedni az if júságnak, s a mostani Püspökladányi úti épületet pedig bérbe vehetnék egy rászoruló vállalat, intézmény, szervezet — így a KISZ-esek logikusnak tetsző érve. Garai Katalin, a városi tanács művelődési osztályának főelőadója megerősíti az elgondolást, hozzáfűzve azt is, hogy már legalább öt éve húzódik az integrálás ügye, s a megoldás nem a KlSZ-ese- ken múlott múlik. Talán még ebben az évben találnak valamilyen megoldást, csak az lehet, hogy független lesz a jelenlegi banképülettől. Z. Tóth György, a művelődési osztály vezetője arra int, hogy a tanácsnak más a Nemcsak az ügyvédi munkaközösségekben lehet majd az ügyvédi hivatást gyakorolni, kimunkálják a magánügyvédkedés feltételeit is — egyebek között ezt tartalmazza az egységes jogi képviseleti rendszer szabályozásáról szóló koncepció. Az Igazságügyi Minisztériumban elkészült koncepcióról rövidesen véleményt mondanak az érintettek, az ügyvédek és a jogtanácsosok s a jogászság különböző szervezetei. Javaslataik összegezése után dolgozzák ki a jogi képviseletről szóló törvényjavaslatot. E jelentős változásokról Pálmai Gyula, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezeterve az épülettel, mint ahogyan a fiatalok elképzelték. El akarja adni valamilyen cégnek úgy, hogy az emeleti rész továbbra is az ifjúsági klub gyanánt funkcionálna. (Bár e klub kihasználtsága nem éri el a kívánatost — teszi hozzá.) De korábban született olyan terv is, hogy egy kereskedelmi egységet költöztetnének ide, a Bajcsy- Zsilinszky út. 2. szám alá, s akkor mennie kellene a klubnak is. A művelődési osztály örülne, ha létrejöhetne egy ifjúsági centrum ezen a helyen, de a város érdekeit is figyelembe kell venni. Az ötletek tovább sorakoznak: a következő „állomás” a Déryné Művelődési Központtal szembeni egykori kaszinó (ma napközi otthon) épülete. Ennek azonban csak akkor lesz reális alapja, ha a demográfiai hullám levonul, s a megfogyatkozott gyereksereget át lehet csoportosítani. A statisztikák szerint 1992-re várható az „apadás”. Egyelőre tehát — úgy tűnik — minden szűkös helyen dolgozó cégnek, intézménynek van otthona, székhelye Karcag belvárosában. Ha azonban a Kereskedelmi és Hitelbank elsőként „dobbant”, nyomában átrendeződhet a városközpont középülethálózata. Lesz, aki azonnal jól jár, s lesz, akinek várnia kell még a tágasságra, a kényelemre... tője az MTI munkatárásának elmondta: — Jelentős változás lesz, hogy — a törvény elfogadása esetén — mindenki ügyvéd lehet, aki a majdani jogszabályi előírásoknak megfelel. Kidolgozzák a magánügyvédkedés feltételeit, s lehetőséget teremtenek arra, hogy a leendő magánügyvédek társulást is létrehozhassanak. Természetesen továbbra is megmaradnak a jól bevált munkaközösségek. A magánügyvédi gyakorlattal kapcsolatban azonban gondoskodni kell a biztosítékokról, miszerint ha egy ügyvéd kárt okoz ügyfelének, azt meg tudja téríteni. Ez az állampolgárok védelmét szolgálja. István: — Mit ajánlok a nyolcadikosoknak? Elsősorban azt, hogy ide anyás típus ne jöjjön! Mi szél hozott? Természetesen a főiskolán szeretnék továbbtanulni. A Killiánon. Apu kertész, de több rokonom katona. Van közöttük vadászrepülő is. Ötödikes koromban láttam egy filmet a Deltában a repülőkről. Akkor határoztam. Hogyan készültem? Különösebben sehogy' A sportágam tájékozódási futás és az MHSZ-ben a rádió iránymérés volt. A repülésről? Az a nagyszerű benne. hogy a levegő nem az ember természetes közege. A barátaim? Megmondom őszintén, otthon a barátaim elutasították a katonai pályát. Most itt, a kollégisták a barátaim. Tamás: — Édesapám katona, édesanyám polgári alkalmazott. Igen, vehetjük úgy, hogy családi hagyomány. Tényleg repülős dinasztia, hiszen apu is repülős, nagyapám is. Nyolcadikos koromban kezdtem repülni Farkashegyen. Nem, nem mondhatnám, hogy féltem. Ezek a vitorlázó gépek végtelenül biztosak. Mi a kollégium előnye? Szerintem a célirányú képzés. Azt mondják, hogy aki egy vitorlázó géppel megtanult leszállni, annak gyerekjáték ugyanazt megcsinálni a vadászgéppel. Zoli: — Ha az ember nem hibázik, nem érheti baj. Ha hibázik? A Góbé például leszáll magától. Nyugodtan elengedheted a kormányt. A sport? Elég komolyan vesz- szük! Jómagam a Vízügy SEben úsztam általánosban. Hogy kezdődött? Apu repülőgép-szerelő, sokat kivitt magával a reptérre. Itt lakunk a Széchenyin, kőhají- tásnyira a kollégiumtól. Nem, nincs ebben semmi szívszorító. Még jó is. Bármikor hazamehetek. Hát igen. az első két napon tényleg hazavágytam. Aztán elmúlt. Iskolatársak vagyunk az öcsémmel, ő most elsős a Széchenyi Gimnáziumban. Hogy látom a gi- mit? Ügy, hogv a katonai osztályok jobban tanulnak! Nem hinném, hogy több a kötöttségünk, mint bármelyik más kollégistának. Inkább úgy mondanám, mi többet vállaltunk. Csaba: — Bajáról jöttem. Szerelmem a kosárlabda. Bánt. hogy nem játszhatok az „Olajban". Célom természetesen a főiskola. Ez az, ami itt tart. Igen, azt hiszem, nehezebb körülmények között tanulunk, mint akinek otthon külön szobája van. Itt százötven ember csapkodja az ajtót. Elég kötött a napirendünk. Ahhoz is alkalmazkodnunk kell meg egymáshoz is. Nem, az nem igaz, hogy itt laktanyás a rend. Az kellene még csak! Nem. nem járunk egyenruhában, nem tisztelgünk. Ugyanolyan kollégisták vagyunk. mint bármelyik magyar középiskolás. A repülés? Hát ez nagyon érdekes. Én például szédülök otthon a itetőn, ha fölmegyek a tv-anteninát megigazítani, de fönn, ezer méteren nem! Ugye furcsa? Szorongás? Van. De a gépek tökéletesek. Bízni kell bennük és kész! Az nagyon jó érzés, amikor az oktató hozzá sem nyúl a kormányhoz. Valóban, a suli elég furcsa! Mi vagyunk a „katonai osztályok”. Nem azt mondom, hogy lenéznek bennünket, de az elgondolkoztató, amikor a tanár azt mondja: ez a fiú milyen értelmes, kár, hogy katona lesz. * * * Beszélgető-partnereim a Magyar Néphadsereg 10. sgá- mú középiskolai honvédkollégiumának növendékei. UrJ. J. Egységes jogi képviselet, magánügyvédek Vitára bocsájtják a tervezetet yVEL|K_A_yA!^!$L_A_HONgA Mióta menekülünk? Hűtlen komáim, miért nem írsz? Én csak sejtem az okét: megferiyegethettek benneteket, hogy ne tartsátok a kapcsolatot az ilyen szökevényekkel („hazaárulókkal”), mint mi. Gyanúm onnan ered, hogy az utóbbi időben otthonról érkezett néhány (és egyre kevesebb) levelen, üdvözlőlapon nincs feladó, de még becsületes aláírás se nagyon, az egyik igen jó 'barátom még azt sem merte odaírni, hogy Laci, hanem az általam hajdanán neki ajándékozott megszólítással élt: Po.peye . . . Te nem írhatod alá úgy, hogy a komád, mert ez árulkodó lehet. De gondolkozz csak, egyik unalmas értekezleten mondtam neked valamit, az lehetne most „fedőneved”. Tudom, a velem való levelezésre nem használhatod az írógéped, hiszen ott minden egyes masina nyilvántartásban van írásmíntával együtt, ez is leleplezne, akárcsak kézírásod azonosítása. Lenne erre is egy ötletem: próbáld meg balkézzel... Vagy már erről is vettek mintát, netán az ujjlenyomatok szerinti azonosítást is bevetették, csak hogy büntetni tudjanak titeket?! Esetleg húzzál kesztyűt, hacsak nem vagy annyira megfélemlítve ... A múltkor az itteni menekült-státusról próbáltam értekezni, azaz erre tettem néhány megjegyzést. A rádióból értesülhettél te magad is arról, hogy ez itt körülbelül egy éve „téma”, és sokakban az a téves meggyőződés alakult ki, hogy ez a megfutamodás, tömeges elvándorlás valóban egy éve kezdődött vagy 'csúcsosodott ki. Mivel a tömegtájékoztatásinak nem volt ildomos erről beszélni, aránylag kevés magyarországi tudta, amit mi odaát, hogy az erdélyi magyarság süllyedő hajójáról való menekülés évtizedek óta tart, és tömeges méretűnek mondható már az otthoni úgynevezett „aranykorszak kiteljesedésétől”, vagyis a hetvenes évek derekától kezdve. Mert lényegét tekintve menekültnek minősíthető nemcsak az, aki átszökik a határon, vagy turista útlevéllel ideérkezve kéri, hogy maradhasson, hanem mindazok, akik az évek folyamán kinősültek, férjhez jöttek-mentek, nemlétező nagynénikhez ragaszkodva kértek és kaptak családegyesítés címéin kitelepülési engedélyt ide vagy a földkerekség akármelyik országába, csak ott ne kelljen maradni kisemmizettnek, kutyának, megalázott- nak. Árpádom, számolgattam a napokban, hogy egykori környezetünkből kik nincsenek már ott. Elképesztően kevesen maradtak, ha író- és újságíró társaimra gondolok. Ha a nejem volt színészkollégáit keresgélem, még szörnyűbb a helyzet, szanaszét vannak a nagyvilágban. Talán magyarázható ez foglalkozásunk milyenségével, s azzal, hogy a magyar értelmiség fokozottabb mértékben érezte a nyomást, vagy ítélte kilátástalannak már jó ideje a helyzetet (ebben nem is tévedett). Számba vettem hát a lakhelyem szerinti környezetemet. Ugye, Marosvásárhelyen egy olyan kis utcában nőttem fel és töltöttem eddigi életem jelentős részét, amelyik ' földszintes házakból állt (ösz- szesen tizennyolc házszám volt benne), egy udvaron négy-öt család lakott, az ötvenes években csaknem kizárólag magyarok; ötvenhatban költöztettek be az udvarunkra egy falusi „testvért”, akiből rendőrt csináltak, feleségét mindenki csak úgy emlegette: a román asszony. Valamennyiük sorsát nem követhettem nyomon, de az udvarunkon, illetve a két szomszédos udvarban lakókról tudom, hol vannak, összesen negyven személyről van szó, magunkat leszámítva, tehát az én el- illanásomig úgy alakult a helyzet, hogy huszonegyen távoztak külföldre, maradtak mindössze tizenkilencen. Ez a huszonegy 1975 és 1985 között gondolta úgy, hogy jobb lesz máshol. Közülük heten vannak Ny ugat-Európában (Svédországban és az NSZK-ban), a többi Magyar- országra települt át hivatalosan (te is tudod, de azért hangsúlyoznám: tulajdonképpen valamennyien menekültek, és nem jókedvükben hagyták ott szülőföldjüket, rokonaikat, barátaikat, munkahelyüket; ők javaik egy részét magukkal vihették). Foglalkozás szerinti megoszlásuk: három munkás, két-két tanár, orvos és színésznő, egy-egy gyógyszerész, ügyvéd, színházrendező, festőművész és nyolc tanuló, azaz gyerek . . . Biztos, hogy a tudományos statisztika követelményeinek szempontjából nem lehet „mérvadónak” tekinteni a fenti adatokat, lehet talán véletlen is, hogy ilyen szomszédokat fogtam ki, de szerintem a tény ettől még tény marad, és jelezhet is sok mindent. Mindenekelőtt azt, hogy mikor menekültek már jócskán (1985 előtt!). És láthattad, kik költöztek a helyük- be ... iFeltételezem, nyolcvanhéjt júliusától (mióta nem vagyak otthon) tovább „javult ~az összetétel”. .. Megkíséreltem másféle számbavételt: harmincketten voltunk érettségi előtt álló osztálytársak, hétről tudom biztosan, hogy nem lesznek, nem lehetnek ott az idei huszonöt éves találkozón ... Nézegetem a tavalyelőtt magammal hozott füze fecskémet, amely az otthoni közeli barátok telefonszá- mait tartalmazza, azaz tartalmazta. Az egyik most a János kórháziban dolgozik, a másik a Magvető Könyvkiadónál, a harmadik valamelyik itteni községben orvos (ha igaz), a negyediket valahol Kanadában kellene keresnem, az ötödiknek nemrég kaptam meg a svédországi címét, a hatodik is ott van valahol a svéd hidegben, a hetedik állítól ag az NSZK -ban készül letelepedni, a nyolcadikról utolsó hírem, hogpr családjával együtt egy osztrák táborban várja a nyugatnémet befogadót. . Hát így állunk ... özönlünk mi onnan nemcsak a síkvidék, de a hegyvidék felé is, hidegebb és melegebb égtájakra jó ideje. Hogy az anyaországtól való kétszeri elszakadást követő évek özöneit ne is említse komád, Lajos Bki vitorlázóval tud, annak gyerekjáték vadászgéppel flz ország bármely részéről Hivatást választottak bán Tamás a fővárosból, Csontos István Sarkadról. Duda Zoltán Szolnokról és Lövész Csaba Bajáról. Csontos Pista elsős, a többiek másodévesek. Szolnökon vagyunk, a Széchenyi városrészen. Űi épület a honvédkollégium. A nyáron adták át, ősszel költöztek ide a fiúk. (Az első évet egy munkásszállás második emeletén böjtölték végig.) Az ország 10. honvéd- kollégiuma 1987 őszén alakult. Miben különbözik a többi kilenctől? Abban, hogy Szolnokon valóban célirányos a képzés a kollégiumban. Feladatuk a Magyar Néphadsereg repülőtiszti utánpótlásának biztosítása. Ezért Szolnokra az ország bármely részéről jelentkezhetnek a nyolcadikosok. És jelentkeznek is Zalától Szabolcsig mindenhonnan. Alapkövetelmény a jó tanulmányi eredmény. Elsősorban a matematika, a fizika és az orosz nyelv jegyei számítanak. A kollégium nevelőtestülete. a szaktanárok, a pszichológusok, másfél napon át ismerkednek a pályázókkal. Mindebbe beletartozik az alapos egészségügyi szűrővizsgálat is, hiszen aki bekerül, annak vitorlázó repülésre alkalmasnak kell lennie. A fiúk az eLső két évben a vitorlázó repüléssel ismerkednek. A komolyabb egészségügyi szűrés a második tanév végén következik. Alkalmas-e a fiatal motoros repülőgép vezetésére? És ha nem? Ott kell hagynia a kollégiumot? örökre búcsút mondhat már általános iskolában választott hivatásának? Nem! Kétségtelenül komoly lelki megrázkódtatás vár rájuk. Mert a többség nem lesz vadászrepülő, sem helikopter-vezető. Ám lehet ugyanolyan értékes, a technikát kitűnően ismerő földi irányító! A matematikához, a fizikához és az oroszhoz még két kiemelt tantárgy csatlakozik a kollégiumban : a repülésben és a repülés-irányításban nélkülözhetetlen angol nyelv, valamint a fizikai képességek megalapozásához a mindennapos testnevelés. A teljes és ingyenes ellátás — ahogy Szaniszló Attila százados, a kollégium igazgatója megfogalmazza, — nemcsak vonzerő, hanem bizony a követelményeknek is alappillére. * * * A közös nagy élmény — amit az ország egyetlen középiskolája, egyetlen más honvédkollégiuma sem nyújt — a repülés. A növendékek az első két évben vitorlázó repülő kiképzésben részesülnek a kollégiumban, majd harmadiktól — az említett újabb, szigorú egészségügyi alkalmassági vizsgálatot követően — jöhet a motoros repülés. Ám nemcsak a levegőben tanulnak vezetni, hanem a földön is! Mire leérettségiznek, megszerzik a jogosítványt. 'És hogy miért adjuk közre éppen most mindezt? Nem titkoltan a nyolcadikosok pályaválasztását segítő szándékkal, hiszen a hónap végéig jelentkezhetnek a megyei területvédemi és hadkiegészítő parancsnokságokon az ország összes középiskolai honvédkollégiumába, így a szolnoki „repülős” kol- léggiumba is. Egri Sándor Fotó: Imre Lajos
