Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUÁR 12 Iványi Pál látogatása Szolnokon Találkozó megyei gazdasági vezetőkkel a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál (Folytatás az 1. oldalról) zanak zavart a párttagság soraiban. Az esetleg létrejövő többpárt-rendszerröl: az csak a szocializmus építésének. talaján, az MSZMP vezető szerepének megőrzésével. az anarchia elkerülésével lehetséges — mondotta. Óvott attól, hogy az ár- és a bérspirál kialakuljon, mert az káros, megfékezhetetlen folyamatot idéz elő. A nehéz helyzetből való kilábolás azonban csak antiinflációs politikával, hosszabb távon lehetséges. A délelőtti aktívaülés Szabó István zárszavával ért véget. Iványi Pál délután — Szabó István társaságában — a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld- gáztermelő Vállalat székházában gazdasági vezetőkkel üzemi, városi pártbizottsági (titkárokkal konzultált időszerű gazdaságpolitikai kérdésekben. Vitaindító előadását a Központi Bizottság titkára a gazdaság elmúlt évi teljesít menyének értékelésével kezdte. Az elképzelések töbo ponton megvalósultak — mondotta. Eredmény, hogy az adósságállomány növekedése lelassult, a külkereskedelmi forgalom nagyjából az elképzelések szerint alakult. A lakosság fogyasztása csökkent. Ez a tervekkel összhangban Van, sajnos, tette hozzá, ez életszínvonalvisszaeséssel is járt. Az ipar teljesítménye elmaradt a tervezettől, a mezőgazdas ige kedvezőbb. A főbb jellemzők számbavétele után Iványi Pál megállapította: az eredmények elsősorban mennyiségi jellegűek, minőségi fejlődés alig tapasztalható, ez hosszabb távon nem garantálja a krízisvesíély elkerülését. A lényegi változások elmaradtak, így például a szerkezetváltás, a termelés, értékesítés ma s Jelentős támogatással valósul meg. Ezután a gazdaság idei körülményeiről, feladatairól szólt a Központi Bizottság titkára. Számtalan felhalmozott probléma van a „batyuban” — hangsúlyozta. Az adósságállomány nagy, sok hziocäälis feszültséggel küzdünk, a lakossági terhek fokozódnak. amiatt nő az elégedetlenség. A külgazdaság mozgástere szűk. a KGST- kapcsolatok is megváltoztak. A szovjet-magyar gazdasági együttműködésben is nehézségek adódtak, az árucserében ellenérdekeltségek jelentkeznek. A tőkés partnerek csak extraprofit reményében vállalkoznak együttműködésre, tőkebefektetésre. Ilyen viszonyok közepette legfontosabb gazdaságpolitikai célunk az lehet, hogy a gazdaságot stabilizáljuk, gyorsítsuk a szerkezetű :aia- kítóst, megőrizzük fizelőká- pesésgünket, és megkezdjük a világgazdaságba való hatékony integrációnkat — mondotta. Kitért arra is, hogy eközben — a meglévőkön kívüli — újkeletű feszültségekkel is szembe kell nézni, például a nagyobb arányú munkanélküliséggel, egyes rétegek elszegényedésé /ex. erőteljesebb jövedelem differenciálódásokkal. Ezen kívül a mozgalmas politikai élet folyamataival is számolni kell. Tehát, nehéz leckét kell megoldani ebben az évben — emelte ki. Nagy vállalkozás a politikai és gazdasági reformot egyszerre elkezdeni — hangsúlyozta —, de nincs más választás. Jó idegekre, hitre, bizalomra és sok együttgondolkodásra lesz szükség — fejezte be vitaindítóját Iványi Pál. Az eszmecserén ezúttal is tízen mondtak véleményt, illetve tettek fel kérdéseket. Többen elmondták, hogy üzemükben az emberek hangulata feszült, az áremelkedések miatt nagy a „bérnyomás”. Termelőszövetkezeti vezetők a mezőgazdaságban jelentkező gondokról szóltak Nagy az elvonás, nőnek a pénzügyi gondok — hangzóiéi —, a szövetkezetek kezdik tartalékaikat felél íi. Az ipari üzemek szerkezetátalakításának akadályai is szóba kerültek. A kereskedelem képviselője a dolgozók alacsony jövedelméről, a Kereskedelmi politika megújításának szükségességéről beszélt. Néhány vélemény szerint a gazdaság működését a túlzott bürokrácia is gátolja, az ügyek menetét nehézkessé teszi. Sok a bizonytalansági tényező a termelésben, biztonsággal nem lehet előre látni egy évre sem — ezt többen hangsúlyozták. A pártélet kérdéseit is érintették a hozzászólók. A cáriban erősödjön az egység, újuljon meg a káderpolitika, tisztázni kell a párt szerepét a gazdaságban. Iványi Pál ezután válaszolt a felvetésekre, kérdésekre. A politikai vezetésnek energiát, biztatást adnak az ilyen találkozások, az együttgondolkodás — mondotta végezetül. Az eszmecsere Szabó István zárszavával ért véget. Iványi Pál az esti órákban visszautazott a fővárosba. SB—BI. Fotó: T. K. L. Januárban NDK exportra kerülő betakarító adapterek gyártásával kezdte az évet a Szolnoki Mezőgép törzsgyára. Átlagosan napi 30—35 gép készül el a szerelőüzemben (Fotó: KÉ) A TABÁN 5. Az utca másik oldalán Tisztelem azt az olvasót, aki még nem fáradt bele a Tabánról szóló cikksorozatba. Félek attól is. hogy becsapva érzi magát, csalódott. Nem sikerült a „nagy leleplezés". Nem lepleztünk le sem kis, sem nagy „disznóságokat". Egyáltalán; nem lepleztünk le senkit és semmit. Nincs téglaügy! E cikksorozat írása közben akadt kezembe a Településfejlesztés című folyóirat tavalyi első száma. Abban olvastam, hogy a Pólya Tibor utca megépülése jóné- hány tabáni ház lebontásával járt, így tulajdonképpen mesterséges rés a kis sikátorok, közök, szabálytalan eegzugok között. Ha pedig mesterségesen vágja át a Tabánt, akkor a történelmi városrész nem ott ér véget, hanem jóval beljebb. Magam sem tudom eldönteni;a Balogh Kálmán, a Somogyi Béla vagy a Dózsa György utcánál? Megkezdődtek az építkezések a Pólya Tibor utcának az erről eső részén, a Balogh Kálmán és a Somogyi Béla utcákban is. Építészetileg legalább olyan izgalmas vidék az, mint a „szűk” Tabán, társadalmilag pedig még érdekesebb! A sok rendezés, a foghíjak betöltése nem egyszerű dolog, kesze-kuszák a házszámok. Tóth Istvánnak, a városi tanács műszaki osztálya vezetőjének impozáns, kertes családi háza például a Pólya Tibor út 22. házszámot viseli, de kertkapuja a Balogn Kálmán utca végén lévő kis térre nyílik. Ugyanazon a kis téren áll az az építészetileg díjnyertes lakóház, amelynek egyik lakásában dr. Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese, a másikban dr. Sinka Mária, a megyei tanács egészség- ügyi és szociálpolitikai osztályának osztályvezető-helyettese él családjával. Bálint Ferenc, a városi tanács elnöke is a Balogh Kálmán utcában lakik, a legelsőnek elkészült szép, új társasházban. A Földhivatalban, meg a geodéziánál alaposan tanulmányoztam a Balogh Kálmán és a Somogyi Béla utcák közműtérképét. A Somogyi Béla utcában a Varga Katalin Gimnázium nagykapujáig jelez gázvezetéket. A vezeték ott bemegy a nagykapun. A gimnáziumot most bővítik, befelé az udvaron. Keskeny a parcella, a Balogh Kálmán és a Somogyi Béla utca összefelé tart, úgyhogy az építkezést jelző tábla a Balogh Kálmán utca felé néz. — Hogyan és mikor épült gázvezeték a Balogh Kálmán utcában? — fordultam ismét a műszaki osztály vezetőjéhez. — Tavaly, lakossági önerőből. Elég nagy volt a jelentkezés. Társasházak épülnek, az ottani családi házak lakói is bevezették a gázt. Tizenötezer-ötszáz forint volt lakásonként a hozzájárulás. — Milyen alapon fizetett a Varga Katalin Gimnázium nevében gázvezetés-építési hozzájárulást a városi tanács Igaz-e, hogy Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnök- helyettese — korábban mezőtúri gimnáziumigazgató — a mezőtúri téglagyártól kapott téglát ajándékba? — Nem kaptam, nem is kaphattam téglát ajándékba! Pénzért sem vásároltam, mert készen vettük a lakást, úgy költöztünk oda. De ha hallott ilyet pletykálni, örülök. hogy megkérdezte. Nyugodt lelkiismerettel elszámolok bárkinek a lakásvásárlásomról! Szép, nagy kertes családi házunkat voltunk kénytelenek eladni Mezőtúron, hiszen Szolnokon meg kellett oldanunk a lakás- problémánkat. A munkahelyemtől, a megyei tanácstól én is ugyanannyi viszatéri'tendő, kedvezményes kamatozású kölcsönt vettem fel, mint a megyei tanács bármely dolgozója; százhúszezer forintot. — Vissza nem térítendő támogatást kapott? — Nem kaptam! — rázta tagadóan fejét a megyei tanács elnökhelyettese. Kinek, hogyan épült akkor az a ház? Tóth Istvántól, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjétől kaptam választ: — A telek a városi tanácsé volt. A Szolnoki Építőipari Szövetkezet építette a házat, úgynevezett „piacra termelő” lakásépítést végzett. Egyáltalán nem egyedi eset, a város több pontján hasonló a gyakorlat. A városi tanács meglévő telkeit fölajánlja az építő szervezeteknek azzal, hogy az ingatlan értékesítése után a telek árát is befizetik a város kasszájába így épült az a ház is. művelődési osztálya — a gimnázium épületének gazdája ‘—, amikor az iskola a Somogyi Béla utcáról kapja a gázt? — Azt a gyakorlatot követve, hogy aki előtt elmegy a gázvezeték, az köteles befizetni a hozzájárulást. Ez alól a város ingatlanai sem kivételek! — Miért nem köthetnek rá a telküktől néhány méterre lévő szennyvízcsatorna-hálózatra 'a Somogyi Béla utca 12. szám ialatt épülő hatlakásos társasház tulajdonosai? — Ezt a Víz- és Csatornamű Vállalattól kérdezze! Tudomásom szerint kérték, de a vállalat nem engedélyezte. — Akkor hogyan kaptak építési engedélyt a társas- ház-építők? — Ügy, hogy vállalták, kimennek a szennyvízzel az Ady Endre útra. Saját erőből oldják meg a csatorna- • csatlakozást. * * * Ezek szerint minden rendben tehát a Pólya Tibor utcán innen is! Tagadhatatlan: egy megújuló városrészben kell gázvezeték is. kell szennyvízcsatorna is. És persze mindenkinek laknia kpil valahol. A megyei, a városi vezetőknek is. A cikkíró itt leteszi a tollat. Fölhagy a kétkedéssel, a kérdezősködéssel. Mert e hosszú sorozat írása közben számtalan olyan kérdés elhangzott, amelyet nem most és egészen bizonyosan .nem az újságírónak kellett volna föltennie! A nyilvánosság hiánya Adós azonban még valamivel. A véleményével. Mi hát. ami a Tabán mostani bajait okozza? A nyilvánosság teljes hiánya! Mondhatják persze az érintettek; nem titkolózott soha senki. Aki bármely szakaszában rákérdezett, hogy haladnak a Tabánnal, készséggel fölvilágosították. Csakhogy a nyilvánosság nem így működik! Ha annak idején 1983-ban közhírré teszi a város tanácsa, mit akar kezdeni a Tabánnal, aztán lépésről-lépés- re, újra és újra tájékoztatja a közvéleményt, hogy haladnak a dolgok, állítom, nem alakult volna ki a mai helyzet. Nem „maffiázna, káder- dűlőzne” a város! Ha meghirdetik, nyilvánosan, hogy: vállalatok, munkahelyek ez és ez a tervünk, eddig a határidőig tessék jelentkezni, senki sem kételkedne ma az ügy tisztaságában. De megelégedtek a körlevéllel, majd az „egyeztetések” következtek. Hogy azokon az „egyeztetéseken” miről esett szó, megintcsak homályban maradt. Pedig eltitkolnivaló nemigen lehetett! Ha nem a végrehajtó bizottság — azaz a város vezetésének törvényesen létező legszűkebb testületé — hoz határozatot a Tabán részletes rendezési tervéről, hanem legalább a tanácsülés elé terjesztik, ma mégiscsak beszélhetnénk a társadalmi ellenőrzés valamilyen fokáról. Nemcsak a vébét tartanánk minden bajok forrásának! Nem érdemelt volna meg legalább egy napirendi pontot a város legrégebbi — hagyományőrzőnek meghagyható — városrésze valamelyik öt évvel ezelőtti tanácsülésen? Bizonyára örömmel üdvözölték .volna a tanács tagjai is a megújulását! Igaz, akkor ellenőrizték volna a tanácshatározat végrehajtását! Bizonyára nem mennének olyan köny- nyen a tervmódosítások, bizonyára több figyelem fordítódott volna az összedőlt házakra! De lehet, hogy már több lenne a vállalkozó is, aki vendéglőt nyitna a Tabánban ! Igaz, könnyebb bármely döntést a lehető legszűkebb körben meghozni, s aztán ugyanabban a körben — a kor igényeinek megfelelően — az elhatározáson változ- tatgatni. Kényelmesebb. Mivel a kényelmességen túl más érdeket a ^klasszikus Tabán” esetében fölfedezni nem vélek, mással nem, egyszerűen politikai szűklátókörűséggel magyarázom a dolgok ilyetén történését. A tabáni építkezésekkel kapcsolatban ezekben a hetekben folytatott vizsgálatot a megyei tanács. Annak eredményéről természetesen tájékoztatjuk majd olvasóinkat. Persze, addig is várjuk véleményüket! Egri Sándor Vége Modern és régi tabáni házak a panelházak „árnyékában” Gáz van
