Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

1989. JANUÁR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Saját fejlesztés, olaszos modell Saját fejlesztésű új fazonú férfi cipők gyártását kezdte el a Karcagi Cipőipari Szö­vetkezet. A nyolcféle „olaszos’’ modellből ebben a negyedévben mintegy 30 ezer párat szállítanak a belkereskedelemnek. (Fotó: T. K. L.) Új év, új vezető, új feladatok A vállalkozások javíthatják a szövetkezeti kereskedelem pozícióját — Apropó: tőke. Az 1989. január 1-től érvénybe lépett társasági törvény a korábbi­nál jóval nagyobb lehetősé­geket biztosít a különböző tőketulajdonosok együtlmü ■ ködöséhez, a tőkeáramlás­hoz. Új esztendőnek első nap­jaiban, gazdálkodó szerve­zetek vezetőivel beszélgetve szinte kézenfekvő áz érdek­lődés: milyen időszakot tud maga mögött az óévvel a megkérdezett által irányí­tott vállalat, szövetkezet vagy intézmény? Az elmúlt évi munkáról kértünk tájé­koztatást a Szolnok és Vidé­ke Áfész alig több, mint egy hónapja megválasztott új elnökétől, Guba Kálmán- nétól Is. — A Mészöv év végi kül­döttközgyűlésén elhangzott megállapítás szerint a me­gyében romlott a szövetke­zeti kereskedelem pozíciója. A Szolnok és Vidéke Áfész esetében hogyan ítéli meg a helyzetet, milyennek látja az idei gazdálkodási lehetősé­geket? — Szövetkezetünk a me­gyeszékhelyen és tizenkét környékbeli településen mintegy százharmincezer ember ellátásáról, szolgálta­tásairól gondoskodik. A for­galmunk részarányát te­kintve alapvetően nem vál­tozott az utóbbi években, stabilnak mondható a pozí­ciónk. Külön kell azonban választanom a megítélésnél a várost és a vidéket. Szol­nokon, a jól jövedelmező divatszakmákban megélén­kült a magánkereskedelem, a szövetkezeti üzletekre is húzóhatással bíró verseny­helyzet alakuLt ki. A közsé­gekben és a kistelepülése­ken viszont, ahol a magántő­ke befektetése minimális no- zadékkal bíztat, nagyobb kockázattal jár, jószerivel csak az áfész a tanácsok partnere a helyi ellátási fel­adatok megoldásában. — A helyi államigazgatási szervek és a tagság. la­kosság által támasztott, egy- rta növekvő követelmények és a gazdaságosság közötti összhangot azonban évről évre nehezebb megteremte­ni. Az elvonások növekedé­sével egyre kevesebb a vis­szamaradó nyereségünk, szűkülnek pénzügyi lehető­ségeink. Ami az idei eszten­dő lehetőségeit illeti, a ko­rábbi évek fejlődési dinami­kájával semmikéffpen nem számolhatunk. Egy év múl­va ilyenkor azt is eredmény­nek könyvelem majd ek ha tartani tudjuk a’ gazdálko­dásunk színvonalát. Sem le­hetetlen, hogy ennek érde­kében egyes területekről úgymond ki kell vonulnunk, és fejlődőképesebb területe­ken befektetnünk a tőkét. — Szövetkezetünknél je­lenleg megközelíti a működő tőke nagysága a hetvenmil- lió forintot, a máshol — tóo- bek között a Skála és a Sör­gyár részvénytársaságoknál — befektetett tőkénk értéke pedig a 90 millió forintot. Az áfésznél eddig eltöltött harmincegynehány évből hu­szonötben különböző vezetői beosztásokban dolgoztam. Ennélfogva alapelvem a stratégiai koncepciók kiala­kítása, a taktikai elemeken alapuló megvalósítás. A je­lenlegi pénzügyi politika, a kamatrendszer azonban nem minden esetben segíti a ke­reskedelmi vállalkozást. Az abba befektetett tőke ered­ménye ugyanis meg sem kö­zelíti az értékpapír-piacon, kockázat nélkül is megsze­rezhető hozadék mértékét. Igazgatóságunk olyan lehe­tőségeket keres — és janu­ári ülésén számba is veszi azokat — a tőkeátcsoporto­sításra, amelyek a nagyobb hozadék révén az alaptevé­kenység, a kereskedelem fejlesztését is hosszabb tá­von segíthetik. — IA szövetkezetek jó tíz esztendővel ezelőtti egyesü­lési folyamata azzal is együttjárt, hogy jónéhány településen, Szolnok vonzás körzetében is szaküzletek szűntek meg. Várható-e ezen a téren visz- szarendeződés, egyáltalán van-e annak realitása a Szolnok és Vidéke Áfész működési területén? — Meggyőződésem, hogy a régi, kis szövetkezetek több­sége a gazdaságban ma ér­vényesülő nyereségelvonás mértékét nem tudná elvisel­ni. Azt sem vitathatja sen­ki, a mi szövetkezetünk ese­tében sem, azt hiszem, hogy az áfészek nem éltek a tő­kekoncentrációnak az egye­sülések adta lehetőségeivel. A tíz év alatt, nem egy eset­ben a Szolnokon • folytatott kereskedelmi tevékenység rovására, százmilliós nagy­ságrendű hálózatfejlesztő, árualapbővítő beruházást valósítottunk meg a műkö­dési terület községeiben. Nem nélkülöztük persze eh­hez a tagságunknak a szö­vetkezet iránti bizalmát is kifejező támogatását, sem. A nyolcmilliós alaprészjegy ál­lomány mellett 33 milliós célrészjegy állománnyal gaz­dálkodunk. Itt azonban meg kell, hogy említsem: a ma­gasabb színvonalú ellátási- szolgáltatási követel­mény-támasztáson és a be­fektetett pénz utáni minél nagyobb részesedés igényén túl, a kockázatvállalási készség kialakulása, a tag­ság tulajdonosi szemléleté­ben még várat magára. *- Azt gondolom ugyanis, hogy a vidéki lakosságtól el­várhatjuk hiszen neki épí­tünk abc-t, presszót, hogy ha kisebb kamat ellenében is, de nálunk is helyezzen el a megtakarított pénzéből, cél­részjegyre. Visszatérve a konkrét kérdésére: a kész­let-racionalizálásnak van­nak ésszerű és a sorolt gaz­dálkodási problémák szabta határai. Vannak viszont ter­veink is a vidéki üzletháló­zatunk működtetésének kor­szerűsítésére. hatékonyságá­nak javítására. Többek kö­zött vállalkozásba, illetve bérbeadással. Az ezzel kap­csolatos elképzeléseinket a közeljövőben egyeztetjük a helyi tanácsokkal. T. F. Szándéknyilatkozat után Megválasztották a tisztségviselőket, megalakult Nagykörű tanácsa Bár a tegnapelőtti tisza- sülyi hármas tanácselnöki jelölés sem volt izgalom­mentes, a tegnapi nagykörűi alakuló tanácsülés bonyo­dalmasabbnak ígérkezett. Ügy' kezdődött, hogy reggel a Szolnoki Rádió hullám­hosszán megszólalt Kőhalmi Antal nyugdíjas nagykörűi pedagógus, és az éterbe ki­áltotta: szerinte igazából nem két, hanem legalább négy jelölt közül kellene a körüieknek tanácselnököt választani. Vitatták is az elhangzottakat a tanácsháza előterében gyülekezők! Meghívták az alakuló ta­nácsülésre a póttanácstago­kat, a tanácsi kirendeltség dolgozóit is, és egy sor ven­déget a megyeszékheltkről. Közöttük Sándor Lászlót, a Hazafiás Népfront megyei bizottságának titkárát és dr. Faragó Margit országgyűlési képviselőt is. Tanácselnökké az 56 éves Barát Józsefet, a falu elöl­járóját választották. Tisztáz­ni kellett persze előbb, hogy a tisztségviselőkre javasla­tot csak a tanács tagjai — Nagykörűn tizenkét állam­polgár — tehetnek. Barát József egyébként kilenc, a dzintén tanácselnöknek ja­vasolt 28 éves Kovács Tibor három szavazatot kapott a tizenkettőből. Mielőtt továbbmennénk, hallgassuk meg az előter­jesztőt, Németh Gábort, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnökét. Ho­gyan végezték — az elöljá­rósággal közösen — az elő­készítő munkát? Számítás­ba vették-e a falu népének érdekét, akaratát, amikor éppen emellett a két jelölt mellett döntöttek a népfront községi bizottságában? — Igen, számításba vet­tük! Közöttünk is szóba ke­rült Tihanyi Béla neve. m:nl lehetséges tanácselnöké. Ű gy gondoltuk azonban, a falu­nak az lesz a legjobb, ha mindhárman bekerülnek a vezetésbe, a javaslatunk sor­rendisége pedig a súlypontot jelölte. • « » Végül is az az eredmény született, amire a népfront gondolt. Barát, József mellé Kovács Tibort választották általános elnökhelyettesnek — aki egyébként a gamesz vezetője lett —, Tihanyi Bé­la pedig bekerült a községi tanács végrehajtó bizottsá­gába. A kívülállók számára né­mi meglepetést okozott, ami­kor a frissen megválasztott tanácselnök köszönetképpen, meg további munkálkodása indítékaiként Jblolvasta azt a szándéknyilatkozatot, ame­lyet valójában már koráb­ban megírt, és el is juttatott minden tanácstagnak. A má­sik jelölt, Kovács Tibor ugyanakkor nem választotta hívei meggyőzésének ezt a módját. Egyenlő esélyekkel indultak hát? Jogszabály nem tiltja — de nem is írja elő —, hogy az elnökjelöltek a választást megelőzően be- _ folyásolják a választókat. Mégis megkérdeztem dr. Rabold Gábort, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét; hogyan vélekedik Barát József szándéknyilatkozatá­ról? — Nem tudtam, hogy elő­zetesen elkészítette, de jó fogásnak tartom. Természe­tes dolog, hogy ha vállalta a jelölést, akkor vállalta a megméretést, a tanácselnöki posztért folytatandó nyílt küzdelmet is. Az, hogy Ba­rát Józsefnek eszébe jutott egy előzetes szándéknyilat­kozat, Kovács Tibornak pe­dig nem, az előbbi ió hely­zetfelismerésére vall. Arra gondolni sem merek, hogy az ilyesmit szervezni, kötelező­en előírni kellene. Vélemé­nyem szerint a politizálás­ba, a demokrácia gyakorlá­sába ezek a dolgok is bele­tartoznak. Kovács Tiborról, a fiatal jelöltről Karácson János körzeti orvos, nagykörűi és megyei tanácstag mondott véleményt: — Szeretjük Tibit, mert tettrekész, ötlettel teli fia­talember. Ám hiába javasol­tuk neki, tanuljon további A tanácsi kirendeltség meg­bízott vezetőjeként lett vol­na ideje az Államigazgatási Főiskolát elvégeznie. Most is azt javasoljuk; térjen ész­re! Érettségivel nem lehet tanácselnök! Barát József nem fiatal. Előbb-utóbb át kell venni valakinek tőle a stafétabotot. Az a valaki 1< - hét Kovács Tibor is. Tanács­elnök-helyettesként részt vesz a tervek készítésebe i. ott lesz a döntéseknél. De tanuljon, képezze magát, mert megfelelő fölkészü'iség nélkül a tenniakarás önma­gában kevés! * * * A történtek megítéléséhez mindenképpen tudnunk kell, hogy Barát József 1967-től tíz éven keresztül tanácsel­nökként tevékenykedett Nagykörű érdekében, majd a három falu — Nagykörű, Kőtelek, Tiszasüly — köz- igazgatási egyesítése után a közös tanácsnak is elnöke lett. Jószívű, olykor túl jó­szívű embernek ismerik. Olyannak, aki szívesen ígér. 1985-ben éppen az eredmé­nyezte „bukását”, hogy ígé­reteit nem sikerült mara­déktalanul^ valóra váltania. Állítja, tanult a dologból, leszűrte a kellő tapasztala­tot. Tudja, hogy a nagykö- rüiek egy része nem szereti, „bukott embernek" tart i t. „Fölállt”, vállalta az elnök­séget, bizonyítani akar — írta, mondta szándéknyila kozatában. Tennivalója lesz éppen elég. A jövőről szólt dr. Bo- zsó Péter’, a megyei tanacs végrehajtó bizottságának tit­kára is. Javasolta, hogy fe­ledjék a múltat, a torzsal­kodást, az elmúlt 11 évet. A három község lakói és a megyei tanács is belátta, hogy ez a „házasság” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Közös akarat­tal „elváltak”, éljenek egy­más mellett jó szomszédok­ként. A megye tanácsa sem többet, sem kevesebbet nem „ad”, -nem is teheti. Többet szeretne, dehát nincs miből. Dr. Karácson János ép­pen ezt a gondolatot főzte tovább, amikor a megyei ta­nács legutóbbi ülésén ho­zott határozatra utalt. A megye ugyanis alapos föl­mérést készített, maid elha­tározta a hátrányos helyzetű települések segítésének módiát. Sajnos — az ott élők áldozatos munkáin ellenére, tehát raituk kívül álló ok­ból — Nagykörű is hátrá­nyos helyzetű, fejlesztendő. — E — Tisza-tó lesz a Kiskörei Víztározó neve ,(Folytatás az 1. oldalról) szálláshelyen az odalátogató hazai és külföldi vendégek. A Közép-Tiszavidéki Inté­ző Bizottság felmérte, ho­gyan lehetne turisztikai pa­radicsommá alakítani a pá­ratlan lehetőségeket kínáló Tisza-tavat. Pihenésre külö­nösen jó alkalmat kínálnak a vízivilágból kiemelkedő szigetek, a horgászoknak, fürdőzőknek kedveznek a csendes, romantikus öblök, összesen 1000 hektárnyi te­rület kínálkozik idegenfor­galmi hasznosításra. Fontos cél, hogy a fejlesztések elle­nére megmaradjanak a ter­mészetes körülmények, a víz -Jó-minősége, s ne károsodjon az a páratlan madárrezervá­tum sem, amely a tórendszer védett területén található. Az új idegenforgalmi fej­lesztésekhez — halászfaluk, szállodák, kempingek, üzlet­házak, s az infrastrukturális létesítmények kialakításához — a terület gazdáinak az anyagi ereje önmagában ke­vés. Ezért arra számítanak, hogy a fejlesztésbe bekap­csolódnak hazai gazdasági társaságok, magánvállalko­zók, bankok, és külföldi cé­gek is fantáziát látnak az it­teni befektetésben. A termelékenység az egyenletes jó minőség és eszté­tikai szempontok vezérelték a Jászberényi Aprítógépgyár vezetőit, amikor üzembe helyezték a hegesztőrobotot A Rekord típusú gép a tőkés exportra kerülő földmun­kagépek alkatrészeit gyártja, műszakonként négy teljes kar kerül hegesztésre. (Fotó: T. Z.) , Robot az Aprítóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom