Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 5. szám
1989. JANUÁR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Saját fejlesztés, olaszos modell Saját fejlesztésű új fazonú férfi cipők gyártását kezdte el a Karcagi Cipőipari Szövetkezet. A nyolcféle „olaszos’’ modellből ebben a negyedévben mintegy 30 ezer párat szállítanak a belkereskedelemnek. (Fotó: T. K. L.) Új év, új vezető, új feladatok A vállalkozások javíthatják a szövetkezeti kereskedelem pozícióját — Apropó: tőke. Az 1989. január 1-től érvénybe lépett társasági törvény a korábbinál jóval nagyobb lehetőségeket biztosít a különböző tőketulajdonosok együtlmü ■ ködöséhez, a tőkeáramláshoz. Új esztendőnek első napjaiban, gazdálkodó szervezetek vezetőivel beszélgetve szinte kézenfekvő áz érdeklődés: milyen időszakot tud maga mögött az óévvel a megkérdezett által irányított vállalat, szövetkezet vagy intézmény? Az elmúlt évi munkáról kértünk tájékoztatást a Szolnok és Vidéke Áfész alig több, mint egy hónapja megválasztott új elnökétől, Guba Kálmán- nétól Is. — A Mészöv év végi küldöttközgyűlésén elhangzott megállapítás szerint a megyében romlott a szövetkezeti kereskedelem pozíciója. A Szolnok és Vidéke Áfész esetében hogyan ítéli meg a helyzetet, milyennek látja az idei gazdálkodási lehetőségeket? — Szövetkezetünk a megyeszékhelyen és tizenkét környékbeli településen mintegy százharmincezer ember ellátásáról, szolgáltatásairól gondoskodik. A forgalmunk részarányát tekintve alapvetően nem változott az utóbbi években, stabilnak mondható a pozíciónk. Külön kell azonban választanom a megítélésnél a várost és a vidéket. Szolnokon, a jól jövedelmező divatszakmákban megélénkült a magánkereskedelem, a szövetkezeti üzletekre is húzóhatással bíró versenyhelyzet alakuLt ki. A községekben és a kistelepüléseken viszont, ahol a magántőke befektetése minimális no- zadékkal bíztat, nagyobb kockázattal jár, jószerivel csak az áfész a tanácsok partnere a helyi ellátási feladatok megoldásában. — A helyi államigazgatási szervek és a tagság. lakosság által támasztott, egy- rta növekvő követelmények és a gazdaságosság közötti összhangot azonban évről évre nehezebb megteremteni. Az elvonások növekedésével egyre kevesebb a visszamaradó nyereségünk, szűkülnek pénzügyi lehetőségeink. Ami az idei esztendő lehetőségeit illeti, a korábbi évek fejlődési dinamikájával semmikéffpen nem számolhatunk. Egy év múlva ilyenkor azt is eredménynek könyvelem majd ek ha tartani tudjuk a’ gazdálkodásunk színvonalát. Sem lehetetlen, hogy ennek érdekében egyes területekről úgymond ki kell vonulnunk, és fejlődőképesebb területeken befektetnünk a tőkét. — Szövetkezetünknél jelenleg megközelíti a működő tőke nagysága a hetvenmil- lió forintot, a máshol — tóo- bek között a Skála és a Sörgyár részvénytársaságoknál — befektetett tőkénk értéke pedig a 90 millió forintot. Az áfésznél eddig eltöltött harmincegynehány évből huszonötben különböző vezetői beosztásokban dolgoztam. Ennélfogva alapelvem a stratégiai koncepciók kialakítása, a taktikai elemeken alapuló megvalósítás. A jelenlegi pénzügyi politika, a kamatrendszer azonban nem minden esetben segíti a kereskedelmi vállalkozást. Az abba befektetett tőke eredménye ugyanis meg sem közelíti az értékpapír-piacon, kockázat nélkül is megszerezhető hozadék mértékét. Igazgatóságunk olyan lehetőségeket keres — és januári ülésén számba is veszi azokat — a tőkeátcsoportosításra, amelyek a nagyobb hozadék révén az alaptevékenység, a kereskedelem fejlesztését is hosszabb távon segíthetik. — IA szövetkezetek jó tíz esztendővel ezelőtti egyesülési folyamata azzal is együttjárt, hogy jónéhány településen, Szolnok vonzás körzetében is szaküzletek szűntek meg. Várható-e ezen a téren visz- szarendeződés, egyáltalán van-e annak realitása a Szolnok és Vidéke Áfész működési területén? — Meggyőződésem, hogy a régi, kis szövetkezetek többsége a gazdaságban ma érvényesülő nyereségelvonás mértékét nem tudná elviselni. Azt sem vitathatja senki, a mi szövetkezetünk esetében sem, azt hiszem, hogy az áfészek nem éltek a tőkekoncentrációnak az egyesülések adta lehetőségeivel. A tíz év alatt, nem egy esetben a Szolnokon • folytatott kereskedelmi tevékenység rovására, százmilliós nagyságrendű hálózatfejlesztő, árualapbővítő beruházást valósítottunk meg a működési terület községeiben. Nem nélkülöztük persze ehhez a tagságunknak a szövetkezet iránti bizalmát is kifejező támogatását, sem. A nyolcmilliós alaprészjegy állomány mellett 33 milliós célrészjegy állománnyal gazdálkodunk. Itt azonban meg kell, hogy említsem: a magasabb színvonalú ellátási- szolgáltatási követelmény-támasztáson és a befektetett pénz utáni minél nagyobb részesedés igényén túl, a kockázatvállalási készség kialakulása, a tagság tulajdonosi szemléletében még várat magára. *- Azt gondolom ugyanis, hogy a vidéki lakosságtól elvárhatjuk hiszen neki építünk abc-t, presszót, hogy ha kisebb kamat ellenében is, de nálunk is helyezzen el a megtakarított pénzéből, célrészjegyre. Visszatérve a konkrét kérdésére: a készlet-racionalizálásnak vannak ésszerű és a sorolt gazdálkodási problémák szabta határai. Vannak viszont terveink is a vidéki üzlethálózatunk működtetésének korszerűsítésére. hatékonyságának javítására. Többek között vállalkozásba, illetve bérbeadással. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket a közeljövőben egyeztetjük a helyi tanácsokkal. T. F. Szándéknyilatkozat után Megválasztották a tisztségviselőket, megalakult Nagykörű tanácsa Bár a tegnapelőtti tisza- sülyi hármas tanácselnöki jelölés sem volt izgalommentes, a tegnapi nagykörűi alakuló tanácsülés bonyodalmasabbnak ígérkezett. Ügy' kezdődött, hogy reggel a Szolnoki Rádió hullámhosszán megszólalt Kőhalmi Antal nyugdíjas nagykörűi pedagógus, és az éterbe kiáltotta: szerinte igazából nem két, hanem legalább négy jelölt közül kellene a körüieknek tanácselnököt választani. Vitatták is az elhangzottakat a tanácsháza előterében gyülekezők! Meghívták az alakuló tanácsülésre a póttanácstagokat, a tanácsi kirendeltség dolgozóit is, és egy sor vendéget a megyeszékheltkről. Közöttük Sándor Lászlót, a Hazafiás Népfront megyei bizottságának titkárát és dr. Faragó Margit országgyűlési képviselőt is. Tanácselnökké az 56 éves Barát Józsefet, a falu elöljáróját választották. Tisztázni kellett persze előbb, hogy a tisztségviselőkre javaslatot csak a tanács tagjai — Nagykörűn tizenkét állampolgár — tehetnek. Barát József egyébként kilenc, a dzintén tanácselnöknek javasolt 28 éves Kovács Tibor három szavazatot kapott a tizenkettőből. Mielőtt továbbmennénk, hallgassuk meg az előterjesztőt, Németh Gábort, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnökét. Hogyan végezték — az elöljárósággal közösen — az előkészítő munkát? Számításba vették-e a falu népének érdekét, akaratát, amikor éppen emellett a két jelölt mellett döntöttek a népfront községi bizottságában? — Igen, számításba vettük! Közöttünk is szóba került Tihanyi Béla neve. m:nl lehetséges tanácselnöké. Ű gy gondoltuk azonban, a falunak az lesz a legjobb, ha mindhárman bekerülnek a vezetésbe, a javaslatunk sorrendisége pedig a súlypontot jelölte. • « » Végül is az az eredmény született, amire a népfront gondolt. Barát, József mellé Kovács Tibort választották általános elnökhelyettesnek — aki egyébként a gamesz vezetője lett —, Tihanyi Béla pedig bekerült a községi tanács végrehajtó bizottságába. A kívülállók számára némi meglepetést okozott, amikor a frissen megválasztott tanácselnök köszönetképpen, meg további munkálkodása indítékaiként Jblolvasta azt a szándéknyilatkozatot, amelyet valójában már korábban megírt, és el is juttatott minden tanácstagnak. A másik jelölt, Kovács Tibor ugyanakkor nem választotta hívei meggyőzésének ezt a módját. Egyenlő esélyekkel indultak hát? Jogszabály nem tiltja — de nem is írja elő —, hogy az elnökjelöltek a választást megelőzően be- _ folyásolják a választókat. Mégis megkérdeztem dr. Rabold Gábort, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét; hogyan vélekedik Barát József szándéknyilatkozatáról? — Nem tudtam, hogy előzetesen elkészítette, de jó fogásnak tartom. Természetes dolog, hogy ha vállalta a jelölést, akkor vállalta a megméretést, a tanácselnöki posztért folytatandó nyílt küzdelmet is. Az, hogy Barát Józsefnek eszébe jutott egy előzetes szándéknyilatkozat, Kovács Tibornak pedig nem, az előbbi ió helyzetfelismerésére vall. Arra gondolni sem merek, hogy az ilyesmit szervezni, kötelezően előírni kellene. Véleményem szerint a politizálásba, a demokrácia gyakorlásába ezek a dolgok is beletartoznak. Kovács Tiborról, a fiatal jelöltről Karácson János körzeti orvos, nagykörűi és megyei tanácstag mondott véleményt: — Szeretjük Tibit, mert tettrekész, ötlettel teli fiatalember. Ám hiába javasoltuk neki, tanuljon további A tanácsi kirendeltség megbízott vezetőjeként lett volna ideje az Államigazgatási Főiskolát elvégeznie. Most is azt javasoljuk; térjen észre! Érettségivel nem lehet tanácselnök! Barát József nem fiatal. Előbb-utóbb át kell venni valakinek tőle a stafétabotot. Az a valaki 1< - hét Kovács Tibor is. Tanácselnök-helyettesként részt vesz a tervek készítésebe i. ott lesz a döntéseknél. De tanuljon, képezze magát, mert megfelelő fölkészü'iség nélkül a tenniakarás önmagában kevés! * * * A történtek megítéléséhez mindenképpen tudnunk kell, hogy Barát József 1967-től tíz éven keresztül tanácselnökként tevékenykedett Nagykörű érdekében, majd a három falu — Nagykörű, Kőtelek, Tiszasüly — köz- igazgatási egyesítése után a közös tanácsnak is elnöke lett. Jószívű, olykor túl jószívű embernek ismerik. Olyannak, aki szívesen ígér. 1985-ben éppen az eredményezte „bukását”, hogy ígéreteit nem sikerült maradéktalanul^ valóra váltania. Állítja, tanult a dologból, leszűrte a kellő tapasztalatot. Tudja, hogy a nagykö- rüiek egy része nem szereti, „bukott embernek" tart i t. „Fölállt”, vállalta az elnökséget, bizonyítani akar — írta, mondta szándéknyila kozatában. Tennivalója lesz éppen elég. A jövőről szólt dr. Bo- zsó Péter’, a megyei tanacs végrehajtó bizottságának titkára is. Javasolta, hogy feledjék a múltat, a torzsalkodást, az elmúlt 11 évet. A három község lakói és a megyei tanács is belátta, hogy ez a „házasság” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Közös akarattal „elváltak”, éljenek egymás mellett jó szomszédokként. A megye tanácsa sem többet, sem kevesebbet nem „ad”, -nem is teheti. Többet szeretne, dehát nincs miből. Dr. Karácson János éppen ezt a gondolatot főzte tovább, amikor a megyei tanács legutóbbi ülésén hozott határozatra utalt. A megye ugyanis alapos fölmérést készített, maid elhatározta a hátrányos helyzetű települések segítésének módiát. Sajnos — az ott élők áldozatos munkáin ellenére, tehát raituk kívül álló okból — Nagykörű is hátrányos helyzetű, fejlesztendő. — E — Tisza-tó lesz a Kiskörei Víztározó neve ,(Folytatás az 1. oldalról) szálláshelyen az odalátogató hazai és külföldi vendégek. A Közép-Tiszavidéki Intéző Bizottság felmérte, hogyan lehetne turisztikai paradicsommá alakítani a páratlan lehetőségeket kínáló Tisza-tavat. Pihenésre különösen jó alkalmat kínálnak a vízivilágból kiemelkedő szigetek, a horgászoknak, fürdőzőknek kedveznek a csendes, romantikus öblök, összesen 1000 hektárnyi terület kínálkozik idegenforgalmi hasznosításra. Fontos cél, hogy a fejlesztések ellenére megmaradjanak a természetes körülmények, a víz -Jó-minősége, s ne károsodjon az a páratlan madárrezervátum sem, amely a tórendszer védett területén található. Az új idegenforgalmi fejlesztésekhez — halászfaluk, szállodák, kempingek, üzletházak, s az infrastrukturális létesítmények kialakításához — a terület gazdáinak az anyagi ereje önmagában kevés. Ezért arra számítanak, hogy a fejlesztésbe bekapcsolódnak hazai gazdasági társaságok, magánvállalkozók, bankok, és külföldi cégek is fantáziát látnak az itteni befektetésben. A termelékenység az egyenletes jó minőség és esztétikai szempontok vezérelték a Jászberényi Aprítógépgyár vezetőit, amikor üzembe helyezték a hegesztőrobotot A Rekord típusú gép a tőkés exportra kerülő földmunkagépek alkatrészeit gyártja, műszakonként négy teljes kar kerül hegesztésre. (Fotó: T. Z.) , Robot az Aprítóban