Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

Murnzke 12 Ingerületek Fakszni Bensőséges ünnepség színhelye volt a város egyik jelentős húsboltja, özvegy Furujka Vendel- nére, akinek életében a legnagyobb sikert egy kéttalálatos lottó jelen­tette, most ráragyogott a szerencse. Ugyanis az év elején életbe léptetett ár­emelések óta ő volt pon­tosan a húszadik nyugdí­jas, aki vásárlási szán­dékkal bemerészkedett az üzletbe. A bolt a nagyszerű ha­gyományokhoz híven nem kevés reklámcélzat­tal úgy döntött, hogy meghitt ceremónia kere­tében Özvegy Furujká- nét egy kilogramm bél­színnel ajándékozza meg. Az ünnepelt, akinek egyébként feltett szándé­ka volt, hogy még egy­szer ebben a büdös élet­ben, dacolva minden ön­mérséklettel egy egész kiló disznócombot fog vá­sárolni, most könnybelá- badt szemmel a kiválasz­tottakra éppen nem jel­lemző szerénységgel, szin­te lesújtva állt, s nézett farkasszemet az ajándék­kal. Ételreceptek, ízek és zamatok özöne villant át az agyán. Mert a legjobb szakács a nincs, s Özvegy Furujkáné találékonysá­ga a konyhában, már évek óta vetélkedett azokéval, akik nagy tételben adtak el használt Zaporozsece- ket a japán piacon. E találékonyság józaní- totta ki most is. Régen lehúzta ő már a bélszín­rolót. — Nagyon köszönöm a megtiszteltetést — kezd­— A lányom kezét akarja megkérni, fiatalember? Ezt az utat megspórolhatta volna magának. — Nem baj, úgyis erre volt dolgom. A feleség hazaérkezik. A férje tmegkérdezi: — Megjöttél, drágám? Van .valami újság? — \Igen szívem, a máso­dik kocsink lett most az el­ső. * * » —Azi gazgatónk nagyon fog tetszeni önnek — mondja a személyzeti főnök az új munkatársnak. — Ez nálunk előírás. * * • V Egy lelkeseredett férfi lép a |kocsmába, átlép a földön fekvő részeg lemberen és ~á- mutatva ödaszól a csapos­nak: — Ugyanazt kérem! * * * — A férjem őrületesen pedáns. Minden héten !e- nyírja a füvet a házunk előtti kts kertben. — Ezt az én férjem is megteszi. — De biztosan nem a kö­römvágó ollóval! * * • A fiatalasszony anyaszült meztelenül)megy a fürdőszo­bából (a Szobába, hoay meg­keresse ' a fürdőköpenvét. Egyszerre csak azt latin, hogy toz lobiaknál egy ablak­tisztító áll, ' aki csodálattal tekint, irú, te rezignáltan — de ha lehetne, ugyanebben az árban, inkább 20 kiló hú­sos csontot kérnék. Dagadó Elek, aki az üz­let vezetője, s egysze- mélyben helyettese is, nem nagyon értette a dol­got. Igaz, ő a pult túlol­dalán alternatív nézete­ket vallhat a húsfogyasz­tásról, sőt költői megfo­galmazás szerint, már ré­gen nem söpri le a mér­leget. Na, de hát akkor is. Csontot színhús helyett? Hogy milyen faksznis emberek vannak. Kacsingatók Egy ideje kacsingatok, így aztán a világhoz va­ló viszonyom megválto­zott. Mert kacsingatással — főleg manapság — sok • mindent kifejezhe­Vicc­furmix Amikor Jő is szótlanul bá­mul \az idegenre, az meg­szólal: — Még sohasem lá­tott ablaktisztítót? — Az, hogy angolul ál­modom — mondja a beteg tozás, azaz szűnik-e az el­változás. Ezzel a maga­tartásommal persze, sok­szor félrevezetem a kör­nyezetemet. Ha a gyere­ket szigorúan tanulásra biztatom, máris úgy gon­dolja, hogy neki most futballozni kell. Ha meg­ígérem, hogy elmosoga­tok, a feleségem rögtön nekilát és megcsinálja. Ha a gyógyszertárban ké­rek egy levél C-vitamint, azt mondják, nem lehet, az idegorvosnak —, még hagyján, de a török alcímek zavarnak! — Az isten szerelmére, megint trészeg vagy. Hogy önthet magába valaki ilyen sok pálinkát? — \Szó sincs róla! Csak egy 1 pohárral iszom, nem többet. >De iha egy pohár pá­linkát .iszom, tnindjárt más ember '.leszek. Es annak a másiknak, úgy gondolom, szintén kell egy pohárral innia. Mai mese Hol volt, hol nem volt, túl a dollárházon és a lor­dok házán, ott, ahol a kurta bajszú nyugdíjas túr (a ku­kákban), terült el a Demok Rácia. Látszólag parttala­nul folydogált, de folyásá­ban mégis volt valami gát, valami rendszer. Ennek a partján lakott dr. Értelmet­len Miségi és Miséginé ta­nárházaspár. Amit felépítet­tek nappal a gyerekek el­méjében, az leomlott este a családi fészekben a tévé előtt. Jó munkájuk eredmé­nyeként a szülőktől gyakran kaptak kígyót-békát, a tár­sadalomtól pedig szóvirá­got és áldomásra valót. Kor­látlanul vállalhattak adókul­csos túlórát, társadalmi munkát, helyettesítést, szü­lői értekezletet, családláto­gatást, korrepetálást, pót­vizsgát és folyosói ügyeletet. Nem is lett volna semmi baj, ha meg lettek volna elégedve a sorsukkal. De ők még ennél is többet akar­tak. Kiszámították, hogy a hét szűk esztendő -már le­galább tíz éve tart, mert azt is bruttósították. Észrevéte­lüket újításként benyújtot­ták a Begyűrűzési Miniszté­riumiba, amely nagy import vert fel. A Minisztérium ex­portra számított, így a hét szűik esztendőt inkább net- tósították. Így élt továbbra is dr. Értelmetlen Miségi és Mi­séginé boldogan a hivatásá­nak ... nem is olyan értel­metlenül. Aztán úgy tíz év múlva vége lett a hét szűk eszten­dőnek. A Begyűrűzési Mi­nisztériumot megette az áfa az áfa, pedig megszülte a szer­kezetátalakítást. és létrehoz­ta a Jövőügyi Minisztéri­umot, amely végre bejelen­tette, hogy az eddigi nehéz­ségeink azért voltak, mert ez volt a szocializmusnak a szocializmusba való átmene­te. Ezentúl másképpen lesz! Ennek boldog tudatában, dr. Értelmetlen Miségi és Mi­séginé még ma is él, ha meg nem halt. — saiga — tünk. Vagy éppen az el­lenkezőjét. Persze, én mo­som kezeimet, mert egy hónapja még álmomban sem gondoltam volna, hogy a két szememmel nem egyszerre pislantok. Egy szép napon azon­ban — amit az utókor és feleségem rólam szóló mo­nográfiája bizonyára át­értékel majd — arra éb­redtem hogy az egyik szememmel sötétebben látok. A valóságot jól isme­rők bizonyára optimista őrültnek tartanak, mi­vel szerintük ahhoz, hogy manapság valaki csak az egyik szemével lásson sötétebben, legalábbis kincstári derűlátás szük­séges. Hát ami igaz, az igaz. A kétoldali derűlátásom­ban még nincs jelentős eltérés. Mégis kacsingatok. Pró­bálgatom, hogy van-e vál­mert ahhoz, amire én gondolok, recept kell. S mindezt miért? Mert ka­csingatok. Ilyenek az em­berek. Mindent félreérte­nek. A minap Pesten jártam. A főváros rossz lányok­kal fémjelzett terén egy csinos, szőke, húszéves forma rámkacsintott. Ügy éreztem magam, mint amikor a pénztárgép hangját hallom. Legalább kétezret érő kacsintásnak gondoltam. Nem lehetett tévedés, hiszen alig 2 mé­terre voltam a hölgytől. S a dolog valóban stim­melt. Kétezres pillantás volt. A szőke szépség ugyanis kikacsintotta mindkét kontaktlencséjét, gondosan eltette, majd megkönnyebbülten Jce- resztülnézett rajtam, s felszállt a 6-os villamosra. Szilas Péter Mindenki politizál Párbeszédek — Gizus, megint el kell válnunk! — mondta a férj hirtelen. — Már vártam ezt a be­jelentést — sóhajt a fele­ség. — Először azért váltunk el formailag, hogy mindket­ten megtarthassuk a laká­sunkat. Aztán azért vál­tunk el, hogy két üdülőt vehessünk. Aztán azért vál­tak el útjaink — persze csak formálisan —, mert így ked­vezőbb volt a személyi jö­vedelemadózás szempontjá­ból. Most miért kell elvál­nunk éppen? — A Gézukát hozzád je- lentjük be, Krisztike meg velem marad, papíron — morfondírozott a férj. — Így két család leszünk. — Mondd már meg, mi­ért? — esdekelt a feleség. — Még mindig nem ve­szed a lapot?! A vámható­ság családonként csak egy pornókazetta behozatalát en­gedélyezi. * * * — Hallottad, hogy mi van a Kwai folyón? — Híd, amit fel akarnak robbantani. Végre láthattuk ezt a filmet is jó két évti­zedes késéssel. — Én a gátról beszélek, meg a vízerőműről. — Az Nagymaroson van, illetve lesz, állítólag ... Amiről én beszélek az a Kwai folyón épülne. Thai- földön. Ugyanott, ahol a -film játszódott. A thai kör­nyezetvédők fontos részgyő­zelmet könyvelhettek el. egy vizsgálóbizottság ellenzi a vízerőmű megépítését. A bi­zottságot tavaly a thai kor­mány nevezte ki, hogy ki­vizsgálja, a tervezett vízerőmű ökológiai hatásait. Az erő­mű. a hatalmas mesterséges tóval, a 187 méter magas és 430 méter hosszú gáttal kö­zépen kettévágva a Kwai folyó környékén elterülő ha­talmas természetvédelmi te­rületet. Fennáll a veszély, hogy elpusztul az őserdő, kipusztulnak a védett álla­tok, felborul az ökológiai egyensúly. A környéken gazdálkodó parasztok attól tartanak, hogy elszikesedik a termőföldjük. — S mindez a Kwai fo- lyónál történik? — Igen, megírta a Frank­furter Rundschau és a Bú­vár. — Fantasztikus! A Kwai folyónál mindig történik va­lami. * * * — Szeretem a füled. Ked­velem a fejed is. Imádom a körmöd! Formásak a csül­keid! Odavagyok a tüdő4ért. Csípem a májadat. Szeretnék beleharapni a ropogós hú­sodba. — A szeretődnek suttogsz? — Nem. a malacnak. Alig várom a disznóölést! —- ma.jláth — Szöveg nélkül — Kezdeményezem anyádnál a visszahívásodat Családi tanács Jövőkép — Bocsánat, lenne néhány kérdésem ♦» " — Ismeri egyáltalán a világpiaci árakat!?

Next

/
Oldalképek
Tartalom