Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

Maaazlki Edzenek a hajszobrászok A \Szolnok Megyei Fodrász Szövetkezetben régi hagyomány, hogy részt kiesznek területi és országos ' versenyeken, bemutatókon is ott nagy sikerrel \ szerepelnek. A múlt Révben az országos bajnokságon \az összetett csapatversenyben laz elő­kelő második j helyezést szerezték meg, megelőz­ve ja nagymúltú fővárosi és i vidéki csapatokat. Megkezdték ja felkészü­lést a március 18—19-én Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban rende­zendő országos bajnok­ságra. Fotómasinánkkal az /egyik „edzésre” láto­gattunk el. Készül a színházi frizura — Szepesi Andrea Fantázia testsmink — Vaszkó Anita, (Nagy Zsolt fotói) Levelek közt válogatva Több mint kát hete fejeztük be a szolnoki Tabánról írott cikksorozatunk közlését. Azóta több mint egytucat- nyi levél és közel annyi telefonhívás érkezeit a témában. Jónéhányan újabb kérdéseket, szempontokat ajánlottak szerkesztőségünk figyelmébe. Közállapotaink jellemzője, hogy a levélírók háromnegyede — bár megindokolta, né­melyikük szégyellte is „gyávaságát” — nem adta véle­ményéhez a nevét. Nem adta a szerkesztőségünkre is kö­telező diszkréció ismeretében sem. A névtelen leveleket is elolvastuk, komolyan vettük. Nem tekintettük feladatunknak azon bejelentések vizsgálatát, amelyek a levélíró személyes bosszúvágyán (túl nem fejeztek ki mást. Ugyancsak nem foglalkoztunk most azokkal a felvetésekkel, amelyek a sorozatunkban szerepelt személyek egyéb, nem a Tabánnal kapcsolatos ügyeire irányították figyelmünkét. „Köszönöm, hogy próbálják fellebbenteni a fátylat a Ló­ránt utcaihoz hasonló tabáni maffiáról. Kérdem én, miért fizetnek a vállalatok félmil­lió forintot vezétőiik telkének közművesítéséért? Ez csak a dolgozók rovására mehet... Elnézést, hogy nem adom nevem a levélhez, de én még gyáva vagyok, mert túlságo­san is függő viszonyban élek. Tisztelettel: egy önökért szurkoló olvasó * * * „Glásznosztyos a téma. Tö­rekszenek is belenyúlni a dolgokba, de valahogy min­den kérdésre szabályosságot igazoló válaszok érkeznek. Jókat kérdeznek önök? Az egész várossal, annak veze­tőivel ikerül szembe az az il­lető, laki nekik nem tetszőt nyilatkozik! Nem írom alá, mert nekem is vannak főnökeim.” * * * „Cikkük mindannyiunk el­ismerését váltotta ki. Nem azt a választ kell keresni, ami van, hanem ami nincs.” * * * „A iTabánrói közzétett cik­keikért nagyon sok őszinte, becsületes dolgozó nevében hálás köszönetét mondunk. Végre valaki ki merte mon­dani — a háttérben sokat tükröző — valóságot. Min­denesetre az kiagyon jó volt arra, 'hogy most már a Szol­nokiak nemcsak suttogva, hanem ihangosabban is mer­nek róla beszélni. sz. z. * * * „Nagy figyelemmel olvas­tam a cikksorozatot. Meg kell mondanom, igen felemás érzéseket keltett bennem. Közlése csak most láthatott napvilágot, miután a Nép- szabadságban a téma már megjelent? Persze, ha így van, akkor is jobb későn, mint soha. T. L. (Jteljes név és cím) * » » „Az utóbbi időben a Nép­lap egyre nyíltabb. A (Tabán­ról írottak elgondolkodtattak. Balatonfüreden jártam az Övárosban. Tornácos, római számokkal ellátott házak. Maradandó élményt adtak, szívesen gondolok rájuk. Azt hallottam, hogy ott sok a pártfogója a műemlékvéde­lemnek, Nagy pénzösszegeket szánnak régi épületeik meg­őrzésére is. Ezzel szemben mi szolnokiak — noha szegé­nyebbek vagyunk — a meg- lévöségeinkkel sem tudunk úgy élni, hogy az utókorra maradandó emléket hagy­junk. Unokámmal elsétáltunk a Tabánba. Minden egyes há­zat megnéztünk. Igaz laikus vagyok az építkezéshez, de nagyon-nagyon szépnek ta­láltunk mindent. A Nap a házakat beragyogta. A meny- nyezetig érő üvegverandákat. Csak úgy csillogott-villogott a fény. Egyet el \is neveztem a Tabán csillogó házának. Valahogy egyszerűbb háza­kat szerettem volna látni. Maradok hű olvasója a Néplapnak: F. K.-né” fteljes név és cím) * * * „Hogyan ítélik meg, hogy a város egyes részein a lako­sok fizetnek a csatornázá­sért, a Tabán területén nem? Tisztelettel: egy olvasójuk” * * * „Hadd mondjam el, véle­ményem szerint mi a felhá­borodás oka. Szandaszőlösön is folyik közművesítés évek óta, csak egy kicsit más mó­don. Azzal állítsák szembe az 520 ezer forintos személyen­kénti támogatást, amelyet a Tabánban építkezők kaptak. A keresetek közt is van né­mi különbség. Üdvözlettel: egy szanda- szőlősi olvasó” * * * „A Tabánnal kapcsolatos cikkeiket többször átolvas­tam. Meg kell mondjam, én sajnálom a régi Tabánt! Az akácvirágzást, a bodza illa­tát, a begónia övezte keríté­seket, az éjszaka csendjét felverő kutyaugatást. Milyen jó volt ott! Az én szüleim is ott éltek és jómagam is, so­káig. Nem csak a házak öreged­tek, hanem lakóik is. Étert kellett szüleimnek is megvál­niuk kis telküktől. Sajnál­tuk, de építési tilalom volt elrendelve. Senkinek nem kellettek azok a telkek. Ezért örültünk, amikor egyik este beállított bíozzánk egy vevő. Nagyon csodálkoztunk, hogy meg akar venni egy beépít- hetetlen telket. Minek az ne­ki? Az első kérésre oda is ad­tuk negyvenezer forintért,, nehogy meggondolja magát. Kevés idő elteltével látjuk, hogy építkezni szándékozik, gyűlik az építőanyag a tel­ken. Bementem a tanácshoz. Ott tudtam meg, hogy aznap este ő már ismerte a tanács legfrissebb határozatát, hogy a Tabánt újraépítik és lehet családi házat építeni. Nagyot csalódtunk, mert mi is tud­tunk volna építeni. Így aki ott született, annak el kellett menni, de a szívünk vissza­vágyik még a mai napig is. Erkölcsös dolog-e visszaél­ni azzal, amit — befolyásos emberként — hamarabb meglud, mint a nagyközön­ség.” * * * „.... igazán veszéyes az, hogy egyes vezetők saját cél­jaik elérése érdekében szinte mindent megengednek ma­guknak. Mérhetetlen erkölcsi kárt okoznak környezetük­nek. Sok sikert kívánok további újságírói munkájukhoz! * * * „Elmélyedve olvastam a Tabánról írt sorozatukat, melyben megírták, hogy minden rendben, szabályta­lanság nem történt. Gondo­lom, meg kell védeni a veze­tőket. Ha a valóságot írták volna, ez a sorozat nem je­lenhetett volna meg. Minden tiszta, mindenről számla van. A gázvezeték­hez az állami hozzájárulás is jogos. Ma még úgy meg vannak félemítve az emberek, hogy vagy jót mondanak vagy semmit. Tisztelettel: M. I. Szolnok” (teljes név) * * * „Szeretnénk, ha vezetőink olyanok lennének, akik miatt nem kellene szégyenkeznie senkinek. A sajtó ne takar­gassa a hibákat. Igenis nyil­vánosságra kell hozni a gon­dokat! Vezetőinknek is úgy kell élni, hogy ne lehessen róluk mit kiírni az újság­ban. Ne az újságíró vigyáz­zon, mit írjon meg, mit ne, hogy a vezetőket le ne járas­sa.” (Név nélkül) * * * A Tabánról írott cikksoro­zatunkat azzal zártuk, hogy folyamatban a megyei tanács vizsgálata. Nos, a vizsgálat befejeződött. Eredményéről Jenei Lászlót, a megyei ta­nács építési és vízügyi osz­tójának vezetőjét kérdeztük: — Megvizsgáltuk, hogyan történt a városrész közműve­sítése, a terület rendezése, érvényesült-e az eredefti ren­dezési terv, illetőleg azt, hogy a vállalatoknál mikép­pen jelölték ki a tabáni tel­kek vásárlóit. — Milyen végkövetkezte­tésre jutottak? — Jogszabálysértő eljá­rást. tényt nem tapasztal­junk. Ezért a megyei tanács semmilyen intézkedést nem tart szükségesnek. * * * Az olvasói levelekben, a telefonhívásokban szerkesz­tőségünkhöz egyetlen olyan konkrét, bejelentés sem érke­zett, amelyet más, hivatalos szervekhez lett volna köte­lességünk továbbítani. Nappalra — „kócosán” — Gulyás Andrea Versenymunka — Molnár Rita „alkotása” I Fellépés a Sportcsarnokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom