Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-27 / 23. szám

1989. JANUÁR 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 tj béléstűző gépet kapott a martfűi Tisza Cipőgyár mező­túri gyára. A négytűs Mauser Lock gyártmányú gép terme­lékeny és minőségileg Ijobb elődeinél! Műszakonként 550 pár csizmaszár bélését tudja megvarrni (Fotó: T. Z.) Szakszervezeti árellenörzések A szakszervezetek a hiva­talos statisztikáiktól függet­lenül, maguk is végeznek árs zí n vona 1-szárn í t ásókat, s ettől az évtől külön is vizs­gálják, hogy az árak alaku­lása miként befolyásolja a társadalom egyes rétegeinek életszínvonalát. Az árszínvonal emelkedé­séről a népgazdaság egészé­re a szakszervezetek már ta­valy is végeztek önálló szá­mításokat. Mind differenci­áltabb társadalmunkban azonban az átlagszámok egyre kevésbé alkalmasak arra, hogy érzékeltessék a lakosság életszínvonalá­nak tényleges változását. Vitatott annak a bizonyos fogyasztói kosárnak a tar­talma, amelynek alapján a hivatalos szervek az áremel­kedések hatásait elemzik. Ezért a szakszervezetek most kialakítják saját fo­gyasztói kosarukat. Az átlag mellett itt is többféle vari­ációt készítenek, hiszen el­térő mennyiségben, másfé­le termékeket vásárolnak a városi és a falusi lakosók, az aktív dolgozók és a nyug­díjasok. _________ K özéppontban a veszélyes hulladék (Folytatás az 1. oldalról) ját és a „zöldek” önszervező­dését azonosítani, hiszen egészen njás az indítékuk. Hogy milyen pénzből akarja a KVM a környezetvédelmet finanszírozni? A kárt oko­zóé a felelősség, neki kell tehát fizetni, egyébként a miniszterhelyettes vélemé­nye szerint egy olyan hatal­mas üzemnek, mint a TVM nagy-nagy felelősséggel kell óvnia környezetét. Az előadás végén villám- interjút kértem dr. Perczel Györgytől. — A környezetszennyezés már-már a terrorcselekmé­nyek elvetemültségével fo­lyik: gondolok itt az Apaj- pusztán elásott hordókra, vagy a monori erdő szennye­zésére. A harcra hogy ké­szültek fel a környezetvéde­lem szakemberei? — Emberileg megértem, hogy szélsőségesen fogalmaz, de vegye figyelembe, h,ogy Magyarországon a termelő- szervezetek többsége nagyon tisztességesen dolgozik. Ha nem is tudja a veszélyes hul­ladékát újra hasznosítani, kellően elhelyezni, vagy el­égetni, legtöbbjükben a jó­szándék megvan. — Én ezek szerint a ki­sebbségről beszélek... — Ök viszont a társada­lom ellen bűncselekményt követnek el, amit saját vé­leményem szerint, a jog­rendszerünk nem szankcio­nál kellő eréllyel. Hogyan harcolunk a drasztikus szennyezés ellen? Ajánlom, hogy dr. Nagy Istvánt, a KÖTIKÖVIZIG igazgatóját keresse majd meg, és ő meg­mutatja a „ fegyvertáru­kat”. A haviárak elhárítá­sára felkészültek, elrejtett, nagy tömegű veszélyes hul­ladékot eszközeikkel fel tud­nak kutátni, az anyag össze­tételét megállapítják, majd ki tudják termelni, és biz­tonsággal el tudják helyezni. — Kétpón közeli fúrások igazolták a rétegszerkezet el- helyzekedését? — Mint előadásomban em­lítettem, a földtani szolgá­lat adatai alapos kutatások­ra támaszkodnak. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt ne bizalommal fogadnánk el. — Ügy hírlik, februárban országos aláírásgyűjtési kampány indul Bős-Nagy­maros ügyében. Tudnak önök erről? — Feltehetően ön jobban tájékozott, mint én vagyok. Biztosan elolvashatom ezt is az újságból, mint a főváro­si akciók hírét. A miniszté­rium véleményét minden­esetre nem kérték ki. Egyéb­ként azokat kellene megkér­deznie, akik gyűjtik az alá­írásokat, hogy mit kívánnak azokkal tenni és elérni? — ön említett az előadá­sában egy ötmilliárd forintos levegőtisztasági programot. A megyeszékhely közkedvelt „kutyagyára” belefér ebbe a programba? — Erre a helyi igazgatási szakemberek tudnak vála­szolni. Ök a helyszínen válaszol­tak: — Igen.- pb ­B Letelepedési Blap felhasználása A Genfi Menekültügyi Egyezményhez való csatla­kozással egyetért a Magyar- országon tartózkodó külföl­di állampolgárok ügyeivel foglalkozó állami tárcaközi bizottság. A testület — amely Gál Zoltán belügymi­niszter-helyettes vezetésével csütörtökön ülésezett — tá­jékoztatást hallgatott meg a Letelepedési Alap 1988. évi felhasználásáról. Eszerint tavaly 74 millió' forintot fordítottak a Ro­mániából menekültek segí­tésére, ellátására. Ebből 64 millió 420 ezer forintot a tanácsoknak, 9 millió 580 ezer forintot pedig más ál­lami szerveknek, valamint az egyházaknak juttattak. A tanácsok az összeget átme­neti szállások fenntartásá­ra, rendszeres és rendkívüli segélyezésre, családosoknak az egyszeri letelepedési' se­gélyre, a menekültek egész­ségügyi eMátásáira, szállások, lakások kialakítására, vala­mint, a bölcsődei, az óvodai és az iskolai költségek fe­dezésére fordították. Sokak­tól vállalták át bérleti, al­bérleti díjaik résziben! kifi­zetését. Számos gyermek ikapott karácsonyi ajándé­kot. A Duna vize ne károsodjék A bős-nagymarosi ad hoc bizottság idei programjából Elkészült az Országgyű­lés által tavaly életre hívott bőn-nagyimarosi ad hoc bi­zottság idei programja, amely a vízierőmű építésé­vel kapcsolatos ökológiai feladatok megvalósítását hi­vatott nyomon követni. A húsz tagú társadalmi bizott­ság, mint ismeretes, akikor alakult meg, amikor a Par­lament tudomásul vette az építkezés folytatását, ám ezt a következő szigorú feltéte­lekhez kötötte: teljes nyil­vánosság mellett élvezzenek elsőbbséget az ökológiai szempontok, s az erőmű csúcsrajáratása csak a tér­séget érintő szennyvíztisztí­tási program megvalósítása után indulhat. E szempon­tok érvényesülését kíséri fi­gyelemmel a bizottság, s ta­pasztalatairól időről időre beszámol a Parlamentnek. Amint dr. Berdár Béla or­szággyűlési képviselő, a bi­zottság elnöke Kruppa Gé­zának, az MTI munkatársá­nak elmondta: a testület a beruházással kapcsolatban biztosítja a parlamenti nyil­vánosságot. ami garanciát jelenthet, hogy a vízierőmű a lehetőség szerint a legki­sebb mértékű környezeti ká­rosítás árán épüljön fel, il­letve működjék. Ennek ér­dekében a bizottság idei fel­adatai közé tartozik a szennyvíztisztítási program megvalósulásának vizsgála­ta is. A bizottság felkérte a Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztériu­mot, állítson össze jelentést e program végrehajtásáról, s vegye föl ez ügyben a kap­csolatot a csehszlovákiai építőkkel, hogy tájékozód­hassák az ottani munkák­ról. Mindezek a kérdések a bizottság februárban sorra kerülő első idei ülésén sze­repelnek majd a napirenden. Nyáron a testület Győr-Sop- ron megyében kihelyezett ülést tart, hogy a helyszínen ellenőrizze, milyen hatással van az Öreg-Dunára az építkezés. Fontos feladat ugyanis, hogy a Duna ezen a szakaszán megőrizze határ­folyó jellegét, s a vize ne károsodjék. A vizsgálat ki­terjed majd a Szigetközre, illetve arra, milyen módsze­rekkel óvják e tájat a kör­nyezetkárosító hatásoktól. Ellenőrzi a bizottság azt is, hogy az infrastruktúra fej­lesztése mennyire áll össz­hangban a beruházással^ A v'zsgálatók kiterjednék a munkálatok pénzügyi hát­terére; ellenőrzik, milyen ütemezésben mennyi anyagi forrás áll rendelkezésre a környezet megóvását szol­gáló járulékos beruházások­ra, A sült galamb nem repül Feledékeny vezeték Falugyűlés Pusztamonostoron önarcképet fest a falu minden falugyűlésen. A megalapozott avagy oktalan indulatok által feszített viták, az értelmes szófűzés, a mosolyt fakasztó törté­netek, az egyéni sérelmek tarka kavalkádja mindig felkelti a lakosság érdeklődését. Így volt ez tegnap­előtt este Pusztamonostoron is_ ahol a lakosság meg­töltötte a művelődési otthon nagytermét. Az elhang­zottakból — mint csöppben a tenger — nagy vona­lakban tükröződik a falu arculata. íme néhány epizód a pusztamonostoriak eszmecseréjéből. Kályha kontra hűtőpult talpraesettségén. A Város­gazdálkodási Vállalat képvi­selője például elmondta ezen a fórumon, hogy mérlegelés tárgyává teszik a szemét- szállítási díj elengedését • a nehéz anyagi körülmények között élő nyugdíjasok szá­mára. Annakidején a válla­lat első vezetősége döntött ebben. Ügy látszik a ki tud­ja hányadik vezetőség egy kicsit feledékeny. A tanács­tagoknak ilyen esetben is résen kell lenniük. — Pénz vagy ész kérdése az, hogy az ABC-ben a kö­zösség pénzéből vásárolt hű­tőpult mellé egy nagy tel­jesítményű kályhát állítot­tak? — kérdezte egy fiatal­ember. — Csoda, hogy az egyszerre hűtött-fűtött tej­termékektől még nem bete­gedett meg senki. Az áfész képviselője egyből előállt a megoldással: „Hőterelő le­mezeket állítunk oda”. Egy­szerű és gyors megoldás. Csak az a kérdés: miért kel­lett rá eddig várni? De ez legalább elintéző­dik, nem úgy, mint a kutya­ember eledel. Ne csodálkoz­zon a kedves olvasó, pusztán kronológiai sorrendről van szó. A boltok nyitása előtt ugyanis az ajtó elé — szó szerint az ebek harmincad- jára, a kóbor «macskák örö­mére — lerakják a pékárut és a tejterméket. Nem elő­ször szerepelt most a falu­gyűlésen az a javaslat, hogy ládákba kerüljön az áru, úgy nem rágcsálhatják-piszkol­hatják, esetleg fertőzhetik az állatok. Az áfész képviselője ötlet­telinek bizonyult. Azt java­solta, hogy a boltosok rak­janak az ajtó elé papírdobo­zokat, a szállítók meg te­gyék azok tetejére az árut. Ügy látszik, nem látott még macskát a háztetőn. Valaki közbe is szólt: „A százötven centis cingár eladónők ho­gyan emeljék le a terhet?” Bizonyára erre is lett volna javaslata az áfész képvise­lőjének. Kár, hogy nem fej­tette ki. No, de félre a tréfával, tűrhetetlen hogy konkurren- cia hiányában senki sem tö­rődik a kulturált élelmiszer- szállítással. Pénzhiányra hi­vatkozva az áfész a sütő­iparra és a tejiparra muto­gat, azok meg visszaintenek. Pedig mindegyikük a lakos­ságból él, abból húz hasz­not. Ideje volna, hogy össze­fogjanak, és megoldást ta­láljanak. Majd az isten? Derék nép lakja Puszta- monostort. Szorgalmas, igyekvő, faluját szerető. Tár­sadalmi munkával — példá­ul a ravatalozó építésénél — nem egyszer tanújelét adta ennek. De azért köztük is vannak, akik Pató Pál mód­jára gondolkodnak. A Dó­zsa György útra például még a nyáron kivitette a tanács a járdalapokat és a homokot, az utcabeliek mégsem rak­ták le. Ugyanez vonatkozik az átjárókhoz hordott vasú­ti betonaljzatokkal. Várják, hogy a sült galamb a szájuk­ba repüljön. Nem gondolnak arra, hogy a tanács sem min­denható. Különben is régi bölcsesség szerint: Segíts magadon, s az isten is meg­segít. A falusiakat joggal inger- li, hogy a központban lévő, állami tulajdonban lévő la­kások környéke gondozatlan. A lakók jószerével arra sem képesek, hogy a félrecsúszott cserepet megigazítsák. Ezért született javaslat ezen a fa­lugyűlésen arra: ajánlják fel megvételre nekik a lakáso­kat. Nemcsak a resteket ma­rasztalták el, hanem a tu- tyimutyi tanácstagokat is. A közelgő választásokra hivat­kozva hangzott el: olyan ta­nácstagokat kell választani, akik mozgósítani tudj.ák az embereket. Utóvégre a falut legközvetlenebbül érintő dol­gok többségét helyben ke;y intézni. Esetenként pedig szembeszállni hibás „fel­sőbb” döntésekkel. Dr. Csa­bai Tibor állatorvos például évek óta közmegelégedésre végzi munkáját a községben, a „megyénél” mégis úgy döntöttek, hogy Jászberény­ből járjon ki helyére egy másik. A falugyűlés tiltako­zott ez ellen, helybenhagyva az egyik felszólaló megálla­pítását: „Már megint fent akarják eldönteni, hogy ne­künk mi a jó”. Sok múlik a tanácstagok Népszavazás kicsiben Más közös tanácsokkal el­lentétben úgy látszik, hogy ők megtalálták az összhan­got Jászfényszaruval és Jászfelsöszentgyörggyel. Ezt ki is fejtették a felszólalók. Nagy szavak nélkül a közös ügy szolgálata vezérli őket, — ez csendült ki a felszóla­lásokból. Vegyük például az új iskola építését. A nagy­községi pártbizottság titká­ra nemcsak azt mondta, hogy „az iskola folyamatos és zavartalan működéséhez a pártbizottság minden se­gítséget megad”, hanem konkrét javaslatot is tett. Nevezetesen azt, hogy a pártbizottság épületébe köl­tözhet a községi könyvtár és az iskola is igénybe veheti az építkezés idején a párt- bizottsági termet. Az új iskola építését — a lakosság nagy mérvű segít­ségére számítva — még az idén elkezdik. A2t, hogy hol építik, a szakemberek véle­ménye és a lakosság állás- foglalása dönti el. Voltakép­pen helyi népszavazás lesz ebben a kérdésben. Egyéni panasz kevés hang­zott el ezen a falugyűlésen, de azért volt ilyen.* Az egyik felszólaló sérelmezte, hogy a közműfejlesztésre befizetett kétezer forintját az egyik özvegyasszonynak írták jóvá a tanácsnál, majd reklamá­ciójára tőle kérdezték: mondja már, mi köze magá­nak ahhoz az asszonyhoz? — Csak az, — felelte —, hogy ugyanabban a községben la­kunk. Igaz, hogy én ezen, ő meg a másik végén. Nos, ha valaki a cikkben érintettek közül megkérdez­né, hogy mi közünk mindeh­hez, akkor kölcsönöznénk a választ: csak az, hogy ugyanabban a megyében la­kunk. Igaz, hogy mi a másik szélén, de gondjaink közö­sek.. Simon Béla Az öntözési idény befejezése után meg­kezdődött az öntözőgépek karbantartása a Tiszamenti Regionális Vízműveknél. A* munkálatokat hét ipari műhelyben végzik, Nyíregyházán, Debrecenben, Tiszabőn, Tiszaföldváron, Tiszavárkonyban, Gyomán (ahol képünk készült) és Hódmezővásár­helyen. A munka az üzemeltető vízgépé­szek feladata, mégpedig úgy, hogy min­denki a saját gépét javítja. Így aztán ma­gára vethet, akinek a jövő évben gondja lesz az általa kezelt géppel. Az alkatrész- ellátás a motoroknál biztosítottnak te­kinthető, a szivattyúk esetében azonban ez nem jelenthető ki ennyire egyérielmű- cn. A CSK—80 típusú szivattyúhoz példá­ul szinte semmit nem lehet kapni. Az el­képzelések szerint ezeket a típusokat fo­lyamatosan le is cserélik. A vállalati szin­ten elvégzendő gépjavítási munkák együt­tes értéke 6 millió 300 ezer forint. — nzs —.

Next

/
Oldalképek
Tartalom