Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 3. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989 'ANUÁR 4. Tegeződünk Nehezen elfogadható élethelyzet Vita a munkanélküli segélyről Szakszervezeti vélemények a tervezett rendszerről Kérem szépen, mostaná­ban azt veszem észre, hogy szándékom ellenére egyre több ismeretlen embertár­sammal kerülök tegező vi­szonyba — az üzletben, a piacon, az autóbuszon, üe különösen az utakon. Amolyan „csendőrpertu” kapcsolatba. Megfigyel­tem, ha például beülök a kis Trabantomba, abban a pillanatban „te” leszek a közlekedés más résztvevői számára. Nem titkolom, hogy én általában a tegeződés híve vagyok. Szeretek tegeződni, számomra az egy bensősé­gesebb, bizalmasabb — nem bizalmaskodó — em­beri viszonyt jelent. Meg­tisztelőnek érzem önma­gam részéről a pertüságot, a kapott tiszteletet pedig igyekszem viszonozni és a világért sem élnék visz- sza vele. Sok ismerősöm van — idősebbek, fiatalab­bak — akikkel tegezódöm, hivatalból, barátságból, kölcsönös szimpátiából, vagy csak egyszerűen úgy alakult. Pusztán ebből még soha sem származott sem­miféle problémám és biz tos vagyok abban, hogy ez­után sem. Ismerek notóri- kus tegeződőket és notóri­us magázódókat is. Ki ezért, ki azért alakította ki a kapcsolat ilyep, vagy olyan formáját. Megértem és tiszteletben tartom el­vüket, mert tegeződésük, vagy magázódásuk mögött semmiféle hátsó indítékot nem érzek. A szóban forgó tegező­dés, a „csendőrpertu” sti­lus azonban más. Nem látsz!? Tűnj már el! Vak vagy te...!? Az ilyen te- gezés lenéz, semmibe vesz, rosszindulatot, ag resszivitást takar, ami le bénit. elzsibbaszt, össz?- szorul tőle a gyomrom, megfájdul a fejem és egész nap levert a hangulatom. Ezekre hirtelen nem is tudok visszavágni. Gon­dolkodtam már sokat azon, hogy mit lehetne válaszol­ni. de sohasem sikerül a szituációkra kellően fel­készülnöm. Irigylem azo­kat, akik már megtanul­ták. Egyszer vettem a bá­torságot és viszakérdez- tem; bocsánat, de mikor ittuk mi meg a pertut? Zsebből megkaptam a vá­laszt: miért, ki vagy te? Kérem — mondtam ma­gamban — én egy ember vagyok. Egy ember, aki­nek nincsenek különleges igényei, pusztán annyi, hogy emberként éljen és mások is tekintsék annak. Van nekem — és persze másoknak is — éppen elég bajom, gondolom. M'ért kell még ilyenekkel is bosszantanunk egymást? Tavaly, amikor a Tisza táncegyüttessel Japánban jártam — megint a japán példa, mondják most is­merőseim, akiknek már tele van a hócipőjük az összehasonlításaimmal — valami egészen mást lát­tam. A rendkívül fegyel­mezett, hihetetlenül erő­sen hierarchizált ország­ban bámulatos embertisz­teletet. türelmet, megér­tést. belátást tapasztaltam. Persze Japán nagyon messze van. mi itt élünk kis hazánkban — de nem mindegy, hogyan. A parolázás nélküli per­tu sajnos nemcsak egy­szerűen az úgynevezett mindennapi kultúra való­di „hétköznapiságára” uta­ló jelenség. Emberi viszo­nyaink romlásának egyik megnyilvánulása, a durva­ság, az erőszak terjedésé­nek egyfajta útja. Ha­ragszunk embertársunkra, mert utunkban van. netán ki is kell térni előle, ha­ragszunk rá. mert egyál­talán létezik és létezése mozgással, ügyek intézésé vei és egyéb kellemetlen­kedéssel jár. Pedig meny­nyi bosszúságtól kímél­nénk meg magunkat és másokat, ha több tekintet­tel lennénk egymásra! Il­lúzióim nincsenek, de tü­relmes vagyok. Hiszek és bízom abban, hogy majd az emberi viszonyaink is jobbra fordulnak. Azt sem bánom, ha mindannvian teeeződni fogunk. Csak előtte igyuk mee a ner- tut! — ahogy az illendőség megkívánja. Berki Imre Néhány héttel, hónappal ezelőtt élénk vitát váltott ki a közvéleményben a kor­mány szakmai vitára bo­csátott munkanélküli se­gély-tervezete, aminek — a végleges formának — a be­vezetése -az új esztendőben várható. A vélemény-hullá­mok azóta elcsendesedtek, az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatalban folyik a beérkezett javaslatok fel­dolgozása. V A szakszervezetek az el­sők között nyilvánítottak véleményt. Ez érthető, hi­szen a tagságukat kemé­nyen érintő kérdésekről van szó, amik mellett nem me­hetnek el szó nélkül. A Tisza Cipőgyárban nyil­Élesen szóba került a szakmunkásképzés helyze­te, mint egyik kulcsfontos­ságú kérdés. Ki a felelős azért — vetődött fel —, hogy rosszul mérik fel a képzési igényeket, és rosszul álla­pítják meg a képzési irá­nyokat? a „képzési szín­vonallal” is bajok vannak persze, s ez még az előbbi Lénynél is erősebben sürge­ti a változásokat e fronton. A legtöbben a munkanél­küliséget, még a mai hely­zetünkben — és a többször megkongatott vészharangok ellenére — is elkerülhető­nek tartják olyan „felületi kezelésekkel”, amilyen pél­dául a nyugdíjasok foglal­koztatásának megszünte­tése. Ez azt jelzi, hogy a közvélemény jelentős része még miindig nincs pontosan tisztában gazdaságunk hely­zetével, a strukturális vál­tozások következményével. A nyugdíjkorhatárt nem emelni szükséges — véle­kedtek sokan —, hanem csökkenteni, s amíg a mun­kanélküliség fenyeget, ad­dig fel kell számolni a több­szörös munkavállalásokat is. A munkanélküli segély Érdemes tallózni a Szak- szervezetek Szolnok Me­gyei Tanácsának összegzé­sében is, ami a megyei vé­lemények csokorba gyűjté­sével állt össze, s amit az SZMT megküdött a SZOT- nak is. Nem megnyugtató — tű­nik ki az „összefoglalóból” — a pályakezdők, és egyál­talán a fiatalok sorsa; mi­vel őket a tervezet kizárja a vános vitákat, munkásgyű­léseket szerveztek a hónap első felében, hogy a más — közvetett — csatornákon befutó dolgozói véleménye­ket közvetlen információk­kal erősítsék meg. Nemcsak a tervezetről, hanem magá­ról a munkanélküliségről is. A munkásgyűléseken folyó vitákból érdekes — vagy természetes? — módon ki­derült, hogy a munkanélkü­liséget az idősebb korosz­tály fogadja el nehezebben reális élethelyzetként. Kö­zülük sokan megfogalmaz­ták az igényt: mindenkép­pen meg kell oldani, hogy szakképzett emberek ne maradjanak munka nélkül, ne kerüljenek utcára. bevezetésekor, a jogosult­ság megállapításakor elsőd­leges — vagy legalább lé­nyeges — szempont legyen a rászorultság. A martfűi munkásgyűlés felszólalói­nak többsége azon a véle­ményen volt, hogy ne le­gyen jogosult a segélyre az, akit az utolsó munkahelye fegyelmi okokból elbocsá­tott, s általában, a munka- viszony megszűnésének módja fontos szempont le­gyen a jogosultság megálla­pításánál. Ezen a ponton ta­lálkozik a kormányzati ál­láspont a martfűi cipőgyári véleményekkel. Legtöbben élénken tilta­koztak az ellen, hogy a se­gélyezés forrását — bármi­lyen mértékben és formá­ban is — a dolgozók kerese­téből teremtsék meg. Ügy vélték ezek a keresetek már így ás végtelenül „le­terheltek”, nemigen tűrnek több elvonást. Felvetődött a végkielégítés fizetésének le­hetősége vagy kötelezettsé­ge, arra az esetre, ha a munkáltató mond fel a dol­gozónak. Érdekes, és a kormányzati tervezetben nem szereplő megoldás ez. jogosultak sorából. Pedig gondoskodni kell az ő anya­gi biztonságukról is. E biz­tonság megteremtését szolgálhatnák olyan intéz­kedések, mint a részmun­kaidős foglalkoztatás, vagy a nyugdíjközeli korosztá­lyok korkedvezménye. Ha pedig ez sem jelent megol­dást, akkor meg kell kapni­uk a segélyt. Vitatja a szakszervezeti tagság azt, hogy munkanél­küliség mellett vendégmun­kásokat foglalkoztatnak az országban, ahelyett, hogy a munkaviszony nélkül ma­radók áttelepülésének, az országon belüli lakóhely változtatásának segítésére fektetne a kormányzat na­gyobb súlyt. Az aktív dol­gozók „álláshalmozása” is munkahelyeket vesz el má­soktól — általánosítható az SZMT-hez tartozó szervezeti munkások véleménye is. A munkanélküliség okát egyénenként kell vizsgálni — mondja az SZMT összeg­zése. Nem engedhető meg, hogy a társadalom lumpen elemeinek ez a segély le­gyen a megélhetési forrása, ezért a jogosultság feltétele­it úgy kell megállapítani, hogy visszaélésekre ne le­gyen mód. A jelek szerint a munka- nélküli segélyalap előterem­tésének módja élénk vitát váltott ki. A helyi példa­ként említett martfűihez ha­sonló álláspontok — a dol­gozók bérének további ter­heléséről — általánosítha­tók. Ugyanilyen jellemző el­várás, hogy a biztosítási megoldások ne keveredje­nek a segély rendszerével, hanem — ha valaki ön­szántából munkanélküli biztosítást köt -— ennek ré­vén „szolgáltatásra” legyen jogosult. (Például a segély és a volt fizetés különböze- tére.) Az idén vizsgázik Ehhez hozzá kell persze tenni — nem a kormányza­ti tervezet védelmében, csu­pán a tényszerűség kedvé­ért —, hogy a biztosítási alapon működő segélyalap szerte a világban elterjedt megoldási mód. A terhek­ből a munkáltató és az ál­lam is részt vállal, sőt gya­kori, hogy a szakszervezetek is szerephez jutnak. Így a magyar megoldási javaslat voltaképpen nem idegen a nemzetközi gyakorlattól. Kérdés, hogy az a szűkös idő. ami a jogszabály alko­tóinak rendelkezésére állt, elegendő volt-e a vélemé­nyek megfontolt összegzé­séhez, s elegendő-e egy időtálló megoldás kidolgo­zásához. Az új esztendőben már „élesben” vizsgázik a kormányzat segélyprogram­ja, meglátjuk, miképp. L. M. L. Legyen elsődleges szempont a rászorultság Álláshalmozás kérdőjelekkel Öt körmöt fehérre, ötöt feketére Rendhagyó szakmához — rendhagyó kérés Foglalkozása: gyógypedikűrös Nagyné Mészáros Évának a szeme sem rebbent, ami­kor szilveszter előtt a Szé­chenyi lakótelepi üzlet ajta­ján belibbent egy hölgy, és így szólt: mivel a ruhám fe­kete-fehér, arra kérem, 3 körmeimet is hasonlóra fes­se! A kezemen is, meg a lá­bamon is, hogy ne legyen el­térés. A vendég szava szent- írás, és szűk félóra teltével elkészült az alkotás, majd az ismeretlen a fizetés után boldogan távozott daliás lo­vagja oldalán. Azért a tel­jességhez hozzátartozik, hogy főleg a meleg hónapok idején akadnak érdekesebb megrendelések, hiszen a strandszezon egyik szemmel látható női divatja betört Szolnokra is: a mind a húsz köröm másféle színben pom­pázik megjelenés formájá­ban. Az is igaz, Nagyné Mészá­ros Éva szakmá ja ennél sok­kal bonyolultabb, hiszen egészségügyi képesítés után komoly ortopédiai, bőrgyó­gyászati ismeretekből vizs­gázott Pesten, majd nyitot­ta meg tavalyelőtt a mű­helyt. A legtöbb betérő gom­bás, egybenőtt körmei miatt keresi fel. A teljes gyógyu­lás alfája legtöbbször az, hogy a gombás körmöt fáj­dalommentesen eltávolítja, és helyére amíg az újabb ki nem nő, a további fertőzés megakadályozása végett mű­köröm kerül. Az sem titok, hogy a gombásodás civilizá­ciós betegség, a temérdek műszálas harisnya, zokni kö­vetkezménye. Bármilyen meghökkentő állításnak hat: ez a bai rendszerint a legtisztábbakat, legtöbbet mosakodókat sújtja. Hatásos otthoni ellenszere az, hogy egy liter vízhez egy evőka­nál ecetet kell önteni, és abban áztatni a megtámadott bütyköket. Egyébként két év teltével annyira népszerű ez a szol­gáltatás, hogy a bejutáshoz előjegyzés szükséges: még akkor is, ha mindössze né­hány kínos helyen nőtt tyúkszemtől akar „megszaba­dulni a már bicegve .iáró. Igaz, a kezelés sem pilla­natszerű, hiszen húsz perc áztatással kezdődik, ami kö­Hazánk környezetállapotáért Kibontakozó mozgalom „Hazánk környezetálla­potáért” elnevezéssel széles körű, 15 évre szóló társadal­mi programot hirdetett meg a múlt év őszén a Magyar Környezetvédelmi Egyesü­let. A felhívás fogadtatásá­ról Kántor Sámuel, az MKE főtitkára az MTI munkatársának elmondotta: Eddig csaknem 50 intéz­mény, szervezet. iskola csatlakozott ehhez az össze­fogáshoz. Jelezték, hogy ké­szek a közös cselekvésre, közreműködnek azért, hogy a honfoglalás 1100., vala­mint az államalapítás, il­letve a kereszténység felvé­telének 1000. évfordulóján a mainál jóval esztétikusabb, gondozottabb lakóhelyi, munkahelyi környezetben emlékezhessünk meg. A programból az MKE az együttműködőkkel közö­sen minden évben kivá­lasztja az adott időszakban legfontosabb teendőket. Az. 1989-es feladatokról febru­árban döntenek. A MKE azt javasolja majd, hogy az általános rend, tisztaság megteremtése a lakó-. a munka- és a vendéglátóhe­lyeken minden évben meg­határozó feladat legyen. Amikor kéznél van a láb, avagy a kezelés mindig a kellő érzéstelenítés után következik (Fotó: H. L.) Váci Duna-part Tájépítészeti pályázat vetkeztében nem csak a bőr puhul meg, hanem a fertőt­lenítés is végbemegy. Sokan térnek be azért is, mert repedezett, csúnya a körmük a kezükön, mivel efféle panaszokkal is fog­lalkozik. Ilyenkor, ha siet az illető: melegen ajánlja az A vitamint tartalmazó étke­ket: sült tököt, sárgarépát, ámbár ha az átkozott köröm erre sem hederít, akad kö­römerősítő lakkja is. Ez a kézen két hétig, a lábon egy hónapig védi a körmöket. Persze, az itteni várakozás sem teljesen felesleges idő­töltés, hiszen időközben szót lehet itt váltani a férjekről éppúgy, akár a legújabb di­vatról, vagy a gyerek nem éppen dicséretes iskolai elő­meneteléről. Az természetes, hogy a beszélgetés fonala módosul, ha netalántán fér­fi is adódik a várakozók között, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy az erőseb­bik nepa közül is egyre töb­ben keresik fel kéz- és láb- panaszaikkal ezt a délutá­nonként nyitva tartó üzletet. Egy biztos, hangozzék el bármilyen óhaj., a lehetősé­gek ecsetelése után a kíván­csiskodó kérelme szinte mindig teljesül. D. Sz. M. Március 31-ig hosszabbít­ják meg annak a pályázat­nak a jelentkezési határide­jét, amelyet a Váci Városi Tanács és a Villányi Nem­zetközi Szobrász Szimpozion hirdetett meg a váci Duna- part rendezésére. Az újszerű pályázat célja, hogy a je­lentkező művészek ötletei­ket, a váci Duna-parti sé­tány területére vonatkozó komplex tájépítészeti és szobrászati terveket közös alkotói szimpozion keretében dolgozzák ki. A munka első szakaszaként a művészeket a város vendégül látja: itt megismerkedhetnek a helyi adottságokkal. Ezt követően kerül sor a villányi szob- rásztelepen a három hónapos „kivitelezési szakaszra”. A Magyar Nemzeti Galéria képrestaurátor műhelyében Gulyás Gyula faszobrász-restau- rátor, a szállítások közben, a raktározásnál, vagy egyszerűen csak az időtől megsérült képkereteket speciális anyagokkal javítja, illetve egészíti ki (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter)

Next

/
Oldalképek
Tartalom