Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

1989. JANUÁR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Főleg a továbbtanulni szándékozóknak ad óriási segítséget a számítógép. A Rákó- cziújfalui Általános Iskola két éve saját erőből három gépet vásárolt. A 1—8. osz­tályosok két szakkörben tizenöten tanulják a programozás alapismereteit, önállóan tudnak programokat készíteni. Főleg matematikai, fizikai feladatok megoldásában segít a számítógép. (Fotó: T. Z.) Nem makutyi du Tudtam, hogy N. Bécsbe észül, ezért hetekkel ké- őbb — már csak merő ud- ariasságból is — megkér - eztem tőle, hogy milyen olt a császárváros. Ne cukkolj,, légy szíves, érte lehangoltan, nagyon jól tdod, hogy jártam. Istenem-, ; nem tudom, szabadhoz7.' im, Isőt vedd úgy, szóba te óztam. Dehogynem tudod. Szén mindenki tudja, az 'ész város, a fél ország! De 1 neked jólesik ezt tőlem illani, akkor elmondom, íbuktam, le bizony! Se ;nz, se Bécs, sőt várom, >gy mire büntetnek! Mit ináltál, ébred fel ekkor már kíváncsiságom. Mit, mit, it! Volt szaros 400 dollá- m dugiban, azon buktam Megmotoztak, megtalál­sz? — kérdeztem. Nem, zta a fejét! Hát akkor? — íozódott a kíváncsiságom, it akkor, hát akkor, mér- lődött, hát akkor a hatá- 1 a vámos kezébe nyom­ni Hogyhogy? Csak úgy egyszerűen! Kér- . zte a vámos, hogy mennyi nzem van. Mondom neki ) forint, a szabályos. Eri ? kérem, mutassa meg. Er­én benyúltam a bal zse­nibe és kezébe nvomtam a llárt. Egy pillanat műve It, zavaromban összeks- rtem, hogy a forini a jobb- lali zsebemben van, a dol- a bal oldaliban ... Amióta meghallottam et­től a hirtelen pánikba eső, hétköznapjaiban nagyon is szórakozott embertől ezt a történetet, azóta peckesen járó száz-, ötszáz- és ezer- forintosok jönnek képzele­temben felém az utcán. Meg is értem, hogy ennyire ki­húzták magukat, hiszen nem mindennapi, hogy valaki is * dollárrá léptesse elő őket ... osztán sokáig molesztálták-e az agyukat a reklám elkészí­tői, amíg aztat a micsodát kifundálták? Egy olyasmi szerkentyűt reklámoz az a fránya tele­vízió, amely kitisztíjja aztat, amit a földre terítünk, hogy ne a meztélábonkba merje.) s parkett szákája. Ennyi illik — így — a kép­ernyőn látható jelenet elé. Az okos városi, jól érzé­kelhető felsőbbséggel. a sző­nyegtisztítógép kölcsönzését ajánlgatta. Buta paraszt jő. kérdezi: — Mi ez, betakaritógép? — Nem, kitakarítógép. A buta parasztnak tetszik az ajánlat: — Hogyéaggya? Megve­szem! — és már nyúl is a bukszája után. Göre Gábort se szerettem. Durbincs sógort se. Azokat se, akik az emberek esetle­ges tájékozatlanságát, járat­lanságát nem szeretett el'es. okos szóval próbálják felol­dani. Viszolyogva nézem, a ..betakarítógépes” hirdetést is. nedig tudom, hogy a való­sághoz semmi köze. De a kérdés bennem van, hogy Góbé természetű ismerő­söm néhány héttel ezelőtt nevetve mesélte, hogy kifo­gott a lehetséges betörőkön! Kiszögeitem a lakásom aj­tajára egy zománctáblát, ma­gyarázta amelyen egy acsar­kodó kutyafej van, nagy be­tűs felirattal: Vigyázz, ha­mis kutya, harap! De ez még semmi, folytatta, esténként amikor hazamegyek, nem gyújtom fel a villanyt a lép­csőházban, és minden eme­leten elugatom magam. S most jól fogódzkodj meg, mert a múltkor egy lakó már látta is a kutyát! Szájkosár és szíj nélkül, gazdátlanul, zsákmányra éhesen ugatva szaladgált a lépcsőházoan! Hatalmas, vérbenforgó sze­mű, acsargó. morgó boxer, a legvérengzőbb fajta, hadar­tam vissza valakitől, hogy mi­lyen veszedelmes állat tartja rettegésben a lépcsőház la­kóit. Nem baj, az ilyesminek híre megy, hozzám nem tör­nek be, az biztos! Amikor legközelebb újra összefutottam góbé termé­szetű ismerősömmel, nagyon mérges volt. Talán mégiscsak betörtek hozzá? A. dehogy, mondta, képzelje, följelentet­tek. hogy vérebet tartok a lakásomban! — ti — Szakmunkástanulók versenye Kötelezi vers a Füstbe ment terv Több évtizede már, hogy a szolnoki 605-ös számú szakmunkásképző intézet — annak idején még a Pe­tőfi Sándor úton volt az in­tézmény — először hívta meg az év első napjaiban vers- és prózamondóver- senyre a megye szakmun­kástanulóit. Az iskola ezzel a, már hagyománnyá vált versennyel is tisztelgett Pe­tőfi Sándor emléke előtt. Az intézet később új épületbe költözött, s régi helyén a 633-as számú iskola talált otthonra. A hagyomány ter­mészetesen nem szakadt meg, a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola felvette Petőfi Sándor nevét, s más intézményekkel közösen minden évben megrendezi a megyei vers- és prózamon­dó versenyt. Az idei seregszemlére ja­nuár 21-én 9 órától kerül sor Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban. A versenyen az iskolai döntők legjobbjai — a tizenhat szakmunkásképző harminc tanulója — mérik össze tu­dásukat. A fiatalok a köte­lező Füstbe ment terv cí­mű, vers mellett szabadon választott művel szerepel­nek a versenyén. Legyen minden évben a magyar kultúra napja! Ezen a napon, 1823. janu­ár huszonkettedikén irt:» Kölcsey Ferenc szatmárcse- kei magányában azt a költe­ményét, amelyet nem tör­vény, hanem a nemzet köz­akarata emelt a maga imád­ságává, Himnusszá. Szívszo­rító és fölemelő ez a költe­mény, önvizsgálatra és a jövöépítő szent elhatározás­ra egyaránt késztet. A Ha­zafias Népfront — a nem­zet jövője és a magyar mű­velődés, műveltség eleven léte iránti felelősségét tud­va és érezve — arra kéri ma a magyar kultúra vala­mennyi barátját és művelő­jét, éljen bár a határokon innen vagy túl, vesse tekin­tetét ezeréves kultúránkra. Nyújtson hát kezet e na­pon lélekben és elhatáro­zásban köztünk élő s az em­lékezetben élő egyaránt, itt­hon és mindenütt a világ­ban, különféleképpen -gon­dolkodók, eltérő korúak, nyújtson kezet a nemzeti kultúra elismerésében, tá­mogatásában és abban, hogy erejét, tudását az egész emberiség érdekében Ljthesse ki. Kultúránk megbecsülése önvizsgálatra és önbecsü­lésre nevel, segít számba- venni jót és rosszat, mérle­gelni múltat és jelent. Gon- dökkal és feladatokkal teli •ma az ország, ám nem tit­kolhatják : a nemzeti sőre- kérdésekkel felelősen ví­vódva okkal aggódha tunk a magyar művelődés és mű­veltség, művészet és tudo­mány egyre nehezedő gond­jai miatt. Meggyőződésünk és történelmi tapasztala­tunk, hogy jóbb jövendő csak kiművelt emberek cse­lekvésével lehetséges. Hisz- szük és valljuk, hogy erre építésre készen a kövünk; tesszük ezt abban a re­ményben, mi több: tudat­ban, hogy a nemzeti mű­veltség .hazai és másutt élő művelői készek az összefo­gásra és együttműködésre, de számítanak arra, hogy a súlyosbodó körülmények között munkájuk nem ne­hezedik, hanem az értékek megtartásában és újabb ér­tékek teremtésében köny- nyebbé válik. A magyar kultúra napjá­nak megünneplése segít bennünket egy erkölcsileg megújult Magyarország épí­tésében. Hazafias Népfront Hat iskolának már van tornaterme Karcagon II kiskulcsosinak csak a falai állnak Egy nemes kezdeményezés megtorpanása Lassan csordogálnak a forintok Karcagon hét általános is­kolában folyik ma oktatás, közülük egy kivétellel — valamennyi rendelkezik tor­nateremmel. A kedvező arány elérésében nagy szere­pe volt az elmúlt években a városi tanácsnak, a Hazafias Népfront és a KISZ karca­gi szervezetének. Négy évvel ezelőtt indult az az akció, amely hangzatos jelszavak nélkül azt tűzte ki célul, hogy minden karcagi általános iskolának legyen tornaterme. A kezdeménye­zők felhívással fordultak a Metszéspontok A világon a dolgok szigorú össze- ggésülkiben léteznek. Több példát lehetne mondám i, de én csak egy dogról beszélnék, a sairok és a pók jpcsolatárói. Talán meglepő, de ma- om ás sok közük van egymáshoz, issük hát sorjában! Bizonyított tény, hogy a végtelen - in eredő egyenesek találkozási untjai alkotják a sarkot, ami ha "Idául a kőműves is úgy akarja, erőlegesre sikerül. Jellegzetes fogalmak alakultak ki sarokkal kapcsolatban: sarki inő, irfci Közért, sarki eredetű hideg- ont; vagy babonás hiedelmek, mi- eráint egy háziban az új lakának ég kell számolnia a sarkakat, be ill kenni a ház 'sarkát szalonnával, nynak nem szabad az asztal sarká- yz ülni, stb. Életünkben‘ma is fon- s a sairok, osak mi nem figyelünk i: ott lehet johbra és balra, vagy gysizerűen sarkonforduilni. Szóval iámtalan dologban lényeges, fontos ssizetevő a sarok. Ml emberek »zón­ám 'utáljuk, gondoljunk csak a gye- akkori sarokba állításokra, vagy a matematikára, amikor a koordiináta- endszerrel kapcsolatban szóba ke- ült, mint origó. Ez egyébként a leg- adományosabb elnevezés a sarokról. Ez a hely viszont lakóhelye egy fölénynek, ez pedig a pók. A pók rnhelyt hajdanán betette lábait a házba, csak a sarokban érezte jól magát, neki nem voltak kifogásai el­lene. Mii jó ebben neki? Hiszen egy fia légy vagy szúnyog sem repül sar­kosan a lakásban, tehát igen ritka .lehet a fogása. A pók viszont ura a helyzetnek, mert úgy tudja, hogy ő köti össze a lakás falait, minden ren­des háziasszony sajnálatára és utá­latára. Ahogy a sarakról vannak .babonák, úgy ebből a pók sem marad ki. Így aztán a hiedelmek szereplői jól egy­másra találtak. Szegény pók, mindennek ellenére nem tehet sem­miről sem. mégis gyűlöljük bélkés hálószövögetéséért. A póknak, lát­szólagos semmittevése ellenére, nagy ellensége, az emberen kívül, a Che- motox és a porszívó, mert ezeknek nem tud ellenállni. A pók a tudósok véleménye szerint .hasznos állat, vi­szont nem tekintjük háziállatnak, nem adunk neki vacsorát, ebédet, például nem dobunk a hálójába jó húsos legyeket. Egyenesen utáljuk, mert nem hízeleg nekünk, nem do­rombol, mint a macska, s nem dobja égnek lábait, mint a kutya, hogy va­karjuk meg a hasát, hogy a füle tö­véről ne is beszéljek. Hasznát sem látjuk, mert nincs ízletes, ran tani - va'ló combja, füstölnivaló sonkája. Békés állat, s esze ágában sem lenne az embert bántani, jobban' fél az tő­lünk, mint mi tőle. Nagyon ügyes, mert még véletlenül sem a ház kül­ső sarkára szövi hálóját, hanem megtalálja a számára kedvező belső sarkot. Nemcsak az ösztöne hajtja, hanem tudatos is, mert ahol egyszer már bepoirszívózták vagy kisöprűz- ték, oda már képtelen visszamenni. A sairok viszont örökre befogadta a pókot. A hosszú idő során össze­szoktak. Mit mondjak, 'kénytelenek voltak ezt tenni. Ez a barátság aztán oda vezetett, hogy elmondható róla: a pókból a sarok csinált háziállatot. A sarok és a pók tehát kölcsönhatás­ban vannak egymással. A sarok ott­hont adott a póknak, háziasított», a pók pedig hálából megpróbálja el­tüntetni az éles sarkot, beszőve azt hálójával. Ezt a történelmi folyamatot csak az ember zavarja meg állandó zak­latásával, mert ő nem szereti egyiket sem, csak magát és a pókhálót el­tüntető partvisát, azt a fegyvert, ami a békés kapcsolatokat megszün­teti. önző, buta az ember, aki nem éli át tudatosan a dolgok szoros egy­másra utaltságát, összekapcsolódá­sát. Lehet, hogy ez majd egyszer vég­letes hibáinak hizonyul, és a pók és a sarok túl fogja élni az emberisé­get?! TA munkahelyekre — elsősorban a szocialista brigádokat meg­célozva —, hogy ki-ki lehe­tősége, bukszája vastagsága szerint tegyen pénzbeli fel­ajánlást a létesítményért. Ez­zel párhuzamosan a KISZ- esek társadalmi munkára mozgósították az alapszerve­zeteket. (A készpénz egyéb­ként csak az anyagra kellett, a többi — beleértve a terve­zést és a kivitelezést is — társadalmi munkában zaj­lott.) Elsőként a Zádor úti isko­la tornaterme épült fel, amely még hozzávetőlegesen 1,5—2 millióba került csu­pán. Aztán a Berekfürdői Általános Iskola következett, amelyet 1987-ben adtak át — ezúttal már hárommillió forintért. Az akció sikeréhez most már csak a Kiskulcso- si Általános Iskola tornater­me hiányzik, ha elkészül, ak­kor — úgymond — teljes lesz a kép. Itt meg kell állni egy pil­lanatra, ugyanis e tornate­rem építése nagy lendülettel kezdődött 1987-ben; annak rendje és módja szerint meg- öntötték az alapokat, majd felrakták a falakat. Ekkor azonban leállt az építkezés, a falak ma csonkán meredez- nek. Mi történt? — Tulajdonképpen még a tél beállta előtt szerettük vol­na a tetőszerkezetet ráhe­lyezni az épületre — mondja Nagy Lajos, a Karcagi Váro­si KISZ-bizottság titkára —, hogy ne menjen tönkre a tég­la, de az állagmegóvási szán­dékunk égető pénzhiányba üktözött Egyszerűen a nehéz gazdasági helyzet miatt csök­kent az adakozási kedv. Nemrég a kórház művese részlege is belépett a „kép­be”, ugyanis az ottani szoci­alista brigád a részleg javá­ra ugyancsak elindította sa­ját gyűjtési, felajánlási ak­cióját. Persze, kell a művese részleg, hogyne kéne! Gyorsan le is szögezem: fél­reértés ne essék, mi nem ítél­jük el a kórházat a kezde­ményezéséért. Nekik is jo­gukban áll pénzt gyűjteni. Az elmúlt években jócskán emelkedtek az építőanyag- - árak. Ennek köszönhetően a két-három évvel ezelőtt ter­vezett épületek mai áron szá­molva szintén a duplájába kerülnek. A KISZ-hez külön­féle forrásokból lassan csor­dogálnak a forintok. Leg­inkább a városi dolgozók a kommunista szombatok bé­reit utalják át az építkezés számlájára. De kapott a KISZ is egy sajátos lehető­séget a városi tanácstól, még­pedig olyan módon, hogy a jelenleg épülő crossbar rend­szerű telefonközpont helyén lévő két házat lebontásra át­adták a fiataloknak. Az üzle­ten voltaképp mindenki jól járt; a tanács tetemes költ' séget takarított meg, a fiata­lok pedig társadalmi mun­kában nekiláttak az épület­nek, s a bontott anyagot ér­tékesítették. Az így befolyt mintegy 230 ezer forint ugyancsak a tornaterem ja­vára vándorolt. Meg kell még említeni a Kiskulcsosi Álta­lános Iskola szülői múnkakö- zösségének hozzáállását is az ügyhöz; jelentős anyagi tá­mogatással fejezték ki a lel­kesedésüket. — Ügy voltunk vele, hogy két év alatt készen lesz az épület — mondja Nagy La­jos, de most már teljesen bi­zonyos, hogy az elképzelé­sünk füstbe ment terv ma­rad. Nem tudjuk tartani a határidőt, jóllehet dátumot nem írtak nekünk elő. De valahol az ilyen jellegű mun­káknál mégiscsak létezik egyfajta morális határidő... Sajnálom a gyerekeket, mert bár jobb idő esetén az udva­ron tornáznak, ilyentájt a tantermekbe kényszerülnek. Ha belegondolok, hogy há- romszázötvennégy nebulóról van szó... Ha egyszer végre tető alá kerül az épület, a számítások szerint már legalább 4,5—5 millió forintra rúg majd a teljes költség. Most kétmilli­óra lenne szükség ahhoz, hogy befejeződjenek a mun­kálatok, s ne maradjon tor­naterem nélkül Karcag utol­só általános iskolája, a kis­kulcsosi. — jurkovics — Január 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom