Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

1989. JANUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Pedagógiai Társaság Híd a tudomány és a gyakorlat között Mozgalmas, eredményes évet zárt a megyei tagozat Ha létezne kifejezetten olyan díj, amellyel a Gorkij- drámák leghűségesebb ma­gyarországi bemutatóját ho­norálnák, akkor ez az elisme­rés feltétlenül Havas Pétert illetné, aki immár esztendők óta viszi képernyőre egymás után a nagy szovjet-orosz író drámáit. (Igaz, az Éjjeli me­nedékhely kitűnő tévéjáték­változatáért tavaly ő nyerte el a tévékritikusok díját.) Külön tanulmányt érdemel­ne e ragaszkodás eszmei és formai tartalmának elemzé­se, hogy valójában mit is sze­ret Havas Péter Makszim Gorkijban. A kérdésre rö­viden válaszolva: azt, ami a nagy író legfőbb erénye, írói világának emberi gazdagsá­gát. Barbárok „Valamennyi osztályt, min­den áramlatot, irányzatot... ábrázolnunk kell. Megmutat­ni hogyan éltek, mint gon­dolkodtak, milyenek voltak belülről ezek az emberek" — írja Gorlíij egyhelyütt. Nyíl­tan is megvallva, hogy őt mindenekfelett az ember ér­dekelte. Mindegy, hogy mi­lyen környezetben ábrázolja őket, egy alagsori pince lakó­iként vagy épp egy kisvárosi társaság tagjaiként; emberi jellemek, arcok, viselkedé­sek, temperamentumok sok­féleségével szolgál. Darab­jaiban remekül egyénített fi­gurák egész garmadája! A Barbárokban is — amely a legújabb televíziós Havas­produkció, s amelyet vasár­nap este láthattunk. Már aki Gorkijt választot­ta, s nem a szórakoztatóbb- nak vélt Tom Jones mellett löntött, a kaposváriak kitű- íő előadásában. Ez aztán a /erseny! Színház a színház illen, dráma a dráma elle­nében. Itt aztán nehéz volt i választás! Épp ezért ismé- ;elten szóvá teszem a két te- evíziós program egymás ránti „közömbösségének” ál­lattan hatását, hogy tudni- llik milyen veszélyes, ha tem érdekli egyáltalán az ‘gyest, mármint az 1-es csa- ornát, hogy mit csinál a násik, az úgynevezett 2-es. Ilyan gazdagok volnánk, térdem, mármint a Magyar 'elevízió, hogy az értékek ly módon eliminálják egy- nást, hogy az egyik kényte- . en durván kiütni a másikat? 1 még csak ismétlésre sincs z esetben remény. Ha a hét- tözben látott krimikre gon- iolök — felsorolni is nehéz enne őket, a bemutatott lűnügyi filmeket —, akkor nég elszomorítóbb, hogy ne- án Gorkij remekműve, a larbárok e furcsa műsor- zerkesztés áldozatául eshe- ett. E kis kitérő után kanya- odjunk vissza a vasárnap es- i Gorkij-bemutatóhoz. Micsoda világ! Még nem is smerjük, de már a tíévéjá- ék első mondataiból felsej- ik valami szorongató; meg­üti nemcsak a fülünket. a iépzeletünket is a furcsa közlés, hogy tudniillik egy olyan kisvárosról lesz szó. amelynek legfőbb érdekessé­ge: nagy rákok találhatók benne, ezek a hátrafelé ara­szoló jószágok adják külön­legességét . Aztán feltárul előttünk a játékban Tatyána asszony szalonja, egy isten háta mögötti városka áporo- dott, maradi világa. Két vasútépítő mérnök érkezése megkavarja ugyan e kisvá­rosi társadalom poshadt ál­lóvizét. váratlanul szerelmi liezónok szövődnek, s elfoj­tott vágyak törnek elő, kü­lönféle módokon. A szerel­mek olyan különös szövevé­nye bontakozik ki, amely­ben mindenki mást szeret, azaz végtére mindenki bol­dogtalan. Természetesen más- és másképpen s Havas Péter rendezésének fő érde­me, hogy az emberi boldog­talanságot egy-egy figura rajzában rendkívül színesen tudja bemutatni — Gorkij szellemében. Még a két ide­gen, a kétmérnök között is mekkora különbség, jóllehet foglalkozásuk s küldetésük azonos, csak épp szerepük nem — a játékban. A ke­mény, érzéketlennek látszó Cserkun (Hegedűs D. Géza) egy megúnt házasság terhé­vel a lelkében, megkesere­detten éli át a szépséges és vonzó Ligyia (Kubik Anna) iránti szerelmét, mindvégig küszködve a tiltott érzéssel, az ötvenes, elegáns Ciganov viszont afféle hódító vadász­ként teszi meg csábító aján­latait a nőknek. De ugyan­ez a nagyfokú egyénítés a nőalakok rajzában. Ligyia ti­tokzatos és romantikus. Na- gyezsda (Peremartoni Krisz­tina) kitárulkozó és termé­szetes, de a többeik is; Pela- geja (Nagy Anna) nevetséges, nagyvárost „imádó”, naiv polgármesterné, Kátya (Föl- dessii Judit) felvágott nyelvű, kissé szeleburdi kamasz és így tovább. Ismerős vidékies világ ez az ostobán, teliszáj­jal hatalmaskodó polgármes­terrel (Kovács János), s a le- züllöt, vodkába menekülő in- tellektüellel, Makarov orvos (Tahi Tóth László) — akár Gogol Revizorából is érkez­hettek volna, az orosz való­ság tipikus alakjai. S közöt­tük Sztyepan (Balkay Géza), aki szintén a reménytelen szerelmesek sorába tartozik, de akinek magatartásában van valami markánsan ple- bejusi, érezni benne az erőt. Az erőt, amely talán egyszer elsöpri ezt a „barbár” vilá­got. Most ugyan itt még csak egy riasztó pisztolylövés jelzi- az elmaradott állapotok tarthatatlanságát. Pontos, ki­dolgozott helyzetek, jó rit­mus. következetesség a vég­kifejletig a finom lelki moz­gások érzékletes ábrázolásá­val: színvonalas bemutató. Két arckép Az elmúlt héten több arc­képet is láthattunk; közelké­pet egy-egy művészről, illet­ve jeles személyiségről, mint például a Tatai Ilonával ké­szült beszélgetés. Vitray Ta­más, aki sorban kéri kamera elé politikai életünk vezető egyéniségeit, ezúttal „vendé­gében” a gazdaságvezetőt faggatta meg varázsának tit­kairól, s a Taurus vezérigaz­gatónője rokonszenves tisz­tasággal beszélt olyan égető gondokról is, amelyek csilla­pítására nehezen találják meg sokhelyütt a megfelelő eszközöket. Például az ösz­tönzés fontosságáról, de ugyanakkor a változások, változtatások kikényszerítet­te munkahelyi kellemetlensé­gekről is beszélt, nyíltan és őszintén. Egy okos asszony képe rajzolódott ki a képer­nyőn. Kár, hogy emberi vo­násaira csak munkájának, il­letve elveinek tükrében tud­tunk következtetni, s néhány bevágott kép alapján, amely­ben egy-egy pillanatra vil­lant meg csupán Tatai Ilona úgynevezett civil pályája is. Ami az igazgatónak a gyár, az a színésznek a színház, a szerepek. Miről is szólhatott volna másról Máriáss Jó­zsef is, aki a Szomszédok kedves mindeneseként lopta be magát a nézők szívébe, mint a színházról, szerepei­ről. S amilyen kedves ember, olyan aranyosan tud mesél­ni. Beszélgetőtársa engedte is szabadon folydogálni a mesét, jó érzékkel csak irt­ott segített mozgásban tarta­ni az idős művész emlékeze­tét. Akii ugyan nem említet­te, de országjáró pályafutá­sa során nálunk is megfor­dult, a Szigligeti Színházban, ha jól emlékszem a Koldus­operában. Szavaiból régi igazság telítődött meg élet­tel: hogy tudniillik a színház lelke csak a játékos, a szí­nész lehet. Valkó Új folyóirat Jön a Jelző! Jelző címmel új elméleti, társadalom- és szakszerve- zetpolitiikai folyóiratot in­dít útjára a jövő héten a Népszava Kiadó Vállalat. A 72 oldalas, havonta megjele­nő kiadvány elsősorban a szakszervezeti aktivisták­nak és tisztségviselőknek készül, de — a kiadó szán­déka szerint — hasznos le­het mindazok számára, aki­ket foglalkoztatnak az élet- és munkakörülményekkel összefüggő kérdések. Kárpáti Sándor, a lap fe­lelős szerkesztője a Fészek Művészklubban ' kedden tartott sajtótájékoztatón hangoztatta: a szakszerve­zetek gyökeres átalakításá­nak fontos tényezője az el­méleti munka színvonalá­nak emelése, a nyilvános­ság, a mozgalom sajtójának megújítása, A Munka és a Szakszervezeti Szemle cí­mű folyóiratok megszűnését követően indul útjára az új sajtóorgánum, amely a szak­szervezetek radikális meg­újulásának, a tagság érdek- védelmének és érdekképvi­seletének szócsöve kíván lenni, foglalkozik mindazok­kal a gazdasági, politikai és kulturális kérdésekkel, ame­lyek hatással vannak a szervezett dolgozók érde­keire. A Jelző tájékoztatást ad a kormány—SZOT találko­zókról, valamint az ágaza­tok és szakmák érdekkép­viseleti, érdekvédelmi tevé­kenységéről. Rendszeres in­formációkat közöl a Szak- szervezeti Elméleti Kutató- intézetben folyó kutatások­ról és azok eredményeiről. A múlt révre visszatekint­ve eredményekről, gondokról egyaránt számot adhat a jászberényi kamarazenekar. Mint általában, a patroná- . ló szövetkezetek dolgozóinak adott közös műsorral kezdő­dött az év, melyben a Palo- tásy kórussal, a Jászsági Né­pi Együttessel és a Lehel tár­sastánc klubbal közösen lép­tek fel. Márciusban kilenc hangversenyt adtak egy hét alatt a megyében szakmun­kástanulók részére. Április­ban a Veszprémben megren­dezett XII. orsázgos kamara- zenekar fesztiválon vettek részt. A Hétévenként tartott országos megméretésen, me­lyen másodszor szerepeltek, a nyolc zenekar közül a máso­dik legjobbnak járó elisme­réssel, diplomával értékelték színvonalas produkciójukat. Az Országos Filharmónia rendezésében felnőtt hang­versenyt adtak Jászberény­ben, majd a Népművelési In­tézet a közreműködésükkel ugyancsak Jászberényben rendezte meg a karmester- képző tanfolyam vizsgaelő­adását. Ezen a fellépésen szerzett diplomát a három hallgató egyikeként Túri Márta, a Jászberényi Palota - sy János Zeneiskola tanára is. A kamarazenekar a több­éves magas színvonalú mű­vészi munkájáért a pedagó­gus napon Szolnok Megyei Tanács művészeti díját ve­hette át. A zenei évadjuk Pécsen a művészetek házában adott önálló hangversennyel ért véget. Az új évadot a hagyomá­nyaikhoz híven egy tíznapos zenei táborral alapozták meg augusztus végén. Már itt el­kezdték az év legnagyobb vállalkozására a jászberényi A Magyar Pedagógiai Tár­saság Szolnok Megyei Tago­zatának elnöksége a napok­ban tartotta ülését, amelyen értékelték az elmúlt évben végzett munkát, s megvitat­ták az idei terveket. A megyei tagozatnak kö­zel háromszáz tagja van, s ezzel az országos társaság változatlanul egyik legnépe­sebb csoportját jelenti. A ta­gozat évente ötezer forint, támogatást kap a megyei ta­nács művelődési osztályától, amelyet a területi munka­csoportok között osztanak el. illetve egy részét a külön­böző pályázatok különdíjai ra fordítják, valamint a nyári tanfolyamokon to­vábbképzéseken való rész­vételt segít k belőle. Szinte hihetetlen, hogy e majdnem jelképes összegből mennyi mindenre futotta. Vagy in­kább nem is a támogatás, hanem a lelkes, ötletekben gazdag tisztségviselők jó­voltából szép eredmények­ről adhatott számot dr. Mis- kolczi Taimásné, a megyei tagozat titkára. Az elmúlt évben a Jász­berényben tartott Makaren- ko-emlékülés és a Tanítók Nyári Akadémiája rendezé­sében vállalt szerepet a megyei tagozat. Három szol­noki ts két karcagi iskola képviselői részt vettek a pe­dagógiai fórumon Debrecen­ben, ahol ugyancsak Maka­renko munkásságáról hang­zottak el előadások. A tár­saság több tagja volt jelen a nyáron Százhalombattán a Zsolna1-programot 'követő iskolák első nyári egvete­főtemplomban tartandó kon­certre a felkészülést. No­vember 26-án mintegy fél­ezer zenebarát előtt szólal­tatták meg Horti Gábor ve­zényletével Mozart kis G- moll szimfóniáját, Beethoven hegedűversenyét és Kodály: Psalmus Hungaricusát pedig Gál Tamás, a jászsági zene­kar karnagya dirigálta. Köz­reműködött a Palotásy János énekkar, a Lehel Vezér Gim­názium és a zenekar kóru­sa. A kimondottan városi produkció maradandó művé­szi élményekkel gazdagította Jászberény zeneszerető kö­zönségét. December végén egy sváj­ci zenekart láttak vendégül, akik Jászberényben töltötték a szilvesztert is. A gimnázi­um német, angol szakos di­ákjainál elszállásolt zenekar hangversenyt adott az ifjú­sági házban, Jászkiséren és Budapesten a Teréz-városi templomban. A szövetkezetektől, válla­latoktól és a pártoló tagok­tól 100 ezer forint támogatást kapnak, saját bevételükkel ezt legfeljebb megduplázni tudják, de még ez sem ele­gendő ahhoz, hogy a szolgá­latokért (mintegy 70) a ze­nészeket és a zenekart a fő­városból vezető karnagyot tisztességesen honorálják. Az igazán elkötelezett, a muzsi­kálás örömével összetartott közösség nem nézi az anya­giakat, de az egyesület veze­tői aggódva tekintenek a jö­vőbe, a Jászság zenei életé­re, amikor egy 3—4 órás pró­báért (minden szombaton), vagy hangversenyenként 80 forintot olvashatnak a zené­szek markába. A cserére rég megérett tanszerek helyett újakról nem is álmodnak.- IP ­mén. Mindkét rendezvényen szekcióvezetőként is közre­működtek a megye nevelői, s a debreceni fórumon pedig pályadíjat is nyertek. Részt vettek Szolnok megyei peda­gógusok az érdi, a mezőkö­vesdi és hajdúböszörményi iskola — valamint elméleti konferenciákon,' emetlyen az ■skolai helyi nevelési rend­szer kialakításáról, az önál­lóságról tanácskoztak, s so­kan voltak kíváncsiak de­cember elején Jászberény­ben Az iskola és a demok­rácia vándorgyűlés előadá­saira is. Az oktatásügyi ren­dezvények iránti érdeklődés is jelzi a tagozat tagságának nyitottságát az új törekvé­sekre, illetve azok népsze­rűsítésére, hiszen a társaság hídszerepet tölt be a tudo­mány és a gyakorlat között. A megyei tagozat öt terü­leti — szolnoki, jászberényi, kunszentmártoni, karaag— kisújszállási és törökszent­miklósi — munkacsoportja egyre értékesebb fórumot, műhelyt teremt egy-egy tér­ség pedagógusai számára. A karcagi—kisújszállási cso­port tavaly például tíz ta­nácskozást rendezett, ame­lyen a két városból, vala­mint Kunhegyesről és Kun­madarasról vettek részt ne­velők. Megemlékeztek Ma- karenkóról, előadásokat hallgattak meg többek kö­zött a tainulásirányítás mód­szertanáról, a tanár—diák kapcsolatról, a pedagógus közösség szerepéről a tanu­lók nevelésében. Kunszent­inél tonban évek óta hagyo­mány, hogy mindig más is­„Az élet csalódásai közt oly jól esik gyönyörködni egy-egy tiszta érzelemben, és a boldogság képeiben” — Flaubert szavai — úgy vé­lem — ma is időszerűek. Hisz nap mint nap új prob­lémákkal, nehézségekkel kell szembenézni, s mindenki sze­retne legalább néhány órá­ra vagy napra elfeledkezni a hétköznapokról. S ezekben a percekben egy színházi elő­adás, egy jó könyv, illetve kiállítás élménye erőt adhat a 'további munkához. Decem­ber 18-tól január 16-ig a Szolnok Megvei Művelődési és Ifjúsági Központ téli tár­lata biztosította azt a szige­tet ahol a képzőművészetet kedvelő közönség egy kis időre lerázhatta magáról a gondokat, és feloldódhatott a művészet nagyságában. A tárlat anyaga a szolnoki Mű­vésztelep alkotógárdájának munkáiból, valamiint a me­gye különböző területein élő művészek alkotásaiból tevő­dött össze. A művészetek öröktől fog­va köztünk és a valóság kö­zött állnak és ezt úgy ala­kítják át egyéni gondolataik segítségével, hogy az élet körforgásában művük képes valami úi rendet teremteni. Az idei Téli Tárlat- is azzal az örömmel ajándékozott meg minket, hogy kiemelt a hétköznapokból: ablakot nyi­tott egy olyan világra, ame­lyet mindennapi tevékenysé­günk során nem érzékelhe­tünk. A tárlaton szereplő fest­ményeknek. szobroknak sze­mélyes funkciójuk is van: a látható világból emelkednek a képzelet, a szellem szférá­jába, hirdetve alkotóik egyé­niségét és képességét egy másfajta világ érzékelésére. A művészet érdekessége, hogy a különböző művészek eltérő módon dolgozzák fel ugyanazt a témát, még ha közös hagyományból meríte­kolában, óvodában tartják meg rendezvényeiket segítve ezzel egymás munkájának jobb megismerését is. Ta­valy neves előadók részvéte­lével négy tanácskozást ren­deztek Makarenkóról, az is­kolai önállóságról, az értel­miség társadalmi szerepé­ről, helyéről, s időszerű köz­oktatáspolitikai kérdésekről. Az eszmecserékre meghív­ták azokat a pedagógusokat is. akik nem tagjai a társa­ságnak. U gya ncsak eredményes évet zárt a szolnoki, a jász­berényi és a törökszentmik­lósi munkacsoport is. Ez utóbbi különösen örvende­tes, hiszen a törökszentmik­lósi csoport mindössze két éve alakult. Többek között pályázatokat hirdettek a vá­rosban és a környék kisebb településein dolgozó pedagó­gusoknak, segítséget nyújta­nak az önképzésihez, s vizs­gálatokat végeztek az értel­miség helyzetéről. A munkacsoportok prog­ramjában az idén is jobbára előadások, felolvasó ülések, pályázatok, kirándulásokkal egybekötött tapasztalatcse­rék szerepelnek. A tagozat közreműködik a megyei pe­dagógiai konferencia, a Ta­nítók nyári akadémiája, va­lamint a Fórum rendezésé­ben. A konferencia és a nyári akadémia központi té­mája ezúttal a képességfej­lesztés lesz, míg az ugyan­csak hagyományos Fórumon a művészeti nevelés idősze­rű kérdéseiről, feladatairól tanácskoznak a résztvevők. nek is. Ez a törekvés figyel­hető meg Fazekas Magdolna, Baranyó Sándor, Meggyes László festményein is. akik a meg-megújuló természet csodás harmóniáját villan­tották fel. Gecse Árpád ké­pei a falusi munka egysze­rű szépségét, Váncsa Ildikó a mindennapok bensőséges fájdalmát, Szabó László és Finta Sándor korunk aktuá­lis problémáit ábrázolták. Bokros László a zene erejé­re, Győrfi Sándor és Simon István az emberi arc karak­terisztikus vonásaira nívták fel a figyelmet. Szabó Ágnes. Bácskai Bertalan, Máté György a néző fantáz-'áiát, élményanyagát helyezték előtérbe. Sisa József a mo­dern festészet, szobrászat és ötvösművészet törekvéseit egyesítette tűzzománcaiban. Berényi Ferenc a dekoratív vörösökkel, Vuics István az opálos színekkel hozta tűzbe a nézőket. A természeti kin­csek alapos ismeretét bizo­nyították Hangai Szabó László munkái. Pogány Gá­bor és Nagy István a formák gördülékenységével, a téma szokatlan ábrázolásával gon­dolkodtattak el bennünket. Művészeink életük egy-egy mozaikját mutatták be a tárlaton, felfedve előttünk ember és természet harmó­niáját, az anyag alakítható- ságának nagyszerűségét, az emberi kéz és elme lehetősé­geit. Az idők során elhomályo­sodnak az emlékek, de a na­gyobb élmények fel-felbuk- kannak emlékezetünkből. Számomra az idei téli tárlat is ezek között, a nagyszerű élmények között szerepel. Mert ahogyan Dávid Piper írta: „ ... a művészek azon­ban legyőzik a múlandósá­got, és bizonyosságot szolgál­tainak egy olyan világ léte­zéséhez, amelyen nem fog idő és elmúlás.” Fekete Anikó — tg — Jászberényi kamarazenekar Új hangszerekről nem is álmodnak így látja egy látogató A művészek legyőzik a múlandóságot Még egyszer a Téli tárlatról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom