Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

1989. JANUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnoki Cukortermelési Kutatóintézetben ipari alap­kutatást végeznek. Az intézet utótermék laboratóriumá­ban jelenleg az ország tizenkét cukorgyárából beérkező termékek szabvány szerinti vizsgálatát végzik. Fotó: K. É. A legfőbb ügyész Szolnokon Szabó István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára tegnap találkozott Szolnokon dr. Szijjártó Károllyal, a Ma­gyar Népköztársaság legfőbb ügyészével. Az alkotmány- jogi törvénytervezettel kap­csolatban konzultáltak, to­vábbá a megye ügyészi szer­vezetének .káderhelyzetével kapcsolatos kérdésekről foly­tattak eszmecserét. Délután dr. Szijjártó Ká­roly. a megyei főügyészség­re látogatott, ahol az intéz­mény munkájával összefüg­gő kérdésekről adott tájékoz­tatót. Kistelepülések ellátása Időszerű kereskedelem-po­litikai kérdésekről és a ke­reskedelmi munka fejlesz­téséről tárgyaltak a minisz­térium és az országos szö­vetkezeti érdekképviseleti szervezet vezetői. A minisz­térium vezetői elismeréssel szóltak a fogyasztási szövet­kezeteknek a lakosság ellá­tásában végzett munkájáról, valamint a külkereskede­lemben játszott szerepéről. Szó esett az idei üzlet-, ár- és bérpolitikai maga­tartásról is. Fontosnak ítél­ték a kistelepülésen levő üzlethálózat rekonstrukciós programjának folytatását. Üdülőket alakítanak ki Jászdózsán (Folytatás az 1. oldalról) mával az idő, nem kavar in­dulatokat a változó világ. Gondjait jórészt magában oldotta meg békésen, meg­nyugtatón, nem érkeztek on­nan rendkívüli eseményekről szóló hírek. A főutaktói el­került viszonylagos zártsága jobban megőrizte a helyi szokásokat, hagyományokat, mint máshol. A jász telepü­lések közül ott maradt meg legtovább és legépebben az a falusi hangulat, melyet a vá­rosi ember keres, hiányol. Továbbra is békés, vendég- szerető és ezután már ven­dégváró is. Üdülőtelkeket alakítanak ki Jászdózsán. A környékbeli települése­ken. Jászapátin, Szentandrá- son és Árokszálláson is, az ottani melegvizű strand kö­rül, létrejött egy-egy kis üdülőövezet. Egyik-másik or­szágos rangot is kivívott ma­gának, de főleg a közeli hegyvidék dolgozói keresnek ott pihenést, kikapcsolódást. Jászdózsán nincs strand, ami csalogatná a vendégeket, nem is számító üzleti meg­fontolásból vették tervbe az idegenforgalom fellendítését. Egyszerűen csak a horgász­tavak kínálta lehetőségeket hasznosítják, és mellé kínál­ják a falu vendégszerető hangulatát. A nyolc éve készült általá­nos rendezési terv már szá­molt a Holt-Tarna medrei ál­tal határolt területen, a . Ri- hesszögön” üdülőterület ki­alakításával. A Tárnát két évvel azelőtt vezették ki a faluból, a belső ág pedig ter­mészetesen kínálta magát a horgászat kedvelőinek. Min­dentől függetlenül megoldot­ták ott a rendszeres vízcse­rét. zsilipeket, duzzasztókat építettek, kikotorták a med­ret és behalasították a mint­egy 3 kilométeres szakaszt. A Tárnától külön életet élt a Vermek-tó, mely nevét a házépítésekhez használt agyagbányászásból eredő válykosgödröktől, vermektől kapta. A faluszéli vízállást időközben körbefogták a há­zak, az elvezetés nélküli víz­gyűjtő azonban a szemetet, a hulladékot is nyelte. Egy idő után az ott lakóknak a hely­zet kezdett terhessé válni és felvetődött, hogy be kellene tölteni. A horgászok azonban gondozásukba vették, de a vízutánpótlás nélküli tóban az aszályos nyarakon elpusz­tultak a halak. Kétszer jár­tak így, azután lemondtak róla. Még akkor mindig gond volt a belvízelvezetéssel a környéken. A kiépítendő csa­tornarendszerrel együtt azon­ban célszerűnek látszott egy, a tavat és a Tárnát összekötő csatorna megépítése is. Erre eleve kínálkozott a körtöl­téshez nyert föld árka. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tervei alapján tavalyelőtt meg is kezdődtek a munkák. A tanács 4 millió forintján megépült a 40—50 méter széles, 1200 méter hosszú összekötő csatorna a vízutánpótlásra, ahonnnan a helyi Tarnamenti Tsz az ön­tözővizet is nyeri. Kiikotor- ták a Vermek-tót, rendezték a partját, továbbá elkészült 200 méter zárt csatorna és 1 kilométer nyílt árok a ter­mészetes vízfolyás rendezé­seként. Az ÉVIZIG idén épí­ti még a szivattyúállásokat a Tárnához és a körforgással megoldódik a vízcsere. Az élő ég holt vizekkel övezett hét hektáros terüle­ten pedig megkezdődik az üdülőterületek kialakítása. A 80 telekre már ma is vannak érdeklődők, főleg a faluból elszármazottak szeretnék ápolni a kapcsolatukat szülő­földjükkel. Tavasszal elké­szül a részletes rendezési terv, majd megkezdődik a közművesítés (víz, villany). A telkek mellett 10 hektáros parkerdőt is telepítenek. — Ip — Sikerek és gondok az Alföldi Szilikátipari Vállalatnál (Folytatás az 1. oldalról) rendelésűik van. S a tapasz­talatok szerint ehhez legfel­jebb még 3 milliós utóren- delés érkezhet, de ez aligha lesz elég a nyereséges ter­meléshez. Hisz, mint hallot­tuk, már aiz elmúlt évi 25 milliós megrendelésük sem töltötte ki teljesen a kapa­citásúkat, s így az üvegtech­nikai üzemrészben tevé­kenykedő 60 dolgozóból tíz embert át kellett csoporto­sítaniuk más területre. Föl­vetődhet a kérdés: miért nem próbálkoznak másféle üvegből készült termékek gyártásával is? Nos, ennek elsősorban az az akadálya, hogy a technológia erősen behatárolja, hogy ott mit is lehet csinálni. Hiszen példá­ul üvegmassizából nem, csu­pán üvegcsőből készült áru­féleségek gyártására alkal­mas ez az üzem. Így, úgy­szólván dísztárgyaikat lehet­ne készíteni, de ezen a te­rületen meg mem igazán versenyképesek, egyrészt azért, mert kicsi a kereslet, másrészt pedig már most is éppen elég cég, illetve kis­iparos keresi ilymódon a kenyerét. Ebből is látható, hogy az Alföldi Szilikátipari Vállalat üvegtechnikai üzemrészének mozgástere elég szűk, legfeljebb az ex­port területén lehetne előre­lépni. A cégnél tulajdon­képpen efféle próbálkozá­sok is vannak, de nem nagy eredménnyel, hisz most már három év óta hiába jelent­keznek a különféle külföldi vegyipari, egészségügyi szakvásárokon, hiába vették föl a kapcsolatot a piacku­tató cégekkel, a siker egye­lőre várat magára. Még szerencse, hogy a vállalat lehetőségeiből, ter­mékszerkezetéből adódóan foglalkoznak az üvegszálas poi 'észterből készült árufé­leségek gyártásával is, s ebből a tevékenységből szár- ima zó nyereségük még egy ideig pótolhatja a más te­rületekről származó 'kiesé­seiket. Kunhegyesi üzemük­ben példáül, számtalan ter­mék készül, hisz gyártanak ott üvegszálas poliészterek - ibőd tartályokat, különféle csöveket, zárt rendszerű víztisztító 'berendezéseket, postai kábelszerelvényeket, parabolaantennákat, Szol­nokén pedig bukósisakokat, meg hegesztőpaj.zs-testeket, E tevékenységükből 1988- ban 78 milliós árbevételt ér­tek el. Az idei terveikben az szerepel, hogy a tavalyi ár­be ^vételüket szeretnék meg­ismételni, miközben az el­múlt évinél nagyobb — mintegy 15—20 százalékos — bérfejlesztést is végre­hajtanak. Olajbányászok a szolnoki pártórtekozlot dokumentumairól önálló arculat, világos program kell Szolnokon február 11-re városi pártértekezletet hívtak össze. A városi pártbizottság — azzal a céllal, hogy a tér­ség lakossága és párttagsága ismerje és vitassa meg a pártértekezlet dokumentumtervezeteit és véleményével, kritikai megjegyzéseivel tegye teljesebbé a helyzetelem­zést, ezáltal a politikai folyamatok cselekvő részesévé váljék — nyilvánosságra hozta a városi pártbizottság mű­ködési területének politikai, társadalmi és gazdasági helyzetéről szóló beszámolót, valamint a városi pártbi­zottság munkaprogramjára vonatkozó javaslatot. Ezeket a dokumentumokat vitatta meg a Kőolajkutató Vállalat üzemi pártbizottságához tartozó VI. számú alapszervezet taggyűlése is. Hnisz László, az alapszer­vezet párttitkára terjesztette elő a pártvezetőségnek a pártcsoportok megbeszélései­nek 'tapasztalatain alapuló beszámolóját. Ennek főbb megállapításaiból említünk néhányat: Az alapszervezet tagjai üd- vözlik a városi pártéríekez- let összehívását, Korábban is szorgalmazták azt. Igénylik, hogy a városi pártértekezlet az országos pártértekezlet ál­lásfoglalásai alapián végez­ze munkáját. Azt várják, hogy a városi pártértekezlet kritikusan értékelje az utób­bi időszak pártmunkáját, és ne csak a hibákat, gondokat állapítsa meg, hanem tárja fel azok okait is. Olyan mun­kaprogramot dolgozzon ki, melyből markánsan rajzo­lódjék ki a városi pártbi­zottság új, önálló arculata, és amely mögé fel lehet so­rakoztatni a szocializmust igenlő erőket. A párttagok megfontolt vé­leményeket fejtettek ki a zá­ros) pártértekezlet vitára bocsátott beszámolójáról. Ve­gyes érzelmeket keltett kö­rükben és sok tekintetben ellentmondásosnak tartják azt. Részletesen tárgyalja — mondják — például a be­számoló a megyeszékhely gazdaságának helyzetét, de ugyanakkor elismeri, hogy a városi pártbizottságnak a gazdasági folyamatok befo­lyásolásához nincs igazi esz­közrendszere. Az életkörül­ményekről, a művelődésről alkotott kép sok esetben nem egyezik a párttagok által ta­pasztaltakkal. Azt tartják a legnagyobb gondnak, hogy nem derül ki: az eredmé­nyek illetve a kudarpok mennyiben tekinthetők a ha­talomgyakorlás sikerének. illetve gyengeségének ava;y azok ettől független folya­matok pozitív, illetve nega­tív hatásai. Az alapszervezet tagjai ezért nem értenek egyet a városi pártértekezlet beszámolójának azzal a meg­állapításával, hogy „a városi pártbizottság Szolnok város és térsége politikai irányítá­sát összességében eredmé­nyesen valósította meg.” Vitába szálltak a beszá­molónak azzal a megállapí­tásával is. hogy „a városi pártbizottság munkájában nem kaptak kellő hangsúlyt az ideológiai kérdések, a pártszervezetek pedig önál­lóan nem voltak képesek megbirkózni a feladattal”. Ezt nem is lehet várni az alapszervezetektől. Az ideo­lógia tudományos kidolgozást igényel. Más kérdés, he pv a párttlapsziervezieti munkához szilárd ideológiai alap szük­séges. Megfontolandó a taggyű­lésen elhangzott beszámoló­nak az a megállapítása is, hogy a világos politizálás ér­dekében egyértelmű megál­lapításokat kell tenni a vá­rosi pártértekezlet elé kerülő dokumentumokban. A vita­anyagban szerepel például az a megállapítás, hogy „a ta­nácsok tisztséaviselőinek és apparátusának lakossági kapcsolata javult, de az ál­lampolgárok igényeinek még nem felel meg.” A párttag ;k tapasztalatai szerint a ható­sági szerepkör továbbra is dominál. Vegyünk egv má­sik példát: „A kereskedelem az áruellátást alapvetően biztosítja”. De vajon milye i- nek ítéli a városi rmrtbizott- ság a kiszolgálói morált? Van-e áruvisszatartás, visz- szaélés? Nőtt-e a hiánycikk­lisa? Több ilyen példa is el­hangzott a taggyűlésen. A VI. számú pártalapszer- vezet tagjai kritikus szem­mel elemezték a vitára bo­csátott munkaprogramot is. Annak első két mondatáról, miszerint „a városi pártbi­zottság legfőbb célja, hogy Szolnok város és térsége gaz­dasági és szellemi potenciál­ja hatékonyan és eredmé­nyesen működjön. Ez a ga­rancia ahhoz, hogy a gazda­sági, társadalmi, politikai folyamatok szándékai sze­rint alakuljanak” — az volt az alapszervezet egyöntetű véleménye, hogy ez a cél így nem sokat mondó. Világos és stratégiai jellegű célokat kell megfogalmazni. Ki kell munkálni a hatalom gya­korlásának módját és esz­közrendszerét. Nem elég csak annyit- mondani, hogy a vá­rosi pártbizottság számol va­lamivel. támogat, ösztönöz szorgalmaz valamit. Azt is tudni kell. — hangoztatták — hogyan és mivel. Volt olyan felszólaló is a taggyűlésen, aki szerint a munkaprogram annyira álta­lános. hogy ha a város nev^t kiveszik belőle, akkor bár­melyik településre érvénygs. Márpedig az új városi párt- bizottság irán: egyértelmű az a követelmény, hogy legyen állásfoglalásaiban, törekvé­seiben egyéni, mással fel nem cserélhető arculata. A taggyűlés számtalan ja­vaslatot fogalmazott meg a munkaprogram különböző pontjaihoz. Csupán példá­kén: említve azok közül né hányat: „A városi pártbi zottság fontolja meg a vég­rehajtó bizottsáa szükséges­ségét, vizsgálja mea az egy- testületű szervezeti megoldás célszerűségét”. — „Az appa­rátus létszámáról az új párt- bizottság a küldöttek bevo­násával döntsön”. — „A la­kóterületi politizálás erősíté­se ne jelentse a munkahelyi alapszervezetek gyengíté­sét”. Igaz, az utóbbi iavas’at a taggyűlésen is éles vitil. váltott ki és megnyugtató egyetértésre nem jutottak. Bizonyára vitát vált ki né hány javaslatuk a városi pártértekezleten is. S. B. Falugyűlés Jászjákóhalmán A Szózat Hangjainál A Himnusz és a Szózat foglalta keretbe a fórumot, és a háromórás tájékozta­tó, kérdések és válaszok után a mindennapi gond­jainkból magasba röpítet­ték a dallamok. A közön­ség felejtett járdát, boltot, szemetet, mert minden ap­ró részletkérdéssé válto­zott. Fülembe csengett az egyik idős asszony érvelé­se: „Jákóhalimi vagyok, itt élt dédapám, ükapám is. Miénk a falu, természetes, hogy javát akarjuk.” A többi szinte mind lényegte­len volt a falugyűlésen, epizód, melyen lapoz to­vább az ember. Fogyott a falu tavaly is, tízzel több volt a halott, mint az újszülött, és az el­költözőket se pótolták a betelepülők. Száraz té­nyek, de emellett érzéke­nyebben hatott a bölcsőde gondja. Több mint, három évtizede óriási vívmány volt, mikor létrehozták Jászjákóhalmán néhány településen csak a közel­múltban tudták megterem­teni), és most szinte üre­sen áll a bölcsőde. Az el­nök tanácsot kért a falu­tól, adjanak javaslatot ho­gyan hasznosítsák. Persze az volna jó, ha újra benépesülne, de egy falugyűlésen ki vetne fel ilyet? Országos gond ez, a parlament se tudja elérni, pedig újabban sokat be­szélnek ott. A „falusi par­lament” se volna rangjá­ban kisebb a helybeliek életében, ha évek során rendre nem ismétlődnének a felvetések, de úgy csak unalmas színjátékká süly- lyed. Mióta készül már az asz­talos üzem, hogy a környe­zetszennyezés megszünte­tésére a porelszívót meg­építse? Egy ideig nem is érdekelte, azután pénzt gyűjtött rá, majd gazdát cserélt az üzem. A kör­nyékbeliek érjék be azzal, hogy most a téesz végre magának megcsinálja? Már készül a terv. Jobb ezt vi­dáman felfogni, ha már komolyan nem vehető. Mint a boltok nyitva tar­tását, mely mesébe illő: hol van, hol nincs. Egy vil­lanyégőért Beóínybe kell menni betegség, árubeszer­zés miatt (mit tehet egyéb­ként az eladó egyedül). Az áfész korlátlan úr a maga területén. Majd egy évti­zede a falu közepére, tör­ténelmileg kialakult piac­terére állította a panel ABC-jét és kegyesen másik piacot épített. Most sokan a falugyűlésen értesültek róla, hogy a régóta zárva tartott cukrászdát eladja az áfész. Tönkrement, nem érdemes már költeni rá, helyette a vendéglőből vá­laszt le egy ríészt. Már el­döntötte, nem ér fel hozzá a falu zúgolódása. A feszélyezett csöndben bátorításra, megváltásként meginduló hozzászólásokat azután zárta volna már be a levezető elnök, de újab­bak jelentkeztek. Legalább megtisztelik az elnökséget, ha már olyan sokan eljöt­tek (Émász, kéménysep­rők, áfész, téesz, vízmű­vek), hogy elmondják véle­ményüket. A demokráciá­nak ilyenkor megadják a formát: kérem, tessék kér­dezni, azért vagyunk. És a folyam megindult: hó­napokig nincs közvilágítás, fertőző vízminta miatt hosszú ideig nem használ­ható az új vezeték, egy volt büfében tartják a tornaórákat, rövid idő alatt tönkre megy az évekre ké­szült kátyúzás, egyik bolt zárva, a másik ki se nyit... A meggyőző felelet azon­ban elmaradt, mert nem egyszer az illetékesek is mások helyett kénytelenek magyarázkodni. Ez is a formához tartozik, a lényeg pedig — a megoldás — el­sikkad. Sok kérdés el se hang­zott, mert a feleletet most keresi az ország. És akkor úiból csönd lett a művelő­dési házban, és a közönség állva hallgatta Vörösmarty „válaszát”. Lukácsi Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom