Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 14. szám
1989. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 állandó otthonra lelt i kortárs művészet Jászberényben Galéria a pártházban És mégis kell a képzőművészet! A zegzugos pince boltívei megindítják a fantáziát •íét hét után bezárt Jász- ~ény első állandó galériá- úgy, hogy hatszázan teltették meg a kiállítást, t vagy kevés ez a hatszáz :ő? A galéria fontosságá- : mérten kevés, kiállítási /agához és főleg az irányához mérten már nem. A llítók elégedettek is vol- a látogatottsággal, sőt g kevesebbel is beérték na. Nem is a látogatók so- ága volt a fontos, hanem, ;y végre kiállítótermet itak, csinálhattak saját nyörűségükre és a város* >ző mű veszeti életének lésére. íiótá hiányzott Jászbe- yből egy állandó galéria? tői a kérdés, mert egy gát valamire tartó városfel se merülhet ez így, ák meg a választ az Alko- Egyesület tagjai, z Alkotárs művészeti cso- t 1981-ben alakult és a yné Művelődési Központ ’értő, elnéző támogatásá- tevékenykedett. A fiatal zőművészek hiányolták az ndóan napirenden lévő, Üs folyton húzódó kiál- termet, ezért maguk men-, a dolgok elébe. Lehetőkínálkozott is: a Táncsics lály úti területi pártszék- pincéje alkalmasnak tűnt galéria megteremtésére, pincében évtizedekkel :őtt munkásőrök gyakor- íztak, majd az ifjúsárdis- vették át, de az is régen t már, amikor ők is kivo- tak onnan. Lelakatolva, kihasználatlanul várt jobb sorsra, míg Sass István, a DMK igazgatóhelyettese tudomást nem szerzett róla. Mikor másfél éve Bangócs Gáborral szemlét tartottak odalenn, szemetet, építési törmeléket, rendkívül lehangoló állapotot találtak, de a tér maga jónak ígérkezett. A városi pártbizottság is egyértelműen támogatta a fiatalok törekvését. A helyreállításhoz pénz kellett, ezért az időközben bizonyos mértékig szétzilálódott Alkotárs egyesületté szerveződött. A megújult közösségbe bekapcsolódtak a tanítóképző főiskola művész tanárai, és szolnoki, kisújszállási, szentendrei fiatal képzőművészek, sőt van egy csehszlovákiai társuk is. Támogatókat kerestek, művészeti ösztöndíjakat pályáztak meg, így összegyűlt 190 ezer forint. Igaz a pince felújítása a legszerényebb becslések alapján is több százezret igényelt volna, de a fiatalok a szemételtakarítást, villanyszerelést, javításokat és a meszelést megoldották maguk, és november 18-án egy kiállítással megnyílt Jászberény állandó galériája. A megnyitóra gyanútlanul bebukott nézőnek megdöbbentő élményben volt része. Nemcsak a kiállított tárgyak, alkotások és az egész összhatása miatt, hanem a bevezető hanghatások és a sokkoló produkció miatt is. Ez az úgynevezett eklektikus művészét nem gyömöszölhető bele semmilyen eddig ismert kategóriába, nem csoda hát, ha értetlenül állt a felkészületlen jászberényi néző. A kiállításon azért megtalálhatók voltak a „hűvös klasszicizmust” képviselő valamelyest közérthetőbb képek, faragások, rézdomborítások is. A vendégkönyv a következő megjegyzéseket őrzi: „El- ámultam. Végre Jászberényben is lehet része az embernek ilyen kiállítási élményben”, a legtöbb minősítés a megdöbbentő kísérletet, az érdekes, eredeti, fantasztikus, tobzódó ötletet említette. A népes ellentábor távolmaradt, vagy nem tett bejegyzést. Pedig hát, bármilyen abszurd is, ez is Jászberény. — Négy teremből áll a galéria — mutatja be egyelőre fűtetlen birodalmát Bangócs Gábor, az egyesület elnöke. — Egybe még nem jutottunk el, egy másikat pedig csak félig hoztunk rendbe, de a hiányosságait és a törmeléket „belerendeztük” a kiállításba. A kéthetes kiállítás az összes munkával 70 ezer forintunkba került. Folytatnunk kell még a felújítást, megoldatlan a fűtés, a galéria őrzése is, de márciusban újabb kiállításra készülünk. Azután pedig, ha lesz elegendő pénzzünk. remélem, folyamatosan váltják egymást itt a kortárs művészek alkotásai. Lukácsi Pál ialádi filmklub Szolnokon Végre együtt szórakozhat a család! Vz Ifjúsági Információs és nácsadó Iroda valamiint a igyei Művelődési és Ifjúéi Központ filmklubot ?rvez olyan fiatal családok álmára, akik eddig — töb- k között — amiatt sem idtáik igényeik szerint szer- ■zni szabadidejüket, mert m sikerült megoldaniuk a erekek felügyeletét. A családi moziban egy oben három korosztály ámára zajlik a vetítés, így Lnden résztvevő életkora ízlése szerint választhat programok közül. A fel- ittek Pasolini eddig első- rban filmmúzeumban látható alkotásait tekinthetik meg, a nagyobbakat ifjúsági kalandfrímekkel, a kicsiket pedig rajzfilmekkel és játszóházzal várják a szerve- tzőik. Egy családi programnál természetesen nem lehet mellékes szempont a belépő ára sem. A filmklub alkalmanként összesen hatvan forintos kiadást jelent a családoknak. Bérletek — külön felnőtt bérletek is — a rendezvény helyéin, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban válthatók. A négy részből álló sorozat január 21-én, szombaton délután három órakor indul. flz évszázad csütörtökig tart Hírős Film Üj filmforgalmazó vállalat mutatkozott be ma délelőtt Budapesten. A zalai, hajdúi és budapesti példák után a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat is az egész országra kiterjedő filmforgalmazásba kezd. Ma délelőtt a Kossuth Filmszínházban mutatták be a sajtó képviselőinek Az évszázad csütörtökig tart című filmet, amelyet eredetileg a Magyar Televíziónak rendezett Balogh Zsolt, de január 19-től előbb mozikban mutatják be. Az új vállalat neve egyébként Hírős Film lett. A gazdaság válaszai A kultúra kérdőjelei Egyetemisták tüntetnek, pedagógusok bért követelnek, vállalatok művelődési házat árulnak. A kultúra pénzért kiált! A közfelfogásban pedig elterjedt egy reálisnak látszó vélemény: ha már nincs több pénze az országnak, akkor osszuk el azt, ami van, kutassuk fel a felesleges kiadásokat. szüntessük meg a bért pazarló haszontalan íróasztalokat. Mit tegyünk végül is? A tragikusan időszerű kérdésre csak nagyon felelősen lehet válaszolni. Felkerestük dr. Werner Gábort, a Gazdaságkutató Intézet igazgatóhelyettesét, hogy a kultúra kérdőjeleire a gazdasági szakembertől kérjünk választ. A vele folytatott eszmecsere után írjuk le ezeket, a rövidítés okán nyilván egyszerűsített, ám alapvető gondolatokat. A meglévő jövedelmek újraelosztásával a magyar gazdaság gondjai nem* oldhatók meg. A jövedelem-termelést kell növelni. Ügy látszik, a magyar gazdaság történetében makacsul visszatérő tévedés az újraelosztásba vetett hit, és az, hogy ennek a szerkezetére jobban figyelünk, ahelyett, hogy a hatékonyságra, a haszonra figyeltünk volna. Jól-rosszul , másoltuk a világgazdaságban lezajló makroszerkezeti változásokat. Elsősorban azt kerestük, hogyan lehet strukturális változásokkal minél hamarabb, minél jövedelmezőbb gazdaságszerkezetet kialakítani, s elfelejtettük, hogy ez a szerkezet rugalmasan idomul a hatékonysághoz. Ha a világpiacon a legkorszerűbb termék 20 százalékos haszonnal volt gyártható, akkor joggal remélhettük, hogy ennek hazai gyártásával — ilyen szerkezetpolitikával — képesek leszünk 10 százalék feletti profitot elérni, mert a gyenge hatékonyságunk ezt is leértékelte. Az energiatermelés túlzott fontosságának tudata látszik a legmakacsabb, legkárosabb szerkezeti maradványnak. Egyáltalán: a gadasági közgondolkodásra jellemző egyféle tragikus jelen idő, s majdhogynem rövidlátók lettünk a távlatokhoz. De hol van a szerkezetváltáshoz, a jövő gazdaságához, az életképes modern, hatékony termeléshez vezető út? Ezek a strukturális irányok: a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés, az óvodáktól a diploma utáni továbbképzésig az oktatás egész terjedelme, valamint e kettőnek az infrastruktúrája. Utóbbiba az informatika, főként a modern telefonhálózat is beletartozik. Ez az a fejlődési vonulat, amely nélkül nem lehet a jövő számára „kiművelt emberfőket” nevelni, akik egyáltalán képesek lehetnek helytállni a jövő vezérelte társadalmi-gazdasági mozgásokban. Ennek az iránynak közvetlen haszna is van. Az információ ugyanis egyre inkább eladható áru. Ennek termeléséhez a kiművelt emberek nélkülözhetetlenek. Másfelől a külföldi működő tőke is keresi a befektetési lehetőségeket. Mi az, ami számára vonzó lehet? Nem a puszta két kezünk, hanem a „tudás”, a találmányok, szabadalmak, a korszerű gyártási eljárások. A külföldi tőke csak akkor mozdul meg számunkra, ha már most látja a magyar gazdaság jövőjét. A külföld extraprofitot vár, s azt —.ismerve a hazai adottságokat — elsősorban a kutatás-fejlesztés ígéri. Ez sajnos megelőzi az „emberi értékbe” történő befektetés többi részét is, például az egészségügyet, a művészeti életet, — de az oktatást nem! Ha ma Magyarországon egyáltalán működhet gazdasági szerkezetpolitika, akkor ez az — szemben az eddigi, végeredményében energetikára, alapanyagiparra súlyozó szerkezetpolitikával, mely annak ellenére alakult ki, hogy államilag számos egyéb területet kedvezményeztünk, de ezek a kedvezmények egymást oltották ki. A jól-rosszul kialakult-ki- alakított gazdaságszerkezetünkön tehát a korábbinál egyértelműbb struktúrapolitikával némileg segíthetünk, de ezzel nem tudjuk orvosolni a fő betegséget, a gyenge hatékonyságú termelést. Ez a mechanizmus egészének problémája, s csak a megfelelő érdekeltség kialakításával gyógyítható. A költség- vetési újraelosztással illetve a költségvetés kiadásainak csökkentésével is előbb a deficitet kell lefaragni, és csak kevés marad arra, hogy az említett alapháromszög: a kutatás-oktatás-infrastruk- túra fejlesztésének réseit betömjük. Azt is csak azzal a tudattal, hogy a lényeg a hatékony termelés, s nem önmagában a szerkezet. Csakhogy a hatékony termelés a jövő lehetősége, a termelési szerkezet pedig már kénytelen-kelletlen ránk maradt örökség, súlyos jelen idő. Ezért mégiscsak meg kell kísérelni, hogy a költségvetés kiadási szerkezetét átrendezzük, bár ez nagyon nehéz. Az alapokból — például a mezőgazdaságból nem lehet a támogatásokat elvonni, de minden támogatott területen is létezik pazarlás. Ezt kellene igazán kiiktatnunk. Erre szolgál a vállalati támogatások már megkezdett csökkentése. Vagyis vékony pénzszeletekből össze lehet rakni egy nagyobbat. A fejlődés elősegítése végett v azonban célszerű ezt az összeget az említett gazdaságfejlesztési alaphármas javára fordítani. Elképzelhetők bizonyos észszerű visszalépések a felhalmozási támogatásból, elsősorban az energetikából és alapanyag-termelésből. Ennek a beruházásokban — noha adottságaink ezt egyáltalán nem indokolják — magas, sőt az elmúlt években növekedett is az aránya. Persze ehhez vállalni kellene, hogy megkockáztassuk az energiaellátás biztonságának bizonyos csökkentését. Az is biz- tos,.- hogy az államigazgatás és a társadalmi szervek költségvetése ugyancsak csökkenthető, sok az erre feleslegesen kifizetett pénz. E tekintetben azonban nem a létszámot, hanem a feladatot érvényes csökkentenünk. Mindez azonban csak kényszerű súlypontozás jelenidőben. A jövő az egész gazdaság teljesítőképességének megsokszorozása. Az pedig téveszme, hogy a költségvetés átcsoportosításával ezt a csatát meg lehet nyerni. Amit mégis lehet, azt célszerű a létfontosságú ku- tatás-oktatás-infrastruktú- ra fejlesztésére fordítani. — FI) — Filatéliai tanulmányok Szolnok történelme ,pereg le” a lapokon Térti Béla vándordíj a szerzönek-gyűjtönek N emrégi ben jelentős kutatómunkáért és fi- lateliai tanulmányok megírásáért a MABEOSZ, Térfi Béla díját vehette át Nagy József, a Szolnoki Bélyeggyűjtő Kör elnöke. A tanulmány- füzeteket, amelyeket Nagy József írt, gyűjtött és- állított össze a Damjanich Ján-os Múzeuim és a Kör adta ki. Nemcsak a bélyeggyűjtőknek szólnak ezek a tanulmányok, hiszen a bélyegek, bélyegzők segítségével ismerkedhetünk a várossal is. politikai, gazdasági és kulturális szempontból. A XIX. századtól kezdve a történelem pereg le a lapokon fila-telis- ta szemmel. Megismerkedhetünk a kezdettel, a város postabélyegzőivel. Egy másik füzete a városi illetékbélyegekkel foglalkozik, ezek 1920— 1947 között voltak forgalomban. Foglalkozik a városi bélyeggyűjtő kör történetével is. A ..Gondolatok a bélyeg- gyűjtésről” című tanulmányban régi szolnoki gyűjtők feljegyzéseiből, humorából közöl egy csokorravalót Bokros László festőművész illusztrációjával. Azt hiszem, nemcsak a bélyeggyűjtőik forgatják szívesen a füzeteket, hanem azok is, akik szeretik a szépet, az érdekes hiteles dokumentumokat városukról. Tarpai Zoltán Fotó: Hargitai Lajos
