Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. JANUÁR 16. IA szerkesztőség postájából I Múl! iv októberére ígérték a gázt azért írtam meg, hogy mások is okuljanak belőle. Ha nem szeretnének úgy járni, mint én, ruháikat tegyék a fejük alá — írta többek között Majzik Lajosné jászárokszállási olvasónk. Mi pedig megkerestük a kórház belgyógyászati osztály főnővérét, aki utólag szerzett tudomást az esetről, mivel a beteg távozása napján nem dolgozott. Megerősítette, hogy a házi rendszabály szerint nem vállfáinak felelősséget a betegek holmijaiért, de abban a helyzetben, amibe távozása napján került Majzikné. segítségre szorult. Az ügyeletes orvost kellett volna megkeresnie. hogy mentővel szállítsák haza. (Mivel hasonló eset más kórházban és mással is előfordulhat. jól zárható szekrényekre, esetleg központi ruhatárra lenne szükség az egészségügyi intézményekben. A szerk.) Mi folyik a hídból? Az első felvételen látható jégcsapban még elgyönyörködhetnénk, ha nem tudnánk, hogy a szolnoki közműhídból folyó ivó- vagy szennyvíztől keletkezik. S ha azt is tudjuk, hogy ez a cső már tavasz óta hibás (sok víz folyhatott el azóta), a jégcsap egyáltalán nem tetszik. (Fotó: K. É.) Ki kellene vágni az udvari fákat özv. Cserta Istvánné szolnoki olvasónktól kaptuk e sorokat: Az udvaromon lévő három fa már annyira útban van, hogy ki kellene vágni. Segítség nélkül nem boldogulok, mivel a férjem nemrég meghalt, én pedig mozgáskorlátozott vagyok. Sajnos nem tudok fizetni a munkáért. csak azt ígérni, hogy a kivágott fákat elvihetik. Egy nyugdíjas ismerősöm felajánlotta, hogy segít azoknak, akik elvállalják ilyen feltételek mellett a fák kivágását. Jó lenne, ha addig végeznék el a munkát, amíg alszik a fa. mert ha lombo- sodik. már nehezebb lesz kivágni. Bízom az emberek jóakaratában és segítségében. — Mi is bízunk és várjuk, hogy telefonon megkérdezzék tőlünk olvasónk címét. Zavarták a színházi előadást A Szolnoki Szigligeti Színház Major-bérleti előadásán, január 5-én délután olyan minősíthetetlenül viselkedett egy középiskolás társaság, hogy szinte élvezhetetlenné tették az előadást. Néha olyan nagy volt a zaj, hogy a hatodik sorban jobban hallottuk a hátunk mögött és az emeleten ülő fiatalok megjegyzéseit. mint a színészeket. A jobb oldal hetedik sorában többnyire fiúk ültek, szövegükről nem is beszélek. A sor szélén helyet foglaló tanárnő megszokhatta ezt a modort az iskolában, mert nem figyelmeztette a gyerekeket. Rénen voltam középiskolás, de számunkra eny színházi eőadás esemény volt, ahol fegyelmezetten viselkedtünk. Most tudtam igazán megérteni Sinkovics Imrét, aki a Nemzeti Színházban — az előadást megszakítva — rendre intette a fiatalokat, őszintén szólva már arra gondoltam, hogy itt is megáll az előadás és valamelyik színész ezt teszi, hiszen őket is zavarhatta a zaj. Mindig megróttam gondolatban azokat, akik a „mai fiatalság” címszó alatt általánosítva bírálták az ifjabb nemzedék viselkedését, hiszen mindig is voltak rendbontók. De talán nem ennyien és az iskolák is nagyobb tekintéllyel rendelkeztek. Mi a tanárokra felnézhettünk, mert olyan példával jártak előttünk. S aki nem volt rá érdemes hamar az iskolán kívülre kerülhetett. A színházlátogatás nem kötelező, csak az menjen el, akit az előadás érdekel. Idét- lenkedni máshol jobban lehet, és nem zavar annyi embert. akik azért fizettek, hogy nyugodtan végignézhessenek eay előadást. Remélem, hogy az iskolák tanárai tesznek valamit a hasonló esetek elkerülésére. Majtényi Györgyné Törökszentmiklós Méhészek figyelmébe Sándor János, a Szolnok és Vidéke Áfész méhész szakcsoport vezetősége nevében arra hívta fel olvasóink figyelmét, hogy ebben az évben folytatják a méhészek továbbképzését. Minden érdeklődőt szívesen látnak a szakemberek előadásain, amit minden hónap első és harmadik csütörtöki napián tartanak Szolnokon, az Ostor utca 2. sz. alatt — 18 órai kezdettel. A tanfolyam díjtalan. Csak vonják, vonják a vizdljat A szolnoki Rege utcából 1986 nyarán költöztünk el a Juhász Gyula utcába. Ezzel egyidőben minden járulékos ügyet, változást ki- és bejelentettem, ahova kellett. (Villany, víz, átutalási betétszámla stb.) Ám a korábbi címem alapján, az átutalási betétszámláról azóta is vonják a vízdijat, s miután itt Ittasan vezetett és gázolt „Amikor Abádszalóknál beültem, láttam, hogy a fiú meglehetősen furcsán vezeti a kocsit Kunhegyes felé. Éreztem, piás, ezért c:kk- cakkban haladt az úton, és az egyik kanyarban kis híján az árokban kötöttünk ki. Amikor a sebességmutató már a százasnál mozgott, ki akartam szállni, de se nem csendesített, se nem állt meg. Hirtelen több személy tűnt fel előttünk az úton. Vigyázz, kiáltottam hátulról, de máris hatalmasat koppant valami, és az ablaküveg millió darabban robbant szét. Mi ketten, utasok kiszálltunk, megnézni, mi történt, de ő tovább robogott ...” A fenti mondatokat az a stopos utazó vallotta, aki azon a tragikus éjszakán bekéredzkedett a jármű hátsó ülésére. Sajnos az őrült tempóban vezetett kocsi július 17-én hajnali egy óra körül a Szálúkról Kunhegyesre iparkodó négy gyalogos között valóságos rendet vágott. G. Károly, 21 éves sorkatona azonnal szörnyethalt, a társaság másik tagja agyrázkódást szenvedett, és nagy valószínűséggel maradandó tesh fogyatékossá válik, áe megsérült a harmadik gyalogos is. Tulajdonképpen a szörnyű ütközést egyikük úszta meg enyhébb karcolásokkal. — Azért nem álltam meg, mert Kunhegyesre igyekeztem orvosért — indokolta a gázoló vezető, Lenge László Tiszagyenda, Marx út 20. szám alatti lakos a bíróság előtt. A teljességhez hozzátartozik, hogy a gázolás előtti napon, július 16-án Lenge szinte egész nap poharazga- tott, és a temérdek üveg sörön kívül pezsgőt is fogyasztott. így nem csoda, hogy éjfélre olyannyira elázott, hogy a baleset után százötven méterrel a kocsival az árok fenekén kötött ki. Hogy a segítségadást nem gondolta komolyan, bizonyítja, a második baleset után sem a bajbajutottakhoz, hanem ellenkező irányba Kunhegyes felé gyalogolt. Ha autó közeledett, inkább lelapult az árokba, nehogy észrevegyék. Végül is a rendőrök fogták el, és hozták vissza a szörnyű baleset színhelyére, aki ráadásul még vezetői engedéllyel sem rendelkezett. Ügyét első fok'on a Szolnoki Városi Bíróság dr. Gombos László tanácsa tárgyalta, ahol Lenge Lászlót halált okozó ittas járművezetés bűntette és a segítség- nyújtás elmulasztásának bűntette miatt négy év börtönbüntetésre ítélték. Egyúttal hat évre eltiltották a közúti jánművezetéstől. Az ítélet — amelyet az ügyész tudomásul vett, a vádlott és a védője viszont enyhítésért fellebbezett — nem jogerős. D. Sz. M. is kertes családi házban lakóul, két vízdíjszámlát fizetek harmadik éve. Képtelen vagyok ezen az állapoton változtatni, mert hiába voltam többször a Víz- és Csatornamű Vállalatnál, az OTP átutalási betétszámla osztályán, ahol ígérték, hogy intézkednek. Maradt minden a régiben. Múlt év decemberében ismét végigjártam e helyeket, s azzal jöttem el, hogy most már nem vonják a vízdíjat, visszamenőleg rendezik a túlfizetést. Bár azt kérték a Víz- és Csatornamű Vállalatnál, hogy gyűjtsem össze a számlákat és vigyem be, mert ennek alapján fizetik vissza a pénzt, erre nem vagyok hajlandó. Ha az átutalási betétszámlámról harmadik éve jogtalanul vonják a vízdíjat, akkor a kártalanításomhoz ne velem szedessék össze a számlákat. A türelmem elfogyott, nincs időm a további szaladgálásra. Ügyem elintézéséhez az illetékesek intézkedését kérem. Király János Szolnok Diétás szanatórium Lapunk december 9-i számában rövid információt adtunk a Miskolc-Tapolcán létesített diétás szanatóriumról, ahol az ország más részeiből is fogadják a beutalt cukorbetegeket, valamint azokat, akik elhízás miatt kezelésre szorulnak. A háromhetes turnusban hatvanhatvan ember részesül terápiában. Ellátásukat orvos, dietetikus, gyógytornász és nővérgárda segíti, ezenkívül ismertettük a betegek napi programját is. A rövid információ Sok olvasónk érdeklődését váltotta ki. s kérdezték — többek között Di- kóczné Nagy Ilona Tisza- gyendáról, Mosonyi Sándorné, Kerepesi Rozália. Fehér Sándorné Alattyánból —. hogy milyen feltételekkel lehet bejutni a diétás szanatóriumba. A lakóhely szerinti szakrendelő belgyógyászatán kiállított beutalóval, amit postán kell elküldeni a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház igazgatóságára (Miskolc, Szentpéteri kapu 76.). Miután megkapták a beutalót, 1500 forint térítési díj befizetésére csekket küldenek (ennyibe kerül a háromhetes szanatórium), s vele együtt köz] ik a dátumot, hogv mikor tudják fogadni a jelentkezőt. Szezonális szanatóriumról van szó. mely szeptembertől májusig Miskolc-Tapolcán, a Pénzügyminisztérium üdülőiében kapót:, helyet. Szerkesztői üzenetek Zámbó Andrásné. Tiszafüred: A nyugdíjak az eddigi százalékos mértékkel szemben — szociális szempontokat is figyelembe véve — egységes összeggel emelkednek: 1989. január l-jétől havi 360. májustól további, legalább 100 forinttal. Havi 3500 forintra egészül ki január l-jétől minden 70 éven felüli nyugdíja ha ezi az összeget a 360 forinr ellentételezéssel nem érte el. Mónus Tamásné. Szolnok: A gyermekgondozási díj legkisebb összege január l-jétől 360 forinttal nő. A gyermekgondozási segély melletti jövedelempótlék összege is 360 forinttal lesz több. Bálint Imre, Kunszentmár- ton: A harmadéves szakmunkástanulók. valamint a szakmunkástanuló otthonban elhelyezettek után jövedelempótlék helyett családi pótlék jár. Minden árvaellátásban részesülő gyermek után az eltartó jogosulttá válik családi pótlékra, s az egyetemeken, főiskolákon tanulók ösztöndíja (vagy jöve- delempótléka) átlagosan havi 300 forinttal nő. Összeállította: Csankó Miklósné Utánanéztünk, hogy miért húzódott át erre az évre a gázbekötés. Sopajti József, a Nagykőrösi Építőipari Szövetkezet építésvezetője legutóbb január 10-én járt a helyszínen, s elmondta, hogy a szakemberek a műszaki átadáskor felmerült hibák kijavításán dolgoznak. Megállapodtak a TIGÁZ-zal. hogy január 17-én elvégezhetik a nyomásoróbát. Gulyás Ernő, a TIGÁZ szolnoki kirendeltségvezetője hozzáfűzte, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha a lakásonkénti hiányosságokat pótolták, így például: ha a konvektorok szellőzőrácsait rögzítették, a gázvezetékek hegesztése megfelel a minőségi követelményeknek és még folytathatná a hibalistát. Nem rajtuk múlik a bekötés, az viszont igen, hogy csak biztonságosan, a műszaki követelményeknek megfelelően jussanak gázhoz a lakók. Mi pedig reméljük, hogy egykét héten belül így lesz. Jászberényben, a Vörös H. út 17/2 számú házban körülbelül ötvenen várjuk, hogy mikor fűthetünk végre gázzal. A gázszerelők egész nyáron fúrtak-faragtak az épületben, ment október lőre ígérték a fűtést mégsem lett belőle semmi. A kályhákat egy kivételével kirakatták a lakásból, a kéménylyukakat pedig befalazták. A konvektorok szellőzőnyílásai nem jól zárnak, folyamatos- sam árad be a hideg. Hiába vásároltunk átmeneti megoldásnak hősugárzót, pörgeti a villanyórát, de nem tudja befűteni a szobát. Nagykőrösiek végzik a gázszerelési munkát, s az ügy állásáról annyit tudunk, hogy a jászberényi műszaki ellenőr decemberben — minőségi kifogás miatt — nem vette át tőlük a munkát. Az ünnepeket hideg lakásban töltöttük. Szeretnénk tudni, hogy mikor fűthetünk végre gázzal, s ehhez kérjük a segítségüket — írta többek között Barkóczi Ibolya jászberényi olvasónk. Megjártuk a képmagnóval hogy a készülék valóban kétszer járta meg Békéscsabát, mivel az ottani szervizben nem rendelkeznek speciális felszereléssel. Megemlítette, hogy a kártalanítási játékszabályok betartása közben több kifogás merült fel: a jótállási jegyet hiányosan töltötte ki a 408-as sz. rákóczifalvi áfészbolt, ahol a készüléket vették: a vásárló nem kifo- oástalan kazettája közrejátszott abban, hogy azok a „bütykök”, amik a kazetta továbbítását szolgálják, tönkrementek. A vásárlóval ismertette, hogy a csereutalványnak milyen feltételei vannak, milyen indok alapján adható ki — hangsúlyozva, hogy az a szerviznek pontosan annyit ér. mint a vásárlónak. Január 10-én személyesen vitte el a képmagnót Békéscsabára, s mivel import alkatrészhiány miatt nem tudják megjavítani, csereutalvánnyal zárták le az ügyet. Ezúton is felhívja a vásárlók figyelmét. hogy a viták elkerülése végett csak a szabályosan kitöltött jótállási jegyet fogadják el a boltokban. Tavaly nyáron vásároltunk egy AKAI képmagnót, ami 49 900 forintba került. Sajnos november 26-án elromlott. A Szolnoki Videoton Márkaszervizbe vittük, ahol az első hét eltelte után közölték velünk, hogy Békéscsabára szállítják, a központi szervizbe. Decemberben mentünk érte. Átvétel előtt kipróbálták a szervizben, de nem volt jó, ezért nem is hoztuk el. Azóta legalább hatszor érdeklődtünk, legutóbbi ottjártunkkor azzal „vigasztaltak”, hogy ismét Békéscsabára viszik. Ezek után mitévők legyünk? Ügy tudjuk, ha egy garanciális készüléket egy hónapon belül nem tudnak megjavítani, vagy kicserélik, vagy csereutalványt adnak. Mi addig járjunk a szervizbe, míg le nem telik a drága képmagnó jótállási ideje? Mészáros Mihályné Ráikóczifalva • » * Az ügyben Ring Tamástól, a Szolnoki Videoton Márka- sze>rviz vezetőjétől kértünk magyarázatot. Elmondta. Nem mondtam le az újságot folyóiratokra. Holott harmincöt éve vagyok a lap előfizetője, mert szükségem van arra. hogy naponta tájékoztatást kapjak a közvetlen és a tágabb környezetemről. Bak Sándorné Kenderes Nagy Istvánná, a Kende- resi Postahivatal vezetője olvasónk sérelmével kapcsolatban a következőket mondta: A helyettesítő kézbesítő mindenkit csak egyszer keresett meg a lakásán, hogy á díjakat összeszedje. Olvasónkat nem találta otthon, de találkozott a férjével, aki azt mondta, hogy gondolkoznak a lapok megtartásán, és ha úgy döntenek, továbbra is járatják, majd előfizetik a postán. Így is történt, mert január 9-én kifizették az úi- ságdíjat. Sajnos most már csak február elsejétől tudják vinni számukra a Néplapot. A lapok árának emelkedése után több előfizető lemondta a Néplapot és egyéb újságokat, de tudok arról, hogy különböző helyeken, például Kunhegyesen a postai dolgozók próbálták tapintatosan rábeszélni az embereket; valamilyen újságot azért járassanak. Kenderesről ezt nem mondhatom el, hozzánk a kézbesítő már nem is jött az előfizetési díjért. A dologhoz persze hozzá tartozik, hogy a kézbesítőnk betegsége miatt helyettesítő látta el a feladatát. Ahogy az esetünk mutatja, nem zavartalanul. Nem volt szándékomban lemondani az újságot, ezért január eleién a postahivatalban reklamáltam. Kioktattak, hogy nem fizettem ki a díjat, és miért nem mentem hamarább. Sérelmesnek tartom, hogv a megkérdezésem nélkül döntötték el: nem tartok igényt 32 eddig járatott napilapra, Sokba került a gyógyulás lepetés, amikor öltözködni akartam: a szekrényben — amit nem lehet bezárni — a fehérneműmön kívül semmi se volt. Szóltam a nővéreknek. de nem tudtak rajtam segíteni. Az eset után elvártam volna, hogy mentővel vigyenek haza, hogy ne az értem jövő lányomnak és a vőlegényének kelljen Jász- árokszállásra menniük ruháért. Az év végi hazajutáso- mait soha nem felejtem el, és Múlt év decemberében a jászberényi kórház I-es számú belgyógyászatára kerültem. Az első hét után eltűnt a karórám, de a kórház dolgozói egy lépést sem tettek az előkerülése érdekében. Az; mondták, hogy a személyes tárgyakért, ékszerekért nem vállalnak felelősséget. Tudomásul vettem, és túltettem magam rajta. A főorvos szilveszterkor hazaengedett, s akkor ért a legnagyobb meg-