Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 2. szám
1989. JANUÁR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Japán vendégek Szolnokon A felkelő nap országába utazik a Tisza Látogatás a mezőtúri szőnyegszövőknél és fazekasoknál - Fellépés Jokohamában, a WO éves városban Tizennégy tagú japán delegáció érkezett tegnap délelőtt a Tisza táncegyüttes vendégeként Szolnokra. A Jokohamai Tisza Baráti Társaság küldöttségéhez itt csatlakozott négy, ugyancsak a baráti társasághoz tartozó jokohamai fiatal, akik 1988. december 22-től tartózkodnak Magyarországon, pontosabban Szolnokon. Az így tizennyolc főre bővült küldöttség négynapos programjának az a célja, hogy ismerkedjék a várossal, az itt lakókkal, a megye és a főváros nevezetességeivel, és természetesen a Tisza Tánc- együttes életével, tagjaival, akiknek újabb japán útját is hivatott előkészíteni a program. A tervek szerint ez év augusztusában utazik a Tisza Japánba, ahol több alkalommal fellép a várossá nyilvánításának 100., kikötője megnyitásának 130. évfordulóját nemzetközi kiállítással megünneplő Jokohamában. A most Szolnokon tartózkodó küldöttség ma délelőtt a várossal: a galériával, a múzeumokkal, a Mátyás király Úti Általános Iskolával ismerkedik, részt vesz a Corvinka Táncegyüttes próbáján. Délután a~ Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Jászkun citeraze- nekart hallgathatja meg, a vendégeket délután fogadják a városi tanács vezetői. Szerdán Mezőtúrra, majd Cserkeszőlőre, csütörtökön Budapestre utazik a delegáció, amely pénteken délelőtt indul haza. Japánba. A japán vendégek, akik között táncos ugyan nincs, mégis valamennyien érdeklődnek a magyar folklór iránt, és vendéglátóik, a Tisza Táncegyüttes tagjai, akik utoljára 1987-ben jártak Japánban (Fotó: T. Z.) A tizenegyujjú citerakészítő Amikor Kovács Lajos 1919. augusztus 20-án megszületett Kunhegyesen, hirtelenjében senki nem vette észre, hogy milyen érdekesség jellemzi az apró emberkét. Néhány nap múlva derült csak ki, hogy csodák csodája tizenegy ujjal érkezett a világra, mivel a jobb kezén két hüvelykujj is található. Szegény édesanyja első ijedtségében orvoshoz rohant: az le is operáltatta volna, csak éppen krajcár nem adódott a műtétre, hiszen a tanyán lakó szülőknek tizenegy gyerekszájat kellett etetni. Ez az apró furcsaság cseppet sem zavarta az iskolában, és az első három és fél évben végig kitűnő, azaz egyes lett a bizonyítványa, noha ennek a szép eredménynek is megálljt parancsolt a nincs. Tíz esztendősen kiscselédnek adták, ámbár nála is beigazolódott: minden szerencsétlenségben adódik szerencse is, mert megimerkedett egy bizonyos Erdős Pállal. Már a húszas évek végén is öreglegénynek számított őkelme, fehércseléd körül soha nem forgolódott, csak a munka meg a citerálás érdekelte. Az akkori há- romszázegynéhány kunhe- gyesi tanya közül nagyon sokban tartottak akkoriban citerabálokat, amelyekben Erdős Pál számított a legügyesebb citerásnak. így sodorta a véletlen a zeneszerető magányos embert az apró legénykéhez. Esztendő teltével 11 évesen elkészítette első citeráját, amely most is ott függ a BajcsyHangszernek a vörösfenyö meg a diófa a legjobb Zsilinszky úti mestergerendás ház nagyszobájának a falán. Igaz, mellé azóta még további háromszázhuszonhármat csinált, de azok kivétel nélkül gazdára találtak. Emlékezete szerint bő évtized szükségeltetett ahhoz, amikorra a huszonegy húr már vagy sírt, vagy nevetett ha megpengette őket. Ennek a hangszernek lelke van mondja, és észreveszi, ki teszi rá a kezét. Csak finoman érdemes csiklandozni a pulykatollal és akkor hosszú ideig, évtizedekig hű társa az embernek. Van egy kis műhelyfélesége, ott faragja őket, és negyven, ötven óra kell egynek-egynek mire hangszer lesz belőlük. Az igazi, jó citera feje körtefából, a teste pedig vörösfenyőből készül. Egy a lényeg : az anyag száraz legyen. Most is sikerült hozzájutnia egy 1904-es ötfiókos komódhoz: hej. de szép hangú citerák sorjáznak ki belőle, mondja örömmel. Noha születésekor akadt aki szerencsés csillagzatot, míg más nehéz sorsot jósolt neki, hogy eggyel több ujjal érkezett, mára elmondható, nem hibádzott egyik állítás sem. Mindkettő bevált. nyugtázza szelíden, mert temérdeket kellett dolgozni, hiszen volt cseléd, kubikos, majd tizennyolc esztendeig éjjeliőr. De valahol mégis szerencsés, mert noha már a hetvenediket tapossa, eddig még orvosnak a legtöbbször csak az utcán emelt sapkát. Azután a feleségében a sors igazi, hű társat, mindent vállaló szövetségest adott. Érdekes, hogy élete párja is ügyes kezű asszony, és ezt kunsági vert csipkéinek virágjai, szebbnél szebb díszítéséi bizonyítják. Négy gyereket neveltek fel, sőt már nyolc unokával is dicsekedhetnek. Noha a legkisebb még éppen csak négyhónapos, de már az ő cite- rája is elkészült. Két fiuk és két lányuk nem örökölte a hangszerkészítés fortélyait: nem baj, majd valamelyik unoka átveszi tőlem a stafétát, bizakodik. A kertkapuig kísér, és kifelé ballagva megmutatja a nagy diófa környékét, , ahol nyaranta a régi. fel vágásra ítélt bútorokból gyönyörű hangú, huszonegy húros citerák kerülnek ki a keze alól. Nyolcszor-tízszer áthangolja, mire késznek ítéli: a többi pedig már a leendő tulajdonostól függ. Esküszik rá: minden szépen szóló citerában ahány csillag van az égen, annyi -nóta rejtőzik. Szerencsés ember az, aki egy pulykatoll segítségével ezek közül párszázat képes megszólaltatni. Boldog, hiszen ő is közéjük tartozik. D. Szabó Miklós A Szigligeti Színház rekonstrukciójához Felajánl és támogatókat keres a Március 8. A szocialista brigád nevében Krizsán Lászlóné brigádvezetó, a Szigligeti Színház képviseletében pedig Schwajda György igazgató írták alá „a kötelezettségvállalást” Az óév utolsó napjaiban aláírták a kötelezettségvállalást — egyszerűbben: társadalmi szerződést — a Szolnoki Papírgyár Március 8. szocialista brigádja és a Szolnoki Szigligeti Színház között. A héttagú munkabrigád vállalta, hogy a színház 1989- ben kezdődő rekonstrukcióját anyagilag támogatja, a kommunista műszakokért és más munkavállalásokért kapott díjazást a színháznak az e célra megnyitott közérdekű kötelezettségvállalása számlára átutalja. A szocialista brigád a kötelezettségvállalás aláírásakor a következő felhívás közzétételére kérte fel lapunkat: „Mi, a Szolnoki Papírgyár Március 8. Szocialista Brigádja felhívással fordulunk a lakossághoz, magánszemélyekhez, vállalkozókhoz, kisiparosokhoz, munkahelyi kollektívákhoz, ipari és mezőgazdasági nagyüzemekhez, intézményekhez, hogy járuljanak hozzá a Szigligeti Színház rekonstrukciójának költségeihez. Szeretnénk elérni, hogy megyénk egyik legfontosabb kulturális intézménye külsejében és fogadótereiben megfeleljen az alapvető esztétikai és műszaki követelményeknek, jó föltételeket biztosítson a művészi munka számára, úgy tudja fogadni a színházszerető közönséget, ahogy erre hivatott. Kérjük, kövessék példánkat, és lehetőségeikhez mérten járuljanak hozzá ahhoz, hogy színházunk minél hamarabb megújulhasson. Adományaikat — folyamatosan — az Országos Takarékpénztár szolnoki Beloiannisz úti körzeti fiókja (459—98142) Szigligeti Színház felújítása, Közérdekű kötelezettségvállalás számlára (3702) fizethetik be." A felhívást a brigád megbízásából Krizsán Lászlóné brigádvezető írta alá. A jelenlévőknek bemutatták a rekonstrukciós felújítás utáni színház makettjét. Schwajda György színház- igazgató elmondta, hogy a modell még nem a végleges állapotot tükrözi, hiszen a tervezés — ha kisebb mértékben is — még módosíthatja a jelenlegi elképzelést. * * * Szerkesztőségünk megjegyzése: Magánszemélyek és jogi személyek általuk meghatározott céllal, különböző ösz- szegeket felajánlhatnak. Ha a kötelezettségvállalás közérdekű célra történik, akkor a rendelet a magánszemélyek részére lehetővé teszi, hogy az ilyen célra fordított összeget — a jövedelemadóról szóló 1987. évi VI. törvény 17. paragrafusa (1) bekezdésében — az összjövedelméből levonja, s ily módon az adóalapját és adóját csökkentse. A jogi személyek részére pedig nyereségadó-kedvezményt biztosít a gazdálkodó szervezetek jövedelemszabályozásáról szóló 40/1987. (X. 13.) Mt. sz. rendelet 7. paragrafusa (4) bekezdése alapján. Az év pop-koncertje volt Totális audiovizuális támadás Már-már úgy látszott, hogy elmúlik az 1988-as esztendő is Szolnokon, igazi koncert nélkül. Voltak, persze, hogy voltak jó bulik mifelénk, ellátogatott ide néhány nagynevű banda, de valamennyi koncert után úgy érezhette magát az ember, mintha a futószalag mellett állna; zenekarok jöttek-mentek, s bizony gyakran kilógott a lóláb, márminthogy számukra ez csak egy „móka” a sok közül. Szerencsére az óév legvége másként alakult. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében ugyanis színpadra lépett szűkebb pátriánk talán legeredetibb formációja, az Ippolit Matvejevics. E sorok írója három évvel ezelőtti születése óta nyomon követi a zenekar sorsát, s most örömmel számolhat be róla, hogy legfrissebb produkciójuk az év Szolnok megyei könnyűzenei koncertjét jelentette. Hogy milyen zenét játszik ez az együttes, Nos, erre módfelett nehéz válaszolni, hiszen egyetlen irányzatba sem könnyű belegyömöszölni muzsikájukat. Nem is érdemes, ök attól játszanak eredeti zenét, hogy nem másolnak senkitől, nem akarnak hasonlítani senkihez, önmagukat adják. Totális audiovizuális támadás címmel meghirdetett koncertjükre, vagy ha úgy tetszik: zenés show-jukra a korábbi időkhöz képest meglepően sokan voltak kíváncsiak. (Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az úttörő, avamtgarde zenét produkáló együttesek általában nemigen vonzzák nagy számban a közönséget.) A kétórányi műsoridő alatt az Ippolit Matvejevics előadta a szinte teljes repertoárját. A számok között Pap Béla, az együttes szellemi atyja konferált — szellemesen. A muzsikusok között ifjabb Dián Róbert számomra újfent igazolta, hogy jelenleg ő a megye legtehetségesebb könnyűzenei szólógitárosa. Ördöngős gyorsaságú futamai, megbízható, tiszta játéka mindenképp a fenti jelzőt erősíti. Dicséret illeti Vígh Csaba basszusgitárost is, aki fegyelmezett, köny- nyed játékával méltó társa volt Dián Róbertnek. L. Menyhért László fuvolás a Vlah Dracul birodalma című szerzemény elején hátborzongatóan szép furulyaszólóval lepte meg a közönséget. Igaz, a gyönyörű dallamhoz hozzájárult a technika által nyújtott visszhang is. Ha már a technikánál tartunk, mindenképp megemlítendő, hogy sajnos az ének erősítése kívánnivalót hagyott maga után. A képzett hangú Pap Csilla énekes produkcióját a rossz keverés tönkrevágta; a szövegek nagyrészt érthetetlenek voltak. Pedig ha valahol elsőbbséget élveznek a textusok, hát az éppen az, Ippolit Matvejevics együttes. Kár érte! Feltétlenül szólni kell a díszletről. A színpadkép értelmezése többféle lehet, de alighanem az egyik oldalán szovjet plakátokkal, míg a másikon nyugatiakkal teleragasztott paravánok, illetve a Kelet—Nyugat irányt jelölő táblák jelentése egyértelmű: a két égtáj (társadalmi berendezkedés) metszéspontján, törésvonalán elhelyezkedő együttes a közép-európai gondolatiságot hangsúlyozza — zenében, életérzésben, gondolkodásban. Minden jó, ha a vége jó — tartja a mondás. Lezajlott egy koncert, amely nagyszerű befejezése volt az óevnek. Mit kívánhat a könnyűzene alakulását szívügyének tekintő, az ifjúság kulturált szórakozását szem előtt tartó tollforgató az új év elején? Még sok ilyen jó kezdeményezést, rangos koncertet! J. J. Akik komolyan veszik a progresszív zenét: az Ippolit Matvejevics (Fotó: T, Z-)
