Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-19 / 301. szám
1988. DEGEMRFR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 35 éves a Bartók Béla Zeneiskola Az évforduló annyit ér, amennyit a jubiláns tett Születésnapi hangverseny Szolnokon A Magyar Rádió Gyermekkórusát a zeneiskola volt tanára. Reményi János Liszt-díjas karnagy vezényelte ! Nanni Moretti nevét egyelőre hiába keressük a filmlexikonokban, de hisszük, hogy néhány éven belül a legrangosabb filmesek között lesz a helye. A jövő dönti el, hogy változatlanul szerzői filmjeivel hívja fel magára a figyelmet, netán színészi vagy rendezői munkásságát értékelik-e jobban, többre. A misének vége különös film, annak ellenére, hogy az alaphelyzet végtelenül egyszerű. Don Giulio, a fiatal pap több éves vidéki szolgálata után visszatér Rómába, s ami rögtön meglepi: nem úgy „kapja vissza” szeretet szülővárosát, ahogy elhagyta. Minden más, mondja, s gondjai csak fokozódnak, amikor kiderül, szétesett a család is, amelyet végső támaszának gondolt. Apja egy fiatal szépség kedvéért válik; a húga leányanyái örömök elé néz, de — ráadásul — a gyermekáldást nem akarja vállalni; az anyja öngyilkos lesz .Don Giulio tehát a saját családján belül érzi, hogy széttört a kőtábla, az egyháza alapvető erkölcsi normái megszűntek hatni. Kötetnyi irodalma van azoknak a filmeknek, amelyekben pap a főszereplő. Az azurr ég alatt termett reverendás filmek közül talán elég Aldo Fabrizi remeklésére emlékeznünk, Rossellini Róma nyílt város című alkotásában. De rögtön tegyük hozzá, ahogy Don Giulio ráeszmélt, hogy „más a világ”, úgy Nanni Moretti, a rendező tudja is, A tárlatot Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke nyitotta meg. A megyei tanács elnöke örvendetesnek minősítette megnyitó szavaiban, hogy a tárlaton sokféle művészi megnyilatkozás, több nemzedék tagjai jelentek meg; képviselve van a pálya elején álló művész, éppúgy mint a középnemzedék s az őket követő generáció is. A szűkebb pátria, az Alföld szeretete sugárzik az alkotásokból, de a hétköznapok és az ünnepek valósága, varázsa is. Gondolkodtatni akarás, a jövőbe küldött üzenetek sokfélesége jellemzi az alkotásokat, mondotta a megyei tanács elnöke, majd arról szólott, hogy jelenlegi, gondoktól terhes életünkben még erőteljesebben vetődik fel a művészek és a művészet irányítók értékteremtő felelőssége. Nem titkolt szándékunk, mondotta Mohácsi Ottó, hogy tovább szeretnénk gyarapítani történelmileg kialakult művészi, képzőművészeti hagyományainkat. A Szolnoki Művésztelep rekonstrukciós munkálatai megindultak, ez is jelzi, hogy a megye társadalma megbecsüli a művészkolónia értékeit. Bejelentette Mohácsi Ottó, hogy -a megye művészeti életét pályázati lehetőségek megteremtésével, fiatal művészek letelepítésével kívánják még pezsgőbbé tenni. ahogy a papnak már nem elég az ima, új kötődéseket kell találnia, a rendezőnek pedig új formát ahhoz, hogy eljusson filmjének mondanivalójával az emberekhez. Ha úgy tetszik, Moretti Giu- lioja merőben más, mint jeles reverendás elődei. Sokkal szikárabb, szarkaszti- kusabb, ugyanakkor a ne- vettetést mint lélektani tényezőt is vállalja. Egy kicsit a „nevetnem kell, mert ha nem nevetnék, sírnom kellene” gondolata kísért, s nem véletlenül. Az értelmes, sokat akaró, nemes ideákban hívő fiatalembernek ugyanis be kell látnia, nemhogy hites társai, de a családja belső harmóniáját se tudja megőrizni. Egyfelől a reménytelenség az erőszak, az önzés, — a másik oldalon a fiatal pap jó szándéka. Nem lehet kétséges, mi a végeredmény. Giulio jól érzi: a misének vége, az áhitat nem segít, valami más kell. De mi? Erre nincs válasz. bár Moretti — a rendező és a színész — érzékelteti, meg kell találnia a megoldást, hogy az emberek belső nyugalmukra leljenek, ne egymás sérelmére éljenek. Keserű film, még akkor is, ha néha megnevettet bennünket Giulio tehetetlensége. De hamar arcunkra fagy a kacaj, megérezzük, saját lehetetlenségeinken nevettünk. Mert Giulio számunkra is „kitalálhatna” valamit, amitől rosszabb éhünk elfüstölögne autónk kipufogó gázával. Erősíteni szeretnék a megye művészeti életének 'nemzetközi kapcsolatait. Kifejezte örömét a megyei tanács elnöke, hogy a Szolnok megyei művészek az immáron elköszönő évben sikerrel szerepeitek franciaországi, svédországi, csehszlovákiai, szovjet és más tárlatokon. A szolnoki művésztelepen dolgozó festőművészek közül Baranyó Sándor négy tekintélyes méretű, nagy színpompájú képpel; Berényi Ferenc három munkájával; Bokros László az Árvíz után című festményével és a négy képből álló Zenesorozatával; Fazekas Magdolna öt intim hangulatú alkotással \Megygyes László szintén öt. tiszta érzelmet, költői emelkedettséget árasztó festményével szerepel a tárlaton. A Túrkevén élő Bácskai Bertalantól két, dinamikus színkompozíciójú festményt láthat a közönség; szűkebb hazánk művészeinek doyenje, Gecse Árpád három új munkával örvendeztet meg bennünket; ugyancsak három képet láthatunk jászsági pályatársától, Vilics Istvántól-, a Mezőtúron dolgozó Váncsa Ildikó pedig két nagyméretű képét küldte el a tárlatra. Szabó Ágnes egy tollrajzzal, egy olajfestménnyel és egy akvarellel gazdagítja a kiállítást. örvendetesen megszaporodott erre a tárlatra az érÁllandó vendég: Éliás Gyula Újra Csillagfény? December elején újból felbukkant a plakátokon a Csillagfény név- A részletekről László Bélánál, a Sportlétesítmények Igazgatósága ifjúsági- és kulturális programszervezőjénél érdeklődtünk. — Hogy került a Csillagfény újra Szolnokra? — Egy helyi stáb ez év április 30-án egy sportdiszkót „csinált” a csarnokban, kísérletképpen, hogy mekkora erre az igény, s azért is, hogy kipróbálja: meg tud-e oldani helyben technikailag egy monstre diszkóprogramot a fiataloknak. Sikere volt, ezért havonta előbb egy, majd ősztől két programmal jelentkeztünk. Aztán megkerestük a Petőfi Csarnok vezetését, hogy működjünk együtt. Megnézték a műsort, és hozzájárultak, hogy használhassuk a jogilag védett Csillagfény nevet. — Ezek szerint akkor „ez” a Csillagfény nem „az” a Csillagfény. . . Mit tud ez a produkció? — A Petőfi Csarnokba telepített technikánál természetesen kevesebbet, de arra törekszünk, hogy látványban is elérjük azt a színvonalat, amit az ő vándorló műsoruk nyújt. Egyébként a szolnoki Csillagfény állandó meghívottja és szereplője lesz Éliás Gyula, s remélhető, hogy jó zenében sem lesz hiány. — Legközelebb ...? — Karácsony első napján, aztán úgy tervezzük, hogy kéthetente Csillagfény a sportcsarnokban. demes szobrászati anyag. A túrkevei szobrász dinasztia leszármazottja, Finta Sándor három márvánnyal szerepel; Győrfi Sándor két portrét, egy domborművet és három érmet állított ki; Simon Ferenc két remek portré látványával ajándékozta meg a közönséget; Nagy Istvántól egy ólom kisplasztikát és egy nagyon kifejező, egyszerűségében szellemes kőkompozíciót láthatunk- Máté György két, festett fa értelmezésével, hangulati hatásával szerzett meglepetést a nézőknek; Szabó László egy, de igen markáns munkát hozott a tárlatra. A fiatal szobrászok közül Pogány Gábor — talán szerénységből, hiszen szinte a napokban zárt a szolnoki kiállítása — csak egy kisplasztikát állított ki; Hangai Szabó László pedig két, bronz és kőkompozíciót. Sisa József öt, eredeti megfogalmazású tűzzománccal képviseli ezen a tárlaton az iparművészetet. A megyei tanács három díjjal jutalmazta az alkotókat: Győrfi Sándor Karcagon élő szobrászművészt a Túri portrék alapján; Finta Sándort az ördögök című alkotásáért; Sisa József iparművészt pedig a Robbanás című tűzzománcáért díjazták. Fazekas Magdolna a kiállított öt műve alapján kapta meg a Szolnoki Városi Tanács díját; Nagy István szolnoki szobrászművész pedig a Sünike című alkotásáért a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége díjált; Szabó Ágnes grafikusművészt a Zagyva-part című tollrajzáért ugyanezzel a díjjal jutalmazták. A kiállítás értő rendezése Tóth István munkája. A tárlat január 13-ig tart nyitva. — T. L. — A zeneiskola egykori és mai tanárai, növendékei jöttek el erre a koncertre azért, hogy az ismert és szeretett régi közösségben kevés szóval és sok zenével tisztelegjenek a jubiláló alma mater előtt, amely sok neves művészt, zenepedagógussá lett egykori növendéket bocsátott útjára, és még több gyermeket nevelt fel zeneértő és zeneszerető emberré. „Az évforduló annyit ér, amennyit a jubiláns tett — fogalmazta meg köszöntőjében Labáth Valéria, a zeneiskola igazgatónője, felelevenítve az intézmény létrejöttének történetét, megemlékezve az alapítókról is, akik közül néhányon jelen is voltak ezen az estén. Az iskola mai növendékei virágcsokorral köszöntötték őket: Kecskés Ödönné és Somos Jánosné nyugalmazott zongoratanárnőket, Mezriczky Lajosnét, aki a hegedűjáték fortélyaira tanította a gyerekeket, Várszegi Mártonhét, aki igazgatója volt az intézménynek, és a megye kórusmozgalmának ma is fáradhatatlan szervezőjét, Buday Pétert. A városi tanács nevében A Szolnoki Fúvósötös Rózsavári László, a művelődési osztály vezetője köszönte meg a születésnapját ünneplő iskola régi és mai tanárainak munkáját, akik közül — a zenésszé lett egykori növendékekkel együtt — sokan színpadra léptek. Elsőként a Magyar Rádió Gyermekkórusának élén Reményi János Liszt-díjas karnagy, aki 1954-ben került A klasszicista formajegyeket őrző kastély vagy inkább kúria építési idejéről nincs írásos feljegyzés, csupán annyit lehet megállapítani — miután az egyik ajtó borítólapjába 1848 van vésve —, hogy minden valószínűség szerint legalább 150 éves. Falai között olyan neves művészek és politikusok fordultak meg, mint Csokonai, Vörösmarty, Szi- myei Merse Pál, gróf Széchenyi István, Deák Ferenc, illetve az 1930-as években az ország kormányzója. S, Ihogy kiknél vendégeskedtek? A környék földesurainál, a Borbélyoknál. A család történetét nemrég levélben küldte haza Svájcból az utolsó sarj, Borbély Samu. Ennek alapján tudjuk, hogy a Borbély nemzetség az 1600-as években vetődött el Erdélyből a Dunántúlra. Pozsonyban 1655-ben III. Fer- dinándtól nemesi oklevelet kaptak. A család leghíresebb őse Borbély Balázs volV aki Rákóczi fejedelem ezredkapitányaként szolgálta a hazát, és több fontos csatát nyert mezítlábas seregével. Jutalmul 1704-ben fejedelmi adományként kapta meg Tiszaburát, majd 1721-ben III. Károly királyaz iskolába, s az évkönyv tanúsága szerint zeneelméletet oktatott, igaz, nem hosz- szú ideig. Hallhattuk a valamikori hegedűtanárt, De- seő Csaba virtuóz játékát, a mai zenepedagógusok — egyebek mellett a szolnoki szimfonikusok, a fúvósötös, a zeneiskola alkalmi vonósegyüttese tagjai — Mozart-, Liszt-, Vivaldi-művek interpretálásával bizonyították: az oktató-nevelő munka soktagjai (Fotó: H- L.) szór fárasztó, napi terhei mellett színvonalas művészi produkcióra is képesek. Egy igazi zenei érdekessége is volt a jubileumi koncertnek. A jövő áprilisi ősbemutató előtt itt hangzott fel először Báli József vezényletével a Bartók kórus és a zeneiskola tanárainak előadásában Farkas Ferenc Krúdy-sorok női karra és kamaraegyüttesre című műtől Roff fele részét. A másik felét 1808-ban vette meg a család az azóta kihalt Aspremont grófoktól — Bánhalmával, Tomajjal Abád- dal együtt. Századunk elejére lecsökkent a családi földbirtok, majd az 1945 márciusi földreform végleg megpecsételte a Borbélyok egykori latifundiumát. Az ötvenes évek elején, amikor Tiszaroffon megalakult a termelőszövetkezet, a kastély a helyi termelőszövetkezet tulajdona lett — egészen 1968-ig. Ezután a központi iroda máshová költözött, s az épületet terménytárolásra használták, ve, melyet meghallgatott a 83. születésnapját ünneplő szerző is. A hangversenyen olvasták fel a Zeneművészek Szövetsége főtitkárának, Láng Istvánnak a levelét, melyben valahogy így hangzott a legtanulságosabb mondat: elsősorban a zeneiskolákban folyó oktatáson múlik a magyar zenekultúra jelene és jövője ... A jubileumi hangversenyen játszottak az iskola mai büszkeségei: Peták Ágnes és Erős József, az Operaház zenekarának tagjai, Szabadi Vilmos növendéke, Szűcs Marianna, Szenthelyi Miklós tanítványa, Báli Gábor, aki 14 évesen lett a Zeneakadémia előkészítő tagozatos növendéke. A sor ■folytatható persze a ma Budapesten vagy Szegeden tanító tanárokkal: Fodor Gáborral, Szabó Csabával, illetve a Bergendy együttes tagjaival, akik közül négyen — Bergendy István és Péter, Varga Gábor és Móré István, valamennyien Szolnok megyeiek — zárták jó hangulatú műsorukkal a több mint háromórás, ám igazán rövidnek tűnő koncertet. A születésnapját ünneplő Bartók Béla Zeneiskola jubileumi hangversenyén a művelődési ház színház- termét zsúfolásig megtöltő nézők, hallgatók — akik közül gyaníthatóan mindenki járt, ha csak egy keveset is a „zenedébe” — a lassacskán megyénk határain túl is hírnevet szerző intézmény tevékenységének szinte teljes tablóját kapták meg szóban és zenében. — b. j. — de emellett lakókat is elhelyeztek itt. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1981-ben mű- emlékjellegűnek nyilvánította az épületet. Szükség is volt a védettségre, ugyanis a nyolcvanas évek elejére a tetőszerkezet nagy része tönkrement, a falak megrongálódtak. Az épület helyreállítását 1982-ben kezdte meg az Aranykalász Tsz. Az elképzelések szerint a mintegy 400 négyzetméteres kastélyban kisebb szálloda működneJ. J. (Fotó: T.K.L.) Megnyílt a Téli Tárlat Több mint félszáz mű a kiállításon — Átadták a díjakat Nevezetes épületeink nyomában A tiszaroffi Borbély-kastély A hót filmjei A misének vége Finta Sándor plasztikája
