Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

1988. DECEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Számvetés három év kutatásairól Jászkun konferencia Szolnokon Három szekcióban huszonnégy előadás Szakemberek és érdeklődők a tanácskozáson Megyei könyvtár itt, megyei könyvtár ott Elmozdulás a holtpontról „Halaszthatatlan feladat a színház felújítá­sa, és egyaránt megoldandó a megyei múzeum épületének rekonstrukciója, a megyei könyvtár ügye. (...) Mivel új beruházásokra belátható időn belül nincs lehetőség, a meglévő épületva- gyonból kiinduló megoldásoknak van realitása.” (Részlet a megyei pártbizottság ez év szeptem­ber végén közzétett javaslatából.) Merészség volna párhuza­mot vonni a leendő Nemze­ti Színház és a szolnoki megyei könyvtár ügye kö­zött, de valami hasonlóság mégiscsak mutatkozik. Ne­vezetesen az, hogy mind a kettőre országos pályázatot írtak ki anno, de azokból a tervekből végül is egy sem Közügy lett Az okokat messziről kell elővezetni. Mint arról an­nak idején lapunk is beszá­molt, 1984-ben az ország kü­lönböző pontjairól számos tervpályázat érkezett be az építendő új megyei könyv­tárra. (A szokatlanul nagy szám azzal magyarázható, hogy eladdig hazánk újko­ri történetében könyvtárra vonatkozó nyilvános pályá­zatot még nem hirdettek meg. A lehetőséget izga­lommal fogadta az építész szakma.) A tervekből kiál­lítás nyílt a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ fo­tógalériáján, később pedig a fővárosban, a Magyar Épí­tőművészek Szövetségének syékházában. Szolnokon a város érdeklődő közönsége örömmel fogadta a köz­szemlére kitett pályázato­kat, és véleményével (az emlékkönyvek bejegyzései erről tanúskodnak) segítet­te, befolyásolta a döntést. A megyei könyvtár ügye mondhatni közügy lett, hi­szen alig valamivel később, 1985 tavaszán az országgyű­lési képviselő-választások előcsatározása során vala­mennyi szolnoki jelöltnek szerepelt a programbeszédé­ben. A tervezés első szakaszá­Egy négyzetcentimétert sem valósult/hatott meg. A Nemzeti Színház körüli hu­zavona részletei többnyire ismertek a nagyközönség előtt; a Dózsa György út sebtében kivágott, majd visszaültetett fái máig ele­venen élő emlékek. A szol­noki megyei könyvtár ügye az első kapavágásig nem ju­tott el... ban, miután elkészült a ta­nulmányterv, kiderült, hogy a gazdasági helyzet ismert alakulása folytán olyan nagy horderejű beruházás­ra, mint a megyei könyvtár építése — nin<^ pénz. — A könyvtár ügyében 1987. a válságév — mond­ja dr. Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. — Megvizsgáltuk van-e ele­gendő anyagi alap a könyv­tár építésére. A kialakult helyzetben januárban azt a feladatot kaptuk, hogy in­tézkednünk kellett a továb­bi munkálatok leállítására. - — Tudomásul vettük, hogy ebben a megyében tíz éven belül sem lesz könyvtár — kesereg Pápayné Kemenczey Judit, a Verseghy Könyvtár igazgatóhelyet­tese. Más kényszerű megol­dás után kellett néznünk, hiszen a jelenlegi könyv­tárban áldatlan állapotok fogadják az olvasókat. Nem beszélve a raktárainkról, amelyek a várostól kilomé­terekre állnak. Az itt tárolt könyvek többsége folyama­tosan megy tönkre: pusz­tulnak, rohadnak, penésze­sek, gombásak. Félő, hogy beköltöztetésük után meg­fertőzik az egészségeseket. A Jász—Nagykun—Kiskun Hármas Kerület területén kutató régészek, történészek, néprajzosok évtizedek óta együtt dolgoznak a tájegy­ség múltjának, jelenének feltárásában, jobb megis­mertetésében. A kutatás az évek során nemzetközivé bő­vült, orosz és őszét tudósok munkássága révén egyre több új ismeret, eredmény lát napvilágot a jász és őszét rokonságáról. közös múltjáról. A gyümölcsöző együttműködés révén szüle­tett meg az elhatározás Bács-Kiskun és Szolnok me­gye muzeológusaiban, hogy háromévenként rendezze­nek tanácskozást, amelyen számot adhatnak kutatásaik eredményeiről. Az első kon­ferenciát 1985-ben tartották meg Kiskunfélegyházán, a másodiknak Szolnok ad ott­hont. A tanácskozást, amelyen részt vett Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője és Sándor Lász­ló, a HNF megyei bizottsá­gának titkára is — tegnap délelőtt nyitotta meg a Tu­domány és Technika Házá­ban Molnár Ferenc, Karcag, az egyik nagykun város ta­nácsának elnöke, országgyű­lési képviselő. Beszédében elismeréssel szólt az első jászkun konferencia ered­ményeiről, majd számba vet­te azokat a jelentősebb mun­kákat, amelyek az utóbbi A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban szer­dán este hangzott el az Or­szágos Filharmónia bérleti sorozatának második hang­versenye. Sem az időjárás, sem az érdekesnek ígérkező műsort nem lehet okolni azért, hogy olyan kevesen jöttek el meghallgatni a Szolnokon amúgy sem túl gyakran kínálkozó élő ze­nei események egyikét. A Miskolci szimfonikus zenekar évek óta következe­tesen műsorára tűz kortárs zeneműveket, de legalábbis 20. századiakat. Rendkívül tiszteletre méltó ez a törek­vésük, különösen ha azt is számításba vesszük, hogy ez a műsorpolitika nem .min­den esetberte szolgálja nép­szerűségüket. A koncerten először — Magyarországon másod­szor — Paul Müller Psal­menmusik című, Luther Márton zsoltárainak szöve­gére komponált műve hang­zott el. (Jó lett volna ezek­ről a zsoltárokról kicsit töb­bet tudni: volt már rá pél­da, hogy a szöveg magyar fordítását a hangversenylá­togatók kézbekapták. (Az öt részből álló mű. első. har­madik és ötödik tételét ének­szólóra és zenekarra, a má­sodik és negyedik tételt ze­nekarra komponálta a szer­ző, aki hangsúlyozottan a tradíciók őrzésének híve. Az első tételben némi Bartók Kékszakállújára emlékezte­tő reminiszcenciákat lehe­tett felfedezni — a kroma­tikus menetek ugyanakkor a három évben jelentek meg a megye kutatóinak tollából, mindenekelőtt a Szolnok me­gye népművészete című könyvet, Kisújszállás mo­nográfiájának két kötetét, a Jászság földrajzi névgyűjte­ményét, s Karcag legújabb- kori történetét elemző Egy város várossá lesz című kö­tetet. Örömmel -adta hírül a tanácselnök, hogy várható­an még karácsony előtt meg­jelenik a Karcagon 1984-ben a Györffy István emlékév alkalmából rendezett tudo­mányos tanácskozás előadá­saiból készült tanulmánykö­tet, s jó ütemben haladnak Túrkeve monográfiájának előkészületei is. A megnyitót követően Ro­romantikus zene stílusjegye­it juttatták a hallgató eszé­be. A tétel végén megszóla­ló dúr akkord szépen ol­dotta az első zsoltár sötét tó­nusát. A zenekari közjátékot a szólamok szekund-szorló- dásai és szűkített hármas- hangzatok tették komor hangulatúvá. A III. tétel ro­mantikus operára emlékezte­tő indítás után — ha lehet még tragiküsabb és izgatot- tabb zene, mint az előzőek. Az ezt követő tétel már kis­sé derűsebb hangulatú; vé­gül a trios formában meg­írt V. tétel — Alleluja — homofon akkord-tömbökre támaszkodva zárta a művet. A Psalmenmusik szólistá­ja, a még főiskolás Bazsin- ka Zsuzsa máris jelentős nemzetközi sikereket tudhat magáénak. Ezt a művet a zeneszerző instrukciói alap­ján tanulta s külföldön le­mezfelvétel is készült köz­reműködésével. A mű rend*- kívül nehéz intonációs és technikai problémáit fölé­nyes biztonsággal oldotta meg. Örömmel állapítható meg, hogy Bazsinka Zsuzsa azon előadóművészek egyi­ke, akik szívesen adnak elő kortárs zenét. E. W. Elgar 1919-ben írta e-moll gordonkahangverse­nyét, ez utolsó műveinek egyike. Letisztult alkotás, El­gar nálunk talán kevéssé is­mert műveinek egyik leg­nagyszerűbb darabja. A 19. században született verseny­műveknél kevesebb virtuozi­tást — de sokkal mélyebb muzsikalitást igényel előadó­kon népek a Kaukázusban és Közép Ázsiában átfogó cím­mel öt előadás hangzott el. Délután a középkori Jász­kunság történetét, régészeti emlékeit elemezte többek között Madaras László, Sel- meczi László, Pálóczi Hor­váth András. Az eszmecsere ma szekció­ülésekkel folytatódik. A résztvevő szakemberek a Jászkunság néprajzáról, XVIII—XX. századi történe­téről, ' valamint település és népesedéstörténetéről vég­zett kutatásaikról adnak számot a három szekcióülé­sen összesen huszonnégy előadásban. Majd délután szabad fórummal zárul a kétnapos konferencia. sa. És ez az, amivel a gor­donkaverseny a koncert leg­nagyobb zenei élményével ajándékozta meg a hallga­tót szerzői szándék és elő­adó tökéletes egymásratalá- lásának lehetett tanúja a hallgató. A Kossuth-díjas és érdemes művész Perényi Miklöß ebben a műben meg­találta mindazt, ami előadó­művészi pályájának jelenlegi szakaszában számára legin­kább megfelel az önkifeje­zés eszközeként. A zenekar általában jó partnernek bi­zonyult, bár az I. tétel köz­játéka kissé nehézkessé vált előadásukban. A III. tétel viszont éppen zenekar és szólista nagyszerű együtt- muzsikálása tette emlékeze­tessé. Az érdekes felépítésű utolsó tételben a zenekar játéka lehetett volna dina­mikai lag árnyaltabb. Peré­nyi Miklós játékát feledhe­tetlen élményként őrzi mega hallgató. Az est műsorán utolsó­ként Beethoven III. (Esz- dúr) „Eroica” szimfóniá­ja hangzott el az 1963- ban alakult Miskolci szim­fonikus zenekar előadá­sában. A gigantikus ze­nemű I. tételéből hiányoztak az igazi csúcspontok és a hangsúlyok is kissé erőtlen nek voltak. A tétel három­negyedes ütemei nem voltak eléggé összefogottak. Annál kifejezőbb és megrázóbb volt a II. tétel, a gyászinduló. A III. tétel indításánál észreve­hető némi bizonytalanság után a zenekar megmutatta, hogy képes arra, amivel az I. tételben adós maradt: di­namikai szélsőségek megszó­laltatására. A IV. tétel tem­pója kissé lassú volt; a leg­fontosabb szólamok nem minden esetben kerültek elő­térbe. A szimfónia előadása sikert aratott. Mura Péter Liszt-díjas ér­demes művész, az est kar­mesteré elsősorban a műsor összeválogatásávai vívta ki a közönség elismerését. A mű­soron szereplő három, hom­lokegyenest más stílusú mű korszerű előadásával mara­dandó élményt szerzett a szereplők játékát tapssal ju­talmazó szolnoki közönség­nek. Szathmáry Judit A Tisza-part kérdése — úgy tűnik —r lekerült a na­pirendről. Ahogy halad az idő, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kijelölt he­lyen a közeljövőben nem­igen épül könyvtár. Beré- nyi András városi főépítész sem vélekedik másként. — Egyre kevesebb esélyt látok rá, de még mindig nem eldöntött a kérdés. Az építési tilalom tíz évig tart­ható fenn á kijelölt terüle­ten, egészen pontosan 1996- ig. Döntésre lenne szüksé­günk végre, hogy lesz-e a Tisza-parton könyvtár vagy nem. És egyáltalán épül-e valahol vagy sem, mert még azt senki le nem merte ír­ni, hogy nem épül. A Tisza-parti tervek után még felmerült néhány más lehetőség, többek között a Várkonyi tér környéke is. Igazából mint reális elkép­zelés a jelenlegi múzeum- épület mögötti terület be­építése vetődött fel. Két év­vel ezelőtt Pár Nándor, a Szolnokterv mérnöke elké­szítette a Kossuth tér. Só­lyom, Tófenék és Tisza An­tal utcák által behatárolt terület rendezési tervét pogram vázlat át. E koncep­ció szerint a múzeum észak­ra néző csupasz falához kapcsolódna — hasonló bel­ső udvarral, mint a mú­zeum — egy kulturális in­tézmény, amely akkor még csak ilyen néven szerepelt a tervben. Később ez a megjelölés könyvtárrá avanzsálódott. A városi fő­építész megvizsgálta a ter­vet, hogy alkalmas-e könyvtárnak a hely. Ügy találta, hogy igen. Időköz­ben azonban változott a kép: a múzeum felújítási akcióba kezdett, s a Szol­nokterv említett munka­társával megterveztette az épület bővítését. E szerint tetőtérbeépítéssel nagyob­bodna a tömb, de ez egyben azt is jelenti, hogy a mos­tani félnyeregtető teljessé egészülne, így pedig nem csatlakoztatható az épület­hez északról más hasonló magasságú objektum. A múzeum vezetősége ré­széről született egy javas­lat, amely úgy szól, hogy a könyvtár (két szintnek a felét-felét foglalja most el) megkapja a teljes földszin­tet, a múzeum pedig az első emelettől a tetőtérig. — A földszinttel több te­rűiéhez jut a könyvtár, mint ami most van neki — mondja Tálas László, a Szol­nok Megyei Múzeumok igazgatója. Meggyőződésem, hogy a minősége sem rosz- szabb, mint ahogy hiszik róla. Mindenesetre a könyv­tárnak költöznie kell! Egyébként nincsenek ab­ban a helyzetben, hogy fel­tételeket szabjanak, tud­niillik ők „albérlők” ná­lunk; évi 340 ezer forint bérleti díjat fizetnek ne­künk. 1990-ig tart a tető- szerkezet renoválása, addig nem kell költözniük, de ha a falakhoz kezdünk hozzá, saináljuk ... Dr. Horváth Károly, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója: — A körülmények úgy hozták, hogy kénytelenek vagyunk áthidaló megoldásokat el­fogadni abban a remény­ben, hogy egyszer — talán nem is olyan soká — meg­nyugtató döntés születik ügyünkben. De addig amíg nem látunk biztosítva bizo­nyos feltételeket, itt, ahol most vagyunk, egyetlen négyzetcentimétert sem adunk fel! A pénztelenség az 1987/88- as év fordulóján mind sző­ri tóbbá vált, ekkor született meg a koncepció, amely szerint megoldást kell talál­ni a helyzet rendezésére. Az idén tavasszal — miután a munkásőrség új épületbe költözött — megüresedett a Tisza Antal úti házrész. Az épületet a megyei tanács megvásárolta azzal a célllal, hogy itt középiskolai kollé­giumot rendez be ~j. tovább bővítve ezzel a tőszomszéd­ságban lévő vegyipari kol­légium férőhelyeit. Április­ban tárgyalta meg a megyei tanács a Verseghy könyv­tár tárgyi és személyi fel­tételeit, hogy a könyvtár egyre romló helyzete tart­hatatlan. Nem lemondva az építkezésről, olyan megol­dást kell keresni, amely enyhít a gondokon. Felvető­dött a gondolat, hogy a felszabadult munkásőrség épületrészét hasznosíthatná a megyei könyvtár. Külön­féle egyeztetések nyomán október 25-én a végrehaj­tó bizottság elfogadta a ja­vaslatot, amely az említett épületet jelölte ki a könyv­tár raktárául. A sok felvá­zolt lehetőség közül végső soron ez jelenti most a melodás első lépcsőfokát. A könyvtár kapott egy 430 négyzetméteres területet, amelyet elsősorban raktár­nak használhat, de ideköl­tözik majd a Schönherz Zol­tán útról a zenei részleg, valamint a jelenlegi épü­letből a helyismereti gyűj­temény. Az épület felújítá­sára 10 millió forintot (mínusz áfa) kapott a könyvtár. Ez az összeg való­színűleg csupán állagmeg­óvásra lesz elegendő, esetle­ges szerkezet-átalakítások­ra semmiképp. Szép terv, de sok pénz kell Az első lépcsőfokot kö­vethetik a többiek, ered­ményeként a könyvtár egyet­len helyre összpontosulhat. Erre is kínálkozik terv. Mint Szinyei Béla megyei főépítész elmondta, több lépcsőben terjeszkedhetne a könyvtár. Miután a demog­ráfiai hullám várhatóan 1992-ben levonul, a Tisza Antal út sarkán lévő kol­légiumot fel lehetne szaba­dítani. Feltéve persze, ha helyette a megyei tanács tudna a város más pontján férőhelyet biztosítani a diákoknak. A második lép­csőben az épületet toldani lehetne a Tófenék út irá­nyában, így egy komplex könyvtár állhatna az olva­sók rendelkezésére. A terv szép, csak sok-sok pénzt igényel, ugyanis több lakást kellene itt felszámolni (ta­lán nem is volna kár értük ugyanis nem jelentenek üde színfoltot a város szivében) és néhány garázst, középü­letet is. Hogy melyik változat lesz a végső megoldás? Egy biz­tos: a Tisza-partnak vajmi kevés az esélye, ugyanúgy csökkenőben van a múzeum épülete mögötti átriumos toldalék sansza, kézenfekvő­nek látszik tehát a Tisza Antal úti elgondolás (lásd a bevezetőben a pártbizottság javaslatát), amely — megfe­lelő anyagi támogatással — lépcsőzetesen vezethet egy minden igényt kielégítő, kellő négyzetméteren fekvő megyei könyvtár működé­séhez. Ez még ugyan a jövő zenéje; de már — maradva a képnél — az el­ső hangok megszólaltak. Jurkovics János Előtérben a kor társ zeneművek A Miskolci szimfonikus zenekar hangversenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom