Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

1988. DECEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 . Vízilabda OB I A Vízügy nem tisztelgett! Bp. Honvéd — Szolnoki VSÉ 8—13 (2—4, 1—3, 2—3, 3—3). Budapest, Tüzér úti uszoda. Vezették: Marjay, dr. Konrád F. Bp. Honvéd: Csánk — EPPEL (1), Ko­vács, Vígh (3), Kaiser (1), Bürg (2), Dóczi. Csere: De- rekas, Péter (1), Nyúl, Csom­bor. Edző: Mohácsi Attila. Szolnokig VSE: KISS P. — MOHI (2), Kiss Z„ Dudás, Tóth (2), LENGYEL (3), PINTÉR I (6). Csere: Mol­nár, Bogdán, Pintér Z., Krasznai, Kiss A., Pintér F. (kapus). Edző: dr. Mayer Mihály, Gól emberelőnyből: 10/3, ill. 5/5; gól 4 méteres­ből: 1/1. ill. ,0/0. A mérkőzésen beigazoló­dott a papírforma, ám azt senki nem gondolta, hogy a Hegmann nélkül felálló Szol­nok ilyen sima győzelmet arat. A rövid taktikai meg­beszélésen dr. Mayer Mihály felhívta játékosai figyelmét a Honvéd két izomemberére, Dóczira és Eppelre, s hang­súlyozta az emberelőnyös helyzetek jelentőségét. Sza­vai nyitott fülekre találtak, amit maga a mérkőzés iga­zolt. A Vízügy legénysége ki­kapcsolta a játékból az el­lenfél centereit. Velük szem­ben Dudás, Kiss A., és Len­gyel több tiszta szerelést is bemutatott, ami ritka a mai vízilabdában, s végre az emberelőnyök kihasználásá­ban sem volt hiba. Az első negyedben mind­két csapat két-két ember­előnyt értékesített, de a Szolnok Pintér csavargóljá­val és Tóthnak 6 másodperc­cel a negyed vége előtti ka­páslövésével kétgólos előny­re tett szert. Ezután „ket­té szakadt a mezőny”. Len­gyel, látva, hogy ellene Dó­czi korlátlanul szabálytalan­kodhat, levált róla, s Kiss Z. passzát a bal sarokba húzta. Bürg ekkor még válaszolni tudott, kihasználva Tóth „lazaságát”. Ezt követően a Vízügy rendre kivédekezte emberhátrányait, köszönhe­tően a jó blokkoknak és Kiss Péter kiváló védései­nek, s közben Pintér távoli, majd Tóth közeli találatával a második játékrész végére 7—3-ra elhúzott. És még mindig nem tört meg a Ti- sza-parti gárda lendülete. A recept sem változott, ered­ményes védekezés — hát­rányban is —, lefordulás, gól és már 10—3 volt az ál­lás. Az utolsó percekben a szolnoki csapat fiatal tarta­lékjátékosai is szóhoz ju­tottak, s a tetemes vezetés tudatában néhány könnyel­műnek tűnő megoldást koc­káztatott meg az együttes, így kiegyenlítettebbé vált a játék. A küzdeni ak írás azonban cseppet sem kopot*. Pintér „dupla nelsonba” fogva, az utolsó másodperc­ben lőtte a 13. gólt. A Vízügy fegyelmezett já­tékkal, ilyen arányban is megérdemelten győzött. Du­dás és Kiss A. egyenlő part­nere volt Dóczinak. A véde­kezést Kiss • P. több remek védése, a támadásokat pe­dig Pintér I. gólerős játéka lendítette fel. Az is igaz vi­szont, hogy volt néhány apró hiba, amiken szoros mérkő­zésen pontok múlhatnak. így találóak a csapatra Arka- gyíj Rajkin legendás szavai: „Valami van. de...” — Bánhidi — A világ sportja — sorokban ZÜRICH: A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) a nyugatnémet Werder Bre­men játékosát, Frank Ordo- newitzet tüntette ki idén a FIFA Fair Play-díjával. A május 7-i FC Köln — Wer­der Bremen bajnokin a köl­niek szöglethez jutottak, ám a játékosok reklamáltak, hogy Ordonewitz a büntető- területen belül kézzel ért a labdához. A játékvezető megkérdezte a 23 éves játé­kost, hogy így történt-e, s ő bevallotta „bűnét”. A Köln értékesítette a 11-est, és ez­zel 2:0 arányban győzött. Ordonewitznek a Fair Play- díj elnyerése egyben egy 50 ezer svájci frankról szóló csekket is jelent. Úgy lát­szik, a becsületesség — ha nem is mindig — kifizető­dő ... FRANKFURT: Füzesy Zoltán és Alvics Gyula is­mét győzelemhez segítette együttesét, a CSC Frankfur­tot a nyugatnémet ökölvívó csapatbajnokság első osztá­lyában. A frankfurtiak 16:10 arányban győztek a Sparta Flensburg ellen, s a DPA hírügynökség szerirft mind­két magyar biztosan győzött. A CSC Frankfurt két mérkő­zésből két győzelemmel je­lenleg második a tabellán a BSK Ahlen mögött. Az öregfiúk mégsem öregek! A Városi Tanács Sportlé­tesítmények Igazgatósága által kiírt téli teremtorna ismét bizonyította népszerű­ségét, hiszen 24 csapat adta le előzetes nevezését határ­időre. A küzdelmek novem­ber elején kezdődtek, a csa­patok négyes csoportokba kerültek, ahol körmérkőzés­sel döntötték el, ki a leg­jobb. A döntőbe jutott cso­portelsők nagy csatákat vív­tak egymással, a mérkő­zéseket nagy iramú, kemény összecsapás, színvonalas já­ték jellemezte. Az erőviszo­nyokat látogatva, a MÁV MTE öregfiúk és a Jász- Nagykun Vendéglátó Válla­lat csapatai voltak a végső győzelemre esélyesek. Mint várható volt, a két csapat vasárnapi döntője kemény, pattanásig feszült légkörű csatát hozott. A MÁV MTE öregfiúk összeszokottságuk, rutinjuk révén végül egyet­len góllal bizonyultak jobb­nak, annak ellenére, hogy az ellenfél kapusa káprázatos védéseket produkált. Az „öregek” fölényére jellemző, hogy a torna során csak két csapat tudott egy-egy pon­tot rabolni tőlük. A téli teremtorna vég­eredménye:. I. MÁV MTE öregfiúk, II. Vendéglátó Vál­lalat, III. FC Aréna. Ragó József Régi arcok — kissé kerekebben. A tornadöntőn J. V. V. támadását Lódi, Csontos, Kovács és Farkas (kapus) hárítja. Ugye ismerős nevek? Jégkorong OB I Sikerült a visszavágás Lehel SE—Álba Volán 3:2 (1:0, 1:2, 1:0). Jászberény, 700 néző. Vezették: Bocsák, Láng, Szabó. Lehel: Csókási — Szabados, Kolbenhelyer, Bálint (1), Szerdahelyi, Si­pos. Csere: Csík (kapus), Bállá, Bathó, Bakó (1). Szaj- ka. Szokszai, Simon, Bugyi, Bujdosó, Kátai (1). Edző: Kereső Csaba. Álba Volán: Kovalcsik — Palla, Énekes, Májer, Térjék, Kiss (1). Cse­re: Fekete (kapus), Sarkadi, Hegyi, Szilasi, Gilján (1), Kóger, Pesti, Kóhn. Endrődi, Zsitva, Viliczai, Földi, Varga. Edző: Lőrincz Ferenc. Ki­állítások: 8 p. ill. 18. p. Rossz előjelekkel készülő­dött a fehérvári vereségért visszavágni kívánó hazai csapat, hiszen kulcsjátéko­sa, Havrán könyöksérülése miatt nem tudta vállalni a játékot. A lelkes közönséget azonban ez sem tette pesz- szimistává. A szurkolók mintha megérezték volna, hogy a Lehel nagyszerű já­tékkal fogja meghálálni a bizalmat. Nagy iramban, jászberényi támadásokkal kezdődött a mérkőzés, és Bakó révén már a 7. perc elején megszerezte a veze­tést a hazai csapat. A har­mad második felében erősí­tett a Volán, és többször is veszélyes helyzetet teremtett a kitűnően védő Csókási ka­puja előtt. A második 20 percben tovább fokozódott az iram, egyre keményebb lett a játék. Bocsák játékvezető többször hozott a helyi szur­kolók nem tetszését kiváltó, kedélyeket borozoló ítéletet. A mérkőzés 33. percének ele­jén Gilján révén egyenlített a Volán. Négy perccel ké­sőbb azonban már újra a hazaiaknál volt az előny, igaz. hogy Kátai góljára már 44 másodperc elmúltával új­ra válaszolt Kiss. A döntés tehát a befejező játékrészre maradt. Továbbra is válto­zatos, nagy iramú, helyen­ként szikrázóan kemény ösz- szecsapásokkal tarkított mérkőzést láthattak a szur­kolók. Alig kezdődött el a harmad 9. perce, amikor egy gyönyörű támadás végén Bálint szerezte meg a Lehel harmadik, s mint később ki­derült. a mérkőzést eldöntő gólját. A hátralévő időben mindkét csapat előtt adód­tak még lehetőségek, az eredmény azonban már nem változott. Kitűnő hangulatú, színvo­nalas mérkőzést vívott a két csapat. A találkozó előtt esélytelennek tartott hazai­ak óriási lelkesedéssel vetet­tég magukat a küzdelembe. A szív és az akarat diadala volt ez a bravúros győzelem. Az idény eddigi legjobb já­tékát nyújtó Lehel vala­mennyi játékosa dicséretet érdemel, de közülük is ki­emelkedett a bravúros védé­sek sorozatát bemutató Csó­kási valamint az ellenállha­tatlan lendülettel játszó Bá­lint (a mezőny két legjobb­ja), továbbá Sipos, Kátai, Bakó. A vendégeknél Kiss és Terjéki játéka érdemel em­lítést. Szántai Tibor Labdarúgó vb selejtező Vereséggel felérő döntetlen Málta—Magyarország 2:2 (0:1) Vasárnap délután Vallet­tán játszotta az európai VI. csoportban idei második vb- selejtezőjét Magyarország labdarúgó válogatottja Mál­ta legjobbjai ellen. A két együttes így kezdett a har­madik Málta—Magyaror­szág összecsapáson a Vallet­tái Ta’Qali Stadionban, a görög Kukulakisz játékve­zető sípjelére: MÁLTA: Cluett — E. Ca­naillen, Buttigieg, Galea, Azzoparadi — S. Camilleri, R. Vella, Scerri, Carabott — Busuttil, Gregory. MA­GYARORSZÁG: Disztl P. — Kozma, Disztl L„ Csuhay, Keller — Kékesi, Kovács E., Csucsánszky, Vincze — Kip- rich, Balogh T. Szinte alig melegedtek a csapatok játékba, amikor a 7. percben Kékesi a jobb oldalon elszáguldott, reme­kül adott középre, és bár úgy tűnt, hogy Buttigieg el tudja sodorni a labdát, vé­gül nem érte el, s a jól érke­ző Vincze ballal 12 méter­ről a bal alsó sarokba emelt. Az az igazság, hogy Cluett kapus is rosszul helyezke­dett (1:0). A 9. percben Ca­rabott 23 méterről nagy erő­vel bombázta Disztl kapuját, a labdát úgy nyeste meg, hogy az hirtelen lecsapódott, és a felső lécét érintve pat­tant vissza a mezőnybe. A 14. percben Kovács rossz megoldást választott, Ure- gory került helyzetbe, de annyira meglepődött,) hogy 16 méterről az égbe lőtt. Négy perc múlva Kiprich jól cselezett, Vincze elé tá­lalt aki futtából magasan fölé emelt, noha lett volna arra ideje és lehetősége, hogy lekezlje a labdát. A magyar válogatott tartotta kézben az irányítást, külö­nösen Kékesi rengeteg fel­futása, hasznos középpályás játéka tetszett. A 34. perc­ben Csucsánszky ugratta ki Kovácsot, aki egyedül hú­zott kapura, Cluett messze kifutott elé, és felvágta a középpályást, ezért sárga lapott kapott. A szabadrú­gást Csucsánszky a sorfalba vágta. Szünet után jött a hideg­zuhany, mert jószerével az első hazai akció végén, a 46. percben Busuttil kilé­pett a magyar védelmi fal­ból, kicselezte Disztl Pétert, és éles szögből higgadtan a közepébe gurított (1:1). A magyar válogatottat néhány percre meglepte, lelassította az egyenlítő gól. Az 55. perc­ben Saliba állt be a sérült E. Camilleri helyett, és be sem melegedhetett, amikor két perccel később a Csu­csánszky remek labdájával kitörő Kékesit a 16-oson belül felvágta. A büntetőt Kiprich a jobb alsó sarok­ba helyezte (2:1). A 61. perc­ben Gregory volt egy pon­tos máltai akció végállomá­sa, a csatár 5 méteres lövé­sébe Disztl P. bravúrosan belevetődött. Két perc múl­va Buttigieg sokadszor is szabálytalanul szerelt — ezúttal Balogot terítette le —, de nem kapott sárga lapot. A 73. percben a jól játszó Vinczét Fischer vál­totta fel. Balog húzódott vissza egy sorral hátrább. A magyar együttes gyors el­lentámadásai a 16-osig jól­gördültek, az akciók befeje­zése azonban nem sikerült. A 76. percben Csucsánszky szabadrúgása szállt fölé, majd a magyar csapatban a 86. percben Kiprichet Pin­tér váltotta fel. Ügy tűnt, megvan a két pont, amikor a 90. percben egy baloldali szabadrúgás után az őrizet­lenül maradt Busuttil 8 mé­terről bevette a magyar ka­put (2:2). A magyar labdarúgó vá­logatott vasárnap jubileumi, 50. világbajnoki selejtezőjét játszotta 1934 óta, és 89 per­cig úgy tűnt, hogy kelle­messé teszi ezt a délutánt. A hazai válogatott csak lel­kesedésével, akarásával tűnt ki, mindössze az első félidő középső részében harcolt ki pár perces mezőnyfölényt. Bár a magyarok nem ját­szottak igazán jól ebben a játékrészben, az tagadhatat­lan, hogy ők játszották a labdarúgást, nekik voltak akcióik, és olyan gólhelyze­teik, amelyeket megbocsát­hatatlan bűn volt kihagyni. Az első 45 percben könnye­dén törésre vihette volna a dolgot Mezey György csapa­ta, de a kimaradt ziccerek utón a második félidőben a máltaiak gyorsan egyenlí­tettek. Az l:l-et követően sem volt azonban válság- hangulat, a magyarok ismé­telten kezükbe kaparintot­ták a kezdeményezést, s a győzelem — ha nehezen is — biztosnak tűnt. Egy mér­kőzés azonban 90 percig tart, és talán ez a találko­zó legnagyobb tanulsága. A magyar válogatottban Kékesi Rezső, Keller József és Vincze István játszott át­lagon felül, a többiek is lel­kesen, odaadóan küzdöttek, de meglehetősen nagy hiba­százalékkal. A máltaiaknál az ördöngős Busuttil jósze­rével semmit nem csinált, de két megmozdulása két gólt, és egy pontot ért. Mál­ta válogatottja lényegesen gyengébben képzett a ma- g--arnál, ám ilyen a labda­rúgás, a kihagyásokért fi­zetni kell. Az európai VI. csoport állása: 1. Észak-írország 3 1 1 1 3:1 3 2. Magyarország 2 1 1 — 3:2 3 3. Spanyolország 1 1 — — 2:0 2 4. Írország 2 — 1 1 0:2 1 5. Málta 2 — 1 1 2:5 1 Sisuli (I.) Ne vegyünk „spanyol csizmát”! Férfi kosárlabda NB I Értékes pontok Fehérvárról Álba Régta Építők — Szol­noki Olajbányász 75—77 (34—42). Székesfehérvár, 500 néző. V.: Görgényi, Gidófal- vy. Legjobb dobók: Böhm (31), Tóth (14), Sándor (11), Köves (11), illetve Berkics (33), Kmézics (12), Fésűs (10). Kitűnt: Böhm, Sándor, Tóth, illetve Berkics. Kmé­zics, Fésűs. A szombaton lejátszott mérkőzésről nem kaptunk tudósítást, így a Népsport­ban megjelent hírre támasz­kodva tudunk csak tájékoz­tatást adni annak eredmé­nyéről. Az NB I. B. csoport­ja tabellájának 3. helyén ál­ló Alba Regia Építők elleni idegenbeli győzelem minden­esetre azt jelenti, hogy a két csapat helyet cserélt a táblá­zaton,, és ezzel visszatérni látszik valamicske a már- már elveszettnek tekintet feljutási esélyekből. Totóeredmények 1. Ascoli—Cesena X 2. Atalanta—Pisa 1 3. Bolgona—Torino 1 4. Fiorentina—Pesca 1 5. Juventus—Sampdoria X 6. Lecce—Lazio 1 7. Milan—Internazionale 2 8. Ancona—Catanzaro X 9. Brescia—Empoli 1 10. Cosenza—Licata 1 11. Reggina—Parma 2 12. Taranto—Bari X 13. Avellino—Monza Pótmérkőzések : * 1 14. Verona—Napoli 2 15. Barlétta—Padova X 16. Cremonese— Piacenza 1 Ki gondolná, hogy hazánk­ban mintegy négyszázezerre tehető azoknak a száma, akik telente rendszeresen síznek, és ez a becsült szám még korántsem megállapo­dott. A „fehér mámor” meg­szállottainak tábora minden évben több ezerrel nő, annak ellenére, hogy a sízés igen költséges szórakozás. Igaz viszont, hogy ez olyan sza­badidősport, ahol az óvodás­tól a nyugdíjasig mindenki megtalálhatja az örömét. Tény az is, hogy ennyi pénzt saját zsebből sportra a csa­ládok még soha nem áldoz­tak nálunk. Ezért is nem árt egy-két jó tanács mielőtt el­indulunk felszerelést vásá­rolni. Szükségünk lesz rá, mert bár a hazai kínálat év­ről évre színesebb, sajnos az eladók ismeretei még igen­csak hiányosak. Az itthoni körülmények elsősorban a síturizmusnak kedveznek, de igazán a lej­tő (alpesi) sízés a népszerű, ezért az < hhez szükséges ci­pő, léc, kötés és egyéb föl­szerelés kiválasztásához adunk segítséget. A legfontosabb talán a sí­cipő, mivel a legmárkásabb léc sem ér egy fabatkát sem, ha nem megfelelő a cipőnk. A sícipőnkkel szembeni alap­vető követelrhény: legyen kényelmes, tartsa erősen a lábunkat. Ma már kizárólag kemény műanyag-héjas ci­pőket lehet kapni, egy- vagy többcsatos változatban. Ä legjobban a 3—4 csatos tí­pusok váltak be. Mivel egy átlagos síző napi 5—7 órát is kint van a pályán, ezt a vi­szonylag hosszú időt csak ki­tűnő cipőben lehet végigsíel­ni. Ennek a követelménynek az árban közepes (3—5000 forint) vagy ennél kicsivel drágább cipők felelnek meg, mint a jelenleg nálunk is kapható Koflach, Alpina vagy Dachstein márkák. Amikor felpróbáljuk a ci­pőt, ügyeljünk arra, hogy a csatok nyitva legyenek és a cipő nyelvét húzzuk előre. Állva, a lábfejünket lefeszít­ve bújjunk a cipőbe, majd üljünk le, és a cipő sarkát jól üssük a padlóhoz. Erre azért van szükség, hogy sar­kunk a megfelelő helyre ke­rüljön. (Amennyiben ezt el­mulasztjuk, úgy a három számmal nagyobb cipőt is rö­vidnek fogjuk érezni, mivel a belső cipő kialakítása mi­att a láb előre csúszik!) A becsatolást a lábujjak felől kezdjük el, és csak amikor az összes csatot bezártuk, ak­kor álljunk talpra. Ha jól választottunk, a becsatolt cipőben nem tudunk majd kiegyenesedni. Ettől ne ijed­jünk meg, sízés közben is enyhén hajlított térdekre lesz szükségünk. Legalább tíz percig hagyjuk a lábun­kon a cipőt és csak akkor vegyük meg, ha sehol sem tör. Az utcai lábbelinknél legföljebb egy számmal vá­sároljunk nagyobbat, és nor­mál vastagságú zoknira vagy harisnyára próbáljuk. Sem­miképpen ne vegyünk túl magas (5—6 csatos) szárú tí­pust, mert ezeket speciális igénybevételekre készítik a gyárak versenyzőknek, illet­ve mélyhósízéshez. Sícipőnk különösebb karbantartást nem igényel. A belseje iz­zadságelszívó anyaggal bé­lelt, amit használat után ve­gyünk ki, és szárítsunk meg. • * • Legközelebb a sílécek ki­választásához adunk taná­csokat. (Folytatjuk) Lengyel György

Next

/
Oldalképek
Tartalom