Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-12 / 295. szám
1988. DECEMBER 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből A kilencfarkú macska A vitorlás hajók legénysége macskának becézte azt az általában kilencágú korbácsot, amely a szigorú tengerészfegyelem betartásának korában általánosan elfogadott eszköze volt. Jogos tehát, ha a néző arra gondol, amikor jegyet vált, hogy bizonyára a tengerészet hőskoráról lát majd a moziban. A kilencfarkú macska azonban tipikusan mai film — még akkor is, ha 1970- ben készült — semmi köze a tengerek népéhez, valószínű, hogy a film címét ilyentén közönségcsalogatónak szánták, de az is lehet, hogy a sokszálú történetre próbálnak utalni. Ez utóbbi szándék meg is marad a szándék szintjén, hiszen a Dario Argento által készített olasz bűnügyi mese különböző szálai szinte követhetetlenek. Ügy tűnik, a szerzői film készítőjének nem is volt olyan célja, hogy A kilencfarkú macska minden ága-bogát megismertesse a nézővel. Mintha azt sugalla- ná a film: ne legyetek minden részkérdésre kíváncsiak, helyette fogadjátok el, amit láttok, szórakozzatok, ennyi az egész. Az író-rendező előélete, szép számú nyilatkozatainak lényege magyarázza valamelyest, hogy a gyorsan világhírűvé lett film, A kilencfarkú macska miért olyan, amilyen. Dario Argento „civilben” ugyanis filmkritikus volt, nagy Hitchcock-imádó, de elismert kutatója Fritz Lángnak, akiről köztudott, hogy az 1920-as években expresszionista, fantazmagori- kus bűnügyi történeteket is rendezett. Dario Argento pályájának érdekessége az is, hogy Sergio Leone mellett dolgozott a Volt egyszer egy vadnyugat forgatásán, de más világnagyság mellett is famuluskodott, majd nekifogott dédelgetett álma A kristálytollú madár megfilmesítéséhez. Mert és nyert. Pedig a tét nagy volt: megteremteni az olasz bűnügyi mese műfaját. Persze, a háttér sem volt akármilyen, hiszen az 1950- es, 1960-as években az olasz politikai filmkrimi a csúcson volt. A társadalmi közeg, a korabeli Olaszországban, azonban megváltozott, — ha úgy tetszik a politikai film- krimik alól kihúzták a szőnyeget, a hatalom (pénz + fegyver) embereinek viselt dolgairól szóló filmek talajukat veszítették. A műfajt át kellett menteni, meg kellett „reformálni”, és az új terméket népszerűvé kellett tenni. Dario Argento legelső bemutatkozása sikeres volt, de második filmje A kilencfarkú macska úgyszólván „szentté” avatta őt is, a műfajt is, az úgynevezett thillert. Kétségtelen nagyszerű szórakozás végignézni az ifjú és a vak újságíró nyomozásának történetét, de annak érdekében, hogy másnapra is megmaradjon bennünk valamiféle élmény, vigyázzunk, nehogy rákérdezzünk magunkban a film egyik vagy másik jelenetére. A színes olasz—NSZK— francia film alkotógárdája nagy mágusokból áll, különösen a rendező Dario Argento és az operatőr Erico Menczer, de a szereplők is: Karl Malden, James Franciskus, Catharine Spaak és mások ... Segítenek elhinni a nézőnek a hihetetlent is. S ami még „segít” a nézőnek, hogy esetleg a kételyeit eloszlassa: a film feliratozása olyan gvat- ra, hogy joggal arra gondolhat az ember, amit nem ért. biztos azért van, mert nem tudta elolvasni a feliratot. .. — ti — Nevezetes épületeink nyoméban Egri Mária művészettörténész tanulmányaiból tudjuk, hogy Szolnok bekapcsolódása a művészeti életbe egy osztrák katonatiszt festőnek, bizonyos August Pettenko- fennek volt köszönhető. A derék „piktor” a múlt század közepén, a szabadságharc ideje alatt járt Magyarországon, s bolyongásai során a Tisza és a Zagyva folyók mentén fekvő város, Szolnok varázsa egy csapásra rabul ejtette. Pettenkofen ezek után hosszú évtizedeket töltött a Tisza-parton — szorgalmasan örökítve meg a táj szépségét, a város mindennapi életét. Képeire egy idő után felfigyeltek a külföldön (elsősorban Párizsban) élő és dolgozó magyar festők, akik közül mind többen látogattak haza a Tisza-partra alkotni. A hosszú évek alatti nyári találkozások 1899-ben arra ösztönözték a művészeket, hogy ne elégedjenek meg holmi alkalmi szállásokkal, hanem a kormányhoz forduljanak a célból, hogy segítse őket egy műtermekkel ellátott kolónia felépítésében. Az elgondolás meghallgattatott, s miután 1901-ben megalakult a Szolnoki Művészeti Egyesület, a megye és a város, illetve magán- személyek, művészbarátok jelentős anyagi hozzájárulásával Gyalus Ferenc tervei alapján — idősb Pápay Antal Épitetábori mérleg Oj állandó kiállítással nyitotta meg kapuit a Kommunisták Magyarországi Pártja Emlékmúzeuma, a XIII. kerületi Visegrádi utca 15. számú házban (MTI-fotó: Tóth István Csaba) Közgyűlés után Az értékteremtő munka aFAK _____az egyetlen garancia 1 982-ben alakult meg Szolnok megyében a Fiatal Alkotók Klubja. A hatéves múltra visszatekintő, nem hivatásos alkotókból álló szervezetnek — melynek a megyei tanács művelődési osztálya, a KISZ megyei bizottsága és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ a támogatója —, kezdettől fogva az volt a célja, hogy összefogja az itt élő, tehetséges fiatal képzőművészeket, költőket, írókat, egy alkotó közösség sajátos eszközeivel erősítse közöttük az emberi, művészi kapcsolatokat. A FÁK mindenekelőtt arra vállalkozott, hogy lehetőségeket adjon az értékeket hordozó munkák széles körű bemutatására, alkotótáborok szervezésével, ösztöndíjakkal, nívódíjakkal segítse és ösztönözze ezek megszületését. Az építőtáborozási évad zárásaként — immár hagyományként — ünnepséget rendezett szombaton a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában a KISZ Központi Bizottsága. Az ünnepi záróértekezletre a KISZ építőtáborainak szervezőit, vezetőit és üzemeltetőit hívták meg, s jelen voltak az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, a Honvédelmi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, a Művelődési Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselői is. Az ünnepségen Kajos László, a KISZ KB megbízott titkára mondott beszédet. Köszönetét mondott mindazoknak, akik időt és fáradságot nem kímélve aktívan tevékenykednek e nagy hagyománnyal rendelkező mozgalomban. Szólt az építőtábori mozgalom politikai és társadalmi jelentőségéről, a népgazdaságban betöltött szerepéről, azokról az értékekről, amelyeket ez a mozgalom — funkcióiból és hagyományaiból eredően — magában hordoz. A köszöntő után mezőgazdasági és élelmezésügyi, művelődési, kereskedelmi, építésügyi és városfejlesztési, közlekedési, szociális és egészségügyi. honvédelmi, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszteri, valamint KISZ-kitüntetéseket adtak át több mint 80 személynek, illetve kollektívának. * * * A KISZ KB Intéző Bizottsága a közelmúltban értékelte az idei építőtáborozási évadot. Megállapította, hogy a kezdeti nehézségek' ellenére is mintegy 40 ezer közép- iskolás fiatal — tíz százalékkal több, mint tavaly — vehetett részt az építőtáborok munkájában. közreműködésével — felépülhetett a két pavilonból álló tizenkét műtermes épület- komplexum. A korabeli krónikák szerint 1902 Péter-Pál napján a régi szolnoki vár helyén átadták az idilli környezetben épült kolóniát Bihari Sándor, Fényes Adolf, Mihalik Dániel, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Zom- bory Lajos és Hegedűs László festőművészeknek. Azóta e falak között olyan nagyságok dolgoztak hosz- szabb-rövidebb ideig, mint MednyánszKy László, Ber- náth Aurél, Pólya Tibor, Kernstock Károly, Kovács Margit, Aba-Novák Vilmos, Chiovini Ferenc. Ma hét művésznek (Baranyó Sándor, Bokros íjászló, Fazekas Magdolna, Meggyes László, Nagy István, Simon Ferenc, Szabó László) ad otthont a 86 éves Művésztelep. J. J. (Fotó: T. Z.) Az elmúlt hat év alatt a FÁK életében sokminden történt. A kezdeti, lelkesedéstől fűtött időszak felfelé ívelő, töretlen pályát ígért. Ennek betetőzéseként jelent meg a Tükörképek című antológia, amit aztán egy lassan beköszöntő, hosszú csend követett. A tagok persze ezalatt az idő alatt is dolgoztak, néhányan közülük — a még fiatalabbak tehetséggondozásának jegyében — a középiskolások képzőművészeti alkotótáborában. Időközben az elnevezés is változott: klubból körré lett a FÁK, jelezvén, hogy ez a közösség — túl az önképzőkört jellegen — szuverén alkotók lazább szálakkal egymáshoz kötődő szervezete lett. Ezen az elképzelésen aztán az utóbbi időben jóval „túllépett”: alig hallatott magáról, a tagok — akik közül jónéhányan el is hagyták a FAK-ot — egyre kevesebbet tudtak egymásról. — Éppen ebből a célból, hogy rendezzük sorainkat, hívtuk össze a közgyűlést — mondta Tóth Lajos, a FÁK titkára, amikor a késő estébe nyúló szombati közös program után a szolnoki sajtóklubban néhányan leültünk, hogy összegezzük az elhangzottakat, a közgyűlésen felvetődött, továbblépésre késztető javaslatokat. — Azzal kezdtük a munkát, hogy felmértük: most, ’88 decemberében hány olyan tehetséges fiatal van a megyében, aki továbbra is részt venne a kör tevékenységében, illetve hányán csatlakoznának hozzánk szívesen. Körlevelet küldtünk ki mindenkinek: akikről már régen is tudtunk, illetve azoknak, akiket időközben fel tudtunk „deríteni”. Ötvennégyen jeleztek vissza írásban — zömmel irodalmárok és képzőművészek —, hogy szívesen jönnének. A közgyűlésen kevesebben voltunk, de ennek számomra nincs negatív jelentősége. Ügy látom, az alkotó munkával nagyrészt szabadidejükben foglalkozó fiatalokban változatlanul nagy az igény arra, hogy leküzdve az akadályokat — a földrajzi távolságot, a kapcsolattartás nehézségeit — elsősorban eszmei, szellemi közösséget vállaló társaságot alkossanak. A jelentkezők száma azt mutatja, hogy az újjáformálódó körnek bázisa, tág holdudvara van. — Milyen eszközökkel tudja a FÁK támogatni a jövőben a fiatal tehetségeket? — Semmivel, ha nincs meg a legalapvetőbb garancia: az esztétikai értéket hordozó műalkotás, azaz például a közölhetőség mértékét elérő vers vagy próza, vagy olyan szobrok, rézkarcok, festmények, textilek, melyekből bátran lehet kiállítást csinálni — vette át a szót Kovács Mihály, az MMIK igazgató- helyettese, a kör egyik mentora. — A legalapvetőbb feltétel tehát a munka. Ezen túl a FÁK, természetesen figyelembe véve a reális lehetőségeket, sok mindenre vállalkozhat. A közgyűlésen is szó esett arról, hogy ha ösz- sze tudunk gyűjteni egy nívós kollekciót a képzőművészeti alkotásokból, akkor jövőre vándorkiállítást rendezünk, melyet minden alkalommal az irodalmi stúdió tagjainak válogatott műveiből összeállított műsorral nyithatnánk meg. Ez mindenképpen jó alkalom lehetne a bemutatkozásra. Azután — például a tiszavárkonyi alkotótelepen — minden évben alkalmat lehetne találni egy hosszabb idejű közös együttlétre, folytatva a hagyományos alkotótábori sorozatot. További példák helyett csak annyit jegyeznék meg: nagyon sok szempontból már más a helyzet, mint hat évvel ezelőtt, ezzel függ össze az is, hogy ma egy minimális program tisztességes megvalósítására van esélyünk. — A beszélgetésben felmerült az egyesületté válás lehetősége is ... — Igen, arra a következtetésre jutottam, hogy meg kellene vizsgálni ennek a módját — mondta Szabó Béla, a FÁK egyik alapító tagja. — Ügy gondolom ugyanis, korszerű formát és tartalmat kellene találni ahhoz, hogy a kör a távoli jövőben is életképes legyen. Ehhez meg kellene vizsgálni a szponzorálás lehetőségeit is. — A közgyűlésen ezzel kapcsolatban is sok konkrét ötlet felmerült — vette át a szót ismét Tóth Lajos. — A közeljövőben az intéző bizottságnak az lesz az egyik legfontosabb feladata, hogy ezeket — maximálisan figyelembe véve a tagság érdekeit — egyeztessük a gazdasági. szervezeti, jogi lehetőségekkel és feltételekkel. A beszélgetés végén valaki tréfásan jegyezte meg: a padlóról, most úgy látszik, feltérdelt a FÁK. Kérdés, hogy mikor és hogyan kezd el járni újra. Bálint Judit A jászfényszarui nagyközségi könyvtárnak 1974 óta a Petőfi Művelődési Ház ad otthont. Jól megférnek egymás mellett, hiszen közös eszközparkjuk van, illetve a folyóiratok egyhar- madának finanszírozásához is hozzájárul a művelődési ház. Évente több mint 3 ezer látogató keresi fel a könyvtárat, illetve zenei részleget. A felnőttrészlegben 568 a beiratkozottak száma, akik 16 ezer kötet és 54 féle folyóirat közfii válogathatnak (Fotó: T. Z.) A Szolnoki Müvésztelep