Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

1988. DECEMBER 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből A kilencfarkú macska A vitorlás hajók legénysé­ge macskának becézte azt az általában kilencágú korbá­csot, amely a szigorú tenge­részfegyelem betartásának korában általánosan elfoga­dott eszköze volt. Jogos tehát, ha a néző ar­ra gondol, amikor jegyet vált, hogy bizonyára a tengerészet hőskoráról lát majd a mozi­ban. A kilencfarkú macska azonban tipikusan mai film — még akkor is, ha 1970- ben készült — semmi köze a tengerek népéhez, valószínű, hogy a film címét ilyentén közönségcsalogatónak szán­ták, de az is lehet, hogy a sokszálú történetre próbál­nak utalni. Ez utóbbi szándék meg is marad a szándék szintjén, hiszen a Dario Argento által készített olasz bűnügyi mese különböző szálai szinte kö­vethetetlenek. Ügy tűnik, a szerzői film készítőjének nem is volt olyan célja, hogy A kilencfarkú macska minden ága-bogát megismertesse a nézővel. Mintha azt sugalla- ná a film: ne legyetek min­den részkérdésre kíváncsiak, helyette fogadjátok el, amit láttok, szórakozzatok, ennyi az egész. Az író-rendező előélete, szép számú nyilatkozatainak lényege magyarázza vala­melyest, hogy a gyorsan vi­lághírűvé lett film, A kilenc­farkú macska miért olyan, amilyen. Dario Argento „ci­vilben” ugyanis filmkritikus volt, nagy Hitchcock-imádó, de elismert kutatója Fritz Lángnak, akiről köztudott, hogy az 1920-as években ex­presszionista, fantazmagori- kus bűnügyi történeteket is rendezett. Dario Argento pá­lyájának érdekessége az is, hogy Sergio Leone mellett dolgozott a Volt egyszer egy vadnyugat forgatásán, de más világnagyság mellett is famuluskodott, majd nekifo­gott dédelgetett álma A kris­tálytollú madár megfilmesí­téséhez. Mert és nyert. Pedig a tét nagy volt: megteremte­ni az olasz bűnügyi mese műfaját. Persze, a háttér sem volt akármilyen, hiszen az 1950- es, 1960-as években az olasz politikai filmkrimi a csúcson volt. A társadalmi közeg, a korabeli Olaszországban, azonban megváltozott, — ha úgy tetszik a politikai film- krimik alól kihúzták a sző­nyeget, a hatalom (pénz + fegyver) embereinek viselt dolgairól szóló filmek talaju­kat veszítették. A műfajt át kellett mente­ni, meg kellett „reformálni”, és az új terméket népszerű­vé kellett tenni. Dario Ar­gento legelső bemutatkozása sikeres volt, de második filmje A kilencfarkú macska úgyszólván „szentté” avatta őt is, a műfajt is, az úgyne­vezett thillert. Kétségtelen nagyszerű szó­rakozás végignézni az ifjú és a vak újságíró nyomozásá­nak történetét, de annak ér­dekében, hogy másnapra is megmaradjon bennünk vala­miféle élmény, vigyázzunk, nehogy rákérdezzünk ma­gunkban a film egyik vagy másik jelenetére. A színes olasz—NSZK— francia film alkotógárdája nagy mágusokból áll, különö­sen a rendező Dario Argento és az operatőr Erico Menczer, de a szereplők is: Karl Mal­den, James Franciskus, Cat­harine Spaak és mások ... Segítenek elhinni a nézőnek a hihetetlent is. S ami még „segít” a nézőnek, hogy eset­leg a kételyeit eloszlassa: a film feliratozása olyan gvat- ra, hogy joggal arra gondol­hat az ember, amit nem ért. biztos azért van, mert nem tudta elolvasni a feliratot. .. — ti — Nevezetes épületeink nyoméban Egri Mária művészettörté­nész tanulmányaiból tudjuk, hogy Szolnok bekapcsolódá­sa a művészeti életbe egy osztrák katonatiszt festőnek, bizonyos August Pettenko- fennek volt köszönhető. A derék „piktor” a múlt század közepén, a szabadságharc ideje alatt járt Magyaror­szágon, s bolyongásai során a Tisza és a Zagyva folyók mentén fekvő város, Szolnok varázsa egy csapásra rabul ejtette. Pettenkofen ezek után hosszú évtizedeket töl­tött a Tisza-parton — szor­galmasan örökítve meg a táj szépségét, a város minden­napi életét. Képeire egy idő után felfi­gyeltek a külföldön (elsősor­ban Párizsban) élő és dolgo­zó magyar festők, akik közül mind többen látogattak ha­za a Tisza-partra alkotni. A hosszú évek alatti nyári ta­lálkozások 1899-ben arra ösz­tönözték a művészeket, hogy ne elégedjenek meg holmi al­kalmi szállásokkal, hanem a kormányhoz forduljanak a célból, hogy segítse őket egy műtermekkel ellátott kolónia felépítésében. Az elgondolás meghallgat­tatott, s miután 1901-ben megalakult a Szolnoki Mű­vészeti Egyesület, a megye és a város, illetve magán- személyek, művészbarátok jelentős anyagi hozzájárulá­sával Gyalus Ferenc tervei alapján — idősb Pápay Antal Épitetábori mérleg Oj állandó kiállítással nyitotta meg kapuit a Kommunisták Magyarországi Pártja Emlékmúzeuma, a XIII. kerületi Visegrádi utca 15. számú házban (MTI-fotó: Tóth István Csaba) Közgyűlés után Az értékteremtő munka aFAK _____az egyetlen garancia 1 982-ben alakult meg Szolnok megyében a Fiatal Al­kotók Klubja. A hatéves múltra visszatekintő, nem hivatá­sos alkotókból álló szervezetnek — melynek a megyei ta­nács művelődési osztálya, a KISZ megyei bizottsága és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ a támogatója —, kezdettől fogva az volt a célja, hogy összefogja az itt élő, tehetséges fiatal képzőművészeket, költőket, írókat, egy alkotó közösség sajátos eszközeivel erősítse közöttük az emberi, művészi kapcsolatokat. A FÁK mindenekelőtt ar­ra vállalkozott, hogy lehetőségeket adjon az értékeket hor­dozó munkák széles körű bemutatására, alkotótáborok szervezésével, ösztöndíjakkal, nívódíjakkal segítse és ösz­tönözze ezek megszületését. Az építőtáborozási évad zárásaként — immár hagyo­mányként — ünnepséget ren­dezett szombaton a Magyar Néphadsereg Művelődési Há­zában a KISZ Központi Bi­zottsága. Az ünnepi záróér­tekezletre a KISZ építőtá­borainak szervezőit, vezetőit és üzemeltetőit hívták meg, s jelen voltak az Állami If­júsági és Sporthivatal, a Honvédelmi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztérium, a Művelődési Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um képviselői is. Az ünnepségen Kajos László, a KISZ KB megbí­zott titkára mondott beszé­det. Köszönetét mondott mindazoknak, akik időt és fáradságot nem kímélve ak­tívan tevékenykednek e nagy hagyománnyal rendelkező mozgalomban. Szólt az épí­tőtábori mozgalom politikai és társadalmi jelentőségéről, a népgazdaságban betöltött szerepéről, azokról az érté­kekről, amelyeket ez a moz­galom — funkcióiból és ha­gyományaiból eredően — magában hordoz. A köszöntő után mezőgaz­dasági és élelmezésügyi, mű­velődési, kereskedelmi, épí­tésügyi és városfejlesztési, közlekedési, szociális és egészségügyi. honvédelmi, környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási miniszteri, vala­mint KISZ-kitüntetéseket ad­tak át több mint 80 személy­nek, illetve kollektívának. * * * A KISZ KB Intéző Bizott­sága a közelmúltban érté­kelte az idei építőtáborozási évadot. Megállapította, hogy a kezdeti nehézségek' ellené­re is mintegy 40 ezer közép- iskolás fiatal — tíz százalék­kal több, mint tavaly — ve­hetett részt az építőtáborok munkájában. közreműködésével — felépül­hetett a két pavilonból álló tizenkét műtermes épület- komplexum. A korabeli kró­nikák szerint 1902 Péter-Pál napján a régi szolnoki vár helyén átadták az idilli kör­nyezetben épült kolóniát Bi­hari Sándor, Fényes Adolf, Mihalik Dániel, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Zom- bory Lajos és Hegedűs Lász­ló festőművészeknek. Azóta e falak között olyan nagyságok dolgoztak hosz- szabb-rövidebb ideig, mint MednyánszKy László, Ber- náth Aurél, Pólya Tibor, Kernstock Károly, Kovács Margit, Aba-Novák Vilmos, Chiovini Ferenc. Ma hét mű­vésznek (Baranyó Sándor, Bokros íjászló, Fazekas Mag­dolna, Meggyes László, Nagy István, Simon Ferenc, Szabó László) ad otthont a 86 éves Művésztelep. J. J. (Fotó: T. Z.) Az elmúlt hat év alatt a FÁK életében sokminden történt. A kezdeti, lelkese­déstől fűtött időszak felfelé ívelő, töretlen pályát ígért. Ennek betetőzéseként jelent meg a Tükörképek című an­tológia, amit aztán egy las­san beköszöntő, hosszú csend követett. A tagok persze ez­alatt az idő alatt is dolgoz­tak, néhányan közülük — a még fiatalabbak tehetséggon­dozásának jegyében — a kö­zépiskolások képzőművésze­ti alkotótáborában. Időköz­ben az elnevezés is változott: klubból körré lett a FÁK, je­lezvén, hogy ez a közösség — túl az önképzőkört jellegen — szuverén alkotók lazább szálakkal egymáshoz kötődő szervezete lett. Ezen az el­képzelésen aztán az utóbbi időben jóval „túllépett”: alig hallatott magáról, a tagok — akik közül jónéhányan el is hagyták a FAK-ot — egyre kevesebbet tudtak egymás­ról. — Éppen ebből a célból, hogy rendezzük sorainkat, hívtuk össze a közgyűlést — mondta Tóth Lajos, a FÁK titkára, amikor a késő esté­be nyúló szombati közös program után a szolnoki saj­tóklubban néhányan leül­tünk, hogy összegezzük az elhangzottakat, a közgyűlé­sen felvetődött, továbblépés­re késztető javaslatokat. — Azzal kezdtük a munkát, hogy felmértük: most, ’88 de­cemberében hány olyan te­hetséges fiatal van a megyé­ben, aki továbbra is részt venne a kör tevékenységé­ben, illetve hányán csatla­koznának hozzánk szívesen. Körlevelet küldtünk ki min­denkinek: akikről már régen is tudtunk, illetve azoknak, akiket időközben fel tudtunk „deríteni”. Ötvennégyen je­leztek vissza írásban — zöm­mel irodalmárok és képző­művészek —, hogy szívesen jönnének. A közgyűlésen ke­vesebben voltunk, de ennek számomra nincs negatív je­lentősége. Ügy látom, az al­kotó munkával nagyrészt szabadidejükben foglalkozó fiatalokban változatlanul nagy az igény arra, hogy le­küzdve az akadályokat — a földrajzi távolságot, a kap­csolattartás nehézségeit — el­sősorban eszmei, szellemi kö­zösséget vállaló társaságot alkossanak. A jelentkezők száma azt mutatja, hogy az újjáformálódó körnek bázi­sa, tág holdudvara van. — Milyen eszközökkel tud­ja a FÁK támogatni a jövő­ben a fiatal tehetségeket? — Semmivel, ha nincs meg a legalapvetőbb garancia: az esztétikai értéket hordozó műalkotás, azaz például a közölhetőség mértékét elérő vers vagy próza, vagy olyan szobrok, rézkarcok, festmé­nyek, textilek, melyekből bátran lehet kiállítást csinál­ni — vette át a szót Kovács Mihály, az MMIK igazgató- helyettese, a kör egyik men­tora. — A legalapvetőbb fel­tétel tehát a munka. Ezen túl a FÁK, természetesen fi­gyelembe véve a reális lehe­tőségeket, sok mindenre vál­lalkozhat. A közgyűlésen is szó esett arról, hogy ha ösz- sze tudunk gyűjteni egy ní­vós kollekciót a képzőművé­szeti alkotásokból, akkor jö­vőre vándorkiállítást rende­zünk, melyet minden alka­lommal az irodalmi stúdió tagjainak válogatott művei­ből összeállított műsorral nyithatnánk meg. Ez min­denképpen jó alkalom lehet­ne a bemutatkozásra. Azután — például a tiszavárkonyi alkotótelepen — minden év­ben alkalmat lehetne találni egy hosszabb idejű közös együttlétre, folytatva a ha­gyományos alkotótábori so­rozatot. További példák he­lyett csak annyit jegyeznék meg: nagyon sok szempont­ból már más a helyzet, mint hat évvel ezelőtt, ezzel függ össze az is, hogy ma egy mi­nimális program tisztességes megvalósítására van esé­lyünk. — A beszélgetésben felme­rült az egyesületté válás le­hetősége is ... — Igen, arra a következte­tésre jutottam, hogy meg kellene vizsgálni ennek a módját — mondta Szabó Bé­la, a FÁK egyik alapító tag­ja. — Ügy gondolom ugyan­is, korszerű formát és tartal­mat kellene találni ahhoz, hogy a kör a távoli jövőben is életképes legyen. Ehhez meg kellene vizsgálni a szponzorálás lehetőségeit is. — A közgyűlésen ezzel kapcsolatban is sok konkrét ötlet felmerült — vette át a szót ismét Tóth Lajos. — A közeljövőben az intéző bi­zottságnak az lesz az egyik legfontosabb feladata, hogy ezeket — maximálisan fi­gyelembe véve a tagság ér­dekeit — egyeztessük a gaz­dasági. szervezeti, jogi lehe­tőségekkel és feltételekkel. A beszélgetés végén valaki tréfásan jegyezte meg: a padlóról, most úgy látszik, feltérdelt a FÁK. Kérdés, hogy mikor és hogyan kezd el járni újra. Bálint Judit A jászfényszarui nagyközségi könyvtárnak 1974 óta a Petőfi Mű­velődési Ház ad otthont. Jól meg­férnek egymás mellett, hiszen kö­zös eszközparkjuk van, illetve a fo­lyóiratok egyhar- madának finanszí­rozásához is hoz­zájárul a művelő­dési ház. Évente több mint 3 ezer látogató keresi fel a könyvtárat, il­letve zenei rész­leget. A felnőtt­részlegben 568 a beiratkozottak száma, akik 16 ezer kötet és 54 féle folyóirat kö­zfii válogathatnak (Fotó: T. Z.) A Szolnoki Müvésztelep

Next

/
Oldalképek
Tartalom