Szolnok Megyei Néplap, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
1088 DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szocialista országok közül először hazánkban mutatkozik be a Posta Kísérleti Intézetében létrehozott PAX-TV stúdióközpont. A számítógépes vezérlésű előfizetéses kísérleti rendszer az eddigi kábeltelevíziós rendszerektől, eltérően a tv-adások vétele mellett bevásárlások, banktranzakciók és szavazások lebonyolítására is alkalmas. Képünkön Stefler Sándor a stúdióközpont berendezéseit állítja be (MTI-fotó: Pataky Zsolt) Szolnokra látogatott Főcze Lajos Főcze Lajos, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára tegnap Szolnokra látogatott. A főtitkárt a megyei pártbizottság székházában fogadta Szabó István, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Tájékoztatta az ágazathoz tartozó megyei ipari vállalatok tevékenységéről, az ott működő társadalmi szervezetek munkájáról, valamint a megye politikai, társadalmi, gazdasági helyzetéről. Szólt a megyei pártbizottság december 21 -i ülésén elfogadott gazdaságpolitikai feladatokról is. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a Központi Vezetőség megújuló törekvéseit és a területi szakszervezeti közép- szervek tevékenysége fejlesztésének lehetséges módozatait ismertette. Főcze Lajos ezután a Szak- szervezetek Megyei Tanácsára látogatott, ahol Fenyvesi József vezető titkárral folytatott eszmecserét, majd a Tiszamenti Vegyiművekben a szakszervezeti bizalmi csoportok vezetőivel konzultált Megéri-e, vagy nem? Meg egy esztendeje sincs egészen, hogy cikket közöltünk a Karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben szervezett földbérlő csoportok egyikéről. Akkor az indulás ügyeiről-bajairól beszélgettünk Csizi Istvánné- val, aki „civilben” a szövetkezet üzemgazdasági osztályának vezetője, egyébként pedig egyike az „úttörő” földbérlőknek. Szerződéskötésről, munkáról, várható haszonról váltottunk akkor szót, s bizony csak kóstolgattuk még a vállalkozással kapcsolatos fogalmakat. Most — túl az első esztendei betakarításon — már a tények boncolgatására, hevenyészett egyenlegkészítésre is vállalkozhatunk. Milyen volt az első év? — liktálta első kérdésemet a ermészetes kíváncsiság. VIegér te? És hogyan reagált vajon a környezet a vállalkozásra? Miként alakította it a bérelt föld — a többletmunka — a család életét? átalakította-e egyaránt? Csizi Istvánná rábólintott a kérdéseimre, mint aki már ismlelri azokat. Válaszaiból világosan kitűnt, hogy az ismeretség” személyes: ezek voltak az ő kérdéseik is önmagukhoz. egy évvel koráb- )an, természetesen még jövő időben fogalmazva, a kezdet bizonytalanságába somagolva. Nem árt feleleveníteni a arc ági földbérlés előzmé- iyeit A Magyar—Bolgár larátság Termelőszövetke- :et húszezer hektárnyi terü- etéből tizenháromezer gyen- ;e, háromezer pedig rendkívül gyenge minőségű. Az itóbbi kategóriába olyan öldek sorolhatók, amelyeket nár végképp nem lehet jö- edelmezően nagyüzemi zántóföldi művelés alatt artani. Ki kellene vonni a nűvelésből, e helyett azon- nan a hasznosítás egyik le- etséges módjaként kínálko- ott a bérbeadás. Nem nagy ikerrel. Hamar bebizonyo- odott, hogy a leggyengébb öldek a tagok számára sem onzóak, az érdeklődés azért is) mérsékelt volt az új forrta iránt. Csizinéék ennek ellenére elevágtak. Kilenc társukkal gyütt, összesen tizenöt hek- iron vetettek máriatövis ne- ű gyógynövényt. A kockást nem csekély, hiszen a v.óbanforgó terület a sző- etkezetnek eddig inkább eszteséget termelt, mint yereséget. Ehhez képest a állalkozóknak kétezer font hektáronkénti bérleti íjjal, és a téesz korábbi kö- ílezettségének többszörösét itevő progresszív földadóFöldbérlők Karcagon val kellett költségként indítaniuk. — Én Hajdúböszörményből származom — mondta Csizi Istvánná —, és ott nagyon régi hagyományai vannak már a földbérletnek. Ott teljesen természetes dolog, nagyon sokan sikerrel csinálják, ezért mondtam a férjemnek, hogy fogjunk bele. .. Arra azonban nem gondoltam, hogy ennyi irigységgel, gyanakvással találkozunk majd. Itt valószínűleg mások az emberek, mint Böszörményben. Nos, igen. a „nagyközönség” reagálása. A termelő- szövetkezet vezetése éppen emiatt kényszerült olyan „óvintézkedésekre”, amilyeneket tett, és amik a bérleti akció esélyeit erősen csökkentették. Rosszul értelmezett politikai okok(?) miatt vezetők alig vehetnek részt a földbérlő vállalkozásban, és ez megcsappantotta a dolgozók kedvét is. A téesz valamiféle hideg kívülállással, tartózkodással igyekszik elejét venni mindenféle más mendemondáknak is. Nem ad bérbe gépet a csoportoknak, nem ad el műtrágyát, növényvédőszert sem, pedig azokat „maszekoknak” egyre nehezebb beszerezni. Nehezen hihető, hogy a jövőben ez lesz majd a követendő termelőszövetkezeti magatartás a vállalkozásokkal kapcsolatban, hiszen ne feledjük: a termelő- szövetkezet tagjairól van szó. De kanyarodjunk vissza Csizi Istvánékhoz, a máriatövist termelő csoporthoz. A betakarítás megvolt. így adatokat. eredményeket és kudarcokat is ismerhetünk már. A zárszámadás többé-kevés- bé kiélsz. Hozzávetőleg tíz mázsás termést szedtek le a csoporttagok minden bérelt hektárról. Ez azt jelenti, hogy 40 ezer forint körül alakul az egységnyi terület bevétele. A közös kalkuláció szerint ebből 13—15 ezer forintot elvittek a költségek, nem számolva a vállalkozók saját munkájának értékét. A számok és összegek hallatán némi csalódottságot éreztem. Csiziné gesztusaiból éreztem, hogy ő is hasonlóképpen értékeli az eredményt. A máriatövis ugyanis jó feltételek mellett akár 25—26 mázsát is „adhat”, ehhez képest tehát valóban kicsi ez a termés. — Sokkal több nyereségre reálisan jövőre sem számíthatunk — tette hozzá. — Az általunk bérelt föld ugyanis nagyon rossz. Nehéz lenne sokkal köbbet kihozni belőle. Kötött, szikes, igazi „perctajlaj?” amin állandó készenléttel, sok és pontos munkával lehet csak boldogulni. Szerencsére a csoportunk csupa olyan emberből áll. akire maximálisan lehet számítani. Ez nagyon fontos, amikor egy karra és egy kaszára dolgozunk... A pénznek persze így is örülünk. Megvan itthon a helye.. — Megéri ezt így csinálni? — Nézze, eddig is volt háztájink. nem vagyunk ölbe tett kézzel üldögélő emberek. A család nyara ráment idén erre a munkára, hiszen a máriatövis kapásnövény, gondos ápolást igényel. Csináljuk jövőre is.. Nagy kockázat, egyelőre mérsékelt nyereség. Ez jellemzi jobbára azokat a mezőgazdasági kezdeményezéseket. amikkel a 'téeszekhez kapcsolódva igyekszenek a vállalkozó szellemmel megáldott emberek javítani saját anyagi viszonyaikon. Helyzetük nem könnyű. Karcagon például elmondták, hogy egyre szűkül a mezőgazdasági kistermelés piaca. Érzik ezt azok is, akik például intenzíven jövedelmező háztáji növényt keresnek termesztésre évről-évre a gazdaságok vagy termelő közösségek számára, és egyre több utánajárással találnak csak. Érdemes-e csinálni? Ez a kulcskérdés. Ki-ki maga dönti el, hogy meddig vesz részt benne, s mikor száll ki az üzletből. Az ismételt, sokszori csalódások azonban elveszik az ember kedvét. Ezt nem árt átgondolni azoknak, akik mind többet beszélnek manapság a vállalkozó kedv ösztönzéséről. L, M, L. Bórmeohmnlxmus *89 II szabadság csapdába is ejthet I fáilalatrezetöfc évek óta hangoztatott óhaja, követelése látszik megvalósulni az új esztendő beköszöntésével : megszűnik az eddig megszokott értelemben vett bérszabályozás. Nem lesznek több száz százalékos adókulcsok, magához az át- lagbémövekedéshez - nem kapcsolódik adó. az új rendszerben a bérköltség növekményének minden forintját a vállalkozási nyereségadóval megegyező nagyságú, 50 százalékos adó terheli. Nem kell viszont adót fizetni a bérköltség növekménye után. ha a bértömeg kisebb, mint a vállalati hozzáadott érték növekedésének a 0,5-szerese. A martfűi Tisza Cipőgyár vezetői szerint a bérmechanizmus egyszerűsítésével, főként liberalizálásával nagy lehetőséghez jutottak, ahogy Maczó László vezérigazgató fogalmazott: végre elszakadhatnak a bázisoktól, a kifizethető bér mindinkább a vállalat mindenkori piaci helyzetéhez kötődik. Ha az üzem termékeire lesz vevő, érdemes dolgozni, bátran lehet a több munkát megfizetni. és nem kell attól rettegni, azt centizgetni. mikor „fut el a bér” annyira hogy a büntető adókat már képtelenség megfizetni. Számolni azonban ezután is tudni kell, mert természetesen jövőre is csak addig igazán kifizetődő a bérre költött forintok összegének növelése, amíg ez adómentesen tehető. Vagyis amíg a hozzáadott érték kétszer olyan gyorsan nő, mint a bérköltség. Csak látszólag nincs nagy baj ugyanis, ha ennek a követelménynek nem sikerül eleget tenni. Biztos lesznek olyanok, akik úgy okoskodnak, „ha kevesebb bért fizetünk, a nyereség nő. de rosszabbul nem járunk, hiszen mindkét tétel (a bérnövekmény s a nyereség) adója 50 százalék. Mi ez a több száz százalékos egykori ..büntetésekhez” képest? ! Könnyen belátható azonban, hogy minden a pillanatnyilag nagyobb szabadság kínálta lehetőségeket kizsarolva, a jövőbeni cselekvés béklyóit kötögeti a vállalat. Természetesen nem szabad a vezetői megfontoltságot csak azzal mérni, hogy egy vállalatnál az úgynevezett hatékonysági mutatónak (a hozzáadott ‘ értéknek) a növekedésénél gyorsabban szaporodtak-e a keresetek gyarapítására kifizetett forintok. Az azonban joggal várható el, hogy ne a bérnövelés legyen a vállalati stratégia legfontosabb célja. Nagyon is elképzelhető: a bér- színvonal vagy bértömeg emelkedését eddig szigorú szabályokkal korlátozó „bér- mechanizmus” sok üzemben kedvező piaci lehetőségek kiaknázását gátolta meg, hogy a legtöbbet vállalni képes, tehát viszonylag jól kereső dolgozók személyi jövedelemadó miatti „veszteségeit” nem volt képes cégük ellensúlyozni, így egy idő után már nem is számíthatott teljesítményük növelésére .Hasonló ellentmondások megszüntetése esetén, most amikor erre a korábbinál olcsóbb lehetőség kínálkozik, igenis vállalni kell a bérnövekedéssel járó adót. Amikor azonban a mindany- nyiunkat egyaránt sújtó infláció ellensúlyozása az egyetlen érv, és a jobb kereseteket nem követi a gazdasági teljesítmény javulása, a béremelés csak óriási károkat okoz. A liberalizálással együtt hatalmas felelősség szakadt a gazdasági vezetők nyakába. Ellent, kell állniuk az előrejelzések szerint 15 százalékosnál jövőre is gyorsabb infláció közepette teljesen érthető béremelési követeléseknek. Főleg a hazai piaci verseny állapotát ismerve — nagyon könnyen elképzelhető, hogy a bérköltségek növekedéséhez szükséges adóra szükséges pénz könnyen előteremthető: az árakat emelve. Ám minél több helyen választják ezt az utat, annál kisebb lesz a vállalati kerítésen túl nem tekintve még elérhetőnek látszó célig, az áremelkedések hatásának ellensúlyozásáig való eljutás — az ilyen béremelések csak az inflációt gyorsítják tovább. Áremelések nélkül sem jobb azonban a helyzet, legfeljebb egy-két évig el- leplezhetők a gondok. Ha „egyszerűen” csak a nyereség rovására növekszik a bérköltség, a vállalat saját jövőjét éli fel. Nem jut pénze az elkövetkező évek jövedelmező gazdálkodását, a piacon maradást megalapozó fejlesztésekre. Egy olyan vállalatnál, mint a martfűi Tisza Cipőgyár, amelyik a környező települések munkavállalóinak döntő többségét foglalkoztatja különösen veszélyes dolog az új bérmechanizmus kínálta szabadságban rejlő csapdát is nem észrevenni. Ha ez az üzem bezár, négyezer dolgozójának legfeljebb a töredéke tud ezen a vidéken elhelyezkedni. De éppen, mert itt sokkal élesebben rajzolódnak ki a pillanatnyilag kétségtelenül előnyös döntések évek múlva talán végzetes következményei — a vállalat vezér- igazgatója így véli — náluk jó esélyei Vannak a „tisztességes önkorlátozásnak”, az elsősorban közgazdasági megfontolásokat szem előtt tartó gazdasági vezetés és helyzetüket mindig is a fizetési boríték vastagságához viszonyítva megítélő dolgozók közötti korrekt együttműködésnek. A vállalat hosszú távon eredményes működését is biztostíó egyezség persze Martfűn sem könnyen születik majd meg. Mindenekelőtt a gazdasági vezetésnek kell bizalomerősítő lépéseket tennie. Ez Maczó László szerint azt jelenti, hogy a kollektívával érzékeltetni kell, minden a keresetek növelésére fordítható pénzt valóban arra is költ a vállalat. Éppen ezt a célt szolgálják az utóbbi hónapok intézkedései; az első félévi nyereség után 1500—3000 forint jutalmat kaptak a dolgozók, személyre szólóan „felbrut- tósították” a törzsgárda-ju- talmakat, december elején 6 millió forint célprémiumot fizettek ki, a személyi jövedelemadó ellensúlyozására felemelték a túlórák dijait, januárban pedig az idei utolsó négy hónap összes bruttó keresetének 13 százalékát kapja meg mindenki. És hogy az évváltással se csökkenjenek a keresetek, az előbb említett mozgóbérként kifizetett öszsegeket január elsejével „alapbéresítik”. Ez az átlagosan 6 (néhány különösen fontos szellemi munkakörben 12) százalékos alapbérnövekedés hivatott a dolgozók türelmét megőrizni addig, amíg a vállalatnál a lehetőségeket elemző számításokat elvégezve felkészülnek az űj bérmechanizmus szabályainak (ezeket még mindig nem „törvényesítették”) alkalmazására, a jövőre szóba jöhető béremelések kiszámítására. De természetesen nem csak forintokban is kifejezhető „bizalomerősítésre” van szükség. A vállalat lehetőségeivel számot nem vető, a bérek növelése érdekében kifejtett nyomásnak súlyos konfliktusok nélkül tulajdonképpen nem is lehet ellenállni. Márpedig a túlzó követelésébe megszületésére bizton lehet számítani, ha a dolgozók érdekének képviselői nem ismerik a gazdasági vezetés álláspontját magyarázó összefüggéseket. Nem elég Jehát gazdasági elemzéseket végezni, alapos tájékoztatásra és ez alapján az adott pillanatban érvényesíthető érdekek kiválasztását segítő politikai párbeszédre van szükség az üzemen belül is. V. Szász József Sikerült a „hidegpróba” Több mint egymilliárd köbméter földgáz a tárolókban A hazai energiatermelésnek több mint negyven százalékát, az ország évi kőolaj- termelésének 75 százalékát a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat biztosítja. Évenként hatmilliárd köbméter földgázt bocsájt a fogyasztók rendelkezésére. Téli időszakban ezért irányul megkülönböztetett figyelem a vállalatra. Szurmai Tibor műszaki vezérigazgató-helyettestől szerzett információink szerint a vállalat az idén is megfelel az iránta támasztott követelményeknek. 1988-ban 1,6 millió tonna kőolaj termelését irányozta elő a vállalat. Az első háromnegyed évben időarányosan 106 százalékra teljesítette tervét. Az olajtermelő berendezések láncolatát is bővítették- Szeghalmon és Szegeden új gyűjtőállomást állítottak üzembe. Ami pedig a földgáztermelést illeti; az első háromnegyed évben időarányosan 90,4 százalékra teljesítette előirányzatát a vállalat. Az importból származó gáz értékesítése pedig 94,9 százalékra tehető. A lemaradás az időjárás számlájára írandó, mivel a viszonylag enyhe és rövid tél miatt a fogyasztók a vártnál kevesebb földgázt használtak fel. Az értékesítésben nagy szerepet játszó föld alatti gáztárolók feltöltése a nyári időszakban zökkenőmentes volt. A betárolt készlet 1,2 milliárd köbmétert tesz ki, meghaladja a tervezettet. Ezáltal tehetővé válik, hogy csúcsidőszakban napi 14 millió köbméter földgázt biztosítsanak a föld alatti gáztárolókból. Jelentősége érzékeltetésére említjük, hogy a napi földgáz- igény 53—55 millió köbméterre tehető. Igen jelentős a vállalat gázterméktermelése és az abból származó export is. A 230 ezer tonna PB-gáz termelését előirányzó éves tervet az első háromnegyedévben időarányosan 103,2 százalékra teljesítették. A stabil gazolin-termelése meghaladja a félmillió tonnát. Gáztermékekből a terv évi 56 ezer tonna exportját irányozta elő- A valóságban várhatóan 120 ezer tonnát exportálnak. A gáztermelésben való lemaradás ellenére így a vállalati eredmény várhatóan meghaladja a tervezettet. Nagymérvű az NKFV beruházási tevékenysége is. Az idén húsz területen — End- rődtői Battonyáig, Kismarjától Algyőig több mint há- rommilliárd forint értékben épített új létesítményeket. 8. B.
